Kedves tanúk a "Földi Paradicsom" páros szó megvan a Bibliában?

Tisztelt 15%!

Most miért vagyok primitív,azért mert netán megsértettem az egodat vagy talán azért mert leírtam az igazságot? Nem tudom eldönteni,de lényegtelen...engem nem zavar,hogy primitívnek neveztél de ahogy megfigyeltem neked bizgeti az orrod,hogy egy "barlang lakó" az orrod alá meri tolni a valóságot.

És most komolyra fordítva a szót azt kell mondanom,hogy te vagy vak vagy,vagy pedig nem érdekel az igazság. Már meg ne haragudj de próbálj meg ne hülyegyerkként gondolkodni és nyisd meg azt a fertőzött elmédet az igazság előtt.

Azt akarod,hogy rágjam a szádba,hogy Isten legelső tevékenysége, amivel a Bibliában találkozunk a teremtés. Isten egymaga

alkotott meg mindent, senki nem volt eközben segítőtársa: „Ezt mondja megváltód, az ÚR,

aki az anyaméhben formált: Én, az ÚR, alkottam mindent, egyedül feszítettem ki az eget,

magam tettem szilárddá a földet” (Ézs 44:24; 1Móz 1:1; Zsolt 102:26).

Nincs ige, ami egyértelműen az

Atyát nevezi a Teremtőnek, de

lásd: Ef 3:14-15.

„Te vetettél, Uram [Jézus], alapot a

földnek kezdetben; és a te kezed

alkotása az ég” (Zsid 1:2, 11; Jn

1:3; Kol 1:16).

De mit is mondott Jób?

„Engem Isten Lelke alkotott, a

Mindenható lehelete éltet” (Jób

33:4; 1Móz 1:2; Zsolt 104:30).

Bár Isten azt mondja, hogy mindent egyedül alkotott, és senki nem volt segítőtársa eközben,

a Biblia mégis beszél mindhárom személy aktív részvételéről a teremtésben. Isten Lelke a

teremtés aktív részese, jelen van az éppen formálódó világban (1Móz 1:2). A Jn 1:3 pedig azt

mondja Jézusról: „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” Itt láthatod a

Fiú szerepét a teremtésben: semmi nincs, ami ne általa jött volna létre (Kol 1:16). Ez automatikusan kizárja

azt, hogy Jézus egy teremtmény lenne. Ugyanis ha valóban teremtmény, akkor saját magát kellett megteremtenie, mert semmi nem létezik, ami ne általa jött volna létre. Ezeket az

újszövetségi verseket figyelembe véve már jobban megértheted, mire utalt Isten, amikor azt

mondta: „teremtsünk embert” (1Móz 1:26), szándékosan többes számot alkalmazva.

Egyedül Isten tulajdonsága az örökkévalóság. A 2Móz 3:14-ben mint VAGYOK szólal meg Isten,

de ő nem egyszerűen az, aki VAN, hanem aki VOLT és LESZ is. A Jahve nevet épp ezért a zsidó

származású Dr. J. H Hertz fordítása6 és az Egyszerű fordítás7 Örökkévalónak fordítja. Ez

összhangban van azzal, amit a Szentírás közöl Isten örökkévaló voltáról: „Ábrahám pedig

tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott az ÚRnak, az örökkévaló

Istennek a nevét” (1Móz 21:33, 5Móz 33:27, Zsolt 29:10, 135:13, Ézs 40:28, Jer 10:10, Róm

1:23, 16:16, 1Tim 1:17, 6:16). Az örökkévaló lét egyedül Isten tulajdonsága. Ő az, akinek nem

volt kezdete, és vége sem lesz soha. Neki élete van önmagában (Jn 5:26). Nem teremtetett,

hanem mindig is létezett, ő az idő fölött áll.

Minden egyéb élőt ő teremtett, ezért nem lehet rájuk vonatkoztatni az örökkévaló jelzőt.

Csak olyan személyt nevezhetünk örökkévalónak, akinek sosem volt kezdete, vagyis mindig is

létezett, és sosem lesz vége, vagyis mindig is létezni fog, mert élete van önmagában, nem

függ mástól a léte. Kikről tudja az Írás elmondani, hogy örökkévaló?

Atya Fiú Szentlélek

„Mert ahogyan az Atyának van

önmagában élete, úgy a Fiúnak is

megadta, hogy élete legyen önmagában”

(Jn 5:26).

„Mert egy gyermek születik

nekünk, fiú adatik nekünk. Az

uralom az ő vállán lesz, és így

fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos,

Erős Isten, Örökkévaló Atya,

Békesség Fejedelme!” (Ézs 9:5;

Mik 5:2 [Károli]; Kol 1:17; Zsid 7:3;

13:8; Jn 8:58).

„Akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló

Lélek által önmagát áldozta

fel ártatlanul az Istennek,

mennyivel inkább megtisztítja

lelkiismeretünket a holt cselekedetektől,

hogy szolgáljunk az élő

Istennek” (Zsid 9:14).

