Mit vársz, és mit remélsz egy Isten nélküli világban? Vagy mi a célja az életednek, ha nincs Isten?

én nem hiszek Istenben, de elfogadom, hogy van, aki hisz

Mi az életem célja? Alkotni, szeretni, boldognak lenni, segíteni, hogy egy kicsit jobb legyen a világ, életet adni a gyermekeimnek, felnevelni őket, és látni, hogy ők a jövő.

Én is szomorúan tapasztalom, hogy a többség a könnyebb utat választja - válás, élettársi kapcsolatok stb...

Bár az dobja az első követ aki bűntelen.

Nekem sokminden csak az ölembe hullott. Vallásos a családom, jó férjem van, nemnagyon vannak komoly nehézségeink, de ezt a Jóisten gondosságának tartom.

Sajnos önközpontú, és öncélú világ van, nem jelent sokat mások számára a többi ember - legyen az rokon, vagy idegen - és ezért lelkileg nem kapnak semmi maradandót, csak a pénznek élnek.

És akkor jön a kiégés, nem tudnak töltekezni a hitből és a szeretetből, aztán még lejjebb kerülnek.

Viszont én azt is látom, hogy sokan keresnének valami kapaszkodót, de a rossz hírek és a sok tévtanító nem engedi az élet forrásához az Isten keresőket.

Szerintem életünk példájával tudunk hiteles képet adni a világnak a keresztény életről.

Nem vagyok vallasos,es nem szeretem a kepmutatokat,akik 7köznap verik a gyerekeiket,kocsmaba jarnak,vasarnap meg ajtatosak.Ez ami undorito. Az,hogy lehet egy felsöbb hatalom,talan alairom.De fura modon az Ujszövetseg ota nem tudott csodat tenni.

Mi a celom?Kenyelmes,biztos es szeretö otthon biztositasa a gyerekeimnek.

"Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben, nemes, de terhes önlábunkon állni" (Madách)

"...mi a célja az életednek, ha nincs Isten?"

Az élet célja NEM lehet Isten. Elvileg egy tisztességes, becsületes, felelősségteljes ateista ugyanúgy él, ugyanolyan céljai vannak, mint egy normális hívőnek. Sőt ateista élhet Istennek tetszőbb életet is és üdvözülhet is (lásd II. vatikáni zsinat). Vannak olyan hívők tömegével, akik legalábbis nem szeplőtelenek.

Az iszlám fanatikusok jobbak lennének talán, mint egy átlag magyar melós, aki a családjáért gürizik?

Értem én, hogy elszomorodtál, és jót akarsz, én csak azért "kötekedem" mert pusztán a vakhit ezen már nem segít.

Isten nélkül miért ne lehetne életcélja valakinek? Én meg ezt nem értem... nekem nem Isten biztosít életcélt, hanem saját magamtól, önállóan tudok dönteni a céljaimról. Mellesleg van, elég sok: a legeslegfontosabb, hogy felneveljek két becsületes,tisztességes, a társadalom számára hasznos taggá váló gyermeket és szeretnék nagyon jó anya lenni, akire majd a felnőtt gyermekei hálával gondolnak vissza. Kisebb céljaim: minél többet megtudni,megismerni a világból, elérni,hogy egy művészeti iskolában táncot és drámát tanítsak majd a sima tárgyaimon kívül, szeretném,ha egyszer lehetne egy saját lovam, szeretnék egy kis kertesházban és természetközelben élni a családommal rengeteg kis(és nagy)kedvenc között.Szeretném, ha a barátaim,szeretteim büszkék lennének majd rám és elmondhatnám magamról,hogy boldogságot és jókedvet adtam nekik minden találkozáskor. És szeretném a védtelen állatokat segíteni egész életemben...akiket kitagadnak, bántanak, vagy éppen otthon bánnak velük rosszul.

ennyi életcél elég lesz? és neked? neked van életcélod? (olyan, ami a földi életeddel kapcsolatos)...vagy csak annyi a célod, h a Biblia szerint él és a mennybe juss? Nem tartod ezt önzőségnek? És másoknak mit szeretnél adni?

Első kérdésre: emberségességet, ésszerűséget, józanságot, értelmet és szeretetet.

Másodikra: a fenti erények demonstrálása és terjesztése, valamint hogy jobb hellyé tegyem a világot, legalább a környezetem számára.

Indoklás: amint látod, mindehhez nem kell vallás. Ezek az erények már JÓVAL AZELŐTT léteztek, hogy bármilyen hitrendszer rájuk telepedett volna. Akibe egy csöpp ész is szorult, pillanatok alatt rájöhet magától is, hogy ha mindenki segít mindenkinek, akkor mindenki jól jár, míg ha mindenki önzőzik és gáncsoskodik, akkor csak egymás dolgát nehezítik meg és nem mennek semmire. Ha pedig még egy kis empátia is jutott neki, akkor át tudja érezni mások fájdalmát is, így tudja, milyen rossz a többieknek is - vagy épp hogy milyen jó.

Őszintén szólva mindig is meglehetős gyanakvással néztem azokra, akik mennyei jutalomban reménykedve vagy pokoli büntetéstől rettegve "szeretők" és "jóságosak", nem pedig magáért a szeretetért és jóságért - pusztán azért, mert emberek, és mert tudják, hogy a többiek is azok. Aki parancsra "szeret", az mást is meg fog tenni, ha azt parancsolják neki.

Én eddig is megvoltam, és ezután is megleszek vallás nélkül. Nálam a józan ész többet ér, mintsem, hogy egy hitet kövessek, aminek kívülről semmi értelmét nem látom.

Én így lettem nevelve, és örülök is neki, hogy nem egy elvakult valaki lettem.