Jehova tanúi miért állítják, hogy az eredeti görög szövegben is benne van a Jehova szó, mikor ez nem igaz?

megyek fözni, mert éhen hal a párom, vagy lehet hogy megföz? :D

Katy

Örülök, hogy figyelembe veszitek a tárgyi bizonyítékokat a történelemből.

De elfogultak vagytok, mert különben Jézus létezését is meg kéne, hogy kérdőjelezzétek :)

Hiába...a hit, az hit marad, nem másokat, hanem magunkat kell róla győzködni.

Kédezö, nem is fogsz kapni választ, mert nem akarsz.

Tévedsz nagyon nagyon, amikor azt írod, hogy az eredeti szövegben nincs benne az Isten neve.

Nagyon tévedsz, mert az eredeti szöveg már nem létezik. Valóban csupán másolatok léteznek. A Holt-tengeri tekercsek is másolatok az i.e. 1 és 2 századból származnak.

Sok tekercs, kódexek az i.sz. 4 és 5 századból származik.

Ha valaki neked azt állítja, hogy az eredeti szövegben nincs benne Isten neve, akkor igazán becsapott téged. Nem láthatta, mert már nem létezik.

A régi kötáblák, azok léteznek. Azok tesznek tanúbizonyságot is a Biblia Istenéröl.

Katy

"Ha valaki neked azt állítja, hogy az eredeti szövegben nincs benne Isten neve, akkor igazán becsapott téged. Nem láthatta, mert már nem létezik. "

Katy...te ebben nem látod a logikátlanságot amikor meg a nevek jelenléte mellett viaskodsz?

Sörpocak, a legrégebbi másolatokban benne van. :)

Katy

.Sörpocak meglep, azt hittem bocs, hogy informáltabb vagy

Katy

Sörpocak, a 3-as felelö, ha meg nem változik a sorrend felelt erre a kérdésre.

Nézd az én tapasztalatom az, hogy akik nem akarják megérteni, hogy a Görög Iratokban /Új szövetség/ benne volt Jehova neve, azok azt úgy sem fogadják el.

Azért mert a vallásuk tana, dogmája mást tanít.

Természetesen mindenki azt a vallást gyakorolja amit akar

A görög Szeptuagintában amit a zsidók a zsidóknak fordítottak benne volt az Isten neve a tetragrammaton formájában.

Aquila fordításában szintén, meg sok töredék maradt fenn, amelyek tartalmazák az Isten nevét.

Már csak az a logika, bár sokan elképzelhetetlennek tartják, hogy a vallásban logika is lehet, nem csak vakbuzóság, szóval az Újszövetségben gyakran vannak idézve a versek az Ószövetségböl, ahol az Isten neve szerepel.

De tudod ez is olyan, hogy valaki még ha a saját szemével is látja például a Holt-tengeri tekercseket, /egyes részei már hivatalosan is az interneten vannak/ akkor azt állítja akinek ez nem illik a hitébe, hogy ez nem igaz...

Ezért írom, mindenki tényleg azt hisz, amiben hinni akar. Valakinek szüksége van tényekre, valakinek nincs :)

Katy

"sörpocak nevű felhasználó válasza:

Katy! A zsidók ugye nem szerették, ha csak úgy kimondták Isten nevét igaz? Melyik volt az a nap, mikor kimondhatták? Jézus azon a napon idézett?"

- Miről beszélsz??? Isten nevét bármikor kiejthették azok, akik a Mózes törvénye alatt voltak, ezt a törvény nem tiltotta meg, hanem csak azt, hogy tisztelettel használják. (vö. 2Mz 20:7) A próféták és az egyszerű nép is használta, függetlenül attól, hogy milyen nap volt. Ilyen megkötést a Biblia nem használ!

Még a református tanítások is elismerik Isten nevének a használatát:

„Nem kérkednek a próféták és apostolok sem a saját éles elméjükkel, sem egyéb olyasfélékkel, melyek a szólónak hitelt szereznek és nem támaszkodnak emberi véleményre, hanem ISTEN SZENT NEVÉT EMLEGETIK, amely engedelmességre kényszeríti az egész világot.

S most győződjünk meg afelől, hogy nemcsak elfogadható vélekedés, hanem a tiszta igazság is támogatja azon feltevést, hogy a próféták és apostolok nem vaktában s nem csalási szándékkal HIVATKOZTAK ISTEN NEVÉRE „ ...

