A menyegzői példázat résztvevői közül kik az igaz keresztények?

"Hát ez nem így van. Amit te és a társaid nem értettetek meg az az, hogy attól, hogy az Atya nagyobb, mint Jézus, nem azt jelenti, hogy Jézus alacsonyabb rendű lenne"

Mit jelent a "rendű" kifejezés a te olvasatodban? Ha a szellem személyek és az emberek egy-egy "rend", akkor igazad van, "nem alacsonyabb rendű" egyik szellemszemély a másiknál. De ha a hatalmat nézzük, akkor már vannak különbségek. Nem csak az angyalok és Isten, hanem Jézus és Isten között is. Nem is nevezi sehol sem a Biblia "Mindenhatónak" Jézust, mert nem is az. Ez kiderül a fent idézett János 17:3-as verséből, amit Jézus mondott magáról: Ő nem az "EGYEDÜLI igaz Isten"!

De Pál is ugyanebben a szellemben fogalmazott jóval Jézus feltámadása és égbemenetele után:

(1Korintusz 8:6) "számunkra valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden, és mi őérte; és e g y Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden, és mi őáltala."

Ha ez az "EGY Isten" a Mindenható (márpedig Pál egész biztosan így értette), akkor Jézus hogyan lehet szintén mindenható? Így a "mindenható" kifejezés értelmét vesztené? Ebből is kiderül, hogy Jézus NEM a "Mindenható EGY Isten"!

"De azt is mondta ezen felül, hogy én és az Atya egy vagyunk."

Meg azt is mondta Jézus a szövegkörnyezet szerint (amit a háromságvédők rendre kihagynak), hogy "mindnyájan egyek legyenek", majd hozzátette: "egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk." Az 'egy' kifejezésére itt ugyanazt a görög szót (hen) használta mindegyik esetben. Jézus tanítványai nyilván nem részei a háromságnak. De úgy, mint Isten és Krisztus, ők is egyek az Atyával és a Fiúval a szándék tekintetében. (János 17:21, 22)

"Azt is mondta, hogy aki engem látott, látta az Atyát."

Meg azt is mondta Jézus, hogy "Nem mintha bárki is látta volna az Atyát, kivéve azt, aki az Istentől van; ő látta az Atyát." (János 6:46)

Na most akkor melyik kijelentését kell szó szerint venni??? :)

"Azt is mondta, hogy az Atya énbennem van, én pedig az Atyában."

És azt is mondta a Kat. szerint, hogy "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne." (János 6:56)

Ugye milyen pofára esés, mikor a saját fordításaitokkal cáfolom a következetlenségeiteket??? Ezek ÁLÉRVEK bizony. Miért is kellenek nektek ezek, ha nem a megtévesztésetekre? Mert minket már nem tudtok megtéveszteni, de titeket éppen az ilyen átlátszó és következetlen érvek sokaságával tévesztenek meg. Na ezért mondjuk, hogy Ébredjetek! :)

Az első bekezdésed minden eleme cáfolva, szívesen megteszem a többivel is, de sokkal okosabb lenne, ha ezt te tudnád megtenni. Először is ŐSZINTÉN válaszolni kéne arra a két versre, amit a kérdezőnek és neked is megismételtem. A kérdezőnek csak a János 17:3-at, de neked az 1Kor 8:6-ot is.

(Jelenések 1:7-8) "Íme! Eljön a felhőkkel, és minden szem meglátja őt, azok is, akik átszúrták; és a föld minden törzse veri magát bánatában miatta. Igen, ámen. 8 'Én vagyok az Alfa és az Omega — ezt mondja Jehova Isten —, aki van, aki volt, és aki eljön, a Mindenható.'"

Alfa és Omega: Kit illet meg valójában ez a cím? A Jelenések 1:8 szerint a Mindenható Istent. A Kár.-ban viszont a 11. vers ezt a címet arra a személyre alkalmazza, aki a további leírás folyamán Jézus Krisztusnak bizonyul. A bibliatudósok azonban elismerik, hogy a 11. versben az Alfára és Omegára történő utalás nem hiteles, és ezért a Kat., ÚRB, B.—D., KNB és Káldi nem tartalmazza.

