Miért mondják az Istenben hívőkre, hogy buta, vagy gyenge emberek?

Állításaid azon a ki nem mondott premisszán alapulnak, hogy Isten nem létezik. Ezt persze te biztosan tudni véled, de 100 százalékosan ugyanúgy nem tudod bebizonyítani, mint mi a hitünket, tehát szintúgy hit marad.

És én készséggel el is fogadom, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján te így döntöttél, hogy ezt HISZED. (Mert empirikus tudással te sem tudhatod.) Viszont nekem pl. eszembe sem jutna az, hogy azt mondjam rád és a veled egy véleményt vallókra, hogy azért vagytok nem hívők, mert buták vagytok, vagy gyengék vagytok szembenézni azzal, hogy a bűneiteknek következménye lesz.

De én nem mondom ezt, mert ez arrogáns lenne, és én nem akarok úgy viselkedni, mint aki mindent tud, és mint aki többet ér a másik embernél. Kb. ugyanennyit várnék el egy becsületes ateistától is.

1.) Nem értem, hogy miért csinál akárki ekkora nagy problémát a pontokból, amikor gyakorlatilag semmihez sem számítanak - az előző válaszodat például én is lepontoztam, mégpedig azért, mert rövidsége miatt (meg mert gyakorlatilag kifejtés nélkül megismétled ugyanazt, amiket más kérdések között is megkaptam) nem tartalmazott semmilyen plusz információt. Fogalmam sincsen, hogy mindennek mi köze van a jellememhez, és az erkölcseimhez.

De ha nagy szükséged van valamihez a pontjaidra, írj egy kicsit bővebb választ és azt igyekszem felfelé pontozni, bár továbbra sem értem, hogy mi szükséged van rá.

2.)

"Nem. Ha létezik, ha nem - egy ateista elég erős, hogy MAGA birkózzon meg a problémákkal - míg a hívőnek ez segítség nélkül nem megy."

A.)Butaság kérdése:

A kérdés szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy tkp. létezik-e Isten. Mert az aki téved, akár ti, akár mi, gyökeresen rosszul észleli a körülötte lévő világot, tehát emiatt tekinthető "butábbnak". (Bár én továbbra sem akarnék emiatt megbántani ezzel normális nem hívőket.)

B.)Gyengeség kérdése:

Tény: a hívő ember segítséget kap. Amikor imádkozunk, általában kapunk valamilyen választ. (Szerintünk az Istentől, szerinted a saját agyunk egyik fele a másik felétől. /Érdekes kitérő lenne egy kutatást végezni a témában, hogy (ha igazad lenne) miért alakult volna ki az evolúció során ez a lehetőség a hívők agyában/)

De emellett szeretném arra is felhívni a figyelmedet, hogy nem biztos, hogy a hittel csak plusz erőt, segítséget kapunk.

Hanem a komoly hívő kap "plusz feladatokat" is, olyanokat, amilyenekkel a legtöbb nem hívőnek soha sem kell megküzdenie. Én pl. teológushallgató vagyok, és emiatt állandóan magamon érzem egy-két nem hívő ember tekintetét, akik közül nem egy alig várja, hogy "képmutatáson" kapjon, tehát hogy valami, a hitemmel inkonzisztenset tegyek. Aztán ott van a tiszta, káromkodásmentes beszéd, vagy a szexuális önmegtartóztatás kérdése, hogy még gondolatban sem (!) fantáziáljak Jézus által tisztátalannak mondott dolgokról. Vagy az a kívánalom, hogy tartsuk oda a másik arcunkat is. (Persze én választottam ezt az életet, tehát nem panaszképpen mondom mindezt, sőt kívülről lehet úgy érvelni, hogy mindez szükségtelen, de itt most nem ez a kérdés. Mert mindezeket most csak amiatt hozom fel, mert úgy gondolom, hogy a "segítség" mellé nehezített akadálypálya, magasabb követelmények is járnak.

És ezeket a magasabb követelményeket nemcsak Isten, hanem a nem hívők is ismerik, nagyon jól tudják, hogy kell(ene) viselkednie egy hívőnek és a legapróbb hibára is készek ugrani. Ez tapasztalat. (Csak egy példa, hogy te is rögtön elkezdtél "erkölcsös", meg "igaz" emberekről beszélni, pedig csak annyi történt, hogy lepontoztak.)

Tehát összegezve, úgy gondolom, hogy a segítség nem feltétlenül ahhoz kell, hogy túléljük az életet, ne kerüljünk börtönbe, ne legyünk öngyilkosok, befizessük az adót és holnap is felkeljünk és tegyük a dolgunkat, tisztában legyünk a halál tényével, mert mindez nekem jópár éven keresztül -hívőségem előtt- nagyon jól ment Isten nélkül is. De a Vele való életben ennél több van, és nagyobb nehézségek, én így tapasztalom.

3.)"Egyébként van egy olyan érzésem, hogy tulajdonképpen nem kérdést tettél fel, hanem a hited szeretnéd terjeszteni. De ez nyilván kiderül majd a következő válaszodból."

Egy olyan kérdést tettem fel, aminek egyes válaszolóival - a kérdés jellegéből adódóan - várhatóan nem feltétlenül fogok egyetérteni. De kíváncsi vagyok a véleményükre, amennyiben az kifejtett és érvekkel alátámasztott. (Akkor még fel is pontozom.)

Egyébként természetesen szeretem, ha emberek megtérnek és megtalálják Istent. Úgy gondolom, hogy ezzel minden valóban hívő ember így van.

Aminthogy van itt egy Valláskritika rovat is, amiben pár kérdés viszont tényleg kifejezetten olyan, hogy egyértelmű rajta, hogy a kérdező választ sem vár. Valamikor feltett egy provokatív kérdést, alá a kommentben egy linket, ami az ő nézeteit tartalmazza, és utána vissza sem nézett többé. Na úgy gondolom, hogy ez pl. gáz, nem az ateista tartalom, hanem a módszer miatt.