Ha az eredeti görög szövegben nincs benne a Jhve tetragramma, akkor hogy került bele mégis az Új világ fordításba?

12-es válaszolónak:

Abban biztosak lehetünk, hogy Máté apostol belefoglalta Istennek a nevét a róla elnevezett evangéliumba. Miért? Mert eredetileg ezt az evangéliumot héberül írta. A VI. században Jeromos, a Latin Vulgata fordítója ezt írta: „Máté, vagy más néven Lévi, aki vámszedőből lett apostol, elsőnek állította össze héberül a Krisztusról szóló evangéliumot Júdeában . . . Arról nincs megbízható tudomásunk, ki fordította le később görögre. A héberül írt evangélium azonban napjainkig fennmaradt a cezáreai könyvtárban.”

Septuaginta fordításnak egyes igen-igen régi töredékei, amelyek Jézus napjaiban is léteztek, fennmaradtak mindmáig, és figyelemre méltó, hogy Isten személyes neve is előfordult bennük. The New International Dictionary of the New Testament Theology (2. kötet, 512. oldalon) ezt mondja: „A legújabb szövegfeltárások kétséget támasztanak a tekintetben, hogy a LXX (Septuaginta) összeállítói a Tetragrammatont (JHVH-t) kyriosz-szal [κύριος] fordították volna. A rendelkezésünkre álló legrégibb LXX MSS (töredékek) szerint a Tetragrammatont héber betűkkel írták át a görög szövegbe. Ezt a szokást követték a későbbi, i. sz. első századában élő Ósz[övetségi] Szentírás zsidó fordítói is.” Ezért Jézus és tanítványai akár héberül, akár görögül olvasták a Szentírást, mindenütt találkoztak az isteni névvel.

Sőt Jeromos még a negyedik században is azt írja a Sámuel és Királyok könyveihez írt bevezető előszavában: „Isten nevét, a Tetragrammatont: יהוה, bizonyos görög kötetekben még ma is megtaláljuk az ősi betűk szerint leírva.”

A név eltávolítása

Erre az időre azonban a Jézus által megjövendölt hitehagyás szemmel láthatólag már formát öltött, és a név, jóllehet a kéziratokban még előfordult, de már egyre inkább kiszorul a használatból (Máté 13:24–30; Cselekedetek 20:29, 30). Tulajdonképpen az a helyzet alakult ki, hogy sok olvasó egyszerűen nem ismerte fel, hogy mi az a négy betű, és Jeromos azt írja, hogy „az ő korában egyes műveletlen emberek a görög könyvekben előforduló Tetragrammatont a görög betűkhöz való hasonlatosság alapján ΠΙΠΙ-nek ejtették”.

A Septuaginta később készült másolataiból Isten nevét már kihagyták, és helyette „Isten” (Theosz) és „Úr” (Kyriosz) szavakat írtak. Ezt onnan tudjuk, hogy a Septuaginta töredékek fennmaradt legrégibb példányaiban még ott volt Isten neve, de ugyanennek a Septuaginta fordításnak ugyanezen szövegeiből készült másolataiból már hiányzott.

S ez nem Howard professzor írta.

egyébként meg nem értem, miért mentegetőzik a professzor, ha már egyszer ezt leírta?

Saját maga beismerte, hogy eltávolították ezt a nevet.

Minek írt ilyenekről?

Utólag már kár magyarázkodni...

Ja

És melyik görög Bibliai irat? amiből már kihagyták,?

Ennyire bosszant titeket, hogy Isten nevét helyre rakták?

Nem inkább örülni kellene?

Az egyházak is elismerték hogy szándékosan kihagyták...

Nem értem, miért kell ellenségeskedni, Nem mi tettünk rosszat. Vagy ennyire védeni kell azokat, akiket Isten a Jelenések könyve szerint hamarosan megfog büntetni?

A hitet pedig nem lehet kisajátítani. Mert Isten szeretné ha mindenki hinne benne, és az igazság pontos ismeretére jutna.