A Jelenések könyvét héberre lefordítók közül sokan elfogadják, hogy a 8. versben Jehováról van szó, ezért itt feltüntetik Isten nevét. Lásd: Jegyzetes Biblia (angol).

A Jelenések 21:6, 7 rámutat, hogy a szellemi győzelmet arató keresztények az Alfa és az Omega néven ismert személy ’fiai’. Így soha nem utalnak a szellemmel felkent keresztények és Jézus Krisztus kapcsolatára. Jézus a ’testvéreinek’ nevezte őket (Héb 2:11; Máté 12:50; 25:40). Jézusnak ezeket a ’testvéreit’ azonban az ’Isten fiainak’ nevezik (Gal 3:26; 4:6). Látod, még ebben is milyen következetes a Biblia. Jézus TESTVÉREINEK nevezett minket, nem a "fiainak".

A KNB a Jelenések 22:12-höz fűzött lábjegyzetében azt írja, hogy „ezek Jézus Krisztus szavai”, ezáltal azt a benyomást keltve, mintha a 13. versben említett Alfa és Omega őrá vonatkozna. A görög szövegben azonban itt nem szerepel Jézus neve, és más fordítások sem teszik be. 

A Jelenések 22:13 azt mondja, hogy az Alfa és az Omega egyben „az első és az utolsó”, mely megjelölést a Jelenések 1:17, 18 Jézus Krisztusra alkalmazza. Ehhez hasonlóan az ’apostol’ megjelölést egyaránt alkalmazzák Jézus Krisztusra és egyes követőire. De vajon ez bizonyíték arra, hogy "egyenlő" vagy egyenrangú személyekről lenne szó? (Héb 3:1). A tényekből tehát arra következtethetünk, hogy az „Alfa és Omega” cím a mindenható Istenre, az Atyára vonatkozik, és nem a Fiúra.

Valójában Jézus esetében az "első és az utolsó" egész mást jelent. Ő volt az első (a zsenge - 1Kor 15:20), akit Jehova feltámasztott halhatatlan égi életre, és Ő volt az utolsó, akit közvetlenül Isten támasztott fel, hiszen Jézus a feltámasztásra is hatalmat kapott.

"17 Mikor megláttam, a lába elé estem, mint egy halott.

Ő pedig rám tette jobb kezét, és ezt mondta: 'Ne félj! Én vagyok az Első és az Utolsó, 18 és az élő; és halottá lettem, de íme, örökkön-örökké élek, és nálam vannak a halál és a hádesz kulcsai.'"

Igen, itt valóban Jézusról van szó, aki "élő" volt már a földi élete előtt is, majd MEGHALT, és feltámasztotta Jehova, ezzel újra él. De vajon a Mindenható és HALHATATLAN Isten MEGHALHAT-E?? NEM! A Biblia határozottan kijelenti, hogy Ő nem halhat meg. Akkor a vele állítólag "egyenlő" Jézus hogyan halhatott meg? Úgy, hogy Jézus nem egyenlő az Atyjával, csak EGYSÉGES vele akaratban és szándékban.

És itt megint visszautalnék az előzőekre: ha ugyanazt a címet, nevet máshol is írja a Biblia, ne biztos, hogy ugyanazt jelenti.

"Az első bekezdésed minden eleme cáfolva..." Távol legyen, pontosabban távol is van! Amit tettél, hogy cafatokra szedted, amit írtam, a cafatokat átértelmezted, halomba dobáltad és rámutattál, hogy hasznavehetetlen szemétdomb. Ezt azonban te csináltad belőle. Ebben az állapotában tényleg használhatatlan.

