Keresztény aki nem házas?

Katy!

"nézd kedves valaki, ha nem házasok akkor Isten előtt halálra vannak ítélve mert paráznaságban élnek. És ezt nem Én találtam ki. a kérdező arra volt kíváncsi mit mond a teremtő. ezt vagy ellehet fogadni vagy nem.

S nem mondhatok mást mint ami írva van."

Ez volt eddig is a kérdésem. Idézd, hogy Isten szerint mi a házasság. A legnagyobb problémám ezzel a mondatoddal, amit beidéztem, hogy gyakorlatilag halálra ítéltél sok millió embert, függetlenül attól, hogy milyen életet élt. Lehet, hogy nem ők fognak ítélet alá menni ezzel? Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Tehát, ha nem ítélsz, nem fogsz megítéltetni. Ha ítélsz, ugyan olyan ítélettel leszel megítélve, amilyen ítélettel ítélsz. Tehát a jövőben szerintem vigyázz az ilyen kijelentésekkel, nehogy ítélet alá essél!

Tehát a feltételezés továbbra is ugyan az: Nem ismerem az emberi kultúrát, mert el voltam zárva attól. Viszont ismerem a Bibliát, és nekem csak Isten álláspontja számít, és nem embereké és szokásoké. Idézd a Bibliából, hogy Istennek mi a házasság! Amíg ezt nem teszed meg, üres beszéd, amit mondasz ezzel kapcsolatban.

Szia kérdező

(1Korintusz 7:39) . . .házasságot kössön, akivel akar, de csak az Úrban.

Isten nem adhatja az áldását arra ami nem egyezik az akaratával.

A vers szerint házasságot kell kötni de csak olyan személlyel aki a Hitedben osztozik

A kérdésedben már felvetetetted, hogy elválsz tőle mert olyat tett

(2Korintusz 6:14) 14 Ne kerüljetek felemás igába nem hívőkkel. Mert mi közössége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek? Vagy mi részessége van a világosságnak a sötétséggel?

(Héberek 13:4) 4 A házasság tiszteletre méltó legyen mindenkinél, és a házas ágy beszennyezetlen, mert az Isten meg fogja ítélni a paráznákat és a házasságtörőket.

ezek a versek mind arról szólnak hogy a teremtő a házasságot akkor tarja tisztának ha a házasság kötés után élsz vele nemi életet is.

katy Weaver

1Korintusz 7:39 Egy szóval sem mondja, hogy mi a házasság. Csupán a házasság szó szerepel.

"Isten nem adhatja az áldását arra ami nem egyezik az akaratával. "

Miért, mi a házasság? Mert még mindig nem idézted.

2Korintusz 6:14 Nem a házasságról szól, hanem az igával. A házasság nem iga. Lehet, hogy neked az, de amúgy nem az.

Héberek 13:4 De mi a házasság? Itt a házasságtörésről, mint szennyezettségről beszél. De mi is a házasság?

"ezek a versek mind arról szólnak hogy a teremtő a házasságot akkor tarja tisztának ha a házasság kötés után élsz vele nemi életet is."

Nem, ezek azt jelentik, hogy a szövetség fontos, és annak megtörése helytelen. De a házasság miképpenét nem említi.

Hol az idézet Katy??? Kezd úgy tűnni, hogy csak emberi kitalációkat húzol a témára. Tehát tudatlan vagyok, tárd elém Isten házassági ceremóniájáról alkotott idézetedet.

Nem mellékesen, ha a 2Korintusz 6:14-et a házasságra asszociálod, akkor ellentmondásba kerül ezzel:

IKor 7

13. És a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.

14. Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek.

De az iga nem a házasságról szól.

Az igazság a kegyelem, a hamisság az ítélkezés. Ez összeférhetetlen.

Annyira ki akarod ezt a szót vesézni, hogy már tényleg nem tudom mit akarsz egyáltalán.

