Mi a különbség a pünkösdisták és az adventisták között?

A pünkösdisták központi hitében a Szent Szellem van és bem vitatják a pokol és menny létezését.

Az adventistáknak külön prófétanőjük van, akinek csak jó fantáziája volt, de beteljesült próféciája egy sem. Szombatimádók, és ragadják a poklot, valamint szerintük is egyenlő Jézus Mihállyal. Nem ismerik el a megtérést, szerontük tanulni kell és igyekezni kell a törvényeket megtartani.

Kedves Tofy Boy!

Én pont az ellenkezőjét fogom írni, mint amit az első válaszoló írt. Persze nem akarlak lebeszélni, a döntés a tied, oda mész ahova akarsz.

Jómagam református családban nőttem fel, 15 évesen tértem meg egy református ifi táborban és teológiára készültem. Végül a műszaki pályát választottam és a Teológiát csak évekkel később másoddiplomásként végeztem el. Az egyetemi éveim alatt találkoztam az adventistákkal és nekem éppen az volt nagyon szimpatikus, hogy egyáltalán nem voltak tolakodóak és erőszakosak, sőt sokkal inkább kedves és türelmesek voltak akkor is amikor vehemensen támadtam a tanításaikat. Ez elgondolkodtatott.

Nem igaz, hogy az adventistáknak külön prófétanőjük van. E.G. White egy nagyon szerény és nagyon alázatos asszony volt, akin keresztül Isten Szent Lelke nagyon sok hasznos tanácsot tudott adni minden keresztény gondolkodó és kereső ember számára. Talán nem véletlen, hogy pl. a Krisztushoz vezető lépések című könyvét legaktívabban egy református lelkész propagálja!

Nagyon fontos tudni, hogy az adventista hitelvek mindegyike közös igetanulmányozások eredményeként forrta ki magát, és egyik sem Ellen White-on mint prófétán keresztül jutott el hozzánk.

Ez a "szombatimádás" is egy igen pejoratív jelző, az adventisták is - mint minden normális keresztény közösség - egyedül Istent imádják, és a szombatot ünneplik, pontosan ugyanúgy, ahogy Jézus és az apostolok is tették: Mt. 24:20, Lk. 4:16, ApCsel. 17:2, stb...

A "pokol" létező hely, a Szentírásban a Károli fordításban 22 alkalommal szerepel, így értelemszerűen az adventisták sem tagadják a létezését. Az eredeti szövegben a héber seol és a görög hádész kifejezés szerepel, amelyeket ha megnézel bármelyik szótárban ezt találod: "a halottak tartózkodási helye." Nem véletlen, hogy az utolsó ítéletben meg fog semmisülni: "A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava." (Jel 20,14)

Azt bárki vitathatja, hogy Jézus és Mihály különböző vagy azonos személyek-e. Az azonban szerintem elgondolkodtató, hogy Dániel könyve szerint Mihály az Isten népének fejedelme. (Dán. 10,21.) Ez a fejedelem azonban maga is Isten. (Józs. 5,13-15.) Júdás apostol pedig "arkangyalnak" mondja Mihályt. (Júd. 9.) Pál apostol viszont arról beszél, hogy Jézus visszajövetelekor az igazak feltámadása "arkangyal szózatára" történik. (I.Thess. 4,16.) Jézus pedig azt mondja el, hogy a halottak az Ő szavára, az "ember Fiának" szavára támadnak majd fel. (Ján. 5,28.) Jézus Krisztus a történelem folyamán mindig akkor lépett fel "Mihály"-ként, amikor Isten és az Ő népe oldalán a gonoszság erőivel szemben küzdelembe indult. A perzsa uralkodóval szemben azért, hogy az Ő népét bocsássa el, és engedélyezze Jeruzsálem és a templom felépítését. (Dán. 10,13.) Mózes sírja felett Sátánnal szemben. (Júd. 9.) A végső időben, amikor Isten népét megszabadítja a bűn világából. (Dán. 12,1.)

A megtérést minden keresztény felekezet - így az adventisták is elismerik, ezt a saját példámmal tudom bizonyítani! Az azonban szerintem szintén minden normális keresztény számára egyértelmű, hogy "tanulni kell és igyekezni a törvényeket megtartani" - mivel maga Jézus Krisztus is erre biztat: Mt. 5:17-18, 9:13, 11:29, Lk. 16:17, Jn. 6:45, stb...

