Szerintetek van értelme megkeresztelni egy csecsemőt?

nem hiszem,hogy ilyen idős korban ilyesmivel kellene foglalkoztatni szegénykémet,ha majd felnő,akkor elé kell állítani egy csomóvallást,majd megkérdezni,hogy szerinte mlyik variáció milyen igazságot hordoz magában,és rakja belőle össze a magának szívhez szólót...

nekem még nem született meg az a vallás,amivel tökéletesen egyet értek,az én vallásomnak még nem adtak nevet sem,mégis van: a szeretet a vezető motivációja :)

Még valami!

attól,hogy valaki elhiszi,hogy élt Jézus,valószínű semmilyen menyországba nem jut! jó élete csak akkor lesz a halál után,ha nem cselekszik rosszat,legalább ira törekszik,nem ellenséges másokkal(nem akarja az ő vallását másokra rátukmálni!!!) és szeretet veszi körül az éleét,minden cselekedetével!!!

Mert néhány válaszadó szerint véátkezhetünk,utána bocsánatot kérünk,és meg van oldva..:D

sajna ez nem így megy!!(tudom,biblia..nem a bibliának cselekszünk,hanem a JÓ istennek,és magunknak)

szerintem...

A csecsemők nem tudnak megtérni. Még nem hoznak döntéseket.

A mennybe pedig a hitünk miatt kerülünk. Aki hisz , annak örök élete van.

Annak van értelme, hogy a szülők bemutatják, odaszánják őt Istennek.

[link]

gyermekkeresztség: csecsemők és kiskorúak keresztelése. - Jogosságát a hagyomány az ap. időktől igazolja. A trienti zsin. tanítása szerint a megkeresztelt gyermeket a hiányos emberi előfeltételek ellenére ker. hívőnek kell tekinteni, s a keresztség érvényessége nem függ az utólagos tudatos elfogadástól (DS 1625). A gyermekkeresztséget csak azok kifogásolják, akiknek helytelen fogalmuk van az Egyh-ról, a kegyelemről és a szentségekről. Aki nem ismeri el a szentség tárgyi hatékonyságát, az kételkedhet az öntudatlan gyermek megkeresztelésének érvényességében. Az Egyh. hagyománya olyan töretlen és következetes, hogy a Szentírás utalásaival együtt teljes bizonyosságot ad. Ezek a szövegek beszélnek az „egész ház, az egész család” megkereszteléséről (1Kor 1,16; ApCsel 16,15.33). Ismert volt az összehasonlítás is a körülmetélés és a keresztség között (Kol 2,11; Ef 2,11). A gyermekek is részesei a szöv. áldásának, ahol a kezdeményező mindig maga Isten. Ezért egyes prot. közösségek eljárásának, ti. hogy csak felnőtteket keresztelnek, vagy újra keresztelnek (anabaptisták), nincs szentírási alapja. - Az ap. időkben erős volt a parúzia várása, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy a családok egységesen részesüljenek a kegyelem áldásaiban. A teol-ok kezdettől fogva hivatkoztak a keresztség szükségességére, amelyet Jn 3,5 kifejez. Szt Ireneus a megtestesülésből és Krisztus főségéből vezeti le az állítást, hogy a Megváltó az élet minden fázisát megszentelte, tehát a gyermekkort is. Amikor a pelagiánusokkal szemben az áteredő bűn tana tisztázódott, még világosabb lett a gyermekkeresztség hatása. Megoldódott az a nehézség is, amely abból eredt, hogy a keresztség a hit szentsége. Az Ó- és ÚSz tanítása alapján ismert volt a helyettesítő képviselet, amit Mt 9,2 is megerősít. A közösség hite az egyénnek is javára válik. Szt Ágoston után Szt Tamás fejti ki a tételt, hogy a gyermekek az Egyh. hitével hisznek, s ezt a hitet a jelenlevők, a szülők és a keresztszülők jelenítik meg. Egyébként is a megigazulás kegyelme a lélekbe önti a hit, a remény és a szeretet erényét (DS 904, 1528). A szentség az embert Krisztus halálának és föltámadásának részévé teszi, s ereje akkor is érvényesül, ha az emberben valamilyen előföltétel hiányzik. - A teol. megalapozásból a gyermekkeresztség feltételei is kiolvashatók. A gyermekkeresztség ui. gyakorlatilag csak ott szolgáltatható ki, ahol a tudatos ker. hitre való nevelés biztosítva van, vagyis ahol a szülők és a gondviselők kérik a keresztséget és ők maguk is élik hitüket. A szentség nemcsak az áteredő bűntől szabadítja meg a gyermeket, hanem az Egyh. tagjává is teszi, küldetést ad neki, s ezt a küldetést tudatosítani is kell benne. Ahol ezek a biztosítékok hiányoznak, ott legalábbis el kell odázni a keresztelést.

