Akinek gyomorfekélye van, hogyan miképpen böjtöl?

Orvosi elõírás szerint.

"Mindazt a parancsolatot, amelyet én neked a mai napon parancsolok, tartsátok meg, hogy megtegyétek, azért hogy éljetek "( 5Móz 8:1 ) A Talmud külön kiemeli: azért, hogy ÉLJETEK és nem azért, hogy meghaljatok.

Ezért azután fõszabály az élet védelme és ez felülírja még a Szombat törvényeit is.

Ezt, az élet védelmét, életmentést nem úgy értik, hogy ha életveszély VAN, haenm úgy, HA életveszély LEHET.

( Úgy tudom, ha fekéllyel bõjtöl valaki, akkor pont, hogy életveszély LEHET. De nem vagyok orvos, azért kezdtem azzal. )

A zsidó vallásban van néhány bõjt, és nálunk ez bizony azt jelenti, hogy nem eszünk, nem is iszunk.

Ezek közül egy Tórai ünnep ( és 25 órás bõjt ) a Yom Kippur, magyarul Engesztelõ Nap. Ezen a napon I-ten minden évben megbocsátja, amit abban az évben vétkeztünk. Ezért kell bõjtölni ( "sanyrgassátok a lelketeket" ). Ezt mondta Õ maga - áldott Õ - a Tórában.

DE. Ha valaki beteg ( olyan a betegsége, hogy a bõjt számára veszélyes LEHET ), vagy nagyon öreg, annak a rabbi MEGTILTJA a bõjtölést, épp a fentiek alapján.

Épp az említett Engesztelõ Napra vonatkozó szabályok tárgyalásánál pl egy szabály, hogy, ha valaki a bõjttõl rosszul lesz, etetni, itatni kell "amíg a szeme ki nem tisztul". Ez ahhoz képest, hogy ezt az ünnepet úgy is nevezik, hogy a Szombatok Szombatja, tehát semmi munkát nem szabad végezni, az etetés pedig munka.

Hogy mégis úgy kell tenni, az a fentiekbõl következik.

Na, ez egy normális vallás, egyre jobban szeretem.

Egyébként javaslom a Salvus víz fogyasztását.

Kétségtelen, hogy lehet vigyázni a fogalmazásnál, nehogy félreérthető legyen. de másrészt nem szükséges félreérteni, azt sem ami félreérthető. Továbbmenve, a gyomorfekély nem vallási, hanem orvosi probléma és aszerint kezelendő (a sokféle állapotnak, és az azokat kezelő lehetőségnek megfelelően). Akinek gyomorfekélye van, nagyjából tudja, kitapasztalta, mi az, ami még belefér, és mi nem. Aki vallásos, ebből a választékból ki tudja a megfelelőt választani. Nem vitaképpen, de számomra az egynapos éhezés nem böjt. Hogy használ, vagy sem, az pedig annyira egyéni, hogy arról véleményt nyilvánítani nem bölcs dolog.

Még csak annyit (úgy tűnik szükséges nevén nevezve fogalmazni), senkit nem szándékoztam lehülyézni, az nem az én műfajom.