Aki se nem jó se nem rossz azzal mi lesz a halála után?

Talán még annyit, hogy azt hogy ki a jó és a rossz, azt Istennek van joga eldönteni, mert Ő nem emberi mérce szerint ítél.

Katy Weaver

"én most is elvagyok úgy, hogy Isten hiányát érzem"

Ha éreznéd fájó hiányát keresnéd, és aki Istent keresi már van hite.

[link]

# 9:

Most akkor ezen gondolatmenet szerint már a születés is bűn? Mert akkor ez azért elég meredek, nem?

"Ha éreznéd fájó hiányát keresnéd, és aki Istent keresi már van hite."

Hát ez az, hogy nem fájó. És ezért nem is keresem. :-)

# 15:

Ha nekem céloztad a kérdést akkor itt van a válaszom.

"Mert a bűn zsoldja a halál" Ergo mindannyian bűnösök vagyunk, hiszen előbb-utóbb meghalunk. Sőt, van aki már a születése után meghal pár órával, akár perccel, vagyis ő is bűnös.

Tehát már a születés is bűn, nem igaz?

(bocs, a 15 téves)

"Hát ez az, hogy nem fájó. És ezért nem is keresem. :-)"

Tehát nem hiányzik Isten, de nem fáj.

Valami miatt azért itt vergődsz a "vallás" témánál éjfélkor, tehát valamit keresel. De az nem Isten, mert az hogy nézne ki.

Jó éjt!

Isten az első emberpárral kötött szövetséget. Ők képviselték az összes embert. Az eredendő bűnt lényegében egy szerződésszegésnek kell felfognunk: „De ők, mint Ádám, áthágták a szövetséget.” (Hós 6:7) Isten Ádám személyében az egész emberiséggel szerződést kötött Édenben, amint egy államfő az egész népet képviselni szokta egy szerződés aláírásakor.

Isten az Ádámmal való szövetségkötéskor Ádámban benne látta a leszármazottakat, vagyis ezúttal az egész emberiséget, mint ahogy egy államfő által aláírt nemzetközi szerződés az egész államra és a következő államfőkre is kötelező a diplomáciában. Amikor Ádám vétkezett, Isten szemében mi is mindannyian vétkeztünk őbenne, vele együtt.

ezt a szerződést nem Isten bontotta fel, hanem az emberi nem, amely a bűnbeeséskor Ádám ágyékában volt már, és amely ezáltal egyetemesen a szerződésszegés jogi állapotába került, éppen ezért a szerződés egyoldalú felbontása után többé egyetlen ember sincs abban a jogi helyzetben, hogy számonkérje Istent olyan dolgokért, amiket ő csak a szerződésen belül garantált.

Lényegében az ember már a megfoganás pillanatában eredendően bűnös: „Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.” (Zsolt 51:7) A tényleges bűn pedig az, amit egy ember valóságosan el is követ. A kettőnek az egymáshoz való viszonyával kapcsolatban Pál apostol azt hangsúlyozza, hogy sorrendben előbb van az eredendő bűn, és az emberek éppen azért követnek el tényleges bűnöket, mert már eleve bennük van az eredendően bűnös, romlott természet.

Pál apostol a Rómaiakhoz írt levélben azt mutatja ki, hogy az eredendő bűn univerzális, és abból kizárólag az újjászületés által lehet kitörni. Vagyis semmilyen bibliai alapja nincs annak az elterjedt felfogásnak, hogy csak a köztörvényes bűnözők kárhoznak el, vagy esetleg még ők sem, de ha valaki általában véve jó ember volt, akkor az automatikusan üdvözülne. A Bibliában nagyon világos kritériumai vannak az örök élet elnyerésének: újjá kell születni egy embernek ahhoz, hogy az eredendő bűntől és az abból szükségszerűen fakadó kárhozatból megszabaduljon.

Szia

Nem a születés a bűn, hanem a génjeinkbe ezt örököljük.

A bűnre való hajlamot.

Katy Weaver