Károli miért fordította így? Többi lent?

Szia

Némelyek szerint a „szellem” a „lélek” szinonimája. Ez azonban nem így van. A Bibliából világosan kiderül, hogy a „szellem” és a „lélek” két különböző dologra utal.

A bibliaírók a héber ru′ach vagy a görög pneu′ma szóval éltek, amikor a „szellemről” írtak. Magából a Szentírásból következtethetünk ezeknek a szavaknak a jelentésére. A Zsoltárok 104:29 például kijelenti Jehováról: „Ha elveszed szellemüket [ru′ach], kimúlnak, és porrá lesznek újra.” A Jakab 2:26 pedig megjegyzi, hogy „a test halott szellem [pneu′ma] nélkül”. Ezekben a versekben a „szellem” arra utal, ami életet ad a testnek. Szellem nélkül a test halott. Ezért a Bibliában a ru′ach szót nemcsak „szellemnek”, hanem „erőnek”, azaz életerőnek is fordítják.

A héber rú′ach és a görög pneu′ma szónak, melyet gyakran a „szellem” szóval fordítanak, több jelentése van. Mindkettő vonatkozhat arra, ami az emberek számára láthatatlan, és arra, ami mozgásban levő erőre utaló bizonyítékkal szolgál. A héber és görög szó utalhat: 1. a szélre, 2. a földi teremtmények tevékeny életerejére, 3. az ember jelképes szívéből fakadó indítóerőre, ami arra ösztönzi, hogy bizonyos módon beszéljen és cselekedjen, 4. láthatatlan forrásból származó ihletett kijelentésekre, 5. szellemszemélyekre és 6. Isten tevékeny erejére, a szent szellemre.

gondoljunk egy hordozható rádióra. Amikor beletesszük az elemeket, és bekapcsoljuk a készüléket, az elemekben tárolt elektromos áram úgyszólván életre kelti a rádiót. Az elemek nélkül azonban a rádió „halott”, akárcsak az a rádió, amelyiknek a dugóját kihúzzuk a konnektorból. Ugyanígy a szellem az az erő, amely életre kelti a testünket. Az áramhoz hasonlóan a szellemnek nincsenek érzései, és nem gondolkodik, mivel személytelen erő. Ámde szellem vagy életerő nélkül a testünk ’kimúlik, és porrá lesz újra’, ahogy a zsoltáríró fogalmazott.

Az ember haláláról a Prédikátor 12:7 leszögezi: „a por [mármint a test pora] visszatér a földbe, ahogy azelőtt volt, és a szellem visszatér az igaz Istenhez, aki adta azt.” Amikor a szellem, azaz életerő elhagyja a testet, a test meghal, és visszatér oda, ahonnan származik, vagyis a földbe. Az életerő szintén visszatér oda, ahonnan származik, tehát Istenhez (Jób 34:14, 15; Zsoltárok 36:9). Ezt nem úgy kell érteni, hogy az életerő valóban felmegy az égbe. Inkább arról van szó, hogy aki meghal, annak a jövőbeli életre vonatkozó reménysége Jehova Istentől függ. Úgy is mondhatnánk, hogy az élete Isten kezében van. Csakis Isten ereje által kaphatja vissza a szellemet, azaz életerőt, hogy újra élhessen.

A halottak állapotát elemezve, emlékeznünk kell rá, hogy ősatyánknak, Ádámnak nem volt lelke. Ő maga volt egy lélek.

Mi „az élet ereje”? Az élet létfontosságú szikrája, melyet Ádám élettelen testébe helyezett Isten. Ezt az erőt aztán a légzés folyamata tartotta fenn. És mi a „szellem”, amire a Zsoltárok 146:4 utal? Ez a vers a következőket mondja arról, aki meghal: „elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai” (Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása).

Szia!

A héber ruah és a görög pneuma kifejezés, amit a modern bibliafordítók szellemnek fordítanak, szerintem nem túl szerencsés módon.

Ha megfigyeled ez a szakasz (35-49 versek) azoknak felelnek, akik nem tudják elképzelni, hogy milyen lesz a feltámadott test. A 35–44. versekben a természetből vett analógiákkal találkozunk. Lehet, hogy „hogyan?” és a „milyen testben?” kérdéseit a korinthusi ellenfelek gúnyosan tették fel, azt remélve, hogy az apostol erre nem tud választ adni. Ezeket az okoskodókat viszont ő szólítja (egyes szám 2. személyben, vitázó félként) a görög eredetiben „te ostobá” - Károli fordításában: balgatagnak (36).

Először a mag és a termés, másként a vetés és az aratás példáját említi. Az „elvettetik – feltámad” ellentét négy mozzanat szembeállításával élezi ki: romlandóság–romolhatatlanság, gyalázat–dicsőség, gyengeség–erő, „érzéki test”–„lelki test”.

