Van itt olyan ember, aki önszántából lett vallásos? Ha igen, miért?

Szia! Én nem kaptam semmiféle vallásos neveltetést. Teljesen öntudatlan voltam akkor is még, amikor megkereszteltek, de ott vége is lett egy jó időre a vallásos kötődésemnek. Az ok, amiért ennek ellenére ma mégis vallásosnak vagyok mondható, az nagyon nagyvonalakban és dióhéjban az, hogy rájöttem arra, hogy nincsenek véletlenek. A "véletlen" egy olyan mű szó, amit azok az emberek szoktak ráaggatni bizonyos történésekre, akik valami okból kifolyólag pillanatnyilag vakok arra, hogy meglássanak bizonyos összefüggéseket, amelyeket mások megint csak valamiért látnak. És itt most nem unatkozó emberekről beszélek zömében, akik unalmukban összeesküvéselméleteket gyártanak és szeretnek túlmisztifikálni mindent, (még ha az ember adott esetben bárki is legyen az bele eshet persze ilyen hibába). De van a "véletlennek" egy olyan abszurd -nem exakt módon kifejezhető- szintje, ami kizárja az önnön véletlenszerűségét, bár persze nem bizonyítja be annak ellenkezőjét se rendszerint, vagyis épp csak annyira, hogy annak, aki keresi az igazságot és nyitott a transzcendens felé, annak látható legyen, annak, aki pedig nem, annak számára láthatatlan.

S ezen analógia mentén haladva aztán megláttam/rájöttem arra, hogy a keresztények Szentírása nem csak egy szép mese, amivel kapcsolatban hóbortos emberek előszeretettel képzelegnek, meg idős emberek -más már nem lévén számukra- kapaszkodnak, hanem valami egészen más. Ami valóságos és még annál sokkal több.

#2 én semmi gúnyoló szándékot nem látok bele a kérdésbe - te miért?

Dove081, valóban ne mossuk össze a konspirációs teóriákkal, rendben. Viszont ettől még erőltetett "összefüggések" ezek. Volt vallásos barátnőm, mozogtam eleget vallásos közegben, nem a levegőbe beszélek, emellett magamra is szedtem ezt-azt az évek során. A gondviselés igénye az, ami ezeket az összefüggésnek betudni akart összeférceléseket szüli a hívő körül. Megmagyarázni mindent meg lehet. De nézzünk tőled pár konkrét példát, én nyitott vagyok. Mesélsz?

4-es, mivel az eddigi életem nagy részét (30 évet) úgy éltem le, hogy -mondjuk úgy- diplomatikusabb ihletettségű pillanataimban is legfeljebb csak nevettem a vallásosságon, s (legtöbbször) ártalmatlan bolondokként tekintettem a vallásos emberekre, és azt hiszem soha életemben nem tudott volna ember pusztán érveléssel és/vagy kedves misztikus történetekkel meggyőzni engem arról, hogy a vallása -legyen az bármilyen- több, mint puszta kitaláció, mese, babona, unatkozó emberek hóbortja, stn... Így én sem fogok veled (sem) most vitába szállni ezügyben, mert tapasztalatból (és magamból kiindulva is) tudom hogy ennek nincsen különösebb foganattja pozitív értelemben, főleg ha azt kell gondoljam hogy valaki nagyon nagy meggyőződéssel beszél ostobaságokat, s ez a valaki kb rólam is nagyjából ezt gondolja. De egyébként, hogy egy részletre azért kitérjek: pl Pascal Janzenista volt -ha ez neked mond valamit, s nem csak beszélsz a levegőbe itt szabad akaratról, meg miegymásról-, s ettől még mégis keresztény volt és katolikusként aposztrofálta önmagát tudtommal. Hogy csak egyet említsek.

Kedves 6-os, az előbbi (7-es) válaszomban leírtak okán fölöslegesnek tartom további vesézését, részletezését pl az én személyes tapasztalataimnak, történetemnek, amelyek hitre vezettek, valamint a 2-es válaszoló által megfogalmazottak okán sem szeretném és nem fogom ezt tenni. Függetlenül attól hogy te pl ennek fényében mit fogsz, ill. mit gondolsz erről. Úgyhogy bocs. Amit válaszként elmondani érdemesnek találtam, ezen keretek között és közegben, azt az első két hozzászólásomban megtettem.

5ös: mert kész teóriával rendelkezik és amíg Isten meg nem kocogtatja a vállát, addig tagadni fog, mindegy milyen áron, ahogy az összes többi és ahogy én is tettem megtérés előtt.