’Menyegző volt Kánában. Jézust és a tanítványait is meghívták a menyegzőre’ (JÁNOS 2:1, 2)

A Tiszteletre legyen a házasság azt jelenti, hogy ezt az intézményt Isten jóváhagyta. Az intézmény szó azt jelenti, hogy számon vannak dolgok események ebben az intézményben.

Igaz, a Biblia nem közöl részletes leírást arról, hogy milyen legyen egy keresztény esküvő. Ez érthető, hiszen a hely és az idő függvényében teljesen mások lehetnek a szokások, sőt még a törvényi előírások is. Az ókori Izraelben például nem volt szabályszerű esküvői szertartás. Az esküvő napján a vőlegény bevitte a menyasszonyt a saját házába vagy az apjáéba (1Mózes 24:67; Ézsaiás 61:10; Máté 1:24).

A beszámoló világossá teszi, hogy Jézus jelen volt egy zsidó esküvőhöz kapcsolódó ünnepségen, és hozzá is járult annak sikeréhez. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy amit akkor megfelelő esküvőnek tekintettek, az különbözik attól, mint ami ma megszokott.

Noha Jehova a házasság Létrehozója, az emberi kormányzatoknak van némi beleszólásuk abba, hogy a házasulandók mit tegyenek. Ez így helyénvaló. Jézus kijelentette: „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené” (Márk 12:17). Pál apostol hasonló utasítást adott: „Minden lélek rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak, mert nincs hatalom, csak Istentől; a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában” (Róma 13:1; Titusz 3:1).

A legtöbb országban a császár, vagyis a polgári hatóságok döntik el, hogy valaki megfelel-e a házasságkötéshez szükséges feltételeknek. Amikor tehát két szentírásilag szabad keresztény úgy dönt, hogy összeházasodik, lelkiismeretesen eleget tesz a helyi törvényeknek. Ez magában foglalhatja, hogy beszereznek egy okiratot, megjelennek az állam által felhatalmazott anyakönyvvezető előtt, és esetleg azt, hogy a megkötött házasságot nyilvántartásba vetetik. Amikor Augustus császár ’összeírást’ rendelt el, Mária és József eleget tett a követelésnek, és elutaztak Betlehembe, hogy „bejegyezzék” őket (Lukács 2:1–5).

Amikor két keresztény úgy köt házasságot, hogy az törvényes és elismert, a kötelék érvényessé válik Isten szemében.

Bizonyos országokban a párok úgynevezett szokáson alapuló (vagy törzsi) házasságot kötnek. Ez nem arra utal, hogy két személy csak úgy együtt él, és nem is élettársi viszonyt jelöl, amely valamilyen szinten elismert lehet némely helyen, ám mégsem teljesen törvényes házasság. Olyan házasságkötésről beszélünk, amely a törzs vagy terület általánosan elfogadott szokása szerint történik. Ez magában foglalhatja a menyasszonyár teljes kifizetését és elfogadását, ami által a pár törvényesen és Írás szerint is házassá válik. Az állam az ilyen szokáson alapuló házasságot érvényesnek, törvényesnek és kötelező érvényűnek tekinti. Ezután rendszerint lehetséges bejegyeztetni vagy nyilvántartásba vetetni a megkötött, szokáson alapuló házasságot, és amikor ez megtörténik, a pár általában kap erről egy hivatalos okmányt. A nyilvántartásba vétel védelmet nyújthat a párnak, a feleségnek, ha esetleg özveggyé válna, és bármely jövőben születendő gyermeknek. A gyülekezet arra ösztönöz mindenkit, aki ilyen szokáson alapuló házasságot köt, hogy amilyen hamar csak lehet, vetesse nyilvántartásba a házasságát. Érdekes módon úgy tűnik, hogy a Mózesi Törvény idején a házasságkötések és a születések hivatalosan feljegyzésre kerültek (Máté 1:1–16).

A fő szempont, hogy a pár úgy kössön házasságot, hogy az tiszteletre méltó legyen Isten és ember előtt (Lukács 20:25; 1Péter 2:13, 14).