A psüchikon és pneümatikon jelzők megértéséhez 1Móz 2:7 segíthet (élő lélek). A szöveg 45. v.-től ismét a kétféle Ádámról beszél. Az egyik a psüché (lélek) hordozója volt csupán (az első Ádám), a második a pneüma (szellem) hordozója, azaz Krisztus. Pál nem filozófiai anthropológiát tanít, kerüli az elvont definíciókat, ehelyett Isten tetteire mutat rá. A 39. v. az állatok teste különbségét említi, a 40k. v.-ek az égitestek anyagának, sugárzó dicsőségének (doxa) különbségeire mutatnak rá. Mindez halvány analógia a feltámadásra nézve (outós = így). Más lesz a feltámadott test, mint az elhalálozott, bár a személyiség kontinuitása megmarad. („Én” fogok feltámadni – tanítja Pál – bár megdicsőült testben.)

Itt van fontossága a két Ádámnak. Halálunkig az elsőnek, feltámadásunktól a másodiknak a képét hordozzuk (49). Ők ketten máshonnan „jöttek” (földi az egyik, mennyei a másik), természetes hát, hogy nem mindegy, melyikhez tartozunk. Károli minden bizonnyal ezért fordította így ezeket így: psüchikon - élő lélek és pneümatikon - szellem.

Üdv. Péter

Ennek nagyon egyszerű oka van, azért mert a korabeli magyar nyelvben a lélek-szellem fogalom kettőssége, nem felelt meg a héber, vagy görög/latin fogalmi kettősségnek.

Ez a mai nyelvhasználaton is érződik, például a halott emberek visszajáró lelkét ma is szellemnek nevezik. Akkoriban a szellem és lélek nem voltak egymástól élesen elkülönülő fogalmak. Csak később, amikor filozófiai írások magyarra fordítása megkezdődött, alakult ki latin/német mintára a lélek-szellem ma használatos fogalmi elkülönítése.

Mind a héber "ruach", mind a görög "pneuma" szó egyaránt jelent lélegzetet és szelet is. A "lélek" szó a lélegzettel áll kapcsolatban, a "szellem" szó pedig a széllel. Lehetne akár fuvallatnak is fordítani, mert abban mindkét jelentés benne van, a lélegzet is és a szél is. Úgy értem, hogy én is tudok fújni és a szél is. "Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a paraszt."

A másik oldal azonban az, hogy a héber "nefes" és a görög "pszükhé" szavakra nem létezik magyar megfelelő, amivel ki lehetne fejezni. Tény, hogy a Biblia szerint három alapvető részből áll az ember: legmagasabb rendű alkotója héberül "ruach", görögül "pneuma", az utána következő alkotórésze héberül "nefes", görögül "pszükhé", a harmadik pedig maga a hústest.

A "ruach" illetve a "pneuma" az az alkotórészünk, amelyik közvetlenül Istenből van, ezért ez az alkotónk a legmagasabb rendű részünk. A "nefes" illetve "pszükhé" az értelem, az érzelem és az akarat székhelye.

Károli idejében még nem is létezett a szellem szavunk, hiszen az nyelvújítás korabeli kifejezés. Ráadásul nem volt világosságuk a fentebb leírtakkal kapcsolatosan, harmadsorban pedig egyházpolitikai okokból sem írhattak bármit bele a fordításba, különben soha nem jelenhetett volna meg a Biblia magyarul, legalábbis nem abban a korban. Mindemellett is jó fordítás a Károli-féle fordítás, de bölcsen teszi az ember, ha beszerez egy konkordanciát, héber és görög nyelvű segédkönyveket, hogy pontosabban értse a Bibliát. Sajnos az újabb fordítások is csak rész szerint valóak, igazából egy magyarázó fordítás adhatná pontosabban vissza az eredeti szöveget, de az nagyon-nagyon nem volna mindegy, hogy ki magyarázza. Ezért én inkább a segédkönyveket pártolom, illetve azt, ha valaki megtanul héberül és görögül, persze, ez csak a legelszántabbaknak való.

Ma a szellem-lélek-test felosztás kompromisszumos megoldás. Mivel a "nefesre" és a "pszükhére" nem volt magyar megfelelő, a "ruachra" és "pneumára" viszont kettő is volt, ezért a szellemet kezdték el használni a "ruachra" és a "pneumára", a lelket pedig a "nefesre" és a "szükhére". Egyébként nem csupán egyházi körben, hiszen a pszichológia tárgya is az ember "pszükhéje", nem pedig a "pneumája". Meglehetősen erőltetettnek tartom a lélek-elme-test felosztást, mivel az elme szavunk egyáltalán nem fejezi ki az eredeti tartalmat, akkor már sokkal szimpatikusabb a szellem-lélek-test felosztás, rádásul kommunikációs zavarokat is okoz a kétféle terminológia.