Az 1Korinthus 8,6-ban szereplő egy Isten kifejezés esetében a "heisz" szót használja, ugyanannak a semleges nemű "hen" szónak a hímnemű alakját, amelyik a véleményed szerint nem jelenti Jézus és az Atya szoros egységét, hanem egy tágabb értelemben vett egységet, amibe a tanítványok is beletartoznak. A görög szöveg úgy is értelmezhető, hogy számunkra/nekünk egy Isten az Atya, Akiből/től van minden, mi is Őbenne, és egy az Úr, Jézus Krisztus, Aki által/Akin keresztül van minden, mi is Általa/Rajta keresztül. Ha kivesszük a tölteléket, az még semmit nem változtat a logikai kapcsolaton. Azaz, számunkra egy Isten az Atya, és egy az Úr Jézus Krisztus. A két kifejezés nem elkülöníti a két személyt, hanem egységbe hozza. A valódi kérdés az, hogy a görög szöveget lehet-e úgy is értelmezni, ahogyan Károli fordította? Ezt egy pártatlan nyelvész dönthetné el, aki jártas a korabeli görög "koiné" dialektusában. Te ismersz ilyet?

Egyébként az, hogy alacsonyabb rendű, azt jelenti, hogy alacsonyabb rendű. Egy király magasabb rendű, mint egy koldus? Társadalmi rang szerint nézve igen. De a királyra ugyanúgy vonatkozik az 1Timótheus 6,7 megállapítása, hogy semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit. Azaz a Biblia megállapítása szerint a király és a koldus egyenrangú az örökkévalóság szempontjából. De a koldus egyenrangú egy állattal is? Nem. A szellemvilágnak nem minden tagja tartozik ugyanabba a fajba, ahogy a földi valóságban sem minden "test" tartozik ugyanabba a fajba. Ha figyelembe vesszük, hogy a földi valóság a szellemi valóság árnyékvilága, akkor nem jelent túlságosan merész extrapolációt, ha ezt kivetítjük a szellemi valóságra, és azt feltételezzük, hogy a Mennyben sokkal nagyobb fajgazdagság van, mint a Földön. Vagyis nem úgy értettem, hogy az Atya és a Fiú ugyanabba a "fajba" tartozik, hogy az Atya is szellem, és a Fiú is az, ahogyan az angyalok is, hanem úgy, hogy a szellemi világ fajgazdag sokasága fölött álló isteni "faj" képviselője az Atya is, a Fiú is és a Szent Szellem is.

Jézus az Atyától született, nem pedig teremtetett. Ha igaz volna a logikátok, hogy a Krisztus esetében is teremtetést jelent a születés, akkor minden teremtményre azt mondaná a Biblia, hogy Krisztustól, Krisztus által született, mert a Krisztustól, Krisztus által teremtetett. Ezzel szemben a Biblia a teremtményeket teremtményeknek(ktiszisz) hívja, a Krisztust pedig következetesen elsőszülöttnek(prótotokosz) mondja. Sőt, azt mondja, hogy a Krisztus minden teremtmény előtt született. Vagyis a Krisztust minden teremtmény elé helyezi a Biblia, nem pedig a teremtmények sorába helyezi.