Ha ez sem győzött meg akkor sajnálom, de hiányzik belőled az Isten előtti alázat, és Te akarod eldönteni mi a jó és a rossz

a dohányzás sincs leírva hogy tilos, mert akkor még nem volt dohányzás, de vannak versek amik erre utalnak

akkor evvel az erővel a keresztények dohányozhatnának is.

Katy Weaver

Kánaánban menyegző volt. Szó nincs aláírásról, beiktatásról, bármiről. A menyegző abban az időben egy több napig tartó, napjában egy étkezés erejéig összejövő ünnep volt. A két család összefonódásának az ünnepe, a fiatalok nászának az ünnepe. Vagyonmegosztás, jövő megbeszélés, stb. Nem tiltott dolog, de emberi hagyomány. Semmilyen törvény nem vonatkozik erre Isten Tórájában.

„Az ókori Izraelben például nem volt szabályszerű esküvői szertartás. Az esküvő napján a vőlegény bevitte a menyasszonyt a saját házába vagy az apjáéba (1Mózes 24:67; Ézsaiás 61:10; Máté 1:24).”

Szuper! Akárhogy nézem, ha a változatlan Istennek ez megfelelt, akkor nekem is. Én nem akarom, hogy a világ fogadja el a házasságomat, ez engem nem érdekel, én Istennek akarván megfelelni, nekem ez a variáció tökéletesen megfelel.

Milyen érdekes? Az ókori Izrael megkapta tételesen Istentől a törvényt, hogy mi a bűn és mi nem az, és az esküvőre egy fikarcnyi szó nem sok sem jutott. Nekik Isten előtt elfogadott volt, hogy eljegyzés –> együtt hálás –> innentől házasok. Nekem már alá is kell írnom két tanúval, hogy Isten rámondhassa, hogy rendben. A változatlan Isten előtt a törvényt megkapó népnek elég volt ceremónia nélkül, nekem már kötött formalitást kell követnem. Te nem érted a kérdésemben az „embereknek megfelelni” és „Istennek megfelelni” közötti különbséget szerintem.

„Ez így helyénvaló. Jézus kijelentette: „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené””

Kedves, ez a kijelentése szigorúan az adózáshoz kapcsolódik:

„14. Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk?

15. Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam.

16. Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré.

17. És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának ő rajta.”

„Pál apostol hasonló utasítást adott: „Minden lélek rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak, mert nincs hatalom, csak Istentől; a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában” (Róma 13:1; Titusz 3:1).”

Ezt már felhoztad. Az állam nem teszi kötelezővé az esküvőt, illetve az anyakönyvi aláírást. A állam elismeri az élettársi kapcsolatot is. Sőt, az állam abba sem avatkozik bele, ha naponta más a párod. Tehát ez a kijelentésed kiforgatás. Ez a párhuzamba állításod akkor lenne helyénvaló, ha az állam, mint hatalmasság nem engedné a házassági ceremónia nélküli együtt élést. Akkor alávetném magam akaratának, és nem költöznék addig össze, míg a két tanúval az aláírás meg nincs. De erről szó nincs.

Megjegyezném, hogy néhány évtizeddel ezelőtt nem is volt kötelező a hivatali esküvő, hanem elfogadott volt csupán a katolikus szertatás is. Tehát ezek szerint akkor Isten előtt tökéletes volt a katolikus szertartás is a beiktatáshoz? Egy változatlan Isten szerinted területenként és időben is más-más beiktatást vár el a hívektől, mert ami jó volt 2000 éve, azt már nem fogadja el?

„Amikor Augustus császár ’összeírást’ rendelt el, Mária és József eleget tett a követelésnek, és elutaztak Betlehembe, hogy „bejegyezzék” őket (Lukács 2:1–5).”

Drága, Mária és József népszámlálás miatt hívták, és nem házasságkötés céljából.

1. És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.

„Érdekes módon úgy tűnik, hogy a Mózesi Törvény idején a házasságkötések és a születések hivatalosan feljegyzésre kerültek (Máté 1:1–16).”

