Miért teremtett Isten, a tökéletes lény egy tökéletlen teremtményt?

hagyjuk már ezt a "nem lenne betegség" szöveget

annyira lerágott csont

22:55-ös: Na ez az. Semmi sem indokolja a világ teremtését se egyáltalán, hiszen a tökéletességnél minden csak rosszabb lehet. Ergo ha egy ilyen isten létezne, semmi oka nem lenne rá, hogy bármit is teremtsen.

22:56-os: Nem, soha nem lesz az. Nagyon egyszerűen mutatja ugyanis a vallás egyik legfőbb önellentmondását: SZERETŐ/JÓSÁGOS isten ilyen világot nem teremt és kialakulni se hagy; megvan ehhez a MINDENHATÁSA és kezdettől fogva megvan a MINDENTUDÁSA is ahhoz, hogy minden rosszat kikerüljön (már amennyiben valamilyen oknál fogva mégis rászánná magát bármiféle teremtésre egyáltalán).

Ha ezt mégsem teszi, akkor nem SZERETŐ/JÓSÁGOS.

Ennyi.

Lehet, lerágott csont, de a mai napig nem tudott rá értelmes választ adni egy hívő se, csak komplikált magyarázkodások, szerecsenmosdatások és embervádolások (vagyis az ember volt a hülye, még a legelején - ami viszont abszurd, mert a legelején az ember 'gyerek' volt, Isten meg 'szülő', és a mai napig a szülőket hibáztatjuk elsősorban, ha a gyerek elkanászodik, és nem véletlenül) sorát.

00.24 Te is igényled a társaságot és a változatosságot. Miért gondolod, hogy Isten nem?

Csak gondolj bele! Általában tisztában vagyunk vele mit s hogyan kéne csinálnunk, de valamiért megesik, hogy vagy a könnyebb utat vagypedig egy kellemesebbet választunk. Máshol pedig egyszerű dacból fordulunk magunk ellen. Magunk ellen mert ezekből az jön hogy vagy nekünk lesz kellemetlen vagy pedig egy embertársunknak.

Isten ad elveket az itteni élethez. Ha ezt betartjátok mindannyian boldogok és elégedettek lesztek, mert ez egy használati javaslat. pl ha megbetegszünk elmegyünk az orvoshoz, ő pedig ellát tanácsokkal. Ha követjük gyorsabban meggyógyulunk, ha nem még rosszabbul is járhatunk, mert szövődmények keletkezhetnek. Ilyen szövődmények miatt gondoljuk tökéletlennek a világot. Isten jó, és mi is azok vagyunk. Mi viszont a saját cselekedeteink hatásai alá kerülünk s elveszítjük az irányítást magunk felett.

Igen saját szabad akarat van.

Képzeld el, hogy Isten a legnagyobb. Őneki van egy személyes energiája. Vagyunk mi akiket Isten valahogyan létrehozott. Mivel nemvolt más mint Ő ezért csak magából tudott alkotni. Tehát biztosan minden tekintetben kisebbek vagyunk Nála. Itt ez a világ amibe azért jócskán beleférünk. Tehát ez nagyobb nálunk, de biztosan kisebb Istennél. Ez most nem is annyira méretre fontos inkább arra, hogy ránk hatással van. Ha elfordulunk Istentől elfelejtjük Őt, mert ez a világ azért van, hogy aki akarja az itt el tudja felejteni, mert ekkor elkezdhetünk csak magunkkal foglalkozni és ekkor biztosan szenvedést okozunk másoknak. Ennek a következménye, hogy mi is szenvedni fogunk. És az apró, de tökéletes élőlény a nála nagyobb világ visszahatásai alatt tökéletlennek tűnik.

09:30-as: Mert ő maga a tökéletesség, vagyis nem igényel semmit, nem szenved hiányt semmiben. Ha bármire is vágyna (akár társaságra), már nem lenne tökéletes. Változatosságra meg végképp nem vágyhat, mert a tökéletességhez képest minden változás már csak rosszabbodást jelenthet, lévén a tökéletesnél jobb ugye nincs.

Nem Isten ad elveket, hanem már az állatok értelmesebbje is rájött ősidőktől fogva, hogy ha segítik egymást, többre jutnak, mintha marakodnak, vagy mint ha mindenki a saját feje után megy. Egymás támogatásával egy-egy vérvonal génjeinek továbbörökítési esélye jelentősen megugrik, így az önzetlenség, bajtársiasság, stb. evolúciósan is hasznos.

És ha az állatok is "rájöttek" erre, úgymond "ösztönből", akkor tiszta sor, hogy az ember is rájött, amint először belegondolt a dolgokba egy kicsit is. Ez egy annyira kézenfekvő és egyszerű elv, hogy minden alkalommal elámulok rajta, amikor azt látom, hogy egyesek önmagában mégsem tudnak mit kezdeni vele, csak vallásos köntösben tudják értelmezni.

Holott emberségesség azóta van, amióta emberiség, a vallás pedig csak sokkal később telepedett rá ezekre a teljesen magától értetődő elvekre.

Ha Isten jó lenne, nem tartanánk itt, ezt már fentebb leírtam. Te is egyértelműen a szülőt hibáztatod, ha a gyereke neveletlen. Isten ráadásul minden szülők legbölcsebbike és leghatalmasabbika kellene legyen, tehát fogalmilag kizárt, hogy a teremtményei elfajuljanak - szabad akarat ide, vagy oda (a gyerekeknek is szabad akaratuk van, de a jó szülő mégis mindig tudja úgy terelni az értelmüket, hogy jó úton tartsa őket). Miután mégis ez történt, egyértelmű, hogy nem létezik.