Egyébként a Jelenések 1,8-ban szereplő személyt az előtte álló mondat, azaz a hetedik versszak is a Krisztussal hozza kapcsolatba, nem csupán a tizenegyedik versszak, ami a görög változatban valóban nem tartalmazza az Alfa és Omega hasonlatot. A tizenhetedik versszak azonban egyértelműen a Krisztusra vonatkozik, Akit az előtte álló mondatok írnak le: az Ember Fiához hasonló személy, bokáig érő ruhában, aranyövvel körülövezve, hófehér hajú, tekintete olyan, mint a tűzláng, lába olyan, mint az izzófényű érc, hangja pedig olyan, mint a nagy víztömeg morajlása, zúgása, arca pedig úgy ragyog, mint az erős napsütés. Amikor János meglátta, kiment belőle minden erő, és összeesett a lábainál, mint egy halott. De a Krisztus rátette a jobb kezét, és azt mondta neki, hogy: " Ne félj, én vagyok az Első és az Utolsó, És az élő; pedig halott valék, és íme élek örökkön örökké, Ámen, és nálam vannak a Pokolnak és a Halálnak kulcsai." (Jel 1,17-18) Nem tudom, miféle nyakatekert logika képes arra, hogy a tizennyolcadik versszakban szereplő Első és Utolsó meghatározást ne azonosítsa a nyolcadik versszakban szereplő Alfa és Omega meghatározással. Az alfa a görög ABC első, az omega pedig az utolsó betűje, vagyis minden normális logika szerint ugyanazt jelenti az Alfa és Omega, mint az Első és Utolsó. De az Ézsaiás 44,6 is ezt mondja:"Így szól az Úr (JHVH), Izrael Királya és Megváltója, a seregeknek Ura (JHVH): Én vagyok az Első és én az Utolsó, és rajtam kívül nincs Isten (Elohim) "

Akár tetszik, akár nem: a Biblia megállapítja, hogy JHVH, Jehova, avagy Jahve az Első és az Utolsó, a Jelenések könyvében pedig egyértelműen a Krisztus mondja, hogy én vagyok az Első és az Utolsó, hiszen Ő volt az, Aki halott volt, de mégis él örökké. Vagyis a Biblia két kijelentése, együtt vizsgálva azonosítja JHVH-t és Krisztust.

Az is figyelemre méltó tény, hogy a Jahve Elohim többesszám, pedig az Ószövetség következetesen így nevezi Istent a legtöbb helyen. Vagyis a Biblia logikája alátámasztja a Szentháromság-doktrínát, noha ezen a néven valóban nem szerepel a Bibliában.

Végül megjegyzem, hogy addig semmit sem cáfoltál meg, amíg legalább egy Bibliát ismerő független, azaz pártatlan fél meg nem erősítette az általad mondottakat, de egyértelmű cáfolat mégis az lenne, ha mindenki számára kiderülne, hogy hogyan is vannak ezek a dolgok. Vagyis a cáfolat nem szubjektív, hanem objektív. Az, hogy számodra egyértelmű cáfolat a véleményed, nem hitelesített pártatlan fél, vagy felek által, azaz nem is hiteles, mivel a meggyőződésedből fakad a Biblia-értelmezésed. Azt azonban elismerem, hogy ez rám is vonatkozik: nem hitelesített pártatlan felek által egyértelműen, azaz nem hiteles. A Biblia azonban hiteles.

Kedves kérdező, én sem vagyok égi elhívású, ha ez vót a kérdés.

A Máté 28:18-ban a "minden" a kulcsszó, de vajon értelmezhetjük-e abszolút értelemben akkor, ha azt olvassuk pl. a Dánielnél erről az eseményről, hogy "... egy emberfiához hasonló valaki jött az egek felhőivel. Bebocsátást nyert az Öregkorúhoz, és egészen elé vitték. Majd uralkodói hatalmat, méltóságot és királyságot kapott..." Ez a részletesebb leírás ugye csak akkor értelmezhető úgy, hogy az "egyenrangú" adta a "teljhatalmat" az "egyenrangúnak", ha minden ésszerűséget és logikát, sőt a teljes Írásokat is nélkülözzük az értelmezésben??? Meg még persze kell hozzá a háromság mítoszában való ELŐZETES hit is. :)

Meg aztán egy icipici segítséget azért az 1Kor 15: 27-es verse is ad ennek a "mindennek" az értelmezésében, nem gondolod?! Csak olvasd el.

Kedves Asperrimus! Nem kellett "cafatokra" szedni azt, ami egyébként sem összeillő. :) Te kiragadtál a szövegösszefüggéseiből néhány közkeletű, de szemlátomást következetlen és hamis érvet. Ennyi. Hogy ezt miért olyan nehéz elismerni...

Az 1Kor 8:6-ot elég rosszul elemezgetted, mert megint csak a (közvetlen) szövegkörnyezetet hagytad figyelmen kívül. Ugyanis kétség sem fér hozzá, hogy Pál egyértelmű számnévként utalt a Mindenható Isten "egyetlenségére". Mit mond az előtte lévő vers?

"Mert még ha vannak is, akiket „isteneknek” neveznek, akár az égben, akár a földön, mint ahogy van sok „isten” és sok „úr”..."

Ugye ehhez nem kell kommentár? :)

Ezért mondom, hogy Pál ugyanabban a szellemben fogalmazta meg ezt, mint Jézus a János 17:3-ban lévő szövegét. Ez van.

Király, koldus - teremtmények. De Jehova és Jézus közül csak az egyik teremtmény, még akkor is, ha Jézus "született", mert volt kezdete. A hegyekről is azt írja a Biblia, hogy "születtek", akkor azok sem teremtmények?

Az "isteni fajról": A Biblia az "Isten" címet, vagy rangot magas rangú személyekre is alkalmazza, nem feltétlenül a Mindenhatóra. Így "Istennek" szólítja Jézuson kívül a bírákat, vagy éppen Mózest, de a nem létező bálványokra vagy az égiek közül az angyalokra, és magára Sátánra is alkalmazza. Jézus az első teremtményként született, ezért az "elsőszülöttnek" nevezi a Biblia.

"Egyébként a Jelenések 1,8-ban szereplő személyt az előtte álló mondat, azaz a hetedik versszak is a Krisztussal hozza kapcsolatba, nem csupán a tizenegyedik versszak, ami a görög változatban valóban nem tartalmazza az Alfa és Omega hasonlatot."

Neked nem furcsa, hogy több betoldással hamisítottak meg bizonyos szövegeket az állítólag bibliai "alaptannak" számító háromság érdekében? Miért volt erre szükség? Miért is nem lehet tisztességes módon igazolni? És akkor nem is beszélve arról, hogy rengeteg verset és szövegrészt fordítottak félre, a szövegösszefüggéssel és a teljes Bibliával ellentétesen, ha kétértelmű a görög szöveg. Ilyen a Róma 9:5 a sok közül.

"Az alfa a görög ABC első, az omega pedig az utolsó betűje, vagyis minden normális logika szerint ugyanazt jelenti az Alfa és Omega, mint az Első és Utolsó."

A "nagy sokaság" sem mindig ugyanazt jelenti, de az "apostol" sem, de ilyen a "királyok királya", vagy még rengeteg cím és megnevezés sem. A szövegkörnyezet határozza meg az értelmet. Jézust nem nevezi a Biblia "Alfának és Omegának", téves a feltételezés, az említette "lábjegyzetet" is a háromság hamis tana motiválta. "Elsőnek és utolsónak" nevezi, de nem az Alfa és az Omega szinonimájaként, hanem más szövegkörnyezetben!

De gondolkozzunk már el, a háromság érdekében bárminemű hamisítás bocsánatos bűn?!!!

"Akár tetszik, akár nem: a Biblia megállapítja, hogy JHVH, Jehova, avagy Jahve az Első és az Utolsó..."

Üdvözítő, Szabadító, Megmentő és még sorolhatnánk azokat a címeket, melyeket Istenre és Jézusra is alkalmazza a Biblia, mert mindketten nevezhetők ezen címeken, de van, melyet emberre is alkalmaz. NAGYON-NAGYON következetlen érv az "első és az utolsó" kihangsúlyozása, amivel "egyenlővé" akarod tenni Jézust egy háromságban Istenével, holott ez az érv semmiben sem különbözik attól, mintha a "királyoknak királya" megnevezést alkalmazva összeboronálnád Jézust Nabukodonozorral!!! Miért nem teszed? Meg mondom: mert van egy előfeltevésed, egy megalapozatlan hit a fejedben, hogy Isten "egy háromság", ezért akarod mindenféle, elsőre kétértelmű szövegrészre ráerőszakolni a háromság filozófiát. Ez a fajta viselkedés okozza az olyan álérvek sokaságát, melyet az elején említettél és az Írásokból megcáfoltam.

Tudom, ezeket az érveket nem ti találtátok ki, ezek már régi romlott konzervek, de a FELÜLETESEKNEK pont kiváló eledel. És sajnos tudjuk, hogy a háromságimádó egyházaknak a legtöbb tagja laikus, őket könnyű ilyen maszlaggal megetetni.

Tényleg, nektek a háromság érdekében mindent szabad???

"Az is figyelemre méltó tény, hogy a Jahve Elohim..."

Látod, ez is egy álérv. Miért? Mert az elohimot a hamis istenekre ugyanúgy írja. Ők is egy háromság? Ezért mondom, hogy mindenféle hamisságra képesek voltak, akik a bibliából akarták igazolni a háromságot.

"Végül megjegyzem, hogy addig semmit sem cáfoltál meg, amíg legalább egy Bibliát ismerő független, azaz pártatlan fél meg nem erősítette az általad mondottakat"

Van egy nagyszerű hírem! A Biblia megértése nem feltételez héber és görög nyelvészi képzettséget, még csak a hittudományok doktorának sem kell lenni. Tudod miért? Mert Isten azt Mindenkinek adta. Persze, a jelenlegi pontos ismeret megértéséhez komoly, alapos és őszinte kutatásokra volt szükség, de az eredmény minden értelmes és őszinte ember számára érthető.

Kedves Anonymus!

Nem látszol alkalmasnak arra, hogy akár csak eljusson a füledtől, pontosabban a szemedtől a tudatodig az, amit cáfolni igyekszel. Szerinted a "hen" és a "heisz" egyszer számnévként, egyszer pedig egy csoportosulás egységeként értelmezendő, mikor melyik áll az érdekedben. Szerinted az Első és Utolsó meghatározás a mindenség Atyjára, illetve a legelső teremtményére is vonatkozik. Pedig nincs az a sor, amiben két első és két utolsó lehetne, hacsak nem ugyanott állnak, azaz egyek. Szerinted álérv az Elohim többesszámú volta, mivel a hamis istenekre is így utal. Szerintem pedig a te érved álérv, amivel igyekszel elkendőzni azt a tényt, hogy a Biblia egész végig többesszámban emlegeti a JHVH nevet. A JHVH Elohim azt jelenti magyarul, hogy JHVH Istenek. Mivel pedig JHVH Elohim egy JHVH, ezért JHVH-n kívül nincs Elohim. A többi, akit elohimnak nevez a Biblia ugyanabba a kategóriába esnek, mint a Pál által emlegetett istenek, akikről az 1Korinthus 8,5-ben beszél.

Azt végképp nem értem, hogy azon kívül, hogy a jehovisták tanításaival szembemegy, miért jelentene mást az Alfa és Ómega, mint az Első és Utolsó. Persze, ez az egy érv is elég ahhoz, hogy elkezdjék az ollójukat csattogtatni. Lelkük rajta!

A Biblia első mondata úgy szól, hogy "Kezdetben teremtette Isten (Elohim, azaz Istenek) az egeket és a Földet." Elohim Szelleme már rögtön a második mondatban meg van nevezve, Aki azonos a Szent Szellemmel. A Példabeszédek 8-ban a Krisztus mutatkozik be Bölcsességként. Ezt mondja:

"Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem. Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm. Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő. Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot. Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái. Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak....Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva." (Péld 8,12-17:22-23) Hogy nem allegóriáról van szó, azt igazolja az a tény, hogy a Bölcsesség végig személyiségjegyekkel van felruházva: szeret, gyűlöl, örül, beszél, játszik. Örök időktől fogva felkenettem. Ki ez, ha nem a Felkent? Vagyis a Biblia legelején, amikor Elohim teremtette az egeket és a Földet, abban a folyamatban résztvett az Atya, a Fiú és a Szent Szellem. Ezért van többesszámban az Él, azaz Elohim. Ez a kulcs. Sok más helyen JHVH Elohimként emlegeti az egy igaz Istent, Akin kívül nincs Isten. De a Krisztus, és a Szent Szellem nincs JHVH Elohimon kívül, ahogyan az Atya sincs rajta kívül.

Azt mondod, hogy a Háromságtan követői belehamisították a Bibliába a tanításukat. Rögtön a legelejétől a végéig? Az első laptól az utolsóig? Az aleftől ómegáig? Én pedig úgy látom innen, ahol ülök, hogy a Baromságtan követői szeretnék kitépni a Bibliából azokat a lapokat, amelyek azt igazolják, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Szellem egyek, noha három személyről van szó. De azok a lapok nagyon makacs módon bele vannak fűzve a Bibliába, úgyhogy kedves Baromságtan-hívők, jobb, ha most feladjátok, de ha nem, az is a ti problémátok. Elég gáz az antikrisztus szellemének a vitorláit dagasztani, jobban tennétek, ha inkább Krisztus Szellemének a vitorlájával tennétek ugyanezt. De ti tudjátok!

Kedves Asperrimus! Én alkalmasnak tartom magam egy racionális és konstruktív vitára. Ebben éppen te ragaszkodsz ésszerűtlenül a nyelvészethez, holott mindkét érintett vers értelmét vitán felül megadja a szövegkörnyezet. A János 10:30 "Én és az Atya egyek vagyunk." és Pál 1Kor 8:6 versét minkét esetben félreérthetetlenül megmagyarázza Jézus ill. Pál a szövegkörnyezetben. Mivel Pál esetében EGYÉRTELMŰEN számnévről van szó, így egész biztos, hogy a két szövegben NEM AZONOS jelentésű a két szó! Te ennek ellenére akarsz a két szó konkrét jelentése között azonosságot feltételezni, amivel a mindeddig igazolatlan hitedet akarod alátámasztani. Ez neked őszinte vizsgálat???? Nem, ez elfogultság. :-)

"Szerinted az Első és Utolsó meghatározás a mindenség Atyjára, illetve a legelső teremtményére is vonatkozik. Pedig nincs az a sor, amiben két első és két utolsó lehetne, hacsak nem ugyanott állnak, azaz egyek."

Mert szerinted ennek a meghatározásnak mindig ugyanazzal a jelentéssel kell rendelkeznie? Miért is? nyilván azért, mert előfeltételezel egy háromságot, különben eszedbe sem jutna! Csak az alaposabb és még őszintébb vizsgálatok adhatnak arra választ, hogy azonos címeket, milyen értelemben használ a Biblia és feltétlen jelent-e azonosságot?! Ez Jehova és Jézus mesebeli háromságában KIZÁRT. Márpedig ahogy ti csináljátok, vagyis hogy egy IGAZOLATLAN, nem bibliai tan kedvéért kerestek HAMIS bizonyítékokat, ez minden, csak nem korrekt érvelési forma. Mert ugyanis ha tényleg nem a háromság tan előfeltételezése volna ezen félrevezető érvelések mögött, akkor minden esetben figyelembe vennétek azokat az ellenérveket, melyek a napnál is világosabban bizonyítják, hogy az állítólagos "háromság-bizonyítékok" csak az Írásokra UTÓLAGOSAN ráerőltetett belemagyarázások.

"Szerinted álérv az Elohim többesszámú volta, mivel a hamis istenekre is így utal. Szerintem pedig a te érved álérv, amivel igyekszel elkendőzni azt a tényt, hogy a Biblia egész végig többesszámban emlegeti a JHVH nevet."

Jézus Istent "az egyedüli igaz Istennek" nevezte (János 17:3). Soha nem utalt Istenre, mint több személyből álló Istenségre. Ezért az egész Bibliában nincs senki, akit Jehován kívül Mindenhatónak neveznek. Máskülönben elveszítené ez a szó a "mindenható" értelmét (Lásd 1Kor 8:6). Sem Jézus, sem a szent szellem nem neveztetik soha mindenhatónak, mivel Jehova egyedül a legfőbb. Az 1Mózes 17:1-ben kijelenti: "Én Mindenható Isten vagyok." És a 2Mózes 18:11 ezt mondja: "Jehova nagyobb, mint az összes többi isten."

A Héber Iratokban az ’eloh’ah (isten) szónak kétféle többes száma van: az ’elo‧him’ (istenek) és ’elo‧heh’ (istenei). Ezek a többes számú alakok rendszerint Jehovára utalnak, de ezekben az esetekben egyes számú 'Isten'-nek fordítják. Vajon ezek a többes számú alakok a Háromságot akarják jelezni? Nem, semmiképpen! William Smith A Dictionary of the Bible (Bibliai szótár) című művében ezt mondja: "Az a fantázia szülte elképzelés, hogy (’elo‧him’) egy Istenségen belüli három személyű istenségre utalna, aligha találna támogatókra a tudósok körében. Ez vagy fejedelmi többes, ahogyan ezt a nyelvészek mondják, vagy az isteni erő teljességének, az Isten által kinyilvánított hatalom egészének a kifejezője."

A The American Journal of Semitic Languages and Literatures (A sémita nyelvek és irodalom amerikai szakfolyóirata) című folyóirat az ’elo‧him’-ról ezt mondja: "Majdnem mindig egyes számú igei állítmány és egyes számú jelzői melléknév áll mellette." Ennek szemléltetésére figyeljük meg, hogy az ’elo‧him’ cím 35-ször fordul elő csupán a teremtési beszámolóban, és minden helyen az ige, amely jelzi, mit tett és mit mondott Isten, egyes számban áll (1Mózes 1:1–2:4). Ez a kiadvány ezzel zárja végkövetkeztetését: "Az ’elo‧him’ tehát minden bizonnyal nyomatékosító és fokozó értelmű többesként fogható fel, amely a nagyság és méltóság leírására szolgál."

Az ’elo‧him’ szó betű szerinti jelentése: "istenek" és nem "személyek". Azok tehát, akik úgy érvelnek, hogy ez a szó a Háromságot sejteti, politeistákká, azaz több istent imádókká lennének. Miért? Mert ez azt jelentené, hogy három isten volna a Háromságon belül. De majdnem mindenki, aki a Háromságot vallja, elveti azt a nézetet, amely szerint a Háromság három külön istenből állna.

A Biblia a hamis bálványistenekre vonatkoztatva is használja az ’elo‧him’ és ’elo‧heh’ szavakat (2Mózes 12:12; 20:23). De van, amikor csak egyetlen hamis istenre vonatkoztatja, mint például, amikor a filiszteusok a „Dágon istenükre [’elo‧heh’]” utaltak (Bírák 16:23, 24). Baált is "istennek (’elo‧him’)" nevezik (1Királyok 18:27). Ezenkívül, ezt a kifejezést emberekre is használják (Zsoltárok 82:1, 6). Mózesról is olvasható, hogy ő mint "Isten" (’elo‧him’) kellett hogy szolgáljon Áronnak és a fáraónak (2Mózes 4:16; 7:1).

Nyilvánvaló tehát, hogy amikor az ’elo‧him’ vagy ’elo‧heh’ kifejezések címként utalnak hamis istenekre vagy akár emberekre, nem azt akarják sugallni, hogy mindegyik egy több személyből álló istenség; így a Jehovára utaló ’elo‧him’ vagy ’elo‧heh’ kifejezés sem jelenti azt, hogy ő több lenne egy személynél; különösen, ha figyelembe vesszük a Bibliának e tárgykörben elhangzó egyéb tanúságát.