Miért gondolja azt sok ember, hogy (keresztény) hívőnek lenni = jobb oldali politikai beállítottságúnak lenni?
Gondolom azért, mert sok embernél ez a kettő egyet jelent. De nem mindenkinél, pl. nálam sem, igaz baloldali sem vagyok. Úgy gondolkozok, hogy aki hívő, annak azt kellene figyelnie, hogy a Biblia mit mond egy kérdésben, ill. ha semmit, akkor hogy hogyan lehetne azt a dolgot a lehető legnagyobb szeretettel megoldani úgy, hogy az embereknek jó legyen, nem pedig kritikátlanul beállni egyik vagy másik politikai oldal szekértáborába olyan jelszavakat skandálni, amelyek sokszor nem is nagyon egyeztethetőek össze a kereszténységgel?
Más hívők, ti hogy vagytok ezzel?
válasza:Örülök, hogy ilyen gyorsan válaszoltál, én nekem nem megy ez ilyen hirtelen.
Igen, imádkozhatunk azokért is, akik politikai vezetőink lesznek, hogy nyugodt életünk legyen –ahogy az Írás mondja. De nyilván nem azért, hogy választási és politikai sikerei legyenek, mert akkor már állást foglaltunk, bár ezt így nem is írtad.
Valójában bárkiért imádkozhatunk, még az üldözőinkért is! (Persze, ezzel is tisztában vagy)
(Máté 5:44) „Én azonban azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket”
„Az én királyságom nem része e világnak. Ha a királyságom része volna e világnak, szolgáim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. Így azonban a királyságom nem innen való.”
Szelíden megkérdezem: ezt a fenti szöveget lehet-e félreérteni? Tehát, ha Jézusért, Isten fiáért nem lehetett fegyvert fogni, pontosabban harcolni fizikai eszközökkel, akkor miként lehet egy közönséges emberi uralkodóért, vagy emberi eszmékért háborúzni, ölni egymást. Egy katonának pedig –ne szépítsük, ez a dolga, nem? (A nagy vezérek úgy is gondoskodnak róla)
Nekem nem úgy tűnik, hogy Jézusnak ez a beszéde itt és máshol a bibliában csupán egy jó tanács, ajánlás lenne.
Még i. sz. 295-ben történt: a thevestei Maximilianust, a római hadsereg egyik veteránjának fiát behívták katonai szolgálatra. Amikor a prokonzul a nevét kérdezte, ő így válaszolt: „Miért akarod tudni a nevemet? Lelkiismereti okom van, hogy megtagadjam a katonai szolgálatot: keresztény vagyok . . . Nem szolgálhatok; nem véthetek a lelkiismeretem ellen.”
A prokonzul figyelmeztette: az életébe kerülhet, ha nem engedelmeskedik. „Nem szolgálok; lefejeztethetsz, de nem szolgálom e világ urait; az én Istenemet akarom szolgálni” (Arnold Toynbee: An Historian’s Approach to Religion).
Neked is tudnod kell, hogy az első századokban többek között ezért volt a keresztény gyülekezet megbélyegezve. Egyenesen destruktívnak tartották őket, vajon miért? Mert rászolgáltak? Pusztították a népet?
Nem, csak azért, amiért ma is hasonló vádakkal illetnek olyanokat, akik ilyen módon akarnak semlegesek maradni!
Másrészt az újszövetségben sehol sem találsz olyan személyt, katonát, aki keresztelkedése után is aktív szolgálatban maradt volna.
Vagy Kornéliuszról, esetleg bárki másról olvasunk ilyeneket? Hogyan férne ez össze Krisztus tanításával?
Nikodémusz és más elöljárók –ezek a példák is nagyon sántítanak:
János a beszámolójában nem tárta fel, hogy Nikodémusz miért „kért felmentést” a ’kínoszlopa felvétele’ alól, és miért nem követte Jézust, viszont hagyott néhány nyomra vezető jelet, amely talán magyarázatot ad ennek a farizeusnak a habozására.