Egyébként tényleg nem tudom, hogy miért baj, ha az Úrt vagy Istent Jehovának fordítják. Vagy berakják olyan helyre a nevet, ahol nem idéz változást.

Habár ez a seregek Jehovája nagyon hülyén hangzik. Normálisan úgy volnta, hogy Jehova a seregek ura...

Nekem semmi bajom a Jehova névvel, csak azzal, hogy szentnek tekintetek rá. Engem hívhatsz salátnak, nem fogok megsértődni.

Jehovát is lehetne hívni Junelisbonue-nak, ha mindenki tudja, hogy kiről van szó, vagy ez a szó azt jelenti, mint a Jehova.

Az internetes forditas nem adja vissza az eredeti szovegeket,ugy ahogy azt mi is szeretnenk hallani.

A heberben nem hasznaltak a magan hangzokat,csak a massalhangzokat.

Ezt egeszitettek ki a Magyarban elfogadott JHWH,JHVH=Jehova nevre.

A zsidok elismertek ,es tudtak is ki az a JHVH,JHWH,akit ezzel a tetragramma jelzessel jeloltek.

Babonabol nem ejtettek ki,aztan a forditok szepen hanyagoltak.

De attol meg ott van.

Nem a Jehova nevre kell szentkent tekinteni,hanem akit a nev takar.

Ez a szemely pedig maga Isten,Teremto.

Ezt a nevet pedig O adta sajat maganak.

Ha valakinek ez baj ,akkor az tenyleg baj,mert nem a nevet,hanem aki viseli azt nem fogadjak el.

Igazad van teljesen.

De akkor miért ne lehetne a Jehovát Istennek fordítani?

22-s válaszolónak:

Itt van az összes cáfolat a Jehova Tanúi állításaira:

Az ÚVF Függeléke az isteni névről

Őrtorony Társulat

BEVEZETŐ

Az Őrtorony Társulat által kiadott Újszövetségnek, a "Keresztény Görög Iratok Új világ fordításának" (ÚVF) az a legalapvetőbb sajátossága, hogy más bibliafordításoktól eltérően 237-szer megtaláljuk benne a "Jehova" szót:

New World Translation, with References, 1984 (p. 6) E fordítás legfőbb vonása az isteni név helyreállítása az azt megillető helyre, az angol szövegben. Ez meg is történik, mégpedig az angolban általában elfogadott "Jehova" formát alkalmazva a Héber Iratokban 6973 esetben, a Keresztény Görög Iratokban pedig 237 alkalommal.

A Társulat az ÚVF e sajátosságát a Függelék első két részében érvek sorával igyekszik indokolni

1. Az isteni név átkerül a Görög Iratokba - tizenkét, bizonyítékul szolgáló töredék

2. Az isteni név visszaállítása a Keresztény Görög Iratokban - "Jehova" - héb. JHVH vagy YHWH

A továbbiakban a Társulat érveit fogjuk sorra venni, mindig először a Társulatot idézve, és felhívva a figyelmet néhány tényre, illetve lehetséges ellenérvre. Az aláhúzással való kiemelés tőlünk származik. Reméljük, hogy a tárgyilagos hangvétel segíteni fogja az Olvasót az együttgondolkodásban, akár Tanú, akár nem.

1. ÉRV: ISTEN A NEVÉNEK SZERZETT NÉPET

Függelék 1 (408. oldal) Az egyik figyelemre méltó tény, mely nemcsak az eredeti görög szöveg jelenleg létező kézirataira érvényes, hanem sok régi és modern fordításra is, az, hogy hiányzik belőlük az isteni név (...) Mivel a Keresztény Görög Iratok ihletett kiegészítése volt a szent Héber Iratoknak, következetlenségnek tűnik, hogy a görög szövegből ilyen hirtelen eltűnjön az isteni név, főleg azért, mert Jakab ezt mondta az apostoloknak és az idősebb tanítványoknak Jeruzsálemben az i.sz. első század közepe táján: "Simeon részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének" (Cselekedetek 15:14) Majd ennek a bizonyítására Jakab először Ámosz (Ámos) 9:11,12-ből idézett, ahol szerepel az isteni név. Ha a keresztények Isten nevének szerzett nép lesznek, akkor miért kellene a nevet - melyet a tetragramma jelöl - eltávolítani a Keresztény Görög Iratokból?

A Társulat is tényként ismeri el, hogy nem létezik olyan görög kézirat, amely tartalmazná a JHVH héber betűket. Nem feltétlenül következetlenség, hogy az új ihletett iratok nem tartalmazták az isteni nevet. Az új üzenet már nemcsak a zsidóknak szólt, hanem a minden népnek, ezért szükségszerűen a kor közvetítőnyelvén, koiné görögül kellett íródnia. A nem zsidó népek eleve nem tudtak volna mit kezdeni a JHVH héber betűkkel. Jeromos szerint léteztek olyan Szeptuaginta változatok, amelyek a héber betűk grafikai utánzatával próbálkoztak, de ezeket félreértették (a szó görögül kiolvasva úgy hangzott: "pipi"). Arra pedig nincs történelmi adat, hogy az isteni név görög fonetikus (a hangzást követő) visszaadásával próbálkoztak volna. Ha Tehát a Nevet a Keresztény Görög Iratok, az Újszövetség ihletett írói nem használták, akkor azt okkal tették.

A Jakab által idézett ószövetségi részlet (és az egész "isteni név" témakör) megértéséhez tudni kell, hogy a bibliai héberben nem volt olyan elvont szó, hogy "személy(iség)", ezért a "név" szolgált ennek a fogalomnak a körülírására. Az, hogy Isten "népet szerez a nevének" azt jelenti: népet szerez önmagának. Ugyanígy az, hogy nincs "más név az ég alatt" (Csel 4:12), azt jelenti: nincs senki más az ég alatt, aki által üdvözülhetnénk. Nem véletlen, hogy a Csel 1:15-öt sem szokták szó szerint fordítani: "vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság [az eredetiben: név]", tehát százhúsz személy.

A Társulat kérdése: "miért kellene a Nevét eltávolítani a Keresztény Görög Iratokból?" megtévesztő módon tényként állítja be előttünk azt az elméletet, miszerint (1) a Név benne volt a görög szövegben, (2) de később küriosz-ra és theosz-ra cserélték.

2. ÉRV: EGYES SZEPTUAGINTA-TÖREDÉKEKBEN OTT VANNAK A HÉBER BETŰK

Függelék 1 (408. oldal) Sokáig úgy gondolták, hogy a jelenleg létező kéziratainkban az volt az alapja az isteni név elhagyásának, hogy ez a név a görög Septuagintából (LXX), a héber Iratok első fordításából is hiányzik. (...) Ezt az elméletet teljesen megcáfolta a LXX egyik papírusztekercsének a felfedezése, mely Mózes ötödik könyvének a második felét tartalmazza. Ezen töredékek közül egyikben sincs példa arra, hogy a Kü'ri·osz vagy a The·osz' szó szerepelne az isteni név helyett, ellenkezőleg: minden esetben a tetragrammát írták kvadratikus (négyzetes) héber írásjegyekkel. [A Függelék a 410-411. oldalon közli a töredékek fotóját.]

A LXX eleve a diaszpórában élő, a hébert már csak liturgikus nyelvként ismerő és használó zsidóknak készült. Ők maguk, amikor a JHVH szóhoz értek a görög szövegben, minden bizonnyal küriosz-t vagy theosz-t mondtak. A LXX a Héber Iratok (az Ószövetség) ógörög fordítása, és a Keresztény Görög Iratok (az Újszövetség) nem tartoznak bele. Az, hogy a LXX egyes verziói tartalmazták a Nevet, semmit sem bizonyít a Keresztény Görög Iratokról!

Valóban nagyszerű, hogy a Szeptuaginta néhány fennmaradt példánya tartalmazza Isten Nevét, és ha az Újszövetség írói az Ószövetségből vett idézetekben is ezt tették volna, senkinek sem lenne ez ellen kifogása. Mégsem tették, és erre okuk volt. A Társulat viszont 155 esetben oda is Isten nevét írja be a Keresztény Görög Iratokba, ahol nem is idéz a Héber Iratokból!

3. ÉRV: JÉZUS ÉS A TANÍTVÁNYAI IS EZEKET A LXX-VERZIÓKAT HASZNÁLHATTÁK

Függelék 1 (409. oldal) Vajon Jézus Krisztusnak és azon tanítványainak, akik a Keresztény Görög Iratokat írták, rendelkezésükre álltak a görög Septuaginta másolatai, melyekben az isteni név a tetragramma alakjában jelent meg? Igen! A tetragramma évszázadokkal Krisztus és apostolai után is megmaradt a LXX másolataiban.

A Társulat megint a saját feltételezését állítja be tényként. Senki sem tudhatja, hogy ki mit, illetve mi mindent használt az 1. században. Ami Jézust illeti, ő tudott héberül, és Palesztina zsinagógáiban minden bizonnyal a héber tekercsekből olvasott fel, nem a LXX-ából.

Az apostolok a nyelvészeti kutatások szerint döntő többségben a Héber Iratok héber eredetijéből ídéztek, ritkán a LXX ógörög verzióiból, és valószínűleg nem egyszer fejből is idéztek. A The Greek New Testament (United Bible Sociates, New York, 4. kiadás, 1993) görög Újszövetség függeléke az összes ószövetségi idézetet (quotations) és utalást (allusions) felsorolja, külön LXX-szel jelölve a Szeptuagintából vett idézést, illetve utalást. Amint összeszámoltam, 309 idézetből csak 62 származik a LXX-ból, a kb. 1200 utalás közül pedig csak 41. A héber szövegből és annak görög fordításából vett idézetek és utalások aránya tizenöt egy az egyhez!

Kétségtelenül az 1. század után is fennmaradtak a LXX olyan másolatai, amelyek tartalmazták a Nevet. Maga a Társulat említi a 2. századi (júdaizmusra áttért) Aquila LXX-kiadását, és a 4-5. századi Jeromos (Hieronimusz) közlését, aki még látott ilyen példányokat. Kérdés azonban, hogy a LXX-val ellentétben miért nincs egyetlen töredék, vagy legalább utalás arra, hogy a Keresztény Görög Iratokba is beírták a Tetragrammatont? Miért nincs történelmi adat arról, hogy valaha valaki látott volna ilyesmit?

4. ÉRV: JÉZUS AZ ISTENI NEVET HASZNÁLTA, ÉS TANÍTVÁNYAIVAL MEGISMERTETTE

Függelék 1 (412. oldal) Vajon Jézus követte korának hagyományos zsidó szokását, és 'Adho·nai'-t olvasott az ilyen helyeken, nehogy meggyalázza ezt a nevet, és megsértse a harmadik parancsot? (2 Mózes 20:7) Vonakodott-e kiejteni az isteni nevet, amikor a názáreti zsinagógában felállt, elvette Ézsaiás könyvét, és felolvasta Ézsaiás könyvének azokat a verseit (61:1,2), melyekben a tetragramma áll? Nem, ha követte azt a szokását, hogy figyelmen hagyja a zsidó írástudók Írás-ellenes hagyományait. A Máté 7:29 elmondja nekünk, hogy "úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik." Jézus a hűséges apostolai füle hallatára így imádkozott Jehova Istenhez: "Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból ... megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni" (János 17:6,26).

Ha Jézus kiejtette volna a zsinagógában a Nevet (Ézs 61:1 harmadik szava), azonnal rászóltak volna a zsidók, akik a Társulat szerint "babonás" félelemből sosem ejtették ki a Nevet. Ehelyett végighallgatták, és csak azon háborodtak fel, hogy Jézus azt állította: éppen ott előttük, őbenne teljesedett be a felolvasott írásszöveg.

Jézus nem azért tanított másként, mint az írástudók, mert ő szabadon kimondta a nevet, hanem mert a Hegyi Beszéd közben úgy tanított, "mint akinek felhatalmazása [exúszía] van". Bár a rabbik csak az Írásra, vagy egyes híres rabbira hivatkozhattak, Jézus a saját tekintélyével tanított: "Hallottátok, hogy megmondatott... Én viszont azt mondom..." (vö. Jn 6:45). Egy ilyen prédikáció végén hangzott el a Mt 7:28-29.

Jézus tanítványai ismerték Isten nevét: tudták, hogy kell írni és kiejteni, hiszen a nép évről évre hallhatta az áldozatokat bemutató főpap szájából. Jézusnak nem abban az értelemben ismertette meg tanítványaival Isten nevét, hogy el kellett árulnia egy hangsort, és arról sincs bibliai adat, hogy a név szabad használatára buzdította volna őket. Valakinek a "nevét megismertetni" annyit jelent, mint valakit személyesen vagy valakinek a személyét bemutatni. Jézus tehát Isten lényét, személyiségét ismertette meg eltávolodott népével (vö. Jn 1:18).

5. ÉRV MÁTÉ ELŐSZÖR HÉBERÜL ÍRTA EVANGÉLIUMÁT, ÉS HASZNÁLTA AZ ISTENI NEVET

Függelék 1 (412. oldal) Ez a kérdés áll most előttünk: vajon Jézus tanítványai használták az isteni nevet ihletett írásaikban? Vagyis: megjelent Isten neve a Keresztény Görög Iratok eredeti írásaiban? Alapos okunk van rá, hogy igennel válaszoljunk! Máté evangéliumi beszámolója először héberül íródott, nem pedig görögül; erre utalt Jeromos (i.sz. negyedik-ötödik század), aki ezt mondta: "Máté, akit egyúttal Lévinek is neveznek, a vámosból lett apostol, aki először héber nyelven állította össze Krisztus evangéliumát Júdeában, azok számára, akik a körülmetéltek közül lettek hívőkké; ezt valaki utána görög nyelvre is átültette, de [hogy ki] ez nem egészen biztos..." (...) Máté több mint százszor idézett az ihletett Héber Iratokból. Így ahol ezekben az idézetekben benne volt az isteni név, ott kötelességének érezhette hűségesen belefoglalni a tetragrammát a héber nyelvű evangéliumi beszámolójába.

A Társulat A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos című kiadványának 176. oldalán is azt állítja, hogy "Bizonyítékaink vannak arra, hogy Máté az evangéliumát eredetileg az akkor széles körben népszerű héber nyelven írta, és később fordította görögre." A Társulat állításával ellentétben a héber nem volt népszerű vagy elterjedt: csak zsidók használták Palesztinában és a diaszpórában. Ugyanez a könyv jegyzi meg a 316. oldalon, hogy "Az a görög nyelv, amin a Septuaginta íródott, a kioné volt, amit az i.e. III. és II. században beszéltek Alexandriában (Egyiptomban). Jézus és az apostolok napjaiban a koiné volt a Római Birodalom nemzetközi nyelve. A Biblia maga tanúskodik erről a tényről. (...) azon a nyelven, amelyet Jeruzsálem utcáin éppen olyan gyakran beszéltek, mint Rómában, Alexandriában vagy magában Athénban".

A Társulat "bizonyítéka" Jeromos lenne, de először is az ÚVF Függelék Jeromos-idézete eltér A teljes Írás... 176. oldalán (6. bek.) levő idézettől: "[Máté] először héber nyelven és héber betűkkel írta meg" evangéliumát. Másodszor Jeromos a görög nyelvre való átültetésről írta, hogy "de ez nem egészen biztos", a [hogy ki] csak a Társulat betoldása. Harmadszor tudnod kell, hogy Jeromos eredetileg latinul írt, ezt a latin szöveget és német fordítását tartalmazza A teljes Írás... lábjegyzetében található szövegkiadás, amelynek német fordítását fordították angolra, és végül az angol fordítást fordítottak magyarra. Valószínűleg ez a háromszoros áttét okozta az információ megváltozását. Létezik azonban az eredetiből közvetlenül magyarra fordított kiadás is, amelyben ezt olvassuk:

"Máté, akit egyúttal Lévinek is neveznek, a vámosból lett apostol, aki először héber nyelven állította össze Krisztus evangéliumát Judeában azok számára, akik a körülmetéltek közül lettek hívőkké; ezt valaki utána görög nyelvre is átültette, de ez nem egészen biztos. A héber nyelvű írását viszont mindmáig őrzi a tudásában kimagasló Pamphilosz által alapított caesareai könyvtár." Ókeresztény Írók 3. kötet, Apostoli atyák, (29. oldal) A kiváló férfiakról

Jeromos csak azt írta, hogy héber nyelven, az "és héber betűkkel" tehát mindenképpen a Társulat betoldása. Jeromos egyébként valaki mást idézett, beszámolója - csakúgy mint Origenészé vagy Euszébioszé - eredetileg Papiasz (iu. 80-155), illetve Iréneusz (iu. 130-202) közlésein alapul. Papiasz ezt írta:

"Máté a héber gondolkodásmódnak megfelelően írta le a mondásokat, magyarázattal is ellátta ezeket, amennyire csak tudta, mindegyiket." Ókeresztény Írók 4. kötet, Euszébiosz egyháztörténete, III, 39:16

Papiasz tehát eredetileg Jézus mondásainak (ta logia) a gyűjteményéről (szünetaxó) beszélt, amelyeket nem "héber nyelven" hanem héberes nyelvezettel (hebraidi dialektó), azaz stílussal és gondolkodásmód szerint írt meg, és mindegyik mondást magyarázattal látta el (hérméneüszen). Ugyanezt látjuk Iréneusznál:

"Máté tehát a zsidók közt, és az ő gondolkodásmódjuknak megfelelően tette közzé az írott evangéliumot." Ókeresztény Írók 4. kötet, Euszébiosz egyháztörténete, V, 8:2

Iréneusz sem említ héber szöveget és betűket, csak az evangélium célcsoportjáról ír: a zsidóknak készült. Ha létezett volna egy arám Mt, és Isten olyan fontosnak tartotta volna, mint a Társulat, vajon nem gondoskodott volna arról, hogy a "Keresztény Görög Iratok" gyűjteménye egy arámul írt szöveggel kezdődjön? Az, hogy Máté a görög szövegbe beírta volna, illetve hogy be kellett volna írnia a Tetragrammatont, csak újabb bizonyítatlan feltevés. Végül megjegyzendő, hogy a nyelvészek egyöntetű véleménye szerint a Mt nem fordítás, hanem eleve görögül írták, sőt nagy része az előbb keletkezett Mk görög szövegét követi!

6. ÉRV: A GÖRÖG IRATOK ÖSSZES SZERZŐJE IDÉZTE A HÉBER IRATOKAT

Függelék 1 (412. oldal) A Keresztény Görög Iratok összes többi írója is idézett a Héber Iratokból vagy a LXX-ból olyan verseket, amelyekben megjelenik az isteni név.

Senki sem vitatja, hogy a Keresztény Görög Iratok ihletett írói idézték a Héber Iratokat, és azt sem, hogy viszonylag ritkán a LXX-ából idéztek. Ugyanakkor nincs semmi nyoma annak, hogy idézés közben átvitték a Tetragrammatont a Keresztény Görög Iratok szövegébe. A Társulat viszont sehol sem ad magyarázatot arra, hogy milyen alapon cserélte ki 155 esetben az "Úr" és az "Isten" szót "Jehovára", amikor a szöveg nem a Héber Iratokból vett idézet.

7. ÉRV: HOWARD PROFESSZOR ELMÉLETE TÖRTÉNELMI TÉNY

Függelék 1 (412. oldal) George Howard (Georgia Egyetem, USA) ezt írta a Journal of Biblical Literature-ben arról, hogyan használták a tetragrammát a Keresztény Görög Iratokban: (...) "A következő oldalakon egy arra vonatkozó elméletet vázolunk fel, hogy eredetileg az isteni nevet, a JHVH-t (és talán annak rövidítéseit) írták ott, ahol az Úsz-ben idéztek az Ósz[övetség]ből, vagy utaltak rá, és hogy az idők folyamán ezt a nevet főleg a pótlólagos ks-szal [a Kü'ri·osz {'Úr'} szó rövidítésével] helyettesítették. Véleményünk szerint a tetragram[má]nak ez az eltávolítása zavart keltett a korai, nem zsidó keresztények elméjében arra vonatkozóan, hogy milyen kapcsolat van az »Úr Isten« és az »Úr Krisztus« között - ez magában az Úsz szövegének kézirati hagyományában is tükröződik. " (96. évf., 1977; 63. o.). A fentiekkel mi is egyetértünk, azzal a különbséggel, hogy ezt a véleményt nem "elméletnek" tekintjük, hanem a bibliai kéziratok továbbadására vonatkozó történelmi tények bemutatásának.

A Társulat a sajátjához hasonlóan Howard professzor elméletét is tényként kezeli ("történelmi tény"), illetve megtévesztő módon kijelentésként állítja be ("használták a tertragrammát"). Howard elmélete egyébként szakmai körökben megmaradt annak, ami volt: hipotézisnek, bizonyítatlan feltételezésnek.

8. ÉRV: A TALMUD ZSIDÓ-KERESZTÉNY ERETNEKIRATOK MEGSEMMISÍTÉSÉT EMLÍTI, AMELYEK TARTALMAZTÁK AZ ISTENI NEVET

Függelék 2 (413. oldal) Amikor a korai keresztények a Septuagintából idéztek, egyáltalán nem valószínű, hogy eltávolították ezt a nevet az idézetből. George Howard professzor a Biblical Archeology Reviewban (1978. március) megjelent egyik cikkében határozott érveket hozott fel emellett a következtetés mellett. Említést tesz például "egy híres rabbinikus szakaszról (Talmud 13:5)", mely "az eretnek szövegrészek (nagyon valószínű, hogy a zsidó keresztények könyvei is ezek közé tartoztak) megsemmisítésének a problémáját fejtegeti." Mi volt a probléma? "Az eretnek szövegrészekben benne van az isteni név, és általános megsemmisítésükbe az isteni név megsemmisítése is beletartozna." Howard professzor ezt fűzte még hozzá: "A tetragramma eltávolítása valószínűleg más teológiai légkört teremtett, mint amilyen az első század újszövetségi időszakában uralkodott. A zsidók Istene, akit mindig gondosan megkülönböztettek az összes többitől azzal, hogy használták a héber nevét, a tetragramma elhagyásával veszített valamennyit a megkülönböztetettségéből."

Howard a talmudi szakaszal kapcsolatban is csak feltételezte, és nem állította, hogy zsidókeresztény iratokról van szó. Howardnak ez az elmélete is megmaradt annak, ami volt: hipotézisnek. Howard ráadásul a Talmud-idézet címét legalábbis pontatlanul adta meg: "Talmud Shabbat 13,5" egyszerűen nem létezik. Ezra Bick izraeli Talmud-tudós szerint (2001-02-16 e-mail) a szöveg legvalószínűbb helye a Shabbat 116a, amely az Őrtorony november 1-i száma szerint (30-31. oldal) így hangzik:

"Az üres helyeket [gilyohnim] és a Minim Könyveit nem menthetjük ki a tűzből. Jose rabbi ezt mondta: Hétköznap ki kell vágni belőlük az Isteni Neveket, amelyeket tartalmaznak, ezeket el kell rejteni, és a maradékot el kell égetni. Tarfon rabbi ezt mondta: Temessem el a fiamat, ha nem égetem el azokat az Isteni Neveikkel együtt, ha a kezembe kerülnek" (Dr. H. Freedman fordításában)

A Társulat szerint a miním (eretnek) szó keresztényekre utal, de valójában három lehetőség között találgathatunk. A miním vagy eretnek zsidókra utal (Bick véleménye), vagy keresztényekre (a Társulat szerint) vagy olyan zsidózó keresztényekre, akiket a keresztény ősegyház is eretnekeknek tartott (pl. az ebioniták).

Végül megjegyzendő, hogy a Társulat elhallgatta Howard legutolsó cikkbeli mondatát:

...Hogy mennyit veszített [ti. a Tetragrammaton a megkülönböztethetőségéből], az csak egy első századi Újszövetség felfedezésével válna ismertté, amelyben még megjelenik a héber YHWH név.

Egyelőre azonban egyetlen töredék sem került elő, nemhogy egy egész Újszövetség!

ÖSSZEFOGLALÁS

Amint az eddigiekből kiderült, a Társulat egész indoklása egymásra épülő bizonyítatlan feltevések halmaza:

a Keresztény Görög Iratok ihletett írói a Héber Iratok idézésekor átvitték a Tetragrammatont a görög szövegbe;

az idézeteken kívül is legalább 155 esetben eredetileg a Tetragrammaton állt a szövegben;

Máté először héberül írta meg az evangéliumát;

Máté a héber evangéliumába átvette a Tetragrammatont, amikor a Héber Iratokból idézett;

a Talmud eretneknek minősített zsidó-keresztény iratokról szól;

a Talmud szerint a zsidók ilyen keresztény iratokat is megsemmisítettek;

a 2-3. századi pogány származású keresztények gyűlölték az isteni nevet;

a 2-3. századi keresztények a legalább 237 esetben küriosz-ra és theosz-ra cserélték ki a Tetragrammatont;

ennek a névirtásnak ugyan nem maradt semmilyen történelmi nyoma, de történelmi tény;

a Keresztény Görög Iratok eredeti szövege így nem maradt fenn sértetlenül;

a keresztények az utólagos szöveghamisítás miatt keverik össze Jézust Jehovával.

Mindez több kérdést is felvet. Minek van nagyobb tekintélye a Társulat számára: a történelmileg igazolt tényeknek vagy tizenegy bizonyítatlan feltevésnek? Miért nem képes a Társulat szembesülni a tényekkel: valóságos tárgyi bizonyítékai miatt vagy a teológiai elfogultsága miatt? Nem megtévesztő dolog tényként bemutatni és kezelni ennyi feltételezést? Nem megtévesztő "Görög Iratoknak" nevezni egy olyan magyar fordítást, amely fontos pontokon egyáltalán nem tükrözi az eredeti görög szöveg tartalmát?

---------------------------------------------------

Ami pedig Howard professzort illeti: Azt a levelet ő írta. És nem mentegetőzik, hanem éppen azt részletezi, hogy a Jehova Tanúi TÉVESEN használják a kutatásait. Howard ugyanis csupán feltételezésként mondta azt, amit mondott, NEM pedig tényként. Ezzel szemben a Jehova Tanúi TÉNYKÉNT kezelik, azt, amit maga a professzor sem támogatott.

Ezért pedig a professzor bajba került már a Jehova Tanúi miatt, mivel rendszerint rá hivatkoznak, és a neve alatt próbálnak olyan dolgot TÉNYKÉNT kezezelni, amelyet a professzort NEM támogatott.

Azert mert,a hamis vallasok akik haboruznak ,[amit ugye nem szabad]Isten neveben teszik.

Ok az Istent mint nevet fogadjak el.

De az igaz kovetok akik tudjak,hogy Isten neve Jehova,nem fognak haboruzni,mert Jehova ,[Vagyis a tenyleges Isten]ilyet nem ker az embertol,sot akik ezt teszik szamon fogja oket kerni.

Gondolj bele mennyi haboru folyt mar Istenert,es Isten neveben,de a Bibliaban nincs erre felhatalmazas egy nemzetnek sem.