Miért nem fogyaszthatták az Izraeliták a tisztátatlan állatok húsát?

Sziasztok!

Ha valakit komolyan érdekel a válasz, akkor azt alább olvashatja:

A tisztaság törvényei között első helyen az étkezési törvények állanak, mert a mindennapi étkezés közvetlenül befolyásolja az ember egész létét. A Szentírás világosan utal az étkezési törvények céljára. Isten felhozta Izráelt Egyiptomból, hogy „szent nép” legyen, „egy sajátságosan különálló nép, amely elüt minden más néptől külső szertartásai által, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a szentség eszméje kifejlődjék közöttük. A külső felszentelés jelkép volt, hogy a belső szentséget kifejezze”. A tisztasági törvényeknek, amelyek a zsidó népet a föld többi népétől elkülönítik, az a feladatuk, hogy mindennap újra meg újra lelkébe véssék a zsidóságnak a „szent nép” eszméjét, azt a világosságot, amelyet természetfeletti hatalom gyújtott meg, nehogy teljes sötétség legyen, – Isten fennhatóságának és tisztaságának ezt a tanúságát, nehogy Isten teljesen ismeretlen maradjon abban a világban, amelyet alkotott, – a „papok birodalmának” eszméjét, az önmaguk és a világ többi népei érdekében történt felszentelést. Megakadályozta továbbá, a szoros és bensőséges kapcsolatokat a pogányokkal, aminek következtében esetleg teljesen felszívódtak volna. Valóban az étkezési törvény megtartása a zsidó nép fennmaradásának fontos tényezője volt a múltban és sok vonatkozásban pótolhatatlan eszköze a zsidó egység megőrzésének a jelenben is.

Egy kiváló zsidó tudós azt írja: „Kicsinyesnek látszik, hogy héber áldást mondanak a kenyér felett, és hogy a gyermekeket is erre szoktatják. De ha a zsidó az étkezésnél arra gondol, hogy ugyanazokat a szavakat használják a többi zsidók emberemlékezet óta az egész világon, bárhol legyenek is pillanatnyilag, ráeszmélnek népükkel való közösségükre. Ellentétben az olyan hitsorsosokkal, akiknek hetekig vagy hónapokig nincs alkalmuk, hogy hitük vagy népük felé irányítsák gondolataikat, az a zsidó, aki megőrzi a „kásrúszt”, minden egyes étkezésnél gondol vallási és közösségi kötelékeire és e törvények megtartása alkalmat nyújt számára, hogy megújítsa pozitív állásfoglalását zsidóságával szemben és hogy ezt a tényt önként elismerje” (Haffkine).

A zsidó bölcsek megelégedtek azzal a kijelentéssel, hogy ezek a törvények ahhoz a csoporthoz tartoznak, amelyeket „rendeletek”-nek neveznek, amelyeknek engedelmeskedni kell, ámbár megokolásuk felülmúlja az emberi felfogóképességet annak ellenére, hogy ezek a törvények a zsidók és nemzsidó pogányok gúnyolódását váltották ki. Voltak azonban mindig olyanok is, akik ezekben a törvényekben higiénikus célú rendelkezéseket láttak és azt tartották, hogy bizonyos ételeket nem ok nélkül tilt el a Tóra, hanem egészségügyi okokból. Modern kutatók is felismerték, hogy egyes állatokban paraziták élnek, amelyek betegségeket okoznak és betegségeket terjesztenek. Ezeknek húsa tehát káros az ember számára. Az ilyen állatok tejének és húsának élvezése tilos a héber étkezési törvények szerint. Mivel továbbá a ragályos betegségek csirái a vérben keringenek, az evésre való elkészítés előtt minden állatnak húsát teljesen meg kell tisztítani a vértől. Ez a leghatásosabban a „sechita”, a zsidó rituális levágás által érhető el és különösen azáltal, hogy a húst hagyományos módon „kikóserozzák”, mielőtt étkezésre használják. A statisztikai kutatás bebizonyította, hogy a zsidóság, mint népréteg immunis vagy kevésbbé van kitéve bizonyos betegségeknek; és élettartamuk gyakran hosszabb, mint szomszédaiké. Megbízható szaktekintélyek ezeket az egészséges jellegzetességeket az étkezési törvények befolyásának tulajdonították. A középkorban, amikor járványok sok országot majdnem elnéptelenítettek, a zsidók sokkal kevesebbet szenvedtek a járványok pusztításaitól, mint a lakosság többi része; és ez az egészséges életmódjukból következő immunitás gyakran okot szolgáltatott arra a rosszakaratú vádra, hogy a zsidók okozták a járványt azzal, hogy megmérgezték a kutakat! Tagadhatatlan, hogy még sok feltárásra szoruló részletkérdés vár megoldásra a Tóra étkezési törvényével kapcsolatban, általánosságban azonban megállapítható, hogy megtartásuk az egészségre jótékony hatással van.