Először is János rámutatott, hogy ez a zsidó elöljáró „éjszaka” ment el Jézushoz (János 3:2). Egy bibliatudós ezt ezzel indokolja: „Nikodémusz nem a félelem miatt ment Jézushoz az éjszaka leple alatt, hanem azért, hogy a tömeget elkerülje, hogy ne szakítsák félbe a Jézussal folytatott beszélgetését.” János azonban ugyanabban a szövegkörnyezetben, amelyben úgy utalt Nikodémuszra, mint aki „először éjszaka ment” Jézushoz, az Arimateából való Józsefről úgy beszél, mint aki „tanítványa volt Jézusnak, de csak titokban a zsidóktól való félelem miatt” (János 19:38, 39). Valószínű tehát, hogy Nikodémusz „a zsidóktól való félelem miatt” ment éjszaka Jézushoz, hisz nem ő volt az egyetlen, aki akkoriban félt kapcsolatot ápolni Jézussal (János 7:1)
Tehát valójában nem vállalták fel Jézus követését az ő pozíciójukban.
„…a vallásföldrajzi értelemben vett kereszténység és az őszinte, szívbéli, Jézust valóban ismerő és követő kereszténység nem ugyanaz.”
Ezen utóbbiak, a ’Jézust valóban ismerők’ ezek szerint nagyon kevesen vannak/voltak, mert a ’földrajzi értelemben vett kereszténység’ nagy pusztítást végzett elsősorban önmagában.
És ha számításba veszed, hogy akkor még sokkal több ember volt gyakorló „hívő” (a nagy többség!), ma már csak a kisebbség, akkor ebből ma hányan ’Jézust valóban ismerők’?
A végére:
Nem az a kérdés, hogy lehet-e tisztán csinálni a politikát, vagy csak mocskosan, mert biztos vannak jó szándékúak is, hanem az a probléma, hogy az emberi politika szellemi zsákutca!
Még a mai rendszerünk is, mely állítólag demokrácia a természetéből adódóan súlyos gondokkal küzd.
Sokan leírták már, hogy ez, az emberek által legszimpatikusabbnak tartott társadalmi forma, mégis nagy vezetők szóvá tették, miszerint nem azért ragaszkodnak hozzá, mert annyira szuperjó, és ideális, hanem mert nincs jobb!
Az embereknek nem is fog a fejében jobb születni, de ez nem azt jelenti, hogy nincs is jobb!
Te biztosan tudod miről beszélek.
(Hát ez nagyon hosszú lett, bocs)
Jó veled erről beszélgetni. Főleg az a jó benne, hogy bár úgy néz ki, hogy ebben egy kicsit eltérő módon éljük meg a hitünket, nem érzem szükségét, hogy mindenáron ellenérvet hozzak. De azért reagálok - nem is vitatkozásból, inkább véleménykifejtésből.
---
"De nyilván nem azért, hogy választási és politikai sikerei legyenek, mert akkor már állást foglaltunk, bár ezt így nem is írtad."
A legutóbbi országos önkormányzati választások előtti napon én vezettem a gyülekezetünkben az imaórát. Az volt a tárgya, hogy imádkozzunk azért, hogy Isten adjon az országnak saját elgondolása szerinti vezetőket. Semmilyen célzás konkrét párt vagy személy irányában, vagy ellen nem hangzott el. (Meg van a szövege Word formátumban, ha akarod, elküldöm.)
Tehát ahogy te is írtad, semmiképpen sem konkrétan pártpolitikai állást foglalva az egyház vagy a gyülekezet nevében. (Persze ezek után én is elmentem szavazni és a legjobb lelkiismeretem szerint leadtam a voksomat - de nem prédikáltam senkinek azt, hogy mások is ugyanarra adják :) )
---
Nikodémuszt és Arimátiai Józsefet elgombáztam, igazad van, tényleg rossz a példa. Ha később fel is vállalták az ő pozicióikban a Krisztusban való hitet (tudjuk, hogy József ezt megtette, amikor Pilátustól elkérte Jézus testét) akkor valószínűleg a zsidó elöljárók többsége kipenderítette őket onnan, tehát nemigen maradhattak aktív politikusok.