Fenyeget, hogy Ő Jehova, Istenünk s erős bosszúálló, aki megbünteti az atyáknak vétküket a fiakban, harmad- és negyed-iziglen, azokban, AKIK GYŰLÖLIK NEVÉT; irgalmasságot cselekszik pedig ezer-íziglen azokkal, akik szeretik őt és megtartják az Ő parancsolatait. …

... „Ime a te Uradéi Istenedéi az egek és az egeknek egei és a föld és mindenek, melyek abban vagynak: csak egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy őket szeretné és választotta az ő magvokat azok után, tudniillik titeket minden népek közül”. És eként, mintha a népek közül csak ez az egy tartoznék hozzá, egyedűl ezt a népet méltóztatta arra, hogy AZ Ő NEVÉT MEGISMERJE, szövetségét mintegy annak kebelébe helyezte, istenségének jelenlétét annak jelentette ki, minden előjoggal őt tisztelte meg. …

”Ebből pedig ismét arra jutunk, amit fentebb előadtunk, hogy a hitnek ép úgy szüksége van az igére, mint a gyümölcsnek a fa élő gyökereire, mivel Dávid tanusága szerint Istenben csak azok bizhatnak, AKIK ISMERIK AZ Ő NEVÉT (Zsolt 9:11). …

...”Ostobaságot beszélnek tehát azok, akik az emberi lelkeket az imádságtól akarván elvonni, azt fecsegik, hogy hiába való dolog Istennek gondviselését, mely minden dolog felett őrködik, kéréseinkkel zaklatni; bár ezzel szemben az Úr nem hiába állítja azt, hogy ő közel van mindenkihez, aki AZ Ő NEVÉT HŰSÉGGEL HÍVJA (Zsolt. 145:18). „ …

...”Erős torony az Urnak neve, – mondja Salamon (Péld. 18:10) – ahhoz folyamodjék az igaz és bátorságos lészen. Joel pedig, miután a bekövetkezendő rettenetes csapást megjövendölte, ezt a mondást teszi hozzá (2:32): Mindaz, AKI AZ ÚR NEVÉT HÍVJA SEGÍTSÉGÜL, megmenekült. Ez a mondás pedig, amint tudjuk, tulajdonképpen az evangéliumra vonatkozik, de azért alig minden századik embert indítja ez arra, hogy Istennek eléje menjen. Isten maga is így kiált Ézsaiás által (65:24): minekelőtte kiáltanának, én meghallgatom; még mikor szólnának, én meghallom. „ …

… „Mert Istennek az övéi meghallgatásában való készségét és jóságát helytelenül értelmezzük, ha ilyen tapasztalatok nem erősítenek meg bennünket az ő igéreteiben való szilárdabb bizakodásban, amely igéretekben nem egyik, vagy másik embernek s nem is keveseknek igéri azt, hogy meg fogja őket hallgatni, hanem mindazoknak, KIK AZ Ő NEVÉT HÍVJÁK SEGÍTSÉGÜL. És annál kevésbé menthető az a tudatlanság, hogy a Szentirásnak oly sok intését látszólag mintegy készakarva vetik meg. Dávidot sokszor megszabadította az Isten ereje; vajjon tán magához ragadta ő ezt az erőt, hogy annak a támogatásával minket megszabadítson? Egészen másképen beszél ő maga (Zsolt. 142:8): az igazak vesznek engem körül, mikor jól teszel majd velem. Majd megint (Zsolt. 52:8): S látják ezt az igazak, örvendeznek s remélni fognak az Úrban. Ime ez a szegény kiáltott az Úrhoz és meghallgatta őt (Zsolt. 34:7). Sok ilyen könyörgés van a zsoltárokban, amelyekkel a saját kívánságáért esedezve úgy szólítja meg az Istent, hogy az igazak meg ne szégyenüljenek, hanem az ő példáján buzduljanak jó reménységre.” …

„Hát aztán, ha még azt is tekintjük, hogy a testek tagjai a Krisztusnak (I. Kor. 6:15); hogy Isten a test minden tagjáról azt akarja, hogy azok Őneki szenteltessenek: hogy azt akarja, hogy NYELVEKKEL MAGASZTALJÁK AZ Ő NEVÉT, hozzá emeljék tiszta kezeiket és neki áldozatokat mutassanak be?” …

...”S az apostol, miközben őt utánozza, az imádságot dicséreti áldozatoknak nevezi maga is (Zsid. 13:15) és úgy magyarázza, hogy az AZ Ő NEVÉT VALLÓ AJKAK GYÜMÖLCSE. Ilyen áldozat nélkül nem lehet el az Úr vacsorája, amelyben, midőn az ő halálát hirdetjük és hálát adunk, semmi egyebet nem teszünk, mint hogy dicséret áldozatával áldozunk. Ezen áldozási tisztség folytán neveztetünk mi keresztyének mindannyian királyi papságnak (I. Pét. 2:9), mivel Krisztus segélyével ÁLDOZZUK ISTENNEK A MAGASZTALÁSNAK ÁLDOZATÁT amelyről az apostol szól, mint AZ Ő NEVÉT VALLÓ AJKAINAK GYÜMÖLCSÉT Mert mi még ajándékainkkal sem jelenünk meg közbenjáró nélkül Isten tekintete előtt, Krisztus az, akinek közbenjárása által magunkat és a mi dolgainkat az Atyának fölajánljuk.” …

… „99. kérdés: Mit követel Isten a harmadik parancsolatban?