Én nem tudok és nem is akarok a pünkösdiekről semmi rosszat írni, hasonló keresztény felekezet, mint az adventisták, se nem nagyobb se nem kisebb. Ott is fogsz találni nagyon értékes valódi Krisztus követő embereket, pontosan ugyanúgy mint az adventisták közt is, és bizonyára - mint az adventistáknál is - itt is lesznek szélsőségesek, akik azt gondolják, hogy csak náluk van az igazság. Szerintem ez utóbbi egyik közösségben sem helyes.

Ha szereted a könnyűzenét, a lazább Istentiszteleti formákat, akkor ott fogod magad jól érezni. Ha inkább konzervatívabb vagy, és a hagyományos protestáns énekeket preferálod és a komolyzenét pártolod akkor pedig az adventisták közt fogod magad otthonosabban érezni. Mindkét helyen sok fiatal van, nálunk Gödöllőn különösen:

[link]

Ha mégis meggondolod magad én szívesen látlak köztünk is!

Üdv. Péter

Tisztelt Kérdező!

Jómagam hetednapi adventista vagyok, ezalapján állíthatom, hogy az első válaszoló által mondottak nem egészen állnak meg a helyzet magaslatán. Egy kicsit szeretnék is reagálni a felsorolt dolgokra. Nyilván nem tudok mindenbe belmenni részletesen, csak vázlatosan:

Mi h.n. adventisták nem ismerjük el az örökké égő pokol tanítását, mert hitünk szerint ez a tanítás nem áll meg a Biblia mérlegén. A Szentírásban nagyon sokat beszél képes nyelven, és ennek a figyelmenkívül hagyása okozza azt a feltevést. Az "örökké égő tűz", vagy "olthatatlan tűz" kifejezés az Újtestamentom részéről az Ótestamentum képanyagára megy vissza. A (Jer 17,27) arról beszél, hogy Jeruzsálem olthatatlan tűzzel lesz megégetve. A (2Kir 25,9) beszél ennek a próféciának a beteljesedéséről, azonban ha szó szerint értelmeznénk, akkor Jeruzsálemnek most is égnie kellene. Ez is mutatja, hogy az olthatatlan tűz nem önmagában olthatatlan, hanem addig nem lehet eloltatni, amíg meg nem emészti azt, amíg meg kell emésztenie. Dávid hasonlót mondd a bűnösök sorsáról: "az Úr ellenségei, még ha olyanok is, mint a viruló rétek, füstként enyésznek el." (Zsolt 37,20). Ugye a füst is egy olyan dolog, amit egy ideig lát az ember, aztán híre-hamva sincs. Nem vagyunk szombatimádók, Jézus Krisztust imádjuk, akit örökkévaló Istennek tartunk, ezen pedig a Mikáéllal való azonosítás változtat. Péter fentebb leírta ennek a teológiai vonatkozását, én még ehhez annyit tennék hozzá, hogy a Bibliában az "angyal" kifejezés visszafordítása héberre és görögre: "malák" illetve "angelosz", ami szó szerint "követet", "küldöttet" jelent. Ha eredetiben olvasod a Bibliát, akkor észreveheted, hogy Keresztelő Jánost is angelosznak nevezi a Biblia, tehát ez a kifejezés nemcsak egy mennyei lényre vonatkozhat. Mivel Jézus Krisztus az Atya küldötte (Ján 7,33), ezért nincs semmi akadálya a Mikáéllal való azonosításnak. Ennél mélyebben ebbe a témába nem tudok belemenni most, de ha érdekel, ajánlok ezzel kapcsolatos irodalmat. A szombatról futólag csak annyit szeretnék mondani, hogy megtartjuk, mert a Szentírás szerint a szombat az Úr napja. Ezt a napot ugyanis Isten nem Izráelnek különítette el a Sínai hegyen, hanem jóval korábban, a teremtéskor megáldotta, és megszentelte, amikor még a zsidó nép nem is létezett (1Móz 2,1-3). Amikor Jézus megjövendölte Jeruzsálem pusztulását, külön felhívta a tanítvánai figyelmét: "Imádkozzatok, hogy ne kelljen sem télen, sem szombaton menekülnötök." (Mát 24,20). Mint tudjuk, Jeruzsálem 70-ben esett el a római csapat által, tehát 40 évig a kellett a tanítványoknak imádkozni, ne Isten napján, szombaton keljen menekülniük, ez is bizonyítja, hogy Krisztus mennybemenetele után is érvényes a szombat. Ami Ellen White-ot illeti: A Biblia tanít arról, hogy a végidőben is lesznek próféták, hiszen, ha nem lennének, akkor Krisztusnak nem kellett volna külön kiemelnie, hogy vigyázzunk a hamis prófétákkal (Mát 24,24). Elég lett volna annyit mondani akkor, hogy senkinek se higyjünk, aki prófétának adja magát ki. Sőt, Jóel jövenölése amit Péter apostol felidézett kettős prófécia, mivel van egy aszkatologikus vonása is (Jóel 2,28 vö 31). Éppen ezért (is) hisszük azt, hogy White testvérnő látomásai valóban Istentől vannak, azonban megjegyzem, hogy ő maga sohasem igényelte a "próféta" címet magának. Egyházunk egyébként nagyon alaposan megvizsgálta Ellen White látomásait, mielőtt elfogadtuk volna. Plusz, te magad is ellenőrizheted a prófétai szolgálatát például akkor, ha elolvasod a Nagy Küzdelem című könyvét. Azt a könyvet 126 évvel ezelőtt írt meg, az utolsó fejezetei pedig a mi korunkról és az előttünk álló eseményekről szólnak. Ellen White 126 évvel ezelőtt olyan dolgokat leírt, amik akkor még szinte képtelenségnek tűntek, manapság pedig a szemünk előtt teljesednek, illetve vannak beteljesedőben.

