A vallás, vagy hit miképpen "magánügy"?

Elvileg magánügy lenne - mindaddig, amíg a hívő nem hirdeti, és nem avatkozik más életébe.

De hirdeti: hiszen sokszor erőszakosan térít. Ha mást nem, akkor a gyerekét.

És beavatkozik más életébe: ma már máglyák nincsenek (Európában) - de abortusztilalom és őssejtkutatás tilalma az van. Másrészt elemi tudományos eredményeket vonnak kétségbe, hit alapján...

Úgyhogy EZÉRT nem lehet teljesen magánügy.

És akkor még nem beszéltünk a fanatikus terroristákról.

magánügy sztem ez ojan lehet mintt hogy senki nek semmi köze ahoz vagyis magánügy hogy mijen zenét hallgatsz otthol vagy a kocsidba netán mert az se tetszhet mindenkinek sokféle zenee van sokféle vallás és van aki a zene nélkül is jol el van pl az öregek akik nem szeretik a zenét ugy vettem észre

van aaki ugyanigy a vallást se szereti ugygondolom

Magánügy abban az értelemben, hogy senkit nem szabad bántani, hátrányosan megkülönböztetni a hite miatt, és bizonyos helyeken (pl. munkahelyen) valóban ízléstelen téríteni.

Ugyanakkor egy hívő miért nem mondhatná el a barátainak, családtagjeinak, hogy miben hisz? Én elmondom. Egyrészt szeretem, ha tudják, másrészt egy jó dolognak tartom. A hitem éppúgy hozzám tartozik, mint pl. a munkám, a hobbim, hogy milyen filmet láttam legutóbb... Ha azokat megoszthatom egészséges keretek között a barátaimmal, pont a hitemet miért nem?

Érdekes egyébként, hogy erre is mindenki a keresztényeket kezdi szidni, ha egy buddhista beszél órákon keresztül a nézeteiről, azt meg legtöbben teljesen helyénvalónak találják. Saját tapasztalat.

Kedves első válaszoló: A gyerekével mindenki olyan hitet ismertet meg, amilyet akar, ez alkotmányban rögzített alapjog. Egy kicsi úgyis azt mondja, amit a szülei, nagyobb korában meg eldöntheti, hogy milyen utat követ. Vagy szerinted egy hívő szülő ne beszéljen a hitéről a gyerekének, vagy mi???

Sok ember számára az istenhit magánügy, amiről nem akarnak beszélni. Titkolják, vagy akár szégyenlik is.

Egy ilyen sok vallással telített világban, amely az egyre gyorsabb közlekedési és kommunikációs eszközök révén mind kisebb és kisebb lesz, a különböző hitnézetek hatása világszerte érezhető, akár tetszésünkre van ez, akár nem. Ezért egymás nézőpontjának megértése tartalmasabbá teheti a különböző hitnézetű emberek közötti gondolatcserét. Ez elűzné valamennyire a vallási hitnézeteken alapuló gyűlöletet.

Tehát szerintem a vallás magánügyként való értelmezése néha túlzásokba esik. Hiszen soha, sehol nem létezett még olyan nép - a kutatók szerint - amelyik valamilyen értelemben ne lett volna vallásos. A társadalom erre épül!

Egyik alapja a társadalomnak. Főleg, hogy még korántsem eldöntött kérdés, hogy tervezett, vagy véletlenül kifejlődött az élet.

Meg aztán egyház és egyház között tanításban és az ebből következő cselekedetekben, jelentős különbség van.

Egyáltalán nem mindegy miben hiszel, mert nagyrészt ez határozza meg a tetteidet! Ilyen értelemben a vallás semmiképpen sem magánügy.

Az első hozzászóló rögtön kiemelte, hogy a hit hírdetése mennyire nem helyes, ha már magánügy. Csakhogy valakinek a hite jelentős mértékben befolyásólja a cselekedeteit, ami viszont kihat a környezetére, és a társadalomra is.

Mindenkinek joga van terjeszteni a hitét, az ateistának is, mert ki tagadná, hogy ha a "vallás" fogalmát kiterjesszük és pontosan értelmezzük, akkor még az ateisták is "vallásosak".