Ha van Isten miért engedi ezt? Ez katasztrófa! Magyarázza meg valaki?

Nekem erre azt szokták mondani, hogy teszteli a hitedet.

Tudod hány olyan házaspárt ismerek, akik az után tértek meg, hogy sérült, beteg gyermekük született?

Előző életeiben elkövetett tettei hatására születik valaki betegen. Istennek ehhez semmi köze. Ki mint vet, úgy arat.

Azért hogy tudd értékelni a jót,ezenkívül isten nem lehet ott mindenütt és az embereknek szabad akaratot adott.

Tudod az ókori Rómában Keresztyéneket számlálatlanul végeztek ki az arénákban, minél látványosabban, minél kínosabb módon. Azt gondolná az ember, ilyen körülmények között, pillanatok alatt elfogynak a keresztyének, mert aki komolyan gondolja meghal, aki nem, az elhagyja a hitét. Ezzel szemben futótűzként terjedt a Római birodalomban a keresztyénség. De miért? Az ókori Rómában a halál látványa mindennapos volt. És az arénában senki sem halt könnyű halált. De amikor Róma népe először látott férfiakat, asszonyokat és gyermekeket Istent magasztaló éneket énekelve meghalni, akkor azt mondták: egy olyan Istent, aki erre képes, érdemes követni. A szenvedést elkerülni ebben a világban lehetetlen. De a szenvedésben örvendezni? Na ehhez kell egy mindenható Isten! És ne mond, hogy nem igaz, mert cáfolhatatlan történelmi bizonyítékok vannak arra, hogy a keresztyénség első háromszáz évében könnyen az életével fizetett, aki Jézus követését választotta, és arra is, hogy békességgel tűrték a szenvedést. Amikor én megtértem, és szembesültem azzal, hogy a hitem következménye egy ilyen halál is lehet, akkor nem azért imádkoztam, hogy ettől mentsen meg az Isten, nem mint ha bármi problémám lenne az ágyban párnák közt-el, hanem arra kértem Istent, ha így kell meghalnom, legyen ott velem, és adja meg, hogy én is tudjak énekelni. Tudod a szenvedés az a hely, ahol az ateisták okossága elfogy, és ahol diadalmaskodik a hit. Nézz meg egy keresztyént, mikor beteg, és nézz meg egy ateistát.

Én írtam: nem az a tragédia, ha egy ember meghal, hanem ha a lelke elkárhozik. Tudod nagymamám féltestvére 18 évesen megjárta Birkenaut Auschwitz női táborát, és azon kevesek közé tartozik, aki vissza jött. Nagymamámat nem ismertem, hat hónapos voltam, mikor rákban meghalt. Nagyapám katolikus volt nagymamám az ő révén úszta meg. De a család zsidó ágán szinte mindenki más oda lett. Dédnagyapámat egy jó érzésű német tiszt figyelmeztette, Salamon bácsi meneküljenek innen el. De hova mehettek volna? Apám ritkán beszél erről. De egyszer azt mondta: a katolikus ág állandóan a szeretetről dumált, de a rendes emberek a zsidó ágon voltak. Ezt ő így élte meg. A nagynéném, aki vissza jött egy tündér aranyos szeretni való nő volt, néhány éve halt meg. Én magam nem vallom zsidónak, de, hogy a nagymamám zsidó lány volt, nem szégyellem, és minden gyermekemnek elmondtam, hogy tudják. És ezek után mondom, meg vagyok róla győződve, Isten ott volt Auschwitzban. És bárkivel ott van a szenvedésben, aki ezt igényli.