Nem, ott egy apai ágon történt nemzetségtáblázatot láthatunk. Nem tudjuk, hogy kinek ki volt a felesége. De ez közel sem jelenti azt, hogy Isten ezt követelné, hogy feljegyezzük ezen dolgokat. Egy nép mindig készít kisebb nagyobb statisztikákat, összeírásokat.

„A fő szempont, hogy a pár úgy kössön házasságot, hogy az tiszteletre méltó legyen Isten és ember előtt (Lukács 20:25; 1Péter 2:13, 14).”

Nézzük a hivatkozásaidat:

Lukács 20;25

„Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.”

Ezt már kiveséztem feljebb, szigorúan a szövegkörnyezet kizárólag az adózást említi. De ahogy említettem már, a „császár” nem követeli meg a házasságot, így rossz a párhuzam.

1Péter 2:13, 14

„Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak;

Akár helytartóknak, mint a kiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére.”

Ennek mi köze van ehhez? Neked megkövetelte bármilyen király, felettes, hogy kötelező házassági ceremóniát lefolytatnod? Mert ha igen, akkor jól tetted, és nem mellékesen jelentsd is fel személyiségi jogok megsértése, és szabadságjogok megsértése vádjával.

Katy! Te folyamatosan emberi szokásokról és elvárásokról beszélsz, és próbálod ezt úgy előadni, mintha Isten előtt csak ezek számítanának. A kérésem egyértelmű volt. A Bibliából mutasd meg nekem, hogy Isten előtt melyik az a pont, ahonnan házasnak tekint két embert.

„Ha ez sem győzött meg akkor sajnálom, de hiányzik belőled az Isten előtti alázat, és Te akarod eldönteni mi a jó és a rossz”

Nem, én azt kértem, hogy mutasd meg a Bibliából, hogy mettől házas a házas Isten szerint. De erre úgy látom képtelen vagy, csak emberi szokásrendszert vázolsz nekem fel, holott nem egyszer mondtam, hogy ez engem nem érdekel. Mi nem győzött meg? Mert nem mondtál szinte semmit. Emberi szokásokról, feltételezett párhuzamokról beszélsz, ami sok esetben köszönőviszonyban sincs a témával.

A dohányzásról annyit, hogy szabad. Gondolj bele, ott állsz Krisztus előtt, és közli, hogy dohányoztál egész életedbe, ezért mehetsz a gyehennára. Máté 25; 31-46 pontosan elmondja, hogy Jézus mi szerint fog ítélni. Nem a Bibliaismeret, de még csak nem is aszerint, hogy mit gondolsz Istenről. Jézus a szerint ítéli meg az embert, hogy mit adsz vagy mit nem a másiknak. Mert ha adsz bárkinek is, Jézusnak adod, ha nem adsz, Jézusnak nem adod.

A dohányzás kényes kérdés nálam, mivel az Úr a 15 évnyi dohányzásomból szabadított meg egycsapásra egyetlen imámra, könyörgésemre. De tudod mit? Nem azért, mert helytelen, hanem azért, hogy dicsőíttessék kegyelme és szeretete. Én voltam az az egyik bárány, aki elcsatangolt. Otthagyta a 99-et, és kiszabadított. És az én megtérésem kapcsán nagyobb az öröm a mennyben, mint 99 igaz emberen. (Lukács 15)

A továbbiakban úgy értelmezed Isten szavát ahogy szeretnéd.

ezért van vallási megosztottság a világban, mert egyénre szabják a biblia értelmezését, pedig egyformán mindenkire ugyan az vonatkozik.

A dohányzás a testedet amit ajándékba kaptál megszentségteleníti, ennél fogva nem tartod tiszteletben azt mint Istentől kapott tiszta edényt, Pedig az írás kimondja:

(2Korintusz 7:1) 7 Mivel tehát ezek az ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat a test és a szellem minden szennyétől, tökéletessé téve a szentséget Isten félelmében.

Egy keresztény igyekszik amennyire tudja ebben a világban elkerülni az olyan tetteket amik a gondolkodását és a fizikai jólétét beszennyezheti, és nem keresi szándékosan a rosszat. Bár keményen kivannak téve ebben a fertőzött világban az erkölcstelenség egyre szabadabban elismert mértékeinek.

A szavamat azzal zárom, hogy tegyél saját belátásod szerint,

Mindenki azt aratja amit vet.

Katy weaver

Nézd, Katy! Semmit – kihangsúlyozom - semmit nem hoztál fel a Bibliából, ami alátámasztaná a ceremoniális házassági kötelezettséget.

A dohányzással kapcsolatban, mindenki tegye le, mert egészségtelen, de teológiailag (ha úgy tetszik Krisztus előtt) nem bűn. Az általad felhozott 2Korintusz 7:1-et simán ráhúzhatnád kényed-kedved szerint bármire, de a Biblia egyértelműen a test szennyét a tisztátalan cselekedetekre, a szellem szennyét, a tisztátalan gondolatokra érti.

Róma 6

12. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban:

13. Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.

A bűn ismerete a törvény által van. (Róma 3,20)

A témát részletesen kifejtem, ha érdekel, de mivel nem én vagyok az őrtorony, gondolom lényegtelen, hogy mit mondok.

A legegyszerűbb Máté 25; 31-46 alapján elképzelni a szitut. Állsz Isten előtt. Te dohányoztál, kárhozat, te nem, örök élet. Nonszensz. Ez nem Isten fia.

Az ítélet egyértelmű: amit adsz, Jézusnak adod, amit nem adsz, Jézusnak nem adod. Semmit nem számít teológiai hovatartozásod, semmit nem számít, hogy Jehovának, Jahvénak, Atyának, Bélának hívod. Semmit nem számít, hogy dohányzol-e vagy sem, semmit nem számít, hogy betartod-e a szombatot vagy a vasárnapot, vagy egyiket sem. Semmit nem számít, hogy szakállas embernek, vagy láthatatlan szeretetnek képzeled Istent.

A legnagyobb gond, még mindig nem az, hogy úgy értelmeztetik veled a könyvet, ahogy, és nem az a gond, hogy az értelmezések tárháza szinte kimeríthetetlen, a gond az, hogy mindaz, ki nem a kegyelemet hirdeti, nem Krisztust hirdeti. Mindaz, aki a Bibliát értelmezi, és töredékesen törvénykezik belőle, megítéli a világot, és megítéli abból felebarátait. Éppen ez történt a beszélgetésünkből is. Paráznasággal vádoltál, sőt halállal ítélted meg több millió embertársadat (39-es válaszod) egy könyv értelmezése alapján, függetlenül, hogy értelmezésed szintén ebből a könyvből meg lett cáfolva. Most már mindazt, aki dohányzik szennyesnek titulálsz. Ez sem nem kegyelem, sem nem Krisztus-hirdetés. Látom, intelmemet nem fogadtad meg, hogy ne ítélj, mert amilyen ítélettel ítélsz, olyan ítélettel leszel te is megítélve. De az itt kiprovokált tévelygésed ne legyen neked beszámítva!

Most már meg tudom fogalmazni, hogy miért nem akarok Jehova Tanúja lenni. Eddig azt válaszoltam volna, hogy nem értek ezzel vagy azzal egyet. De most már tudom, azért nem akarok Jehova Tanúja lenni, mert nem akarom, hogy Krisztus megítéljen.

Isten áldjon, és szabadítson ki tévelygéseidből, amik nem a tiéid, és az emberi rossz szokásodból vetkőzzön ki, ami az ítékezés. Pert a „pogányok” is ítélik a világot, a szomszédokat, a politikusokat, de nekünk nem szabad ilyennek lennünk. Áldanunk kell akik támadnak, és le kell hajolnunk azokhoz, akik bűnösök. Krisztus Júdás lábát is megmosta, és együtt mártott a tálba vele, holott pontosan tudta, hogy kit választott.

Jn 13,18 Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.

Szia