Az pedig nem igaz, hogy nem ismerjük el a hit általi megigazulást. Ugyanis arról van szó, hogy a hit általi megigazulás az egyik alaptanításunk. Ellen White írt is róla egy szép cikket:

[link]

Ami pedig a törvényt illeti: A törvény megtartása az Isten iránti szeretetből fakad. Jézus Krisztus mondja: "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat,"(Ján 14,15). Ehhez azonban Isten ad segítséget. János apostol látomásában is azt olvassuk, hogy az Ellenség azon keresztények ellen gerjed haragra, akik "megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele," (Jel 12,17).

Természetesen te döntesz, de ha mégis úgy gondolod, akkor nyugodtan eljöhetsz hozzánk is. Szeretettel fogunk fogadni.

Minden jót!

19:49-es válaszoló!

Amit linkeltél, az egy kritikai honlap, amit lényegében minden keresztény felekezetről, és minden vallásról lehetne csinálni, és elég sokszor van is. Nyilván te is tudod, hogy a Bibliát sem az ateista kritikusok által szerkesztett honlapok, vélemények, könyvek alapján kell megismerni, hanem személyes tapasztalatból.

Az pedig külön elszomorító számomra, hogy "szektázol". Úgy vélem, egy keresztény embernek nem szabad lenne ilyesmit mondani semmilyen felekezetre, még akkor sem, ha valamilyen okból kifolyólag nem értenek egyet a hitelveikkel. A "szektázás" egyrészt egy illetlen viselkedés, másrészt csak megbotránkozást okoz a nem hívő emberek körében is, hogy a magukat kereszténynek nevező emberek hogy viselkednek, és ezáltal csökkenhet az Isten iránti érdeklődésük is.

Az a honlap amit linkeltem egy tényeken alapuló honlap, forrásokkal ellátva, így még tagadni sem lehet, hogy amik ott le vannak írva, azok hazugságok lennének.

Amit az álprofétátok mondott magáról az az, hogy ő több, mint próféta. Tehát akkor próféta is.

Az is tény, hogy bár Jézus megmondta, hogy se a napot, se az órát nem tudja senki, csak az atya, mégis amikor meghiúsult a világvége, még ő volt felháborodva azokon, akik erre az igére emlékeztették és azt állította róluk, hogy hitetlenek. Akkor szerinte Jézus is az.

Mihállyal azonosítani Istenünket több, mint istenkáromlás, csak egy kicsavart, félremagyarázott ige és a különbözni akarás függősége miatt akarjátok ezt hinni, hogy röbbnek érezzétek magatokat másoknál. Még nem találkoztam közületek olyannal, aki nem ezt érezte volna. Felsőbbrendűen kritizáljátok a katolikus egyházat is, úgyhogy ne sértődj, ha leszektázlak, mert nem Krisztus egyháza az, amely önmagát többre tartva a többi ellen neveli híveit. Böven eleget hallottam és tanultam tíz év alatt ahhoz, hogy tudjam mire alapozom a véleményem.