Egy képzeletbeli párbeszéd a gyermekkeresztségről

Zaki a "Jézus-őrült": Helló Kati, a katolikusok minek keresztelik meg a csecsemőket? Ez értelmetlen, hiszen azt se tudják, hogy mi is történik, és az ApCsel 2,38-cal és a Mk 6,16-tal összhangban lévő bűnbánatot sem tudnak tartani.

Kati, a katolikus: De hol van a Bibliában, ami kifejezetten megtiltja a csecsemők megkeresztelését?

Zaki: Hát. Azt hiszem, semmi ilyet nem mond. De...

Kati: De ugye te csak azt követed, amit világosan tanítanak a Szentírás oldalain?

Zaki: Ez egy következtetés, ami azokat a gondolatokat követi, amelyek egyértelműek a Szentírásban. Ez ettől még biblikus tanítás.

Kati: Óh! Ez már más! Akkor most mi egy csónakban evezünk, mivel a Biblia nem tanítja kifejezetten a gyermekek keresztségét se. Következtetnünk kell. A katolikusok fenntartják, hogy számos erős utalás van a nézetünkre.

Zaki: Hol? Én még sohasem láttam ezt a megtérésem utáni 17 évben.

Kati: Az ApCsel 16,15.33; 18,8 (vö. 11,14), valamint az 1Kor 1,16 azt állítja, hogy egy személy és az ő "egész háza népe" megkeresztelkedett. Nehezen állíthatnánk azt, hogy ezekben nem voltak kisgyermekek. Pál a Kol 2,11-13-ban kapcsolatba hozza a keresztséget a körülmetélkedéssel. Az Egyház Krisztus előtt Izrael volt (ApCsel 7,38; Róm 9,4). A körülmetélés, ami a nyolcnapos fiúknál történt, annak a szövetségnek a jele volt, amelyet Isten kötött Ábrahámmal, amely vonatkozik ránk is (Gal 3,13.29). Ez volt a bűnbánat, és az eljövendő hit jele (Róm 4,11). A csecsemők éppen annyira részesei voltak a szövetségnek, mint a felnőttek (Ter 17,7; MTörv 29,10-12; vö. Mt 19,14). Hasonlóképpen a keresztség a Krisztusban megkötött Új Szövetség jele. Ez a bűntől való megtisztulásunkat fejezi ki, ahogy a körülmetélkedés is tette (MTörv 10,16; 30,6; Jer 4,4; 9,25; Róm 2,28-29; Fil 3,3). A csecsemők, csakúgy mint a felnőttek is, teljesen Isten kegyelméből üdvözülnek, és nem az ő értelmi és akaratlagos hozzájárulásuk által. A szüleik tette az ő érdekükben történik.

Zaki: Ez lehetetlen. Meg kell bánnod bűneidet és újjá kell születned, hogy megkapd az üdvösséget, miként azt a Jn 3,5 mondja.

Kati: Nem pontosan mondod. Ez azt mondja, hogy az embernek meg kell születnie "vízből és Szentlélekből". A katolikusok, az Egyházatyákkal, mint pl. Szent Ágostonnal, valamint sok protestánssal (pl. a lutheránusokkal és az anglikánokkal) együtt úgy magyarázza ezt, hogy itt a keresztségre történik utalás, és ez a gyermekkeresztség szükségességét bizonyítja.

Zaki: Ennek semmi értelme sincs. A víz itt a magzatvízre utal, amikor a gyermek megszületik. A csecsemők nem tudnak újjászületni. Jézus ellentétbe állította a természetes és a lelki megszületést.

Kati: Azt mondod, hogy a gyermekek nem üdvözülhetnek, és a pokolra fognak jutni, ha nem jutnak el az "értelem korára"?