Felelet: Azt, hogy nemcsak átkozódással vagy hamis esküvéssel, de még szükségtelen esküdözéssel se káromoljuk Isten nevét, se tiszteletlenül ne említsük; se ezekben a rettenetes bűnökben még csak elhallgatással vagy eltűréssel se vegyünk részt, hanem ISTEN ZENTSÉGES NEVÉT FÉLELEMMEL ÉS HÓDOLATTAL E M L Í T S Ü K, hogy a mi igaz vallástételünkkel, segítségül hívásunkkal és minden beszédünkkel és cselekedetünkkel őt magasztaljuk.” … (Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere – KIEMELÉS TŐLEM)

Itt azt mondja: „Isten szentséges nevét félelemmel és hódolattal EMLÍTSÜK ...” (Mi igen, de Jézus és az apostolai nem??? Mekkora dillettantizmus az, ha valaki azt állítja, „Jézus nem mondta ki a nevet” - mi meg hódolattal EMLÍTSÜK!!!

Említsük bizony, mert említették azt mások is, íme a hivatkozások:

A jeruzsálemi templomnak Kr. u. 70-ben történt pusztulásával Jahvé szentséges nevének utolsó menedékhelye is megszűnvén, idővel egyre kisebb lett az a kör, amely e név helyes kiejtésének ismeretével bírt. Azért, nehogy az teljesen kivesszen, de amellett a profanálás mégis ki legyen zárva, bizonyos korlátozással megengedték, hogy a papok Jahve nevét titokban és óvatosan közölhessék nem csak a papokkal, hanem más méltó és megbízható jámbor tanítványokkal is, de évhetenkint csak egyszer, legfeljebb kétszer. (Kiddusin 71/a).

Biztos adatok tanúskodnak arról, hogy a IV-V. Században beavatott zsidó tudósok még ismerték e szentséges név helyes kiejtését, és valószínű, hogy egyes tudósok ezután is ismerték még néhány századig. Ezt a következők bizonyítják:

A IV. század közepén ráb Nachman ben Izsák (+356) úgy nyilatkozik, hogy szerinte is a négy istennevet évhetenkint csak egyszer szabad közölni (Kiddusin 71/a).

Rabbá bar József bar Chamá (+353) ez idő tájt a tetragrammaton kiejtéséről nyilvános előadást akart tartani, de egy öreg zsidó figyelmeztette, hogy ezt a nevet titkolni kell, elállt szándékától. (Kiddusin 71/a).

A IV. század egy másik tudósa, rabbi Maná arról értesit, hogy a samaritánok az eskünél kiejtik a négybetűs istennevet (jer. Szanhedrin X. 1.végén Abba Saul e szavaihoz....)

Hogy a tetragrammaton kiejtését és használatát korlátozó rendeleteket mégsem tartották meg kivétel nélkül általánosan, arra abból a tényállásból következtethetünk, hogy a misztikus szekták (főként az eszsénusok) gyógyitásaiknál s más állítólagos csodáiknál nem szűntek meg a tetragrammatont és a belőle kifejtett istenneveket (semó) kiejteni és alkalmazni. Ezek ellen, valamint az első keresztények ellen irányul a zsidótörvénytudóknak a Toszefátban olvasható e kijelentése: az, aki a (törvény) igáját lerázza és a (körülmetélés) szövetségét felbontja és vakmerően szól a tóra ellen, és aki a Nevet (az istennevet) betű szerint kiejti, ezeknek nincs része a jövendő életben” (az örök üdvösségben), Toszefta, Szanhedrin XII. 25.

Ráb Abina ben Sziszi azzal a szándékkal ment Szeforiszba rabbi Chaniná-hoz, hogy megtanítsa a tetragrammaton kiejtésére, amiben azonban valami közbejött véletlen megakadályozta (jer. Jomá III, 40/b).

Bizonyos szeforiszi esszenus (orvos) a 400 körül szereplő rabbiPinchas bar Chamá-val közölni akarta a tetragrammaton kiejtését, ez azonban nem fogadta el annak ajánlatát, mert nem volt elég önbizalma, hogy olyan önmegtagadó életet tud élni, amit a szentséges névnek ismerete megkíván (jer. Jomá III, 40/b).

Még a Kr.u. 1000 körül szereplő utolsó gaón, Hai, a pumbeditai zsidó akadémia rektora (+1038) is nyilatkozik az istennév ismeretéről főiskoláján, amiből egyesek arra következtetnek, hogy a pumbeditai akadémiának tagjai valószínűleg a négybetűs istennév kiejtését is még ismerték. (v.ö. pl. Blau Lajos, Az ózsidó bűvészet, Budapest 1898. 117. s. köv.)

Fenti idézetek világosan bizonyítják a névhasználatot. Viszont hogy Jézus és az apostolok nem használták, ez a fentiek fényében teljesen elfogadhatatlan. Hiszen még a reformátusok is a névhasználatra vannak buzdítva, márpedig a példát Jézus és apostolai adják nekünk, nem pedig fordítva.

Az ilyen istennévtagadók (mint a fenti emberárnyékok) meg fröcsögésükkel a saját halálos ítéletüket munkálják, hiszen fentről figyelve vannak!

„ Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték őelőtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét.” (Mal 3:16 )