Biblikusak azok a tanítások, hogy a megtérés egy életen át tartó folyamat, és a tanulásnak meg kell előznie a megtérést?

"Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt […] Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! (2 Korinthus levél 5:14–20)"

„Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.

Bizony sokat kell még tanulnunk :Minden a Jézusban való hittel kezdődik , minden napunkat vele kell töltenünk és a megtéréssel el kell hagynunk a múlt bűneit.Mert a szentlélek ajándéka ha kérjük megadatik mindenkinek.Bennünk marad mindvégig ha akarjuk,Ő segíteni fog....

A megtérés szót lehet tágabban is értelmezni, mint hogy valaki hallotta és befogadta az igazságot, és egyszercsak úgy döntött hogy Isten felé fordul. Lehet használni olyan értelemben is, hogy valaki mint tanítvány, X év után megtér valamilyen bűnéből, mulasztásából. Pl.:

Jel 2:21 Adtam neki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg.

Ilyen értelemben tényleg rá lehet fogni, hogy egy életen át tartó folyamat. Mert:

1Jn 1:8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.

A megtérést szerintem is megkell előzze az, hogy valaki úgymond 'tanul':

Apcs 8:6 A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmeze azokra, amiket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék.

Apcs 11:14 Ő szólni fog hozzád olyan igéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe.

Rom 10:14 Mimódon hívják azért segítségül [azt], akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig [abban], aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?

Bibliailag megtérni ISTENHEZ, és nem pl. egy felekezethez, vagy tanítóhoz, csak úgy tud valaki, ha hallja a Krisztusról szóló igazságokat, és a szíve állapota szerint viszonyul a kősziklához. Ha elfogadja a SzentLélek kinyilatkoztatását, hogy kicsoda Ő, akkor megvan a fundamentum, amire lehet a hívő életet építeni, minden más fundamentumra csak vallásos mázt lehet felhúzni. Elsősorban nem arról kell ismereteket szerezni, hogy milyen történelmi személy volt, meg mi a bűn, milyen parancsok vannak, hanem hogy valójában kicsoda volt a názáreti Jézus Krisztus. Ez az alap amire érdemes ráépítkezni.

Szia!

A megtérés nem egy életen át tartó folyamat, hanem egy döntés, melynek azért kell, hogy előzménye legyen!

Hamis az a kép, amely a megtérést valamiféle varázslatos átalakulásnak tekinti, amely valamely természetfölötti hatalom titokzatos érintésére, egy szempillantásban végbemenne az emberben, a saját választásától, belső magatartásától szinte függetlenül. Lehet, hogy egy különleges esemény, rendkívüli tapasztalat jelzi a hit megszületését, a megtérés vagy újjászületés teljes beérlelődését, de annak mindig előzménye, gyökere és háttere van. A hiteles hit kifejlődése mindenképpen időt igényel. Hogy milyen hosszú időt, az igen különböző lehet az egyéni adottságok szerint, de egy érlelődési folyamat az „újjászületés” előtt mindenkinél, mindenképpen szükséges.

A Biblia olyan igéket tartalmaz, amelyek igen alkalmasak arra, hogy elhomályosult elménk ajtaján „zörgessenek”: „Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű fegyvernél, elhat az ízeknek és velőknek megoszlásáig, megítéli a gondolatokat és a szív indulatait.” (Zsidókhoz 4,12)

A Szentlélek pedig, ez a titokzatos, harmadik isteni személy, aki „belülről” tud beszélgetni az emberrel, mintegy „forgatja”, azaz ismét és ismét emlékezetünkbe idézi a már hallott igéket, hogy végül felfogjuk tényleges jelentésüket, és azok megszólító erővel hassanak ránk. Ezért nevezi a Szentírás az újjászületést „az Ige magvából”, azaz Isten beszédéből való születésnek (1Péter 1,23), és mondja azt, hogy Isten „az Ő igazságának Igéje által szüli újjá az embert” (Jakab 1,18).

Ha az ember nem utasítja vissza ezt a türelmes munkát, megvilágosítása előrehalad addig, míg tisztán szembesül az igazsággal és a megváltó kegyelem ajánlatával. Ekkor az emberé a döntés, hogy szövetségre lép-e Istennel szabadítása megvalósításának érdekében, vagy sem.

Ez a választás sorsdöntő. Az ember részéről azon múlik, hogy mit szeret jobban: önmagát vagy az igazságot. Szinte hihetetlen, hogy emberek visszautasítsák a bűn és halál fogságából való szabadítás lehetőségét. Mégis sokan teszik ezt. Olyan én- és kényelemszeretők, hogy inkább megmaradnak a rabszolgaságban, nem törődve azzal, mi lesz a vége. Semmi változást, önmagukkal való szembefordulást, küzdelmet nem vállalnak szabadulásukért.

Aki viszont elfogadja a szabadítás ajánlatát, abban Isten további megvilágosodást és tisztulást tud teremteni. Hatalmasan megerősíti akaratát, annyira, hogy határozottan a Megváltó követőjévé kíván lenni, és mindenáron el akarja nyerni a szabadulást. Így jut az ember „megbékélésre”, újbóli összhangra Istennel és törvényével. Értelmével és lelkiismeretével tisztán látja annak igazságát, és már egész életszemlélete, ízlése az igazság mértékéhez igazodik. Ezzel az átalakulással együtt jár a szabadulás nagy és csodálatos öröme, amely ekkor teljesen áthatja az embert. Ez a megtérés, vagy újjászületés.

A Biblia szerint azonban a megtérés még nem célba érkezés, hanem az új élet, az igazi élet kezdete. A hit lelki magatartásának megőrzése esetén az ember életében kibontakozhat az Istennel kötött szövetség minden áldása.

Ez mindenekelőtt abban nyilatkozik meg, hogy a megtéréskor elfogadott életelveket és életcélt győzelemre tudja juttatni az életében, öröklött, ösztönös természete és korábbi szokásai ellenére is. Kialakul és megszilárdul benne az igazság törvényének megfelelő jellem. Ezt a folyamatot – amely a megtéréstől fogva élethossziglan tart – nevezi a Biblia megszentelődésnek. Az Istennel kötött hitszövetség által az ember Isten bölcsességével, szeretetével és erejével kerül állandó, szoros kapcsolatba. Ezáltal a fejlődés határtalan távlatai nyílnak meg előtte mind a személyes életében, mind pedig a másokért végzett szolgálatában.

Üdv. Péter

"a megtérés egy életen át tartó folyamat, és a tanulásnak meg kell előznie a megtérést"

-Nagyon igaz. Bár megértenétek!

"De egy megtéretlen ember nem érti az igét, őt még nem segíti semmi, csak az emberi értelem, amiben nincs még isteni erő felismerni a bűnt és megtérni belőle."

Kedves kérdező az értelem(megtestesült ige), gondolkodás magától istentől való. Az ő ajándéka ahogy a szeretet is. Szerény ember nem is kívánhatna ennél többet :)