Miért állítják be sokan a Wiccát gonosz, sátáni dolognak?

Kedves kérdező!

A kérdésedből a manapság uralkodó világszemlélet, a posztmodern gondolkodás tükröződik. Dióhéjban ez azt jelenti, hogy mindenki számára az igaz, amit igaznak tart. Ez a gondolkodás igaz lehet akkor, ha pl. arról beszélünk, hogy kinek melyik étel ízlik jobban és hasonlókban. Sajnos manapság sokan ezt kiterjesztik arra is, amikor a létről, valóságról beszélnek. Józan ésszel könnyen belátható, hogy mindenki ugyanabban a valóságban él, mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Ha mondjuk te nem szereted a fizikát, és nem olvasol fizika könyveket, attól még a fizika szabályai rád is vonatkoznak.

A legfontosabb kérdés, amelyet mindenkinek fel kellene tennie, mégis legtöbbször elmulasztják, hogy amiben hisznek, az összhangban van-e a valóság tényeivel?

Régebben a bankok úgy oktatták az alkalmazottaikat a hamis pénzek felismerésére, hogy megtanították nekik, milyen ismertetőjegyei vannak a hamis pénznek. Aztán már olyan mennyiségű hamisítási forma létezett, hogy képtelenség volt, hogy mindet megismerjék az alkalmazottak. Ekkor stratégiát váltottak. Csak a valódi pénz ismertetőjegyeit oktatták, és ami eltért ettől, az hamis volt.

Így van ez a világnézetek területén is. Annyiféle hamis nézet létezik ma már, hogy lehetetlen mind megismerni őket. Itt is a fenti elvet kell alkalmazni. Meg kell állapítani, hogy melyik az eredeti, ami összhangban van a valóság tényeivel, és minden, ami eltér ettől, az hamis.

Fontos: csak egy világnézet lehet az, amely megfelel a valóság tényeinek, tehát amely igaz, mert valóságból is csak egy van. A valóságnak megfelelő - tehát kizárólagosan igaz, mindenki számára érvényes - világképet nem arról lehet megismerni, hogy minden lehetséges kérdésre választ ad. Mivel az ember véges lény, és a tudása, megismerő képessége is véges, sohasem lesz birtokában minden létező ismeretnek, válasznak, hogy azok alapján dönthessen. A valósággal összhangban lévő világkép ismertetőjegye, hogy nincs ellentmondásban a valóság tényeivel.

Én keresztyén vagyok, mégpedig azért, mert elvégeztem ezt az összehasonlítást, és megállapítottam, hogy a bibliai kijelentés az egyetlen, amely tökéletes választ ad a lét alapvető kérdéseire, mint hogy hogyan keletkezett a világ és hová tart, kicsoda az ember, mi az élet értelme és hasonlókra. Nem a levegőbe beszélek, egy éve pl. egy 16 részes sorozatban tanítottam erről a témáról. Kb 80 oldalnyi jegyzetet készítettem róla, és ez még mindig csak a bizonyítékok töredéke. TUDOM tehát, hogy Isten létezik, és a Biblia az Ő kijelentése. Bármennyire is népszerűtlen és elfogadhatatlan kijelentés ez, de mégis az az igazság, hogy ez mindenkire egyformán igaz, akár hiszi, akár nem. Jézus azt mondta, hogy a "A Te Igéd igazság." (Jn. 17:17). Nem azt mondta, hogy a te igéd igaz, hanem azt, hogy az az IGAZSÁG. Apró, de lényeges különbség! Ami igaz, az azért igaz, mert hozzámértük az Igazsághoz, és összhangban lévőnek találtuk azzal. A Biblia ezzel szemben nem pusztán összhangban van az igazsággal, hanem Ő MAGA AZ IGAZSÁG! A Biblia az abszolút mérték, amihez minden mást hozzámérhetünk. Arisztotelész azt mondta, hogy adj nekem egy mozdíthatatlan szilárd alapot, és egy hosszú emelőt, és kimozdítom a világot a sarkaiból. Azért nem sikerült neki, mert nem talált ilyen alapot. A Biblia és a mögötte álló Isten ez a szilárd alap.

A mai ember problémája, hogy elvesztette a lába alól a szilárd alapot. Az ún. "felvilágosodással", amellyel le akart számolni az egyházzal, egyúttal elvetette Istent is. Helyére a tudományt, vagyis az embert, az emberi értelmet próbálta állítani, mint aki önmagából kiindulva magyarázatot fog tudni adni minden felmerülő kérdésre. Ez volt az ún. modern világnézet korszaka. A huszadik század végére azonban az abba vetett remény, hogy a tudomány kihúzza ez embert a bajból, összeomlott. Mivel ez a remény köddé vált, a posztmodern (modern utáni) ember elvet minden egyetemes Igazságot. Csupán egyéni, vagy csoport igazságok léteznek. Posztmodern szóhasználatban ezeket "narratíváknak" nevezik, olyan "elbeszéléseknek", melyekben a csoport tagjai egyetértenek, azt igaznak fogadják el, de meg sem kísérlik azt egyetemes igazságként bizonyítani és elfogadtatni, sőt, támadásnak veszik, ha valaki ilyen igénnyel lép föl a saját "narratívájával" kapcsolatban.

Ebben a helyzetben vagy most te is, kedves kérdező. Te a wicca nevű narratívában hiszel, azt tartod a magad számára igaznak, de valószínűnek tartom, hogy nem gondolod azt, hogy bizonyítsd, hogy mindenki számára ez az igazság. Világnézetek jönnek-mennek, a bibliai keresztyénség azonban 2000 éve ugyanazt mondja, mert nem mondhat mást, hiszen az IGAZSÁG sohasem változik. Az ember problémája az, hogy bűnös, vagyis lázad Isten ellen. A wicca is egy ilyen lázadás, mert más "igazságot", hitet állít Isten Igazsága helyébe. Ráadásul az ilyesféle dolgokat Isten határozottan meg is tiltotta az embernek. Elmondásod szerint a wicca jó, vagyis nem árt senkinek. A jó és rossz tudása fájának gyümölcse sem volt mérgező, csak éppen engedetlenséget jelentett enni abból. A bűn legtöbb formája ma is édes, és külsőre nem látszik rossznak. "Van olyan út, amely igaznak tűnik az ember szemében, de végül a halálba visz." (Példabeszédek 16:25)

A humanista elképzelés szerint az ember alapvetően jó, csak a világ rontja el. Azt mondja, hogy az ember azáltal lesz bűnös, mert bűnt követ el, így aki nem követ el semmi jelentős (jelentős?) bűnt, az nem bűnös. A Biblia szerint azonban az ember azért követ el bűnt, mert bűnös. Mivel minden ember bűnös, mindenki követ el bűnt. Még a bukott állapotban lévő ember is tudja, érzi, hogy a bűn büntetést érdemel. Isten igazságos, ezért Ő büntetést szab ki a bűnösre. Isten nem azért büntet, mert gonosz, hanem mert igazságos! Isten azonban szereti is teremtményét az embert, ezért nem akarja megbüntetni. A büntetéstől azonban mégsem tekinthet el, mert akkor igazságossága csorbulna. Hogyan oldható fel ez a dilemma? Isten feloldotta. Elküldte saját Fiát, egy részét önmagának, aki hozzánk hasonlóvá lett. Az Atya Isten Fiát, Jézus Krisztust büntette meg helyettünk, Ő fizette ki bűneink büntetését teljesen és véglegesen! Nekünk mindössze annyit kell tennünk, hogy elismerjük, hogy bűnösek vagyunk, hogy Jézus értünk halt meg, és kérjük, hogy legyen Ő a mi személyes Megváltónk. A keresztyének maradi módon hisznek az Abszolút Igazságban, egyszerűen csak azért, mert az Abszolút Igazság - Isten - létezik, és így nem tehetnek mást.

Isten megengedi az embereknek, hogy abban higgyenek, amiben akarnak. Mindenhatóságánál fogva teremthetett volna minket a parancsait gondolkodás nélkül követő robotokká is. Vagy olyan pusztán ösztön vezérelt lényekké, mint az állatokat. Ő azonban a saját képére és hasonlatosságára teremtett minket, vagyis önálló, szabad akarattal rendelkező lényekké. Így van neked is lehetőséged rá, hogy házasságtörést, vagyis bűnt kövess el vele szemben, és mást imádj a Teremtőd helyett. Jó azonban, ha tudod, hogyha megvallatlan bűnnel fogsz Isten elé állni, mert nem kérted, hogy Jézus Krisztus fizessen helyetted azokért, akkor magadnak kell fizetned majd. A bűn zsoldja (fizetsége) a halál, vagyis a Pokol, az örök kárhozat. Tudom, sokan mondják, hogy a keresztyének mindig a Pokollal ijesztgetnek. Valójában azonban nem árt egy kicsit valóban megijedni, mert a Pokol komoly dolog, és az örökkévalóságra szól azoknak, akik oda akartak kerülni. Mert nem Isten küld a Pokolba senkit sem, hanem ezt mindenki maga választja magának! Addig lehet dönteni, amíg földi életed tart!

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16) "Aki hisz őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, az már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." (János 3:18) "Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta." (János 3:36)

Ezek az igék minden emberre - rád is - egyformán érvényesek, akár tudomásul veszed őket, akár nem. Az én kívánságom feléd: "Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz! (Apostolok cselekedetei 16:31)

Remélem ezek válaszok voltak a kérdésedre! Igyekeztem amennyire lehet alapos lenni.

Az Úr adjon neked világosságot!

Kérdezőnek: azért, mert - úgy általában - ismereteik vagy nincsenek, vagy nagyon hézagosak e témában. Én ugyan nem voltam sose tagja a Wiccának, de tanításaik egy részét - főleg ami az erkölcsi mércét illeti - minden további nélkül el tudom fogadni.

Utolsónak: köszönöm kimerítő válaszodat. Mindazonáltal szabadjon megjegyeznem, hogy úgy látom, hogy Te a saját (keresztyén) álláspontodat egyfajta Abszolútumként hangoztatod. Mások (pl. én is) viszont korántsem biztos, hogy ezt így, ebben a formában elfogadják (ti. az álláspontod abszolút mivoltát).

Ez ugyanis erősen szubjektív, és igen erősen a hitedre alapul.

Ha pedig így áll a dolog, akkor felmerülhet bárkiben a kérdés, hogy miért is volna Kötelesség hinni a Te Igazságodban? Csak mert a Bibliára hivatkozik? "De az csak egy könyv a sok közül." Bármely más vallás tagja éppúgy hivatkozhatna a saját szent irataira és/vagy ősi hagyományaira, egyetlen igazságnak vélvén azokat.

Az Abszolút Igazság létezik.

Igaz, hogy mindenki hivatkozhat arra, hogy ő ismeri az igazságot, és sokan meg is teszik ezt.

Ennek ellenére mindezek közül csak EGY lehet az Abszolút Igazság. A probléma a mai emberrel az, hogy azt képzeli, élhet a saját szubjektív igazsága szerint. Szabadságában áll mindenkinek, hogy térkép helyett egy Burda szabásmintával akarjon Budapesten eltalálni valahová. Ha valaki a fejébe vette, hogy "én márpedig nem hiszek a térképészeknek", megteheti ezt. De ne csodálkozzon akkor, ha nem talál el sehova, sőt lehet, hogy a következő lépésnél elüti egy villamos.

Ha a Biblia csak egy könyv a sok közül, akkor nem kell törődni vele. Ha viszont igaz, és valóban a Mindenható Isten szól belőle, akkor nem csak nekem, és a többi hívőre nézve igaz, ami benne áll, hanem MINDENKIRE.

Teljességgel lényegtelen, hogy te vagy bárki elfogadja-e a Bibliát igaznak, vagy sem. Nem attól válik ugyanis igazzá valaki számára, hogy elfogadja-e vagy sem.

Bármely természeti törvény is fittyet hány arra, hogy valaki elfogadja-e vagy sem. Egyszerűen csak hat, és kész.

Életbevágóan fontos biztosan tudni ezért, hogy mi az Igazság. Az Abszolút.

Én azért vagyok hívő, mert elvégeztem ezt a vizsgálatot, és megbizonyosodtam róla, hogy a Biblia kijelentése AZ Igazság. Ezzel nem kell senkinek csak úgy egyetértenie. Bizonyítsa be a saját nézetéről, hogy az az igazság. De kíméljük meg egymást ettől a szentimentális "mindenkinek az igaz, amit igaznak tart" gyerekeskedéstől!

Pont ellenkezőleg. Ez nem gyerekeskedés, hanem csak egy normális, nyitott felfogás. Nyilván, soha az életben nem fogsz velünk egyetérteni, mivel a Te Igazad az, amit most állítasz. Nekünk viszont más az Igazunk. Lám, máris itt is a helyzet, amit te gyerekesnek mondasz. Számodra van egy Igazság (vagyis neked Az Igazság) ami számunkra nem. Számunkra van Az Igazság ami pedig számodra nem.

Lehet, hogy a te "vizsgálataid" azt mutatja, hogy a Biblia adja meg Az Igazságot, számunkra viszont nem. El kell fogadnunk ezt a másik emberben. Te élj úgy, ami szerint élsz, mi is úgy élünk, ami szerint élünk. Ez mindig is így volt, és így is lesz.

Úgy látszik, még mindig nem esett le a húsz fillér.

Szembeötlő, hogy nem azt mondtad, hogy a Biblia nem igaz, a tudomány megcáfolta stb. amit egy modern szemléletű kritikus mondana, hanem azt, hogy számodra/számotokra nem igaz. Így gondolkodik egy posztmodern, relativista világnézetű (saját megfogalmazásban: egy normális, nyitott felfogású) ember. A modern azt mondaná: "Nekem igazam van, te tévedsz!" A posztmodern azonban ezt: "Neked lehet, hogy AZ az igaz, nekem azonban EZ!" Lehet, hogy ez utóbbi jól HANGZIK, mert trendi, meg toleráns meg hasonlók, de valójában egy jókora öngól a józan észnek! A valóság tényei nem lehetnek valaki számára igazak, másoknak pedig nem.

Ha azt mondanám, hogy megvizsgáltam a jeget a tavon, és úgy találtam, hogy vékony, ezért nem javaslom, hogy rámenj, akkor erre mit válaszolnál? Azt mondanád, hogy "a te vizsgálatod csak rád érvényes, rám nem"? Mivel én úgy gondolom, hogy engem elbír a jég, ezért el is fog bírni a jég, és mivel te úgy gondolod, hogy alattad beszakad a jég, ezért be is fog szakadni alattad a jég. A világ így működik?

Nem arról van szó, hogy nem hihet mindenki azt amit akar. Hihet. De mindezen hitek közül - ha azok ellentmondanak egymásnak - csak egy lehet igaz.

Hiszed, hogy az éjszaka után nappal fog következni? Hiheted, mert midig úgy szokott lenni, de tudni majd csak akkor fogod, ha valóban megvirradt. A hitnek logikus meggyőződéseken kell alapulnia, mint hogy az éjszaka után nappal következik. De nem a hit hozza létre a nappalt.

Ha egy csoport ember abban kezd hinni éjszaka, hogy nem lesz többé nappal, ezt megteheti, de ettől a valóság menetébe nem tud beavatkozni. Nem válik valami igazzá attól, mert valaki hisz benne, vagy mert az tetszik neki.

Próbáld ki: dobj fel egy pénzérmét, és én is feldobok egyet. Nekem visszaesett a kezembe. Neked fennmaradt, elrepült, eltűnt, netán fokozatosan lassuló mozgással leereszkedett? Mert ha neked is visszahullott, akkor te is ugyanabban a valóságban élsz, mint én, és rád is ugyanazok az igazságok érvényesek, mint rám.

Sok tetszetős elképzelés létezik. Sokan hisznek manapság az angyalokban, hogy ők segítenek nekik. Mások az elme teremtő erejében bíznak, és mindenféle agykontrollal, meditációval igyekeznek fejleszteni azt. Vannak, akik a Wiccára esküsznek. Felbecsülhetetlen hányféle világnézet létezik. Mind igaz volna annak, aki abban hisz? Épeszű dolog ilyesmit állítani? Döntse el mindenki maga!

Egy világnézetet sohasem szabad csak a működése, a gyakorlati életre vonatkozó tanácsai alapján megítélni! Ha valami működik, használható, az még nem biztos, hogy helyes, és szabad is használni. Sok működő formája van pl. a pénzkeresésnek, de ezek közül sok bűnös. Működik a halfogásnak az a módja, hogy egy dinamitot robbantunk a tó közepében? Igen, működik. Szabad ilyet tenni? Nem, nem szabad! Miért? Mert barbár módszer, és mert törvénybe ütközik. Működik bizonyos esetekben a gondolat erejével megszerezni valamit? Van, hogy működik. Tudja azonban valaki, hogy mi által, hogyan működik? Az erre adott magyarázatok biztosan kielégítőek?

Egy világnézetről mindig meg kell tudni, hogy ad-e, és milyen válaszokat a valóság, a lét alapvető kérdéseire! Van-e válasza arra, és milyen, hogy honnan van, ami van, azaz honnan származik a világ? Hogyan jött létre az élet az élettelenből? Honnan származik az ember a maga személyességével, gondolkodási, képzetalkotási képességével? Honnan ered a világban látható gonoszság? Mi fog történni ezzel a világgal a jövőben? Amely vallásnak, világnézetnek csak "jó erkölcsi tanításai" vannak a ma számára, de semmit nem mond ezekről az alapvető kérdésekről, vagy amiket mond is, az jobbára zavaros képzelgés, annak értéke valójában NULLA.

A mai ember nem szeret ilyen mélyreható kérdésekkel foglalkozni. Csak érezzük jól magunkat, keressünk valami kényelmes életfilozófiát magunknak, amelynek a legfőbb motívuma az kell legyen, hogy ne kényszerítsen bennünket semmi kényelmetlen változtatásra, amit magunkon kellene eszközölnünk. Azok a népszerű filozófiák manapság, amellyel másokat, a környezetünket tudjuk befolyásolni ("teremtsd meg a saját univerzumodat"), és amelyek békén hagynak bennünket.

Ha tehát tévedtem volna, és a Biblia még sem az, aminek állítja magát, tehát ISTEN, a Teremtő, mindenek Urának üzenete az emberek számára, akkor sem számodra, sem számomra nem igaz. Akkor egy hazugságban élek. Ha azonban igaz, akkor jobb, ha elkezdesz félni, mert bűneid miatt ítéletre fogsz menni, melytől nem ment meg semmiféle emberi mértékkel erkölcsös élet, sem a wicca, vagy bármiféle bálvány! "Nincsen üdvösség senki másban, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk", csakis Jézus Krisztus!

Isten szeret téged, hiszen neki köszönheted, hogy egyáltalán létezel. Megtehetné, hogy kitörölje még az emlékét is annak, hogy valaha léteztél azokért a dolgokért, amelyekkel lázadsz ellene. Ő engedi meg, hogy egyáltalán gondolhasd, amit gondolsz. Ha ember lenne, már rég lecsapott volna, mint ahogyan egy kellemetlenkedő legyet lecsapnak a légycsapóval. Ő azonban nem ilyen, hanem időt ad neked, hogy elgondolkozz, és változtass a vele való kapcsolatodon. Sokáig tud várni, de egyszer elfogy az időd. Ha nem kérsz Isten jóságából, meg fogod tapasztalni a haragját. Ez a te döntésed, a te felelősséged! Isten azért adta nekünk a gondolkodás képességét, hogy általa felismerjük Őt. Használd az eszed, és szabadulj meg a relativizmus mocsarából, mely maga alá temet!

Úgy látom, nem azt szűrted le ebből, amit mondani akartam. Mivel számomra van egy adott Igazság, ezért nyilván, ha valaki megkérdezi tőlem, mi az Igazság, én a saját gondolataimat fogom mondani. Itt és most azért így fogalmazok, mert tudatában vagyok abban, hogy én soha nem foglak tudni meggyőzni Téged, ugyanis bármilyen szempontból is nézem: neked más az Igazság.

Nem vagyok az, aki egyből próbálja cáfolni a másik gondolatát és ellenkezni mint a szemellenzős ló -ettől függetlenül én hiszem, amit hiszek. De azt is nagyon jól tudom, hogy Te soha nem fogod elismerni az én világképemet. Ezért nem állok le érvelni, hanem elfogadom, hogy valaki máshogy látja, és kiemelném még egyszer: ettől függetlenül számomra már megvan az Igazság -te dolgod, hogy Te ezt hogy látod, a lényeg számomra, hogy én hogy is látom.

Kérdezőnek:

Isten nem fog megbüntetni? Az örök halál, a kárhozat ítélete nem fog megtörténni?

Kommentár nélkül közlöm, mit mond maga Isten erről. Talán érdemes megfontolni.

Egy megjegyzés csupán a jobb érthetőség kedvéért:

Halál: nem megsemmisülést jelent, mint a köznapi szóhasználatban, hanem elválasztottságot, egy kapcsolat megszakadását. Ebből következően többféle halál van.

- Szellemi halál: minden ember így születik, mert nincs Istennel közössége („holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt” (Ef 2:1), „a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől” (Ézs 59:2)

- Testi halál, amikor a lélek elválik a testtől (de nem semmisül meg)

- Ideiglenes állapot a Pokolban, ahol a meg nem tért lelkek gyötrődnek a végső ítéletre várva

- Örök halál, ami a meg nem tért emberek ítélete bűneik miatt, örökre elválasztva Isten jóságától és szeretetétől. Helye: a tűz tava. Időtartama: mindörökké, vég nélkül.

„a kígyó ezt mondta az asszonynak: DEHOGY HALTOK MEG!” (1Móz 3:4)

„Ádám egész életének ideje kilencszázharminc esztendő volt, AZUTÁN MEGHALT.” (1Móz 5:5)

„egy ember [Ádám] által jött be a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett.” (Róm 5:12)

„Azt mondja szívében a bolond: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek, nincs, aki jót cselekedjék. Az ÚR letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, van-e közöttük értelmes, aki keresi Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyaránt megromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincs egy sem.” (Zsolt 14:1-3)

„nincs egy igaz ember sem e földön, aki csak jót cselekedne, és ne vétkezne.” (Préd 7:20)

Az ÚR, az ÚR, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy az irgalmassága és igazsága, … megbocsát hamisságot, vétket és bűnt. De nem hagyja a bűnt büntetlenül. (2Móz 34:6-7)

„a bűn zsoldja halál” (Róm 6:23a) [szellemi, majd testi, végül örök]

„Hát kívánom én a gonosz halálát? – ezt kérdi az én Uram, az ÚR. Nem, hanem inkább azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen!” (Ez 18:23)

„Mondd meg nekik: Élek én – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, hogy nem gyönyörködöm a gonosz halálában, hanem abban, hogy a gonosz megtérjen az útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról! Miért halnátok meg…?” (Ez 33:11)

„Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5:8)

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse a világot általa. Aki hisz őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, az már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” (Ján 3:16-18)

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta.” (Ján 3:36)

„A tudatlanság idejét azért elnézte Isten, de most azt parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.

Mert rendelt egy napot, amelyen megítéli majd a föld kerekségét igazságosan egy férfi által, akit arra rendelt. Bizonyságot adott erről mindenkinek azzal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül.” (ApCsel. 17:30-31)

„mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róm 10:13)

„Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6:23b)

„… mit kell tennem, hogy üdvözüljek? …

Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz!...” (ApCsel 16:30-31)

„… Íme, az Isten sátra az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és szemükről minden könnyet letöröl, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

Aki a trónon ült, ezt mondta: Íme, mindent újjá teszek. Így szólt: Írd meg, mert ezek a beszédek megbízhatók és igazak. És azt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. Aki győz, örökölni fogja mindezt, és annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem.

A gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosoknak és gyilkosoknak, a paráznáknak és varázslóknak, a bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz; ez a második halál.” (Jel. 21:3 - 8)

„Íme, hamar eljövök, a jutalmam velem van, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy joguk legyen az élet fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.

De kinn maradnak az ebek és a varázslók, a paráznák és a gyilkosok, a bálványimádók és mindaz, aki szereti és cselekszi a hazugságot. …

És a Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! És aki hallja, ezt mondja: Jöjj! És aki szomjúhozik, jöjjön, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. …

Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, jöjj, Uram, Jézus!

Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.” (Jel. 22:12 - 21)

Én nem egy vallásról beszélek, amelynek előírásait követni kell, hanem ezeket mondja Isten a Bibliában. Ha nektek van jobb és megbízhatóbb forrásotok, amely felülbírálja mindezeket, akkor hallgassatok arra. Ha az érzéseitekre hagyatkoztok, megtehetitek. Csak vigyázzatok, mert „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő utai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.” (Jer. 17:9-10)

Előttem szólónak:

Meddig mennél el abban, hogy azt mond, mindenki abban hisz, amiben akar, és te nem akarod megmondani senkinek, miben higgyen? Ha betörne a lakásodba éjjel egy rabló, és követelné, hogy add át neki minden javadat, akkor belegyezően odaadnád, mondván, ha a rabló szerint ez helyes, te nem vagy egy szemellenzős ló, nem akarsz ellentmondani neki? Ha a feleségedet meg akarná erőszakolni, azt is hagynád, hiszen te nem vagy olyan ember, aki megmondja másoknak, hogy mit csináljanak, és mit ne?

A mai társadalom legnagyobb problémája, hogy az ostobaságot nyitottságnak és normális dolognak tekinti.

Nyitott társadalom, nyitott kapcsolat, nyitott házasság, nyitott gondolkodás....

Csak sajnos ez a nyitottság nem az őszinteség, leplezetlenség szinonímája, hanem a szabadosságnak, az erkölcsi lazaságnak. Ma az erkölcstelenség, gátlástalanság, szabosság a normális. Ez normális?

Ki szabdta mértékül, hogy ezt kell (de miért kellene?) normálisnak tekinteni? Ki és milyen alapon határozta meg, hogy ez a "normális"? Abszolút értékmérő híjján miért olyan biztos, hogy EZ a normális? Mert sokan most épp így gondolják? Gondolt a többség már olyat is korábban, ami millók életébe került. Akkor az volt a normális.

Egyetemes emberi értékek? Ha vannak ilyenek, akkor Isten híjján ki határozta meg azokat? A nyugati kultúrában máshogy határozzák meg ezeket, mint a közel- vagy a távol-keleten. Kinek van akkor igaza? Akinek nagyobb a gazdasági ereje, a hadserege, az érdekérvényesítő képessége? Ha ezek változnak, és mások kerülnek erőfölénybe, akkor az "egyetemes" emberi értékek is megváltoznak? Kiváncsi lennék egy vitára, amelyen egy hithű muszlinnak arról érvelsz, hogy mi a "normális". Milyen érveket tudnál felhozni, hogy megvédd az álláspontodat? Vagy azt mondanád, te nem szólsz bele abba, hogy ő mit hisz, te elfogadod, hogy neki holokegyenest más igaz, mint neked? Nos, erős a gyanúm, hogy ő meg téged nem tartana normálisnak e miatt!

A világ isteni törvény és igazságosság nélkül csak káosz, zűrzavar, reménytelenség és kilátástalanság. Isten, és általa adott abszolút mérték nélkül nem lehet rend a világban. Amikor Istenről szólunk, akkor nem azokról a bálványistenekről beszélünk, amelyeket emberek alkottak a saját kényük és ízlésük szerint maguknak, amelyek aztán úgy tesznek, ahogyan alkotóik szeretnék, hogy tegyenek. Nem teszik az ítélő Isten? Nem, ezért alkotok magamnak olyat, aki nem ítél el engem. Így gondolkodnak sokan. (A kérdező is).

Én sem gondolom, hogy a nézeteid ettől megváltoznának, csak gondolkodj talán el mindezeken. Milyen alapon vagy olyan magabiztos, hogy te vagy a "normális"?

Mielőtt visszakérdeznél: én azért vagyok biztos abban, amit mondok, mert nem 'maga'biztos vagyok, hanem "istenbiztos", vagyis abban bízok, amit Isten mond, nem a magam értelmében.