Kedves Római katolikus hívők! Ti valóban meggyónjátok MINDEN súlyos, LEGSZEMÉLYESEBB bűnötöket is a papnak? Meddig mentek el ezzel?
Én magam is római katolikus vagyok.
Felnőttként vettem fel ezt a vallást. Gyakorlom is.
Ez az egy pont az, amit nem tudok őszintén, valóban teljesíteni.
Járok gyónni, de van egy olyan pont amin túl a dolgok, annyira személyesek, hogy azt egy papnak sem vagyok képes elmondani.
Beszéltem erről keresztanyummal (igen, ő vele vagyok olyan kapcsolatban, hogy bármiről tudok vele beszélni), őszinte bűnbánatot tartottam, és kértem Isten bocsánatát.
Ti mit gondoltok erről?
Mivel anonim a fórum, kíváncsi volnék, hogy más római katolikusok meddig mennek el a gyónásban, mi az a határ?
Ha vannak is bűneim, azok olyan bűnök (amik Magyarországon nem törvénytelenek), és természetesen nem magánügyek.
A magán ügyeim nem tartoznak a papra és nem számítanak bűnnek. Persze nem azt akartam hangsúlyozni, hogy az állam dönti el, hogy mi a bűn.
Hanem azt, hogy a szexualitás magatartással kapcsolatos tevékenységek és hasonlók nem bűn kategória, ha senkinek sem ártanak. Közveszélyes sem vagyok, csak szimplán nyers, keserű meg ilyenek.
Igen, sőt, ezt igyekszem is magamra erőltetni akkor is, amikor nehezemre esik valamiről beszélni. Ilyenkor tudatosítom magamban, hogy valójában Istennek gyónok, és hogy egy bűnt SZÁNDÉKOSAN kihagyni érvénytelenné teszi a gyónást.
Konkrétabb leszek: sokáig nem voltam gyónni. Nagyon sokáig, értsd ezt évtizedekben. Ezalatt nyilván hanyagoltam is a hitemet, követtem el dolgokat, amiket visszatérve nem volt könnyű elmondani. Remegve mentem be a gyóntatófülkébe és hihetetlen megkönnyebbüléssel jöttem ki. Tény, hogy ezután egy ideig az adott pap minden pillantásában azt éreztem, hogy most is az jár az eszében, amiket elmondtam. De ezt logikusan végiggondolva egyértelmű, hogy nem így van.
Gondoltam rá, hogy ha nehéz vmiről beszélni, talán könnyít a dolgon, ha idegen papnak gyónok, akinek nem kell utána nap mint nap a szemébe nézni. Ez a dilemma okozta azt is, hogy tologattam a gyónást. Aztán úgy alakult, hogy amikor felkészülve, úgy indultam neki, hogy most vagy soha, akkor pont esélyem nem volt másnál gyónni. Erőt vettem magamon és nem bántam meg.
Szóval a válasz: nincs határ. De ugyanez a nehézség segít is abban, hogy ugyanazt a bűnt ne kövesd el újra. Az, hogy nehéz róla beszélni, megkönnyíti a bűn elkerülését. Szerény véleményem szerint ez is a gyónás egyik ajándéka.
Minden bűnt meg kéne gyónni, mert különben, ha szándékosan kihagyod, akkor a gyónás nem érvényes és a szentségtörés meg úgyis nagyobb bűnt, mint amit ott mondtál volna. Istennek gyónsz elsősorban, aki meg úgyis lát mindent.
Személyes bűnöket is elmondok, ha megtettem ,akkor vállalom is. Persze valószínűleg itt az a gond, hogy te túlrészleteznéd a bűnt. Viszont azt meg nem kell, a pap nem kíváncsi a magánéleted minden mozzanatára. Fel kell őket sorolni, az már nem érdekes, hogy kivel, mikor és hogyan... Mondok egy példát, ott vannak a 6. paranccsal, tehát a szexualitással összefüggő bűnök. Nem feltételezem, hogy itt ebben a kérdésben pont ez a téma, de azért ez egy jó szaftosabb, személyes dolog. Ha pl.: gruppen-pornóvideóra önkielégítést végeztem, akkor ezt így nem részletezem, hanem annyit mondok, hogy a 6. parancs tekintetében fegyelmezetlen voltam. És kész. Nem fognak vájkálni, hogy ezen belül mi volt.
Nem jó fenét. Kedves utolsó, bizony, hogy belekérdeznek. Én ezért utáltam meg a gyónást, semmi felszabadító érzést nem adott, sőt, egy elviselhetetlen teherként éltem meg.
Egyáltalán nem volt elég, hogy a 6. Parancs ellen vétettem. Arra is kiváncsi volt a kedves atya, hogy hányszor és kivel? Nővel vagy férfival, nőssel vagy nőtlennel. Masztrubáció volt-e? Milyen módon?
Már nem gyónok, csak Istennek, lefekvés előtt a "belső szobámban"
Nem járok templomba, de igyekszem Istennek tetsző életet élni. Ennyi.
5. hozzászólás írója!
Te is római katolikus vagy?
Azért is kérdezem, mert bár felnőttként katolizáltam, belső motivációból eredően, de már akkor is tudtam, hogy ez a gyónás az a pont, amivel nem tudok azonosulni.
Igen, tudom, hogy elvileg nem az atyának gyónunk. De mégis ott van, és honnan tudjam, hogy neki nincs-e éppen meggyónandó bűne, hiszen ő is ember. Így pedig az egéész egy lavinát indít el.
Azt sem tudom elképzelni, hogy a többség valóban MINDEN LEGSZEMÉLYESEBB bűnét meggyónja a katolikusoknál is - még ha ezt mondják is.
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat!
Igen római katolikus vagyok, habár kb. két éve nem igazán gyakorlom a vallásom, mert a gyónással nincsenek jó tapasztalataim, enélkül meg nem járulhatok a szentáldozáshoz, viszont így nem sok értelme van a katolikusságnak nem igaz?
Kicsit hajótörött vagyok ezen a téren, de imádkozom, hogy Isten vezessen el egy hiteles keresztény közösségbe, remélem hamarosan megteszi.
Köszönöm szépen a válaszodat?
Pontosan mit értesz "hiteles keresztény közösségen"?
Jelentheti ezt számodra a római katolikus vallással/közösséggel való szakítást?
nincs határ
Ha egy bűn miatti lelki nyugtalanságban mész Jézussal egyesülni a kenyér és bor színe alatt, akkor az kárhozatodra lesz 1Kor 11,27-től
A bűn nem erkölcsi kategória.
A bűn lényege: "most ne lásson az Isten, miközben ezt csinálom" aminek a legmélye: "most NE LEGYEN az Isten"!!!!
A bűn az Istennel való szakítás.
Gondolom ismered a hasonlatot Páltól Krisztus misztikus testéről 1Kor 12,12-től. A gyóntatópap és te is Jézus misztikus teste tagjai vagytok, így a papnak úgy mondd el a bűneidet, mintha Jézusnak mondanád. Mindig azt gyónd meg, amit a legjobban szégyellsz :)
Nincs jogod a bűneidhez, Jézus magára vette azokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!