Kedves Tofy!

Te nem református vagy? :-)

Ha elolvasod a Wikin az Adventizmus történetét, akkor meggyőződhetsz Te is, hogy bizony álpróféciák várásában, hamis próféták követésében gyökeredzik. Az akkori protestáns felekezetekből kiszakadt, elhitetett, és félrevezetett világvége várók voltak az Adventisták. Azok közül akik csalódtak mert nem jött be a dátum, egy részük visszament a saját gyülekezetébe, egy részük pedig várta a következő hamis próféciát. Azért az sem mellékes, hogy a Jehova tanúk alapító atyja, kezdetben adventistákkal dolgozott együtt a próféciák kutatásában, és csak később vált ki tőlük az a piramisimádó szektavezér. Lehet érzékelni, hogy szellemileg a két szekta majdnem egyformán van félrevezetve. Bár igaz, hogy az Adventisták vallják a szentháromságot, de én sem értem, hogy akkor hogy lehet Mihályt Jézussal azonosítani? Ez szerintem is Istenkáromlás. A pokol tagadása üdvösség szempontjából nem olyan súlyos tévedés, de ha ilyen egyszerű kérdésekben is elmennek a bozótosba, amiket egy hatodikos is megértene a Bibliából, akkor nem csoda ha rengeteg tévtanításuk van. Kezdve azzal, hogy a szombatot csak Izraelnek parancsolta Isten jel gyanánt.(II.Mózes 31:13) Az az érzésem, hogy az újjászületést is csak elméletben tudják, de a gyakorlatban mellőzve van a SzentLélek uralma és vezetése. Temetőoszlopok amiért kihagyják az alapokat, és mellőzik a SzentLélek erejét.

Sziasztok!

A linkelt semmivel több, mint a "zeitgeist - Jézus nem létezett, a Biblia hazugság" című írások, dokumentumfilm. Ott is forrásokra hivatkozva tárgyalják, hogy a keresztény vallás csak mese. Többek közt hivatkoznak korabeli forrásokra, hogy Jézusról egy szem korabeli feljegyzés sincs, mégis úgy félrevezető az egész, ahogy van. ^_^

Az adventista hitelveket évszázadokkal korábban már képviselték az előreformációs mozgalmak és a zsidó tudósok, tehát nem beszélhetünk a szó klasszikus értelmében "neo-protestáns" egyházról. A magam részéről egyáltalán nem gondolom felsőbbrendűnek magam a katolikus egyháznál, már csak abból adódóan sem, hogy katolikus családból származom, és a katolikus emberek részéről sem látom azt, hogy ők így gondolnák, különben nem jöttek volna hozzánk szombatiskolára. Azt a tényt azonban, hogy a katolicizmusnak van egy olyan intézményesített része, amely nem fér össze a Bibliával, nem az adventisták fedezték fel. Már Dante Alighieri is az 1200-as években a Jel 17-ben szereplő parázna asszonnyal azonosította az egyházat, amit aztán a középkor folyamán zsidók, katolikusok és protestánsak egyaránt képviseltek. Sőt! Gottlob Thube német protestáns lelkész még 1799-ben - amikor az adventizmus még sehol sem volt - arról prédikált, hogy a (Jel 13,3)-ban szereplő halálos seb a katolikus egyház életében teljesedett be a szemünk előtt, aminek a prófécia alapján megjövendölte a felemelkedését - ami helyesnek bizonyult. Az, hogy a legutóbbi 200 évben a protestantizmus elért ettől a magyarázattól, aminek több évszázados(!!!) tradíciója van, egy dolog. Mi nem is kárhoztatjuk őket ezért, mindazonáltal úgy véljük, hogy a régi protestánsok értelmezése helyesebbnek bizonyul - a Biblia alapján - viszont ennek teológiai voltát itt nem tudom most kifejteni. Tehát visszautasítom azt, hogy felsőbbrendűnek tartanánk magunkat, csak egyszerűen nem azonosulunk a mostani protestantizmus kommentárjaival, amire a vallásszabadság értelmében jogunk van.

Ami pedig a "világvégét" illeti, az ugyancsak nem adventista találmány. Az azon alapuló próféciát először egy katolikus természettudós, Nicolaus Cusanus kezdte el kutatni az 1400-as években, aki hasonló álláspontra jutott, mind 400 évvel később az adventmozgalom. Sőt! Tudomásom szerint a 19. században a Miller mozgalomtól >> függetlenül<< más magyarázók is erre az álláspontra jutottak. Azért pedig, hogy tévedtek, senki nem ítélheti el az adventmozgalmat, mert ennek van egy újszövetségi párhuzama. A taníványok kezében ott volt a Biblia, ahol világosan >>le volt írva,<< hogy az eljövendő Messiásnak meg kell halnia (Dn 9, Ésa 53, Zsolt 22), de ugyanakkor az is, hogy fel kell támadnia (Zsolt 16,10). Ha pedig ez még nem lett volna elég, akkor Jézus >>többször<< mondta el a taníványoknak világosan, hogy meg kell halnia, de harmadnapra feltámad (Márk 8,33; 10,32). Emberi logika szerint tehát lehetetlen volt tévedni, mégis amikor Krisztus meghalt, akkor csalódtak, sőt még a Krisztus feltámadásába vetett hitüket is elveszítették (Luk 24,11; 21,24; Ján 20,25). Dehogyan lehet ez, hogyha le volt írva a Szentírásban és Krisztus is megjelentette nekik? Arról van szó, hogy az öröm, hogy Krisztus felállítja az országát, teljesen elfeledtette velük a Messiás szenvedésére és feltámadására szóló próféciákat, és azt sem vették figyelembe, amit Krisztus mondott nekik a haláláról és feltámadásáról, pedig jól hallották. Hasonlóképpen az adventmozgalom is az örömre tekintettel, hogy Krisztus visszajön és véget vet a történelemnek, figyelmenkívül hagyatta velük a (Mát 25,13) igehelyet. Az apostolok közül kiesett Júdás, mert ő nem szerette igazán Krisztust, és megváltó a maradék 11-nek parancsolta meg, hogy vigyék az evangéliumot a világnak (Mát 28,19) Hasonlóképpen az advenzmozgalom is megrostáltatott, és csak azok maradtak bent, akik nem a Bibliában, hanem önmagukban keresték a hibát, hogy aztán Isten utasítását teljesítve, elvigyék az Úr utolsó üzenetét a világnak (Jel 14,6-12). Azok az emberek tehát, akik tévedés miatt akarnak egy mozgalmat megbélyegezni, nem veszik észre a biblikus párhuzamokat, hogy bizony már a kereszténység is egy óriási nagy csalódásból született, amikor az apostolok figyelmenkívül hagyták a bibliai jövendöléseket és Krisztus tanítását, noha világosan el lett nekik magyarázva, vagy Krisztus meg fog halni, és fel is fog támadni.