Zaki: Nem, nem, soha sem mondanám ezt. Isten jóval irgalmasabb annál, hogy hagyja ezt megtörténni egy ártatlan kis csecsemővel.

Kati: De te hiszel az áteredő bűnben (1Kor 15,22), ami Ádám és Éva bűnbeesésétől minden emberre átszáll, nemde?

Zaki: Persze, aha. Hova akarsz kilyukadni?

Kati: Ha azt mondod, hogy egy gyermek üdvözülhet, akkor világos, hogy van megigazulás a gyermekek megkeresztelésekor, hiszen vannak olyan tényezők a saját beleegyezésükön túl, amelyek beléphetnek az üdvösségük kérdésébe. Így elértél az üdvösség egy inkább közösségi, és szövetségi nézetéhez (vö. pl. 1Kor 7,14; 12,13), mintsem ahhoz az individualista elképzeléshez, amelyet oly sok evangelikál tart. Az áteredő bűn valósága miatt ajánlatos a keresztelés, amilyen gyorsan csak lehet, mivel az eltörli a bűn miatt kijáró büntetést és bűnösséget, és megszentelő kegyelemmel tölt el. Ez az amiatt a legtöbb protestáns a történelem folyamán, beleértve a lutheránusokat, az anglikánokat, a metodistákat, a reformátusokat és a presbiteriánusokat, megkeresztelik a csecsemőket.

Zaki: Na álljunk csak meg! Csak nem hiszed, hogy a keresztség ténylegesen tesz bármit is? Az csak egy szimbólum.

Kati: Ti evangelikálok úgy tűnik, hogy mindig tagadjátok, hogy az anyag is lehet kegyelemközvetítő, és rossz szemmel nézitek a szentségek fogalmát, amelyek kegyelmet közlő fizikai, látható eszközök.

Zaki: Mi nem hiszünk ezekben a dolgokban, mert ezek nem biblikusak. A Biblia arról beszél, hogy a Lélek adja a kegyelmet (Jn 6,63; Róm 8,1-10), és nem az anyag. A katolikusok mindig olyan rejtelmessé válnak az olyan dolgokkal, mint a szobrok, az ereklyék, a rózsafüzér, az áldozási ostya, vagy a szenteltvíz. Ezek rendszerint bálványimádássá fajulnak.

Kati: Nem értek egyet. Isten maga öltözött húsba Krisztusban. Pál kendői meggyógyították a betegeket (ApCsel 19,12), sőt még Péter árnyéka is (ApCsel 5,15)! Ugyanígy, a keresztségről azt mondja, hogy helyreállítja a bűnösöket. Az ApCsel 2,38 arról beszél, hogy a keresztség "bűnei bocsánatára" történik. Az 1Pét 3,21 azt mondja, hogy "megment a keresztség" (vö. Mk 16,16; Róm 6,3-4). Pál megemlékezik arról, hogy Ananiás azt mondta neki, hogy "vedd fel a keresztséget, s . mosd le bűneidet." (ApCsel 22,16). Az 1Kor 6,11-ben Pál biztosnak látszik abban, hogy egy szerves kapcsolat van a keresztség (megmosakodás), a megszentelődés és a megigazulás között, míg az evangelikálok szétválasztották ezt a hármat. A Tit 3,5 ezt mondja: "üdvözített minket. megújító fürdője". Kell ennél több bibliai bizonyíték? Mindezeket "szimbolikusként" kell érteni?

Zaki: Most rohannom kell. Van néhány kérdésem a pásztoromhoz.

semmi értelme

legyen egészséges, az a fontos

még ha pogány is marad egész életében vagy bármi, vagy ha megkereszteled és után lesz nem hívő tök mindegy

úgysem Isten irányít itt minden, a sorsot lehet, de az egészséget tuti nem

aki tanult biokémiát, élettant, anatómiát, evolúciót az biztos, tudja, hogy mindent a hormonok és enzimek irányítanak, a halált is biológiai dolgok határozzák meg

ez csak egy szokás, olyan, mint az, hogy most van-e húsvéti reggel az asztalon vagy nem

ha van ok, ha nincs, akkó tök mindegy, majd eszek délben, nem dől össze a világ

vannak családok, ahol olyan vallások keverednek,hogy nem tudják igazságosan eldönteni, milyen keresztelő legyen, hogy inkább hagyják a francba az egészet, és így béke van a családban