Viszont a korai kereszténységben gyakorlatilag senki sem igen lehetett aktív politikus, mivel akkor és ott egy kifejezetten üldözött kisebbség voltak. Talán kivétel lehet a Pál ciprusi útja során megtért Szergiusz Paulusz helytartó (ApCsel 13)
Azzal továbbra is vitatkoznék, hogy ne lehetne a hívő ember politikus. Ott van Ábrahám - nem egy mai értelemben vett politikus, de egy klán feje, Mózes, az egész nép irányítója, Dávid király, Jósiás - ezek az emberek Isten szíve szerinti vezetők voltak. Aztán ott van József, Dániel, Nehémiás, Mordokaj - mindannyian politikusok voltak, sőt gyakorlatilag egy a zsidók felett uralkodó multikulturális közegben tudták úgy szolgálni a népüket, hogy nem veszítették el és nem tagadták meg a hitüket. És Isten mindannyiukról elismerően nyilatkozik. (Kétségtelen persze, hogy nem keresztények voltak, de ez a fogalom akkor még nem létezett)
---
"„Az én királyságom nem része e világnak. Ha a királyságom része volna e világnak, szolgáim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. Így azonban a királyságom nem innen való.”
Szelíden megkérdezem: ezt a fenti szöveget lehet-e félreérteni? Tehát, ha Jézusért, Isten fiáért nem lehetett fegyvert fogni, pontosabban harcolni fizikai eszközökkel, akkor miként lehet egy közönséges emberi uralkodóért, vagy emberi eszmékért háborúzni, ölni egymást. Egy katonának pedig –ne szépítsük, ez a dolga, nem? (A nagy vezérek úgy is gondoskodnak róla)
Nekem nem úgy tűnik, hogy Jézusnak ez a beszéde itt és máshol a bibliában csupán egy jó tanács, ajánlás lenne."
Igazad van, egy emberi uralkodóért, illetve emberi eszmékért elpusztítani a másik embert szerintem sem egyeztethető össze a keresztény hittel.
De nem csak ez lehet egy mai katona funkciója. Hanem például a hazája védelme (akár a puszta jelenlétével) vagy katasztrófavédelemben segítségnyújtás. Szerintem van szabadsága a keresztény embernek katonai pálya választására is, a gyilkolásra nincsen.
---
"Ezen utóbbiak, a ’Jézust valóban ismerők’ ezek szerint nagyon kevesen vannak/voltak, mert a ’földrajzi értelemben vett kereszténység’ nagy pusztítást végzett elsősorban önmagában."
Egyetértek, elsősorban önmagában :((. De ez nem újdonság. Amióta Káin megölte Ábelt, a vallásos ember mindig üldözte a hívőt, és Jézus is megmondta, hogy ez így lesz.
---
"És ha számításba veszed, hogy akkor még sokkal több ember volt gyakorló „hívő” (a nagy többség!), ma már csak a kisebbség, akkor ebből ma hányan ’Jézust valóban ismerők’?"
Fogalmam sincs. Nyilván csak a szíveket ismerő Isten tudja csak pontosan megítélni, hogy kik tartoznak valóban az ő táborához és kik "báránybőrbe bújt farkasok". Valamennyire ezt már megpróbálták evangéliumi hívők feltérképezni, és olyasmi jött ki, hogy az össznépesség 1-2 %-a az, aki tényleg komolyan veszi a hitét. Na de azt a határt is hol húzod meg, hogy mi a komoly hit? Ha csak az, aki meg is merne halna a hitéért, ki tudja, hány ilyen van? Szeretném azt mondani, hogy én ilyen vagyok - ilyen akarok lenni! - de adódhat olyan helyzet, hogy mégis gyávának bizonyulok. (Bár kérem Istent, hogy ne így legyen!) Szóval passz, nem tudom, hány ember TÉNYLEG hívő.
---
Jézus királysága valóban nem ebből az országból való, ezért szerintem:
1. zsákutca volt, amikor az egyház össze akart fonódni a hatalommal és ma is az, ha megteszi
2. zsákutca minden politikai utópia, földi mennyország létrehozására irányuló kísérlet, mert ahogy te is írod, van valami jobb, és azt a valami jobbat emberi erővel nem tudjuk megalkotni, azt csak az Úr Jézus tudja elhozni
Mivel Isten terve szerint nem ez a 70-80 év az ember élete, hanem ez csak egy rövid vándorút a végső haza felé, ezért minden olyan megnyilvánulás, amely arra irányul, hogy a hívő ember itt a földön gyökerezzen meg, zsákutca.
Tehát például szerintem az is, ha minden pénz és energia arra megy el, hogy itt a földön egy csúcsszuper, összkomfortos életet hozzunk létre. --> Azért, mert a Biblia szerint itt nincsen maradandó otthonunk, hanem csak a mennyben.
Viszont nyilván nem baj, ha az embernek van egy lakása ezen a földön, mégha tudja, hogy az csak egy ideiglenes sátor is.
Ha úgy gondolkozunk, hogy amit itt a földön teszünk, az a mennyeihez képest úgyis tökéletlen, és nem maradandó, akkor semmit sem teszünk. Akkor meg sem próbálunk egy beteget meggyógyítani, mivel tudjuk, hogy azt a tökéletes egészséget, amivel a mennyben fog rendelkezni, itt úgy sem adhatjuk meg neki.
De azért gyógyítunk, és Jézus is meggyógyított embereket itt a földön, pedig tudhatta, hogy utána úgyis megöregednek, és megint betegek lesznek, és meghalnak.
Tehát amíg tudom, hogy nem lehet Jézus mennyei országának megvalósítása egy keresztény politikusnak célja itt ezen a földön;
úgy gondolom, hogy az viszont lehet, hogy szolgálja ebben az elmúló világban az embereket, tisztességével, szakmaiságával, segítőkészségével bizonyságot téve az ő Uráról, és arról az eljövendő Országról. Ha Isten elhívhat egy Dávidot a juhok mellől, hogy király legyen, vagy egy Dánielt, hogy kormányzó legyen, miért ne hívhatna el valakit polgármesternek, vagy önkormányzati képviselőnek ma Magyarországon?
válasza:Tényleg szuper, amiket írsz!
Lényegében sok mindenben hasonlít a felfogásunk, de egy dologban van nagyobb különbség, (konkrétan a feltett kérdéseddel kapcsolatos), viszont ez majd kicsit lejjebb ki fog derülni.
Az én véleményem az, amit valamikor egy amerikai humorista így fogalmazott meg:
„Mindenki tudatlan, csak más-más témában”
A terjedelmére, komplexitására nézve, még a bibliában is lehetnek fehér foltok mindegyikünknek.
„Viszont a korai kereszténységben gyakorlatilag senki sem igen lehetett aktív politikus, mivel akkor és ott egy kifejezetten üldözött kisebbség voltak.”
Ezt nagyon jól látod! Annyit tennék csak hozzá, hogy természetesen nem azért voltak üldözöttek, mert kisebbség voltak, mert sok más vallási kisebbséget nem üldöztek.
Nyílván a világnézetük zavarta Rómát, meg a Zsidókat is.
És ez az! Mi lehetett a baj a gondolkodásukkal? Kinek és miért volt baja?
A magyarázat a vallási, politika semlegességük volt! (Ennek vannak jelenkori párhuzamai)
Nem voltam teljesen pontos az előző kommentemben, ezért nem is volt egyértelműen érthető.
Amikor ezt írtam: „az emberi politika szellemi zsákutca!”, bár igaz, de mégsem ez a legnagyobb baj a politizálással.
Olvastam egyszer egy könyvet, az amerikai „Amway” nagypapa egyike írta a kettő közül, a címe az volt, hogy „Higgy!”.
Ez most nem az Amway szeminárium, ne ijedj meg!
Csak az ő vallásos meggyőződését szeretném kiemelni, ami erősen magában foglalja a „vallásföldrajzot” is.
Neked gondolom természetes, hogy ha valaki jó patriótaként kötődik a saját nemzetéhez, azzal semmi baj nincs.
De ez az úriember azt állította, hogy Isten volt az, aki kiemelt helyzetbe hozta Amerikát, ezért ami onnan kiindul, az egész emberiségnek áldásos lesz (és ez nem csak Amerikára jellemző, sőt szinte mindenhol hallani hasonlókat). Csak azt nem értem, ezt hogy hozta össze a bibliával?
Azazahogy értem, sehogy!
Na, most a patriotizmus és a „kötődés” kényes dolog a Biblia szerint.
Furcsát írok? Nem annyira!
Mit értek én a semlegesség alatt?
Azt már az előzőekben megbeszéltük, Jézus mit tanított az „császárral” szembeni kötelességeinkről.
Ha tehát a császár olyasmit követel meg a keresztényektől, ami Isten akaratával ellentétes, Isten törvényét a „császár” törvénye fölé kell helyezniük. Ez éppen az ellenkezője annak, amit a kereszténység általában gyakorol (Tisztelet a kivételnek).
Sok úgynevezett „keresztény” aligha érez lelkiismeret-furdalást Isten törvényének megszegése esetén, miközben a császár parancsát teljesíti. Egy hazafi ezt így fejezte ki: „ A mi hazánk! . . . bárcsak mindig igaza lenne; de jóban-rosszban a mi hazánk marad.”
1914 óta a két világháborúban és több mint száz kisebb konfliktusban egy óceánnyi mennyiségű vért ontottak. Egy évszázaddal ezelőtt Guy de Maupassant franca író azt mondta, hogy az „a csírasejt, amelyből a háborúk kikelnek” a hazafiság, amit ő a „vallás egyik fajtájá”-nak nevezett. Sőt a The Encyclopedia of Religion azt írja, hogy a hazafiság unokatestvére, a nacionalizmus „a vallás egyik jellemző formájává vált a modern világban, betöltve azt az űrt, amely a hagyományos vallási értékek csökkenése miatt keletkezett”.
Ezzel egyezően, mit tanít nekünk valójában a Biblia a semlegességről?
Pont Kornéliusszal kezdődően nyitott Isten a nemzetek felé megadva, hogy ők is kaphassanak a szent szellemből, nem volt már a zsidóság kiváltságos Istenuralom (teokrácia) alatt.
Nem volt innentől kezdve „sem Zsidó, sem Görög”, minden nemzetből egyformán részesülhetett mindenki Isten kegyelmi ajándékában.
Nem volt kiváltságos nemzet innentől egyik sem! Amerika sem, a Magyar sem.
De ha én hűséget esküszöm katonaként, vagy politikusként a hazámnak (ami ezekben az esetekben kötelező), akkor az életem árán is meg kell védenem!
De miért, vagy kiért adom az életemet! A hazámért, vagy Istenért? A kettő nem lehet ugyanaz, mert Isten nem „magyar” párti!
Na bumm!
Írtál példákat a Héber Iratokból a vezetőkre. Való igaz, ők azok voltak, de ezt is a Zsidók akarták, hogy emberi királyaik legyenek! Egy lázadás volt Isten kormányzása ellen.
Egyébként is, Izrael a Teremtővel akkor különleges szövetségben volt, és ez az államforma Jézussal (Kornéliusz után) megszűnt.
A mai Izrael meg… - nem is folytatom!
Nem tudom, milyen elvárások vannak egy polgármester életében. Nyilván mindenkinek, ha keresztény, önmagának kell meghoznia a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretével összhangban a döntéseit.
Én csak leírtam, hogy miért nem tudom „lazábban” értelmezni a haza szeretetet, semlegességet és az ezekhez kötődő dolgokat.
Az viszont nagyon érdekelne, hogy te, mint teológushallgató, hogyan látod ezt?
"Tényleg szuper, amiket írsz!
Lényegében sok mindenben hasonlít a felfogásunk, de egy dologban van nagyobb különbség, (konkrétan a feltett kérdéseddel kapcsolatos), viszont ez majd kicsit lejjebb ki fog derülni."
Ja, barátkoznunk kellene :))
---
"Az én véleményem az, amit valamikor egy amerikai humorista így fogalmazott meg:
„Mindenki tudatlan, csak más-más témában”
A terjedelmére, komplexitására nézve, még a bibliában is lehetnek fehér foltok mindegyikünknek."
Hajajj, nekem rengeteg van. Most fejeztem be az első évfolyamott és bár ez alatt is rengeteget tanultunk, úgy érzem, hogy szinte semmit sem tudok. És ezt nem (ál)szerénységből írom, hanem pont azért mert hihetetlen könyv a Biblia!! Ismerek olyan nyugdíjas baptista lelkipásztort, aki miután egy életet végigprédikált a Bibliából (!), elhatározta, hogy megteszi ugyanazt, mint Charles Spurgeon, aki állítólag 130-szor olvasta el a Bibliát egymás után Genezistől Jelenésekig. Miután ezt megtette "nem bírt leállni", mert olyan mélységeket fedezett fel, és most olvassa 147-edszerre. Tudom, hogy az ilyen emberekhez képest sehol sem vagyok bibliaismeretben.
---
"Nyílván a világnézetük zavarta Rómát, meg a Zsidókat is. És ez az! Mi lehetett a baj a gondolkodásukkal? Kinek és miért volt baja?
A magyarázat a vallási, politika semlegességük volt!"
Egyértelmű, hogy a világnézetük zavarta Rómát is, meg a zsidókat is. Rómát az, hogy bár alapvetően normális, tisztességes, rendezett körülmények között élő állampolgárok voltak, de nem voltak hajlandóak a császárt kyrios-nak (úrnak), vagy latinul dominus et deusnak elismerni, mert ez szerintük csak Jézust illette.
A zsidókat más dolgok zavarták. 1.Ők politikai Messiást vártak, Jézus nem volt az 2.Ráadásul kereszten halt meg, ami az ő szemükben botrány volt 3. Nacionalizmusuk miatt képtelenek voltak elfogadni, hogy Isten mást is kiválaszt
---
"Neked gondolom természetes, hogy ha valaki jó patriótaként kötődik a saját nemzetéhez, azzal semmi baj nincs."
Én azt tudom elmondani én hogy vagyok ezzel. Szeretek magyar lenni. Szeretem ezt a tájat, ezt a kultúrát, ezt a nyelvet (hogy eredetiben olvashatom Arany Jánost) az ízeket. Együtt örülök, vagy vagyok szomorú a többi magyarral közös történelmünk egyes részein.
DE: soha egy pillanatra sem gondolom azt, hogy bármely más nemzetnél többet érnénk, vagy jobbak lennénk, vagy kedvesebbek lennénk Isten előtt.
----
"De ez az úriember azt állította, hogy Isten volt az, aki kiemelt helyzetbe hozta Amerikát, ezért ami onnan kiindul, az egész emberiségnek áldásos lesz (és ez nem csak Amerikára jellemző, sőt szinte mindenhol hallani hasonlókat). Csak azt nem értem, ezt hogy hozta össze a bibliával?"
Hát sajnos ilyen összemosás sok van. Sőt olyan is, aki meglepődik, hogy Jézus nem amerikai volt. LOL Vannak magyarok is, akik meg vannak győződve, hogy Jézus magyar volt, és szerintem sok nemzetbeli ember hiszi azt, hogy az ő népe a választott nép, pedig ezt Isten csak a zsidókról mondta ki, utána pedig Krisztusban mindenkiről.
---
"1914 óta a két világháborúban és több mint száz kisebb konfliktusban egy óceánnyi mennyiségű vért ontottak. Egy évszázaddal ezelőtt Guy de Maupassant franca író azt mondta, hogy az „a csírasejt, amelyből a háborúk kikelnek” a hazafiság, amit ő a „vallás egyik fajtájá”-nak nevezett. Sőt a The Encyclopedia of Religion azt írja, hogy a hazafiság unokatestvére, a nacionalizmus „a vallás egyik jellemző formájává vált a modern világban, betöltve azt az űrt, amely a hagyományos vallási értékek csökkenése miatt keletkezett”. "
Egyetértek. Szerintem is sok embernek vallása a nacionalizmus.
---
"De ha én hűséget esküszöm katonaként, vagy politikusként a hazámnak (ami ezekben az esetekben kötelező), akkor az életem árán is meg kell védenem!
De miért, vagy kiért adom az életemet! A hazámért, vagy Istenért? A kettő nem lehet ugyanaz, mert Isten nem „magyar” párti!"
Én különválasztanám a katonát és a politikust.
De mindkét esetben a fogadalomtétel pontos szövegét kellene megvizsgálni, hogy konkrétan abban van-e olyan, amit hívő ember jó lelkiismerettel nem mondhat ki.
----
"Írtál példákat a Héber Iratokból a vezetőkre. Való igaz, ők azok voltak, de ezt is a Zsidók akarták, hogy emberi királyaik legyenek! Egy lázadás volt Isten kormányzása ellen."
Igen, de másról beszélünk. Én az adott konkrét jelenlegi helyzetről, te pedig abszolút értelemben véve.
Pl. Először valóban lázadás volt királyt kérniük, de Isten meghallgatta a kérést, és onnantól kezdve a királyság legitim volt. Saul király Isten felkenésével rendelkezett, olyannyira, hogy Dávid emiatt nem akarta megölni.
Dávid és Betsabé kapcsolata eredetileg a legsúlyosabb bűn volt, és szenvedniük is kellett miatta, de évekkel később már Isten kettőjük házasságát legitimizálta, és abból született Salamon, akit szintén szeretett Isten, amíg S. el nem fordult tőle.
---
"Egyébként is, Izrael a Teremtővel akkor különleges szövetségben volt, és ez az államforma Jézussal (Kornéliusz után) megszűnt.
A mai Izrael meg… - nem is folytatom!"
Izrael sok dologban visszaél a helyzetével, az USA támogatásával, stb. ez kétségtelen.
De a zsidók továbbra is különleges tervet foglalnak el Isten tervében, és a végső időkben fel fogják ismerni Jézust és különleges szerepe lesz ennek a népnek"
---
"Nem tudom, milyen elvárások vannak egy polgármester életében. Nyilván mindenkinek, ha keresztény, önmagának kell meghoznia a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretével összhangban a döntéseit. "
Egyetértek.
----
"Én csak leírtam, hogy miért nem tudom „lazábban” értelmezni a haza szeretetet, semlegességet és az ezekhez kötődő dolgokat.
Az viszont nagyon érdekelne, hogy te, mint teológushallgató, hogyan látod ezt?"
Én úgy, hogy senki és sem előzheti ki a megváltott ember szívében Krisztust és mennyei Atyját.
Most elrohanok, mert színházba fogunk menni este, és a feleségemért kell menjek kocsival.
Azért ha valaki kettőnkön kívül még nyomon követi az eseményeket, nyugtassuk meg, hogy csak eszmét cserélünk, és nem véres küzdelmet folytatunk, mert asszem Titusznak, vagy Timóteusnak írja Pál, hogy nehogy a hallgatóság romlására folytassanak valakivel is szóharcot.
üdv: Gyuri
válasza:Bizony, más is írhat, akit érdekel ez a téma. Mások véleménye is ugyanúgy fontos.
Nem egyszerű, én elhiszem, de az biztos, ha az emberek méltósággal próbálnak egymáshoz szólni, (szó szerint!) a legnagyobb ellentétek is elsimíthatók.
Ez egy jó eszmecsere, amit mi itt művelünk, remélem a kívülállók sem gondolják egy-egy lövészároknak!
Örülök, hogy ekkora a buzgalom benned a Biblia igazsága iránt! Nagy kitartást kívánok hozzá. A kitartáson múlik minden!
Én is csak segítséggel tudok hozzászólni.
Nem vagyok Nazarénus, bár anyai ágon sokan vannak a családban, édesanyám lány korában így nőtt fel, de később férjhez ment egy katolikushoz, apámhoz. Ezért nem maradt Nazarénus.
Egyébként, mivel beleszületett, +egyéb körülmények miatt nem lett meggyőződéses hívő (akkor).
Privát levélben majd írok többet magamról, rendben?
De neked most annyit elárulok, hogy az ókori zsidókhoz hasonlóan az én hitem sem választja külön a lelket a testtől. A Biblia sem.
Szerintem ebből te már mindent tudsz.
Az ókori zsidó vezetőkhöz visszatérve, ők egy olyan népet kormányoztak, akik közvetlenül a Teremtő Istennek fogadtak hűséget, lojalitást, teljes önátadást. Izrael elöljáróinak szintén ezt kellett tenni, ugyanígy.
De ma a modern nemzetek uralkodói, vezetői kinek, vagy minek tesznek szent esküt?
Ma egyetlen ország sem mondhatja magáról, hogy teokrácia lenne, sőt az Isteni tőrvényeket erőteljesen és könyörtelen módon a legtöbb esetben figyelmen kívül hagyja.
Akkor ezen országok politikusai az ókori zsidó kormányzók mintájára Isten legitimitását élvezik? „Legitimek” abból a szempontból, hogy a keresztényeknek el kell fogadniuk, nem (VOLNA) szabad ellenük támadni, lázadni. De az a sok hatalmi harc, ami ezeket jellemzi, biztosan nem Isten közvetlen irányítása.
Nem, Ő türelmes, de a hosszútűrése egyszer csak lejár.
A nemzet, a haza „szentsége” iránti teljes lojalitás (ha formailag is) mindig fontos kitétel manapság az állami/katonai eskük szövegében. