Mi a fő különbség az ó- és újszövetség között?

JHVH isten kötött szövetséget Ábrám által (akinek meghosszabbította nevét Ábrahámra) Izrael népével, amit később megújított Mózes által. Ez az ó szövetség.

Jézus által ebbe a szövetségbe befogadott kívülállókat is, akik elfogadták Jézust megváltóként. Ez az új szövetség.

Az Ószövetség (tulajdonképpen a zsidó Tóra megfelelője) az i.e 5000 körüli Mózes könyveit és a Mózes és i.e 400 közötti zsidó próféták könyveit tartalmazza. Mózes öt könyvében a zsidó teremtéstan, és történelmi alapok vannak. Eredetileg héberül írták.

Istenek a zsidókkal kötött (mózesi) szövetsége alapvetően törvényeket és parancsolatokat tartalmaz azt illetően, hogy a zsidók milyen módokon töltsék a mindennapjaikat, hogyan egyenek, mit szabad, mit tilos, stb. Aprólékosan előírja a szokásrendet, a szombaton előírt és tiltott cselekedetedeteket, stb.

Az újszövetséget az első keresztény vatikáni zsinat állította össze, kb i.sz. 400-ban. Jézus életével és tanításaival, azaz a négy kanonizált evangéliummal kezdődik, és utána az első keresztény apostolok életével és tanításaival folytatódik. A legtöbb ilyen tanítást adott városokban élő első híveknek írt levél formájában írták ógörögül, de néhány részlet fennmaradt a korabeli egyéb nyelveken is.

Jézus annyit mondott a parancsolatokról, hogy annyi fontos:

- Szeresd Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elméddel.

- Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.

Az ószövetségben a két szövetség, két szerződés volt. Az egyik Ábrahámmal:

- A körülmetélkedés szövetsége.

Ez által jött létre Izrael.

A másik Izraellel mint néppel köttetett, ez volt a:

- Törvény szövetsége.

A Törvény a jövendő jóknak az árnyéka, vagyis nem tudta tökéletessé tenni az odajárulókat, nem volt megnyitva az út a mennybe, és nem adott örök életet, csak elfedezte az állatok vére az elkövetett bűnöket.

Az Újszövetségben Isten gondoskodott egy olyan áldozatról, amely eltörölte a bűnt, és a bűntudatot, hogy személyes közösségbe kerülhessünk Istennel félelem nélkül:

Luk 22:20. ... E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti értetek kiontatik.

Róm 8:1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.

Az újszövetségbe kerülés feltétele nem a testi körülmetélkedés, hanem a szív körülmetélése, amelyet a SzentLélek végez el bennünk hit által:

Zsid 8:10 Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izrael házával, ama napok múltán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem.

Szia!

Szerintem a fő különbség az ó- és újszövetség között az, hogy az előbbi egy néppel kötött szövetség, az utóbbi pedig az egyes emberekkel kötött szövetség.

Mindkettőben Istennel köttetett szövetségről beszélünk.

Az Ószövetség a mózesi törvények betartását jelentette. Az újszövetségben pedig az Isten a szívünkbe helyezi az Ő törvényét, és ha nem hallgatunk a szívünkben élő Krisztusra, akkor törjük meg ezt a szövetséget.

Üdv. Péter

Szervusz

Mivel április 14-én emlékezünk meg Jézus áldozati haláláról, több vele kapcsolatos irodalmat olvastam mostanában, amelyeket összevetettem a Bibliával. Éppen a kérdéseddel kapcsolatban is olvastam, ezért elköldöm neked.

Az Ábrahámmal kötött szövetség

Jehova több mint kétezer évvel azután, hogy kiűzte az embert a Paradicsomból, ezt mondta hűséges szolgájának, Ábrahámnak: „bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait . . . És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek” (1Mózes 22:17, 18). Ez több volt, mint egyszerű ígéret; Jehova törvényes szövetségként fogalmazta meg azt, és esküjével támasztotta alá, melyet nem szeghet meg (1Mózes 17:1, 2; Héberek 6:13–15). Milyen rendkívüli lépés, hogy a Szuverén Úr szerződéssel vállalta, hogy megáldja az emberiséget!

Az ábrahámi szövetség fényt derített arra, hogy a megígért Mag emberként jön el, hiszen Ábrahám leszármazottja lesz. De ki lesz az? Idővel Jehova feltárta, hogy Ábrahám fiai közül Izsák lesz a Mag egyik őse. Izsák két fia közül pedig Jákobot választotta (1Mózes 21:12; 28:13, 14). Később Jákob ezeket a prófétai szavakat mondta tizenkét fia közül az egyikről: „Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot [jogar, NW], sem a vezéri pálcza térdei közűl; míg eljő Siló [’az, akihez tartozik’], és a népek néki engednek” (1Mózes 49:10). Ekkorra tehát kiderült, hogy a Mag király lesz, és Júda leszármazottja!

Az Izraellel kötött szövetség (itt kezdődik az úgynevezett Ó szövetség)

Jehova i. e. 1513-ban olyan elrendezést hívott életre, amely előkészítette az utat a szent titokkal kapcsolatos további kinyilatkoztatások előtt. Isten szövetséget kötött Ábrahám leszármazottaival, Izrael nemzetével. Bár a Mózesi Törvény most már nincs érvényben, mégis létfontosságú szerepe volt Jehova azon szándékában, hogy elhozza a megígért Magot. Miért mondhatjuk ezt? Vizsgáljunk meg három területet! Először is, a Törvény olyan volt, mint egy védelmező fal (Efézus 2:14). Igazságos rendelkezései korlátként emelkedtek a zsidók és a nem zsidók közé. Ezáltal a Törvény segített fenntartani a megígért Mag vonalát. Nagyrészt ennek a védelemnek köszönhető, hogy a nemzet még létezett, amikor az Isten által jónak ítélt időpontban a Messiás megszületett Júda törzsében.

Másodszor, a Törvény világosan megmutatta, hogy az embereknek váltságra van szükségük. A tökéletes Törvény felszínre hozta, hogy a bűnös emberek képtelenek teljes mértékben betartani a parancsolatait. Így hát „a törvényszegések nyilvánvalóvá tételét” szolgálta, „míg meg nem érkezik a mag, akinek az ígéretet tették” (Galácia 3:19). Az állatáldozatok révén a Törvény időlegesen engesztelést biztosított a bűnökért. De ahogy Pál is írta, „nem lehetséges, hogy a bikák és kecskék vére elvegye a bűnöket”, ezért ezek az áldozatok csupán előárnyékolták Krisztus váltságáldozatát (Héberek 10:1–4). Következésképp, a hűséges zsidóknak ez a szövetség ’Krisztushoz vezető nevelőjük lett’ (Galácia 3:24).

Harmadszor, ez a szövetség dicsőséges reménységet kínált Izrael nemzetének. Jehova azt ígérte nekik, hogy ha hűségesek maradnak a szövetséghez, „papok királysága és szent nép” lesznek (2Mózes 19:5, 6, Úf.). Végül a testi Izraelből kerültek ki a papok égi királyságának első tagjai. De mint egész, Izrael fellázadt a Törvényszövetség ellen, elvetette a messiási Magot, és elveszítette a fent említett reménységét. Akkor hát kik teszik majd teljessé a papok királyságát? És milyen kapcsolatban lesz ez az áldott nemzet a megígért Maggal? A szent titok ezen vonásaira akkor derült fény, amikor Isten jónak látta.

Az évek múlásával Jehova a prófétái által további részleteket közölt szent titkával kapcsolatban. Ézsaiás például feltárta, hogy a Mag áldozati halált fog halni (Ézsaiás 53:3–12). Mikeás megjövendölte, hogy hol fog megszületni a Messiás (Mikeás 5:2). Dániel még a Mag megjelenésének és halálának pontos időpontját is megjövendölte (Dániel 9:24–27).

Az, hogy miként teljesednek be ezek a próféciák, mindaddig rejtély maradt, amíg a Mag meg nem jelent. A Galácia 4:4-ben ezt olvassuk: „amikor az idő teljességének határa elérkezett, az Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól lett.” I. e. 2-ben egy angyal így szólt egy zsidó szűzhöz, akit Máriának hívtak: „íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, és a Jézus nevet kell adnod neki. Ez nagy lesz, és a Legfelségesebb Fiának fogják hívni, és Jehova Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját . . . Szent szellem száll reád, és a Legfelségesebb ereje árnyékol be téged. Ezért is lesz, hogy a születendőt szentnek fogják hívni, Isten Fiának” (Lukács 1:31, 32, 35).

Jehova ezután áthelyezte Fia életét az égből Mária méhébe, így Jézus asszonytól lett. Mária tökéletlen nő volt, Jézus azonban nem örökölt tőle tökéletlenséget, mivelhogy „Isten Fia” volt. Ugyanakkor Jézus földi szülei, akik Dávid leszármazottai voltak, biztosították Jézus természetes és törvényes jogait Dávid örököseként (Cselekedetek 13:22, 23). Amikor Jézus i. sz. 29-ben megkeresztelkedett, Jehova felkente szent szellemmel, és ezt mondta: „Ez az én Fiam, a szeretett” (Máté 3:16, 17). Végre megérkezett a Mag! (Galácia 3:16). Itt volt az idő, hogy még több részlet derüljön ki a szent titokról (2Timóteus 1:10).

Szolgálata során Jézus az 1Mózes 3:15-ben szereplő kígyót Sátánnal azonosította, a kígyó magvát pedig Sátán követőivel (Máté 23:33; János 8:44). Később kiderült, hogyan lesznek ők örökre megsemmisítve (Jelenések 20:1–3, 10, 15). Az asszonyt pedig úgy azonosították, mint aki „a fenti Jeruzsálem”, azaz Jehova égi, feleségszerű szervezete, mely szellemteremtményekből áll (Galácia 4:26; Jelenések 12:1–6)

Az új szövetség

Az összes kinyilatkoztatás közül a legszembeszökőbbnek azt mondhatnánk, amelyikre Jézus halála előtti éjszakán került sor, amikor Jézus hűséges tanítványainak az „új szövetségről” beszélt (Lukács 22:20). Az előző szövetséghez, a Mózesi Törvényszövetséghez hasonlóan ennek az új szövetségnek is az volt a célja, hogy létrehozza a „papok királyságát” (2Mózes 19:6, Úf.; 1Péter 2:9). Ez a szövetség azonban nem egy fizikai nemzetet alapított, hanem egy szellemit, mégpedig „Isten Izraelét”, amely kizárólag Krisztus hűséges, felkent követőiből áll (Galácia 6:16). Az új szövetség tagjai Jézussal együtt részt vesznek majd az emberiség megáldásában!

De vajon hogyan sikerült az új szövetségnek létrehoznia a „papok királyságát” az emberiség megáldására? Úgy, hogy az új szövetség nem ítéli el bűnösökként Krisztus tanítványait, hanem lehetővé teszi bűneik megbocsátását Krisztus áldozata alapján (Jeremiás 31:31–34). Amint igazságos állapotba kerülnek Jehova előtt, Ő befogadja őket égi családjába, és felkeni őket szent szellemével (Róma 8:15–17; 2Korintus 1:21). Ezáltal „új születésben” van részük „élő reménységre”, mely „az egekben van fenntartva” (1Péter 1:3, 4). Mivel ez a magasztos helyzet teljesen újszerű az emberek számára, a szellem által nemzett, felkent keresztényeket „új teremtésnek” nevezik (2Korintus 5:17). A Biblia feltárja, hogy végül 144 000-en fognak uralkodni Krisztussal az égből a megváltott emberiség fölött (Jelenések 5:9, 10; 14:1–4).

Ezek a felkentek Jézussal együtt „Ábrahám magva” lesznek (Galácia 3:29).* Elsőkként zsidó származású emberek lettek kiválasztva. De i. sz. 36-ban a szent titoknak egy újabb vonására derült fény: nem zsidók is részesülnek az égi reménységben (Róma 9:6–8; 11:25, 26; Efézus 3:5, 6). Vajon csak a felkent keresztények fogják élvezni az Ábrahámnak ígért áldásokat? Nem, hiszen Jézus áldozata az egész világnak javára van (1János 2:2). Idővel Jehova kinyilatkoztatta, hogy egy megszámlálhatatlan „nagy sokaság” túl fogja élni Sátán rendszerének a végét (Jelenések 7:9, 14). További tömegek fognak feltámadni azzal a kilátással, hogy örökké élhetnek a Paradicsomban! (Lukács 23:43; János 5:28, 29; Jelenések 20:11–15; 21:3, 4).

Lehet hogy kissé hosszúnak találod, de ha a verseket is kikeresed a Bibliádból, akkor lesz igazán könnyebben érthető.