Kedves hozzá értők! Ábrahám kebele, paradicsom, menyország, érdekelne hogy mit jelent Isten szerint? Mert többféle módon magyarázzák a keresztyének. Köszönöm.

Hát itt biztos vannak nálam hozzáértőbbek de azért válaszolok mert szerintem ez nem olyan nehéz kérdés.

Ábrahám kebele:

Jézus feltámadása előtt itt "várakoztak" azok akik nem kárhoztak el. Szerintem itt nem szenvedtek sőt a Jézus által elmondott történet szerint ez egy jó hely volt ahova a dúsgazdag szeretett volna átjutni. Valószínűleg az itt lévők már tudták hogy egy napon eljön Jézus és akkor majd a mennybe jutnak. (Ezt Isten már a teremtéskor megigérte) Ez a tudat gondolom örömmel töltötte el őket.

Paradicsom:

Ez a földön volt a bűnbeesés előtt ahol Ádám és Éva mászkálhatott. Nagyon klassz hely, finom bio gyümölcsökkel, szép patakokkal, mókusokkal, szelíd oroszlánokkal, olyan kígyókkal amiknek még volt lábuk meg minden :)

Mennyország:

Ez pedig Isten lakóhelye ahova az üdvözült szentek már most is kerülnek. Ez szerintem jelenthet fizikai helyet vagy helyeket is de jobb az a magyarázat amit Szent Pál adott hogy ez egy olyan dolog amit szem nem látott fül nem hallott, vagyis az emberi szavak és emberi érzékszervek nem alkalmasak arra hogy a mennyországot felfogjuk és elmondjuk hogy milyen. Olyan ez mintha egy még meg nem született gyereknek próbálnánk elmagyarázni hogy hogy működik az autó.

Egyszer volt egy álmom ami szerintem a mennybe adott egy kis bepillantást (de ez csak egy kis része lehet szerintem). Akkor álmomban a földön voltam, de minden apró részlete a tájnak gyönyörű volt. Mindenhonnan sugárzott valami leírhatatlan ragyogás. Az emberekről is valami földöntúli szépség sugárzott (de nem földi szépség, ez más volt). És róluk is sugárzott ez a valami. A ruhájuk minden egyes kis fodra és részlete is kimondhatatlanul szép volt. És ebben az álmomban amikor valakire ránéztem akkor az arcáról is valami olyan földöntúli szépség sugárzott ami a földön sehol sincs. Emlékszem erre az érzésre, egyszerűen csak a másik ember szemlélése olyan örömet okozott hogy azt kívántam akkor hogy bárcsak ennek sose lenne vége.

És hozzáteszem hogy ennek a földi férfi-nő között lévő vonzalomnak semmi köze.

Betű szerint kell-e értenünk a Lukács 16:19–31 leírását, vagy csupán valaminek a szemléltetéséről van szó? A Káldi-fordítás lábjegyzete elismeri: „Tekintetbe kell venni, hogy az itt következő elbeszélés példabeszéd, melynek részletét nem kell szószerint venni, csak tanulságát keresni.” Betű szerint értve azt jelentenék Jézus szavai, hogy Isten összes kegyeltje elférne egyetlen személy, Ábrahám keblén; hogy az ujjhegyen levő víz nem párologna el a hádesz tüzében; hogy egyetlen csepp víz enyhülést szerezne egy ott szenvedőnek. Ésszerűen hangzik ez neked?

A szemléltetés jelentése ez: A „gazdag” ember a farizeusokat szemlélteti. (Lásd: 14. vers.) Lázár, a koldus jelentette az egyszerű zsidó népet, melyet a farizeusok ugyan megvetettek, ám ezek az emberek megbánást tanúsítottak, és Jézus követői lettek. ( Máté 21:31, 32; Lukács 18:11; János 7:49.) Haláluk is jelképes, azt ábrázolja, hogy megváltoztak a körülményeik. Így a korábbi megvetetteket Isten a kegyébe fogadta, s a látszólag kegyelteket Isten elutasította, míg az az ítéletüzenet, melyet az általuk megvetett emberek hirdettek, gyötörte őket (Csel 5:33; 7:54).

Szerbusz!

Nos a 2-es válaszadó adott jó választ. Jézus nagyon sokszor tanitott példázatokkal, ez is egy ilyen példázat volt.