Az étkezési törvényekben rejlő legkiemelkedőbb gondolat azonban mégis a szentség eszméje nem mint elvont fogalom, hanem mint szabályozó intézkedés a férfiak, nők és gyermekek mindennapi életében. „Az étkezési törvények edzenek bennünket, hogy uralkodjunk ínyünk felett; ránevelnek bennünket arra, hogy meggátoljuk vágyakozásunk naggyá fejlődését és hogy ne tekintsük az evés és ivás örömét az ember létezése legfőbb céljának” (Maimonidesz). „Aki tiltott ételeket eszik, azt áthatja a tisztátalanság szelleme és kizáratk az Isteni szentség birodalmából” (Zóhár).

Az étkezési törvények megtartásának elhanyagolását egyes korszakok a hitehagyással tartották egyenértékűnek. A makkabeusi vértanuk inkább meghaltak, semhogy megszegték volna azokat. A zsidók legnagyobb része mind a mai napig tartózkodott a tiltott ételektől, nem csak egyéni ellenszenvből, hanem mert Mennyei Atyánk megparancsolta, hogy tartózkodjunk azoktól (Szifra). Ezek a törvények felbecsülhetetlen értéket jelentenek az önuralom gyakorlásában. A mai zsidónak büszkének kellene arra lenni, és bele kellene oltani minden zsidó gyermek lelkébe annak átérzését, hogy vallása olyan önmegtagadást követel tőle, amely alól más felekezetek követői mentesek, hogy Izráel szent népéhez való tartozásának ára az állandó tudatos önfeláldozás. Az étkezési törvények táplálják az odaadásnak ezt a szellemét. Ezeknek tiszteletbentartása segíti a zsidókat abban, hogy – rabbinikus kifejezéssel élve – elnyomják saját vágyaikat Mennyei Atyjuk akarata előtt” (M. Joseph).

Forrás: Hertz Rabbi

Egyetlen hozzáfűzésem mindezt alátámasztandó:

"Néktek pedig mondom: Ti örökölni fogjátok az ő földüket, mert én néktek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül. Tegyetek különbséget azért a tiszta és tisztátalan barmok között, a tiszta és tisztátalan szárnyas állatok között, és ne fertőztessétek meg magatokat barommal vagy szárnyas állattal, sem semmiféle földön csúszó állattal, a melyeket megkülönböztettem előttetek, mint tisztátalanokat, és legyetek nékem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek." (3Móz. 20,24-26)

Üdv. Péter

Vannak ószövetségi törvények, amelyeknek szellemi jelentőségük és üzenetük van. Isten parancsolatot adott Izrael népének, hogy mi az, amit megehetnek, és mi az, amit nem.

Sajnos kevesen értik meg, hogy ez egy az egyben érvényes a szellemi táplálékra. Nem mindegy, hogy mit eszünk, hogy milyen szellemi üzeneteket fogadunk be. Vannak, akik ugyan nem esznek disznóhúst, és büszkén verik a mellüket, de közben megeszik a tisztátalan szellemi eledelt. Az ószövetség idején halál járt a tisztátalan étel fogyasztásáért, aki tisztátalan szellemi eledelt eszik, arra jó eséllyel kárhozat vár.

Péter apostol a levelében arról írt, hogy a TISZTA, HAMISÍTATLAN tej után vágyakozzunk. Ez a tiszta, hamisítatlan nem más, mint JÉZUS BESZÉDE. Ez az egyedül tiszta, aki mást hirdet, az hazudik, és veszélyes dolog rá hallgatni.

Isten áldjon!

Szia!

Konkrét parancsolat erre nincsen, de itt egy utalás Isten ítéletére (bár itt nem csak a tisztátalan állatok fogyasztása a probléma):

"Akik magokat megszentelik és mossák a bálvány kertekért, egy pap megett, a középen; akik disznóhúst esznek és férget és egeret, együtt pusztulnak el mind, mondja az Úr." Ésa 66:17

Ez pedig elsősorban a peres dolgokra vonatkozik. A törvény szerint (amibe a tisztátalan állat fogyasztásának tiltása is benne volt) kellett a lévitai papoknak és a bírónak ítéletet hozni, és aki nem hallgatott rájuk, halál járt érte:

"Ha megfoghatatlan valami előtted, amikor ítélned kell vér és vér között, ügy és ügy között, sérelem és sérelem között, vagy egyéb versengések között a te kapuidban: akkor kelj fel, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened. És menj be a Lévita-papokhoz és a bíróhoz, aki lesz majd abban az időben; és kérdezd meg őket, és ők tudtul adják néked az ítéletmondást. És annak a mondásnak értelme szerint cselekedjél, amelyet tudtul adnak néked azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr; és vigyázz, hogy mind aszerint cselekedjél, amint tanítanak téged. A törvény szerint cselekedjél, amelyre tanítanak téged, és az ítélet szerint, amelyet mondanak néked; el ne hajolj attól a mondástól, amelyet tudtul adnak néked, se jobbra, se balra. Ha pedig elbizakodottságból azt cselekszi valaki, hogy nem hallgat a papra, aki ott áll, szolgálván az Urat, a te Istenedet, vagy a bíróra: haljon meg az ilyen ember. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből. És mind az egész nép hallja, és féljen, hogy elbizakodottan senki ne cselekedjék többé." 5 Móz 17:8-13

És számos példa van az Ószövetségben, ami Isten parancsolatainak megszegéséről szól. Van köztük néhány igencsak kemény (Pl.: 3 Móz 26).