Ami Ellen White-ot illeti: Őt Isten a Hetednapi Adventista Egyház támogatására hívta el. Természetesen vannak olyan írásai, amelyek mindenkinek ajánlott, de egy részük kizárólag belső használatra adatott, az egyházat igazgatni. Nem olyan értelemben volt több egy prófétánál, hogy többre tartotta volna magát bármelyik addig elhívott próféténál is. Nem, mert Ellen White még egy kislány volt, amikor kapta az első látomását, ami után arcra borulva esedezett késő éjjelig Isten előtt, hogy vegye le róla ezt a terhet. Isten utasítására azonban, az a 17 éves kislány reszketve osztotta meg az első látomását a testvérekkel. Szemben a manapság önjelölt prófétákkal, akik nagy népszerűségre tesznek szert, amivel sokat is keresnek. Ilyen értelemben mondta azt White, hogy az ő küldetése fontosabb, mert ő Isten üzenetét továbbítja tovább. Talán nem véletlen, hogy nem igényelte magának a próféta címet, mert nyilván nem akarta, hogy összekeverjék a magukat prófétáknak nevező emberekkel. Ellen White egyik kritikája általában az szokott lenni, hogy nem minden jövőre vonatkozó kijelentése teljesedett be, hivatkozva az (5Móz 18,22)-re. A probléma evvel az érvvel kapcsolatban az, hogy a Biblia teljes kinyilatkoztatása, és párhuzamos vizsgálata nyilvánvalóvá teszi, hogy Istennek joga van időnként megváltoztatni a korábbi kijelentését. Több ilyet is olvasunk a Bibliában, most csak egy példát említek: Jónást elhívta Isten, hogy prófétáljon Ninive ellen (Jón 1,2; 3,1). Jónás el is kezdte a prófétálást: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!” (Jón 3,4). Nem feltételes módban mondja, hogy „ha”, hanem kijelentő módban prófétál Jónás, miszerint a város negyven napon belül elpusztul. Ninive azonban megtért (Jón 3,6-8), aminek az lett a következménye, hogy „Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról, megbánta Isten, hogy pusztulásba akarta dönteni őket, és nem tette meg.” (Jón 3,10). Vagyis Istennek joga van bizonyos események hatására megváltoztatni egy korábbi kinyilatkoztatását. Ezen kívül azonban Isten sok fontos dolgot közölt Ellen White-al, a történelem menetére kapcsolatban. Olyanokat, amelyeket biztos senki sem láthatott előre. Például a 19. században megjövendölte az Amerikai Egyesült Államok felemelkedését, miszerint idővel az egész világra kiterjedő befolyása és hatalma lesz. Az évtizedek elmúltával a prófécia teljesedett is. Az I. Világháború előtt még kis hadserege volt, de a II. Világháború után a két szuperhatalom egyike lett, majd a Szovjetúnió osszeomlásával Amerika a föld vezető világhatalma lett. Ellen White ugyanígy megjövendölte azt is, hogy Rómával az USA szövetségre fog lépni. Ez abban az időben lehetetlennek tűnt, hogy a protestáns amerika valamilyen kapcsolatot létesítsen Rómával. Tudomásom szerint amikor erre valamikor is sort kerítettek, azt rendszerint megakadályozták. Azonban 1984-ben létrejött az USA és a Vatikán közt a diplomáciai kapcsolat, amely azóta is erősödik.

Ami Mihályt (eredetiben „Mikáelt” illeti:

Valjuk a Szentháromságot, és ez egyáltalán nem ütközik abban, hogy Krisztust Mikáéllal azonosítjuk, meg is mondom, hogy miért: A magyar nyelvben az „angyal” kifejezés kizárólag a mennyei lényekkel azonos. Ezért amikor a magyar olvasó összetalálkozik ezzel a szóval, kizárólag a klasszikus értelemben vett angyalok jutnak eszébe. A héber és görög olvasó azonban nyilván nem így volt vele. Amint említettem, az eredeti szövegben az „angyalnak” fordított kifejezés: héberül: „malák”, görögül: „angelosz”, aminek szó szerinti fordítása: követ, küldött. Szó szerint tehát: Mikáel küldött. Nos, a bibliai hagyományban az angeloszok nem csupán a mennyei lényeket jelentették, hanem emberekre is használják ezt a kifejezést. A (Máté 11,10) eredeti szövegében keresztelő jánost is „angelosznak” [küldöttnek] van nevezve. Krisztus, mint az Atya küldöttje (Ján 5,36), is ilyen szempontból angelosz. Tehát: Mi bibliai nyelvezetet figyelembe véve az angyalokon nemcsak a a mennyei lényeket értjük, éppen ezért a Mikáellel való azonosítása Krisztusnak nem mondd ellent az ő istenségének. És akkor egy kicsit részletesebb teológiai elemzés Dániel 10-ről:

"a 13. vers egy felsőfokú nyelvtani alak segítségével még azt is sejteti, hogy ő "első fejedelmek legeleje" (szó szerinti fordítás) és nem "egyike az előkelő fejedelmeknek" (Károli fordítás). Az "ahad" szót, amit rendszerint az "egy" tőszámnévvel fordítunk, az "első" sorszámnév jelentésében is használják. Ez utóbbi jelentés sokkal inkább megfelel külön e mondat, valamint általában Dániel könyve szövegösszefüggésében. E helyütt a szerző az "ahad" (egy vagy első) szót használja a "rishon" (első) szó helyett, valószínűleg az ügyetlen szóhalmozás elkerülése végett: "elsők között az első". Utoljára pedig Dániel könyve azt a jelentést, hogy "első", szívesebben adja vissza az "ahad"-dal, vagy annak arám megfelelőjével "had", mint a "rishon"-nal. Mikáelt tehát a 8. fejezetben található "fejedelmek fejedelmével" azonosíthatjuk, aki, mint már láttuk, a nagy főpap a mennyei Kippurban elfoglalt tisztében. A tűzszemű pap tehát - akinek látása ámulatta töltötte el Dánielt - Mikáel, a 7. fejezetben található "Emberfia" és a 8. fejezetben lévő "fejedelmek fejedelme". A 7. és 8. fejezetben ez a győzelmes szereplő az állat-birodalmak - akik maguk is a áradatból törnek fel - hosszú és kavargó történelmének végén bukkan fel. A 10. fejezetben a kinyilatkoztatás hatalams utat vág le, és a sötétséget és a mélységet jelképező vízáradatból közvetlenül Mikáelra vált át. Az Újszövetség szerzői közvetlenül e reménység jagyományába illeszkednek, amikor Dániel könyvének eme szereplőjét - tűzszemű pap, "Emberfia" - Jézus Krisztussal, a győzelmesen visszatérő Bíróval (Jel 1:13-18); vö. 7. vers), valamint a mennyei templomban tisztét viselő Főpappal (Zsid 7:5-10 és 9:11-15) azonosítják. Az ősi rabbik ugyanezt az utat követik, amikor a régóta várt "Masias"-sal, valamint a főpappal azonosítják, akit a mennyei Sinban látnak szolgálni" (Jacques Doukhan: Titkok megfejtése 202. o.)

A szombatról pedig: A szombat már a teremtés befejezése után egy szent, és megoldott nap volt (1Móz 2,1-3), mielőtt még a zsidó nép létezett volna. Továbbá a szombatról szóló parancs, mint a teremtés emlékünnepére való figyelemfelhívás nem a mózesi törvények közt foglalt helyet, hanem a 10 parancsolatban, amely a frigyládában volt, aminek az oldalához oda volt téve a mózesi törvény, tehát a kettő el volt választva egymástól (5Móz 31,26). A mózesi törvény már nincs érvényben, de a frigyláda a 10 parancsolattal még az újszövetségi korban is ott van a mennyei templomban (Jel 11,19). Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy Jézus Krisztus amikor megjövendölte Jeruzsálem pusztulását, (i.sz. 70) felhívta a tanítványai figyelmét, hogy imádkozzanak, hogy ne szombaton keljen menekülniük (Mát 24,20), akkor nyilvánvalóvá válik, 40 évvel Krisztus halála után a szombat még érvényben volt. Máskülönben mi értelme lett volna érte imádkozni.

A szektázásról pedig: A Biblia arra figyelmeztet, hogy azokkal az emberekkel kell vigyázni, akik a tanítás körül okoznak megoszlásokat (Róm 16,17). Pál azonban nem arra buzdít, hogy mondjanak oda neki valami erős dolgot, hanem azt mondja, hogy „Térjetek ki előlük!” Nos meggyőződésem szerint egyházam mindenben a Biblia tanítását követi, viszont ha olyanokkal találkozom, akik nem a Szentírással összhangban cselekednek, (pl „keresztény”-Wiccak), vagy tagadják a Szentháromságot, akkor sem kezdek el szektázni, hanem megpróbálom velük megbeszélni a teológiai különbségeket (ha akarják), ha ez lehetetlen, akkor békében elválunk, - Pál tanácsa szerint - de nem kezdek el szektázni. Ennek ellenére azok a magukat kereszténynek nevező emberek, akik megengedik maguknak azt, hogy szektázzanak, csak Krisztustól vonnak el embereket. Az ateista/más vallású emberek ilyenkor teljesen jogosan mondják, hogy lám, a keresztények prédikálnak a szeretetről, közben pedig köztük sincs szeretet, mert aki nem azonosul az ő nézeteikkel azt vádolják. Nos, ezek után nem kell csodálkozni, hogy egyre jobban terjednek más vallások, amik követőket szereznek, mert pontosan a kereszténység egy részének ez a felelőtlen viselkedése az, amely taszítóvá teszi az emberek számára Krisztust. Kívánom, hogy ezek az emberek is rájöjjenek arra, hogy a teológiai különbségek nem adnak okot a vádolásra, aminek következtében emberek tömege fordul el Krisztustól, akiket amúgy meg lehetett volna Neki nyerni. Fogadjuk meg Péter apostol tanácsát: „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.” (1Pét 2,17)