Az a tanitás, miszerint aki meghal a tisztitótüzbe kerül, majd onnan vagy a pokolba vagy a mennyországba, ez nem Biblia szerinti tanitás. A Biblia világosan megirja, hogy "amely lélek vétkezik, annak kell meghalni". /Ezékiel 18:4, 20 verse/

A bün zsoldja a halál. Aki meghal egyszerüen megszünik létezni. Ez a büntetés. A Biblia világosan megirja, hogy mi lesz azzal, aki meghal. A Prédikátor 3:19-21 verse ezt irja: ""Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végük van azoknak. Amint meghal az egyik, ugy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben, és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. Mindenik ugyanazon egy helyre megy, mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz. Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-e, és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-e?"

A Prédikátor 9:7,8,12 verse pedig ezt irja: "Mert az élők tudják hogy meghalnak, de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmuk nincs többé, mivelhogy emlékezetük felfelejtetett. Mind szeretetük, mind gyülöletük, mind gerjedezésük immár elveszett, és többé semmi részük nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik. Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed, mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy."

Tehát láthatjuk, azt irja, a halottak semmit nem tudnak, sem bölcsesség, sem tudomány, sem okoskodás, érzelem nincs a sirban. Ha pedig ez igy van, akkor hogyan szenvedhetnének bárhol is? Valamint megemliti, hogy kicsoda vette eszébe, hogy az ember lelke felmegy? A János 3:13 verse ezt irja: "És senki nem ment fel a mennyben, hanem csak az aki a mennyből szállt alá, az embernek Fia Krisztus."

Ha tehát a pokolba nem mennek az emberek, nyilván a mennybe sem. A halottakról világosan megmondja a Biblia, hogy a sirban pihennek, és várnak a feltámadásra.

A tisztitótüz pedig szintén nincs a Bibliában megemlitve sehol. Jézus és az apostolok tudták, hogy aki meghal, az megszünt létezni, és Isten igérete szerint majd feltámad. De a feltámadás is itt fog megtörténni a földön, mivel Isten az embernek adta a földet örök lakhelyül. Ahogy teremtett a mennyben angyalokat - szellem lényeket - ugy teremtette a földi gyermekeit is, ide a földre.

Különben ez a pokol-tisztitótüz tanitás jóval az I.század vége és II.század elején kezdett bekerülni a keresztény vallás tanitásába, és "pogány eredetü".

A paradicsom az itt volt a földön, Ádám és Éva oda lett helyezve. Ezt az állapotot fogja Isten visszaállitani hamarosan, amikor megtisztul a föld Sátántól és démonaitól, valamint a gonosz emberiségtől.

Tehát még egyszer: a 2.válaszadó adott jó választ, mert azt Jézus példázatként mondta el.

Nyilván a pokol nem lehet olyan közel a mennyhez, hogy le lehessen nyujtani az ujját valakinek egy csepp vizzel, hogy segitsen az ott lévőn. Hiszen az a csepp viz azonnal elpárologna. Szóval csak át kell gondolni ezt a részt a Bibliából.

Az előbb már válaszoltam neked másik kérdésedre, ugy hogy én vagyok ujból. Üdv: Judit!

Csatlakozom a 2-es és Judit válaszához.

Már kis milliószor, még Péter aki teológiát végzett ember is meg írtuk, hogy nincs pokol tüze.

ezek jelképek Jézus példázatot beszél el nem valódi a történet.

És az osztály különbségre utalnak, amiket a Jézus idejében élők tapasztaltak.

A farizeusok a Gazdag ember, mert Ők azt hiszik Isten kegyét élvezik, és le nézik a "laikusokat" az egyszerű népet embereket. ez viszont meg fordul és Jehova ezeket az embereket fogja kiválasztani, akiktől megtagadták a Szellemieket és a fizikai élelmeket is, miközben ők dúskáltak minden módon.

Ábrahámot ebben az esetben Jézus szemlélteti, hogy Ő hozzá jönnek az emberek és kielégíti minden szükségüket, míg a képmutató embereket akik csak látszólag szolgálják Istent nem részesíti semmiben.

Talán még annyit, hogy amikor ezt felismerik, hogy Isten nem fogadja be őket az annyira fog fájni nekik, hogy kínlódni fognak a tudattól, hogy végük van, mint ha "tűzben" égnének.

Jehova senkit nem kínoztat a tűzben, a halál a büntetés. Nem más.

"Jehova senkit nem kínoztat a tűzben, a halál a büntetés. Nem más."

Legalábbis erre a következtetésre juthatunk ha Jézus szavait a saját tetszésünk szerint értelmezzük a Biblia egyéb a pokol örökkévalóságáról szóló igéivel együtt.