A kegyes halálról miképpen vélekedsz, vallásod tükrében?

Nagyon nehéz kérdés. Ha olyan állapotban van a beteg, hogy nincs remény, és maga kéri én engedélyeztetném. Ezt nem sorolnám a gyilkosság kategóriába. Ez a szenvedőn való megkönyörülés.

Freya

Ateista vagyok. Az eutanáziát elutasítom.

Elméletben el tudnám képzelni, hogy aki maga kéri, hogy tegyék meg, annak megtegyék.

A gyakorlatban viszont félő, hogy visszaélnének vele (pl. a család telebeszélné a beteg fejét, hogy kérje az eutanáziát, esetleg érzelmileg zsarolná).

Azt nem gondolom, hogy az illetőn kívül bárkinek joga van megmondani, hogy ki részesüljön eutanáziában, így pl. ahogy írta valaki a beteg gyerekeket, az ugyanis nem eutanázia lenne, hanem egyszerűen gyilkosság. És megint csak visszaélésekre adhat okot. Én nem szeretnék olyan társadalomban élni, ahol ilyen legális gyilkosságok történnek. Nem a középkorban élünk.

Ha pedig keresztényként gondolkodom akkor azt kell mondanom hogy az ember nem tudhatja hogy mi játszódik le egy súlyos beteg lelkében. Lehet hogy mondjuk a szenvedése szükséges ahhoz hogy ne kárhozzon el, és ha még egy kis ideig kibírná akkor fájdalmában Istenhez fordulna és üdvözülne. De mondjuk ha valaki úgy dönt helyette hogy a fájdalmaktól megszabadítja, és megöli akkor lehet hogy nem jut el eddig, hamarabb meghal és elkárhozik. Ezért az életet mi nem rövidíthetjük meg, hanem a halál körülményeit Istenre kell bízni aki mindenkinek a lelkét ismeri és pontosan tudja hogy kinek mire van szüksége.

Arról nem is beszélve hogy mennyivel kényelmesebb azt mondani hogy megszabadítom a szenvedéseitől mint ápolni valakit hetekig vagy akár évekig. Ha elfogadjuk az eutanáziát akkor hol húzzuk meg a határt? Mennyi az a szenvedés amit még elvisel az ember és mennyi az amikor már eutanáziát alkalmazunk? Abból is látszik hogy a kegyes halál rossz dolog hogy ilyen határt nem lehet megállapítani.

Szóval én egyedül állatok esetében tudom elfogadni.

Igazad van, én is a határ meghúzása miatt írtam hogy nehéz kérdés. Illetve azért is nehéz kérdés, mert a tudomány nem volt ilyen fejlett, száz éve ez nem sok embernek jutott eszébe. Senkit nem tartottak gépek életben. Kisebbek voltak a balesetek közutak és kamionok stb. híján bár a gyárak gépesítésével rengeteg baleset adódott, de azok inkább karok és lábak veszteségei voltak, nem darabokra roncsolt tüdők meg koponyák.

Szóval régen többen haltak meg, mint most, és ennek a kérdésnek tényleg nem lett volna sok értelme pár száz éve. Fura, nem?

Freya