Az örökkévaló címet a Biblia soha nem tulajdonítja ok nélkül senkinek és semminek, ami/aki

valójában nem örökkévaló. A Zsid 9:15 szerint „örökkévaló örökséget” nyerhetnek el a

választottak, és ez valóban örökkévaló, mivel már a világ alapítása előtt elkészítette azt Isten,

és kiválasztott bennünket (Ef 1:4). Ugyanígy valóban örökkévaló az Atya, és élete van

önmagában. De örökkévaló a Fiú is, mivel „származása öröktől fogva van” (Mik 5:2, Károli);

minden teremtmény előtt létezett (Kol 1:17), sőt, mielőtt Ábrahám lett volna, ő VAN [gr.egó eimi, én vagyok]. A Szentlelket pedig egyértelműen „örökkévaló Léleknek”

[pneumatosz aióniu] nevezi a Biblia.

Egyedül Isten képes egyszerre jelen lenni mindenhol (Péld 15:3).

Érthető eddig tisztelt 15%?

Továbbá leszögezném,hogy a Biblia nem mond ellent

önmagának. Ha az egyik helyen azt mondja, hogy a Fiú mindentudó, egy másik helyen pedig

azt mondja, hogy van olyan információ, aminek nincs birtokában, a saját megértésünket kell

az Igéhez igazítani,és nem fordítva mint ahogy nálatok fele divatban van.

Jó lenne odafigyelned a Jelenések könyvére is ahol Jézust egyértelműen a Mindenhatónak nevezi: „Én vagyok az Alfa és az

Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható” (1:8). A

szövegkörnyezet egyértelművé teszi, hogy kiről is van szó. Egyrészt az „aki eljövendő”

kifejezés egyértelműen Jézusra utal, hiszen nem az Atyát, és nem is a Szentlelket várjuk

vissza. Nem az Atyát, és nem is a Szentlelket fogja meglátni minden szem, hanem Jézust

(1:7). Másrészt János apostol Jézust látja, amint beszél hozzá, és ő az, aki az Első és

Utolsónak nevezi magát a Jelenések könyve keretelbeszélésében (lásd az 1, 22. fejezeteket).

Ezeken kívül láthatod még, hogy egyéb, csak Istenre jellemző címeket is az Atyának, a Fúnak

és a Szentléleknek egyaránt tulajdonít a Szentírás.

És amit a legjobban kedvelek tisztelt 15% az a háromság-tannal kapcsolatos gyakran emlegetett kritikátok az, hogy Jézus, ha Isten volt, miért

nem tudta visszatérésének idejét (Mt 24:35-36). Ez egy olyan kérdéskörhöz vezethet el,

aminek az alapja Jézus kettős természete. János így foglalja össze ezt: „Kezdetben volt az Ige,

és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt… Az Ige testté lett,

közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve

kegyelemmel és igazsággal… Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya

kebelén van, az jelentette ki őt” (Jn 1:1-2, 14, 18).

Az idézett igehely két dolgot állít: (1) az Ige Istennél volt, és maga is Isten volt, valamint (2) az

Ige testté lett, és közöttünk lakott, a földön, ahol kijelentette Istent. A Végtelen magára

vállalta a véges formát, az Örökkévaló a romlandót, a Mindenható vállalta a korlátokat, és

belépett a térbe és időbe. Azzal, hogy testet öltött, le kellett mondania bizonyos

képességeiről, amelyek a természetéből fakadóan megillették: nem tudott egyszerre

mindenütt jelen lenni, ki volt téve az idő múlásának. A Szentírás bizonyságtétele szerint:

„Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem

tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel,

emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és

engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2:5-8).

Pál olyan kifejezéseket használ, mint: megüresítette magát, szolgai formát vett fel,

emberekhez lett hasonlóvá és megalázta magát. Ezt azonban szembeállítja azzal, hogy

korábban Isten formájában létezett, és benne lakott az istenség teljessége testileg (Kol 2:9).

„Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása” (Zsid 1:3).

Azzal, hogy testet öltött, és valóban az emberekhez lett hasonlóvá, vállalta azt is, hogy

„megüresítse magát”, sőt „megalázza magát”. Lemondott bizonyos képességeiről, és ezért

látod azt, hogy nem tudott mindent. Ez a „megüresítés” azonban csak megerősíti a Fiú

istenségét. Ugyanis a gondolat bevezetéseként megtudhatod, hogy Ő már Isten formájában

létezett. És a testté lett Igeként is rendelkezett olyan képességekkel és tulajdonságokkal amik bizonyítják, hogy ő Isten: imádatot fogadott el, halottakat támasztott fel, bűnöket

bocsátott meg, gyógyított, parancsolt a természeti törvényeknek, felülírta az Isten által adott

törvényeket (Mt 5:22, 28, 32, 34, 39, 44).

Jézus bekorlátozta magát az emberi testbe, és alávetette magát e világ törvényeinek.

„Megalázta magát”, alárendelte magát e világ törvényeinek, amelyeket ő maga alkotott meg.

Ezért látod azt, hogy vannak dolgok, amiket nem tud. Azonban az isteni természetének nem

mondott le bizonyos hányadáról. Testet öltött, és magára (isteni természetére) vette az

emberi létet (emberi természetet). Teljesen Isten volt, és teljesen ember. Mindkét

természete teljesen érvényes volt, e világ törvényeihez mérten. Nem csak egy látszat teste

volt, mivel megtapintották, fizikai kapcsolatba kerültek vele (Lk 24:41-43, 1Jn 1:1-2), teljesen

ember volt, aki megszomjazott, elfáradt (Jn 19:28, Jn 4:6). De teljesen Isten is volt, aki a vízen

járt, gyógyított, parancsolt a démonoknak (Mk 6:48, Lk 4:35, Jn 5:8).

Általános érvényű szabály a Biblia értelmezésében, hogy a nehezen érthető helyeket mindig

a világosan érthetők fényében kell értelmezni. Ha az Írás azt mondja, hogy „az Ige Isten volt”,

akkor ez alapján kell a helyes értelmét keresni annak, hogy miért nem tudta Jézus a visszajövetele idejét.

Sokszor olvashatod a Bibliában,hogy „úgy szerette Isten a világot...” (Jn 3:16). De ennél többet is

megtudhatsz Istenről ha odafigyelsz egy kicsit jobban. Ő nem egyszerűen csak szereti a világot és az embereket, hanem ő maga a szeretet.

A szeretet azonban viszonyfogalom. Mindig kell egy tárgy, amire irányulhat. Ha nincs tárgya,

értelmetlen róla beszélni. Ha elhangzik az a kifejezés, hogy „szeretem”, automatikusan

visszakérdezünk: „mit?” Elképzelhetetlen a szeretet anélkül, hogy ne lenne tárgya. Ha nincs

mit szeretni, akkor szeretet sincs.

Isten azonban maga a szeretet, és az ő szeretete is irányul valamire/valakire. De amikor még

nem léteztek az emberek, amikor még nem alkotta meg ezt a világot, és amikor még a

szellemi lényeket sem teremtette meg, akkor kit szeretett? Ha ő maga a szeretet, akkor ez a

lényéből fakad, és amióta létezik, azóta jellemző rá: vagyis öröktől fogva ő a szeretet. Amikor

még nem létezett semmi, ő akkor is maga volt a szeretet. Ebből következik, hogy kellett

léteznie valakinek, akit szeretett, még a világ teremtése előtt is.

Ha nem fogadod el a háromság-tant, akkor el kell utasítanod János bizonyságtételét

Istenről, mert alany nélkül nem lehet a szeretet. De ha elfogadod, hogy az egyetlen Isten

három személy, akkor világossá válik, hogyan jellemezhette őt a szeretet mielőtt bármi is

létrejött volna. A Szentháromságon belül maga a szeretet fűzte össze az Atyát, a Fiút és a

Szentlelket. Az Istenség teljességében lakott és valósult meg a szeretet. Ezért kell elfogadnod,hogy "az Isten szeretet".

Túl hosszúra sikeredett de még egy annyit hozzáfűznék,hogy Isten számunkra a maga teljességében felfoghatatlan és kiismerhetetlen. Minden egyes

újabb megszerzett információ róla gazdagítja az életünket, és tisztábbá teszi a

megértésünket, istenképünket. Erre pedig nem úgy kell reagálnunk, hogy a logikánkkal

mérlegeljük a Végtelent, és saját értelmünkhöz mérjük őt, hanem leborulunk előtte, és

imádjuk őt. Imádjuk Lélekben és igazságban, mert ilyen imádókat keres magának (Jn 4:24).

Boruljunk le a tanítványok mellé, és átkarolva a lábát, imádjuk Jézust (Mt 28:9). Adjunk hálát

annak, aki megmentett minket, és vérével megváltott. Térdeljünk le, és csodálkozzunk rá a

fenségére. Engedjük, hogy kinyilatkoztassa magát Lelke által, és „essen le az állunk” a

csodálattól. Imádjuk az egy Istent, aki Atya, Fiú és Lélek, még sem három Isten, hanem csak

egy. Az Egyetlen. A Minden. Az Élet.

Tudod mi a válaszom tisztelt 25%?

Ján. 1;1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

Ján. 1;2. Ez kezdetben az Istennél vala.

Ján. 1;3. Minden Ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.

I. Kor. 8;6. Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is

Ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Ő általa.

Zsid. 1;2. Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette.

Kol. 1;16. Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön,

láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár

hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremtettek;

Róm. 11;36. Mert Ő TŐLE, Ő ÁLTALA és Ő REÁ NÉZVE vannak mindenek. Övé a dicsőség

mindörökké. Ámen.

EZ... :)

Ha ezt te nem tudod elfogadni, a te dolgod.

Innentől kezdve nincs miről beszélnünk..