A menyegzői példázat résztvevői közül kik az igaz keresztények?

Katy Weawer!

Csak ennyi reményt enged meg nektek a szekta?

Tényleg sajnállak titeket, hogy ennyire megvakitottak.

Hali.

"csak ennyit enged"? :)

Nem a szekta engedi, és nem szekta.

A Bibliában két nyájról van szó. a társuralkodókról, és akik felett szeretettel uralkodnak majd.

S tudod kedves, ha ott lehetek, többet nem is kívánhatnék. Én megelégszem az örök élettel a paradicsomi földön.

Katy Weaver

Hidd el, lesz aki ilyen "keveset" sem fog kapni, pedig lehet hogy annak is örülne akkor majd.

Katy Weaver

A leghitelesebb kéziratok egyáltalán nem említik Jehova, vagy Jahve nevét az Újszövetségben. Egyébként a szövegelőzmény logikája szerint is Jézus nevét kell segítségül hívni. "Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre." (Rm 10,9-10) Ki az az Úr, Akit meg kell vallani? Jézus. Kit támasztott fel Isten a halálból? Jézust. Ki az az igazság, amelybe belehiszünk? Jézus, Aki azt mondta, hogy aki belém hisz, nem lát halált soha, hanem örök élete van annak. Mibe valljuk bele magunkat? Az üdvösségbe, azaz a "szotériába", amely magába foglalja, a megmenekülést, helyreállást, gyógyulást, szabadulást, sőt még az anyagi prosperitást is. Tudom, magyar füleinknek idegenül cseng, de Jézus mondta, hogy aki belém hisz, örök élete van annak. Vagyis a hitünk által mozdulunk bele az igazságba, szánk kinyilvánítása által pedig a megmenekülés minden aspektusába. Hogy is folytatja Pál? "Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják." (Rm 10,11-12) Valaki hisz Őbenne. Kiben? Abban, akiről előtte beszél: Jézusban. Mert ugyanaz az Ura mindeneknek. Ki? Akiről az előbb beszélt, Akiről a szánkkal vallást teszünk (exomologeó, azaz vele együtt kinyilvánítjuk), az Úr Jézusról. Az Úr Jézus az Ura mindeneknek, Aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik Őt segítségül hívják. Hiszen a Filippi 2,9-11 sem mond mást: "Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére."

Vagyis ugyanaz az Ura mindeneknek, Akiről minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Ő az, Aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik Őt segítségül hívják, "Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik." (Rm 10,13)

Ezeken kívül Jézus evangéliuma ez volt: "Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét." (Lk 4,18-19) Jézusnak nem volt másik evangéliuma. És erről az evangéliumról mondta: "És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég." (Mt 24,14) Tudtommal az Újszövetség huszonnyolc embert nevez apostolnak. Evangélistának azonban csak egyet, Fülöpöt (ApCsel 21,8), illetve Pál Timótheust kapcsolatba hozza az evangélistasággal, amikor azt mondja, hogy: "De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd." (2Tim 4,5) Mivel nem pontosít a Biblia, hogy mit ért az evangélista munkáján, onnan nyerhetünk erről ismeretet, ha megnézzük azt az egyet, akit evangélistának nevez. Látható az ApCsel 8-ból, hogy Fülöp lement Szamariába és ott hirdette az evangéliumot, meggyógyította a betegeket, kiűzte a démonokat, és sokan lettek hívőkké, úgyhogy el kellett küldeni Péterért és Jánosért, hogy vegyék a kezükbe a továbbiakat. Innen tudható például az, hogy az evangélista feladata az evangélium hirdetése, de nem feladata a gyülekezet pátyolgatása. Vagyis az evangélista feladata csak a jó hír, az evangélium hirdetése és demonstrálása. De mit is hirdetett Fülöp? "És Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust." (ApCsel 8,5) Később az etióp kincstárnoknak úgy hirdette az evangéliumot, hogy a Szent Szellem küldte oda hozzá Fülöpöt:

"Monda (Mondta? Csak nem egy személytelen erő adott utasítást?) pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez! Filep azért oda futamodván, hallá, amint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon érted-é, amit olvasol? Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván, üljön mellé. Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját. Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? mert elvétetik a földről az ő élete. Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakiről? Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki a Jézust." (ApCsel 8,29-35) Azaz Fülöpnek egyszavas üzenete volt: Szamariában Krisztust hirdette, az etióp kincstárnoknak pedig Jézust. Ez az evangélista üzenete. Ha pedig az evangélista üzenete Jézus, akkor maga az evangélium, a jó hír Jézus. De Pál apostol szolgálatából is lehetne csipegetni: az Ő üzenete is Jézus személye volt.

Érdekes módon, én már számos, azaz sok alkalommal beszéltem jehovistákkal, néha órákon át, de az üzenetük lényege egyetlen alkalommal sem Jézus személye volt. Arról beszéltek, hogy a Bibliát átírták az évszázadok során, de lelepleződött, hogy az Ószövetségben az Adonáj és az Adonáj Elohim helyeken a Jehova név szerepelt. Szóltak a Jehova név fontosságáról, a Szentháromság-doktrína tarthatatlanságáról. Kinyilatkoztatták, hogy Jézus csupán teremtmény, a Szent Szellem pedig csupán személytelen erő, Isten ereje, Pokol pedig nem létezik. Szó volt még a száznegyvennégyezerről, 1914-ről, kínoszlopról, vérátömlesztésről, katonaságról, és ki tudja még mi mindenről, ami most nem jut eszembe. Egy dologról azonban egyáltalán nem volt szó ezek alatt a hosszú órák alatt: Jézus Krisztus eltemettetéséről és feltámadásáról. Úgy beszéltek Jézusról, ahogy valaki a múltkor megfogalmazta, mint akit le kell utánozni, akinek a tanításai szerint kell élni, aki parancsokat és intelmeket adott nekünk. Ezen a módon azonban a buddhisták és a muszlimok is hisznek Jézusban, sőt, sok ateista ember is elismeri Jézust, mint egy bölcs tanítót. A Bibliában azonban nem található példa arra, hogy valaki úgy beszélt volna Jézusról, hogy ne a kereszthaláláról és a feltámadásáról tett volna elsősorban bizonyságot, és ne erre alapozta volna a továbbiakat. Pál apostol kétszer is figyelmeztet: "Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen." (Gal 1,6-9) Jézus utasította a követőit, hogy hirdessék az evangéliumot. Pál kettős figyelmeztetése azonban kijózanító: jobb az evangéliumot Jézus parancsa ellenére nem hirdetni, mint evangéliumként hirdetni azt, ami nem az. A Pál apostol által használt "anatéma" ugyanis olyan súlyos átkot jelent, amivel Isten soha többé nem foglalkozik. Vagyis Isten soha többé nem foglalkozik egy olyan közösséggel, akik meghamisítják az evangéliumot. Az egyénekkel igen, de úgy, hogy kihívja őket onnan, a közösséggel azonban soha többé nem számol, hacsak ki nem dobják a kidobandókat. Az ilyen közösségek azok a kévék, ahova az angyalok a konkolyt bekötik. Ha mégis közéjük keveredik egy-egy búzakalász, azt kihozza onnan az Úr.

Sajnos a Felettem levő válaszoló, is egy valamit nem étett meg a Bibliából.

Nem azért hangsúlyozza Jézus szerepét annyira mert Ő az Isten, hanem a Zsidók miatt, akik nem fogadták el megváltóként.

A biblia Jézusra a messiásként fektet hangsúlyt, hogy más megváltó nem fog születni, és nem is lesz, hanem Ő az akinek a halálában hitet kell gyakorolni, és Őt kell megváltóként elfogadni,

ellenben egyesek Istenként akarnak utalni rá, és ezért nem csak mint megváltót, hanem mint Mindenható Isten szerepet is akarnak neki adni, ami soha nem volt, és nem is Lesz.

A megváltás miatt amit végre hajtott az emberek felettébb magasztalják, olyan rangra, mint ami valójában.

S ahogy elmondtuk, Jézus a királyi rangra emeltetett Jehova jóvoltjából ezer évre, mert maradéktalanul, és hibátlanul elvégezte azt amit Istene rábízott, hogy végezze el. De ezzel nem vált azonos rangra a mindenható Istenné, sem egyenlő nem lett az atyával, Továbbra is Fiúként, alá van rendelve Atyjának.

ez mindig is így volt, és így is lesz.

Ugyanakkor, ha belegondolsz abba, ha Ádám nem hibázik, akkor Jézust senki nem ismerné nem hogy Istenként, De lehet hogy "fiúként sem.

Katy Weaver

Hát ez nem így van. Amit te és a társaid nem értettetek meg az az, hogy attól, hogy az Atya nagyobb, mint Jézus, nem azt jelenti, hogy Jézus alacsonyabb rendű lenne, mint az Atya. Az Atyáé az elsőség, és ez mindörökre meg fog maradni. Ez az elsőség jelenti az ő nagyobb voltát, amennyivel a Krisztus kisebb, és az is fog maradni. Ezért mondta Jézus, hogy az Atya nagyobb nálam. De azt is mondta ezen felül, hogy én és az Atya egy vagyunk. Azt is mondta, hogy aki engem látott, látta az Atyát. Azt is mondta, hogy az Atya énbennem van, én pedig az Atyában.

Az én apám nagyobb nálam, mivel ő előbb volt, mint én, tőle születtem. De nem vagyok nála alacsonyabb rendű, mert ő is ember, és én is teljes jogú ember vagyok. Nincs ez másképpen Istennél sem. Az örökkévaló Logoszt nem teremtette az Atya, hanem született az Atyától. Ahogyan pedig egy gyermek születésekor sem mondjuk, hogy a szülei teremtették, ugyanúgy Krisztust sem teremtette az Atya, hanem az Atya a Krisztusban reprodukálódott, egy teljesen új, szuverén isteni személyben. Az érthetőség kedvéért. Az örökkévalóságban, valaha az Atyaisten volt az isteni faj egyetlen képviselője. Amikor megszületett a Logosz, akkor Ő lett az isteni faj második képviselője. Csak ezután lett megteremtve a Mindenség, az angyalokkal és minden teremtett lénnyel. Ezek a lények azonban teremtve lettek, méghozzá Krisztus által, a Krisztusra nézve, azaz Isten nem reprodukálta magát ezekben a személyekben, ezért ők már nem tagjai az isteni fajnak. Illetve a Szent Szellemről csak annyit jelent ki a Biblia, hogy az Atyától származik. De az is megérthető a Bibliából, hogy nem személytelen erőről van szó, hanem személyről. Egyértelmű személyiségjegyekkel bír, vannak gondolatai (Rm 8,6: 27), vannak ismeretei (ApCsel 11,28), vannak érzelmei (Ef 4,30), van akarata (ApCsel 15,28), döntéseket hoz (ApCsel 16,6; 20,28), vezet (Jn 16,13; Rm 8,14), bizonyságot tesz (Jn 15,26; 16,8-11; Rm 8,16), beszél (Jn 16,13; ApCsel 8,29; 10,19; 11,12; 13,2; 20,23; 21,11), cselekszik (ApCsel 8,39; 10,44; 13,4; 16,7; 18,5; 20,22), közbenjár (ApCsel 9,31, Rm 8,26). Egyébként a Paraklétosz megnevezés teljesen értelmetlen lenne egy személytelen erővel kapcsolatban. A paraklétosz olyan személyre vonatkozik, aki mellettünk áll, támogat, segít, közbenjár értünk, a klasszikus értelemben vett ügyvédről van szó, nem a mai jogi zsonglőrökről, akik átgázolnak bármin, ha érdekükben áll. Jézus azt mondta, hogy másik Paraklétosz fog jönni a tanítványaihoz. Az első Paraklétosz Jézus volt, de neki vissza kellett mennie az Atyához, miután megváltott minket. De a paraklétoszi tevékenységét továbbra is folytatja a Mennyben, amire az 1János 2,1 is utal. Milyen Paraklétosz lehetne a Szent Szellem, ha nem volna személy? De továbbmegyek. A Szent Szellem örökkévaló: "Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek." (Zsd 9,14)Ha örökkévaló, akkor Ő sem lehet teremtmény, hiszen a JHVH név alapvető értelmezése is ez: Örökkévaló.

(1Kor 15:22-28) "Mert ahogy Ádámban mindenki meghal, úgy a Krisztusban is mindenki meg fog elevenedni. 23 De ki-ki a maga rendjében: Krisztus a zsenge, ezt követően azok, akik a Krisztuséi, a jelenléte idején. 24 Azután a vég, amikor átadja a királyságot Istenének és Atyjának, miután semmivé tett minden kormányzatot és minden hatalmat és erőt. 25 Mert addig kell királyként uralkodnia, míg lába alá nem vet minden ellenséget az Isten. 26 Mint utolsó ellenség semmisül meg a halál. 27 Mert az Isten „mindent a lába alá vetett”. De amikor azt mondja, hogy ’minden alá lett vetve’, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki mindent alávetett. 28 Mikor pedig minden alávettetett neki, akkor maga a Fiú is aláveti magát Annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenkinek."

Tehát "Krisztus a zsenge" - akit elsőként támasztott fel Jehova (a MINDENHATÓ Isten) halhatatlan égi életre, majd azok következnek, akik "Krisztuséi", vagyis a felkentek, a "jelenléte" idején, azaz a mi időnkben. Ők azok, akik a "társuralkodói" lesznek. És a 24-es verstől mit olvasol?

Az ezeréves uralom végére az egész föld az eredeti Édenhez fog hasonlítani. Igazi paradicsom lesz! A tökéletes embereknek nem lesz többé szükségük főpapra, hogy közvetítő legyen Istennél, mert Ádám bűnének már minden nyoma eltűnt, és megsemmisült az utolsó ellenség, a halál is. Krisztus, Istentől kapott Királysága megvalósította Isten szándékát, egy olyan világot, melyben egyetlen kormányzat működik. Ekkor Jézus „átadja a királyságot Istenének és Atyjának” (1Korintusz 15:22–26; Róma 15:12).

Ettől még igaz a sok prófécia, amik közül idéztél, hiszen Isten Királysága örökké fent fog maradni:

(Dániel 2:44) "És azoknak a királyoknak a napjaiban az egek Istene felállít egy királyságot, amely soha nem fog elpusztulni. Ez a királyság nem száll át más népre. Szétzúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat, maga pedig megáll időtlen időkig"

Tehát maga a Királyság, azaz Jehova Isten Királysága örök lesz!

(Dániel 7:13, 14) "Néztem tovább az éjszakai látomást, és íme, egy emberfiához hasonló valaki jött az egek felhőivel. Bebocsátást nyert az Öregkorúhoz, és egészen elé vitték. 14 Majd uralkodói hatalmat, méltóságot és királyságot kapott, hogy a népek, nemzetek és nyelvi csoportok mind őt szolgálják. Uralma időtlen időkig tartó uralom, amely nem múlik el, és királysága nem semmisül meg."

Itt sem szabad elfelejteni, hogy nem szó szerint "Krisztus uralmáról" van szó, hiszen Ő csak Jehova által kinevezett király, Jehova Isten Királyságában. Mert ezt olvastuk, igaz? Jézus Krisztuson keresztül mindnyájan Jehovát szolgáljuk, mert ugyanis Jézus is az Ő törvényei és parancsai szerint intézkedik és rendelkezik, s NEM A SAJÁTJAI szerint, igaz? Ezt maga Jézus mondja!

Tehát "Jézus" uralma olyan értelemben fog örökké tartani, hogy az valójában Isten Királysága.

Ez a Királyság-kormányzat Jehova Istentől, a nagy Királytól kapja az uralkodáshoz való jogát és hatalmát. Ez az Ő Királysága. A Biblia újból és újból ’Isten Királyságaként’ beszél róla (Lukács 9:2, 11, 60, 62; 1Korinthus 6:9, 10; 15:50). De mivel Jehova az ő Fiát nevezte ki fő uralkodónak, így Krisztus Királyságaként is ismeretes (2Péter 1:11). Az emberiség közül kiválasztott 144 000 személy fog uralkodni Krisztussal együtt az ő Királyságában (Jelenések 14:1–4; 20:6). Ezért úgy is hivatkozik rá a Biblia, hogy „az ő királyságuk” (Dániel 7:27).

A Jelenések könyve rávilágít, hogy az ítéletnap Armageddon háborúja után kezdődik, miután Sátán rendszere megsemmisült a földön (Jelenések 16:14, 16; 19:19—20:3). Armageddon után Sátánt és a démonait ezer évre a mélységbe zárják. Az idő alatt a 144 000 égi társörökös ítélkezni fog, és ’királyként uralkodik majd a Krisztussal ezer évig’ (Jelenések 14:1–3; 20:1–4; Róma 8:17). Az ítéletnap nem gyorsan, mindössze 24 óra alatt zajlik le. Ezer évig fog tartani. Ez alatt az idő alatt fog újra fizikai és szellemi tökéletességre jutni a feltámadott emberiség.

Itt most lehet persze keresni más szövegeket, melyek látszólagosan Jézus "örök uralmáról" beszélnek, de az Írásokat ÖSSZESSÉGÉBEN kellene értelmezni, nem pedig kiragadva egy-egy verset. Mindig mi vagyunk ezzel támadva, pedig rendre jól látszik, hogy nem mi élünk ezzel a megtévesztő módszerrel. :)

Néhány cím, ami Jézus Krisztusra vonatkozik:

Örökkévaló Atya (vagy "Örökkévalóság Atyja"). Jehova hatalommal ruházta fel, hogy a tökéletes, földi örök élet lehetőségét adja az embereknek (Ézsaiás 9:6) Mivel ez egy prófécia, a jövőbeli tevékenységével kapcsolatos ez a neve is. Ez nem egyenlő azzal, amit Jehovára mondhatunk, ti. Ő "öröktől fogva" létezik és "nem halhat meg", stb. Jézus nem létezett "öröktől fogva" és meg is tudott halni.

Királyoknak Királya. Isten kinevezett égi Királyaként felette áll minden földi uralkodónak (Jelenések 17:14)

Béke Fejedelme. Isten Királyságának az Uralkodójaként soha meg nem szűnő békét hoz el, mely az egész földre kiterjed (Ézsaiás 9:6)

Csodálatos Tanácsadó. Tanácsai mindig gyakorlatiasak és tökéletesek. Ha megfogadjuk azokat, megmentést nyerünk (Ézsaiás 9:6; János 6:68)

A Szó. Ő Jehova Szószólója (János 1:1)

Főpap. Képes megtisztítani bennünket a bűntől, és megszabadítani annak halálos következményeitől (Héberek 3:1; 9:13, 14, 25, 26)

Erős Isten. De nem a Mindenható Isten! (Ézsaiás 9:6)

Ehhez a János 17:3 versét olvasd el alátámasztásul:

(János 17:3) "Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról."

Ha te valaki mást, valamely tulajdonságában "egyedülinek", vagy "egyetlennek" nevezel, lehetsz-e vele "egyenlő"???? Ugye tudod miért kérdezem? Egyrészt, hogy légy oly kedves és válaszolj rá a legjobb tudásod szerint, másrészt mert ezt állítja a háromság filozófia, mely nem bibliai tan.

(Jeremiás 10:10) "Jehova azonban valóban Isten. Ő az élő Isten és a Király időtlen időkig. Haragjától megremeg a föld, és a nemzetek nem bírják el ítélethirdetését."

Itt Jehováról beszél.

Ha bizonyos címet vagy megjelölést a Bibliában több helyen is meg lehet találni, nem szabad elhamarkodottan arra következtetni, hogy biztosan mindig ugyanarra a személyre vonatkozik. Különben ez a fajta érvelés ahhoz a megállapításhoz vezetne el minket, hogy Nabukodonozor Jézus Krisztus volt, mivel mindkettőjüket ’királyok királyának’ nevezi a Biblia (Dán 2:37; Jel 17:14); s hogy Jézus tanítványai tulajdonképpen Jézus Krisztus voltak, mivel a tanítványokról is, és Jézusról is ezt olvassuk: „a világ világossága” (Máté 5:14; Ján 8:12). Mindig figyelembe kell vennünk a szövegkörnyezetet, és a Biblia azon más helyeit is, ahol ugyanaz a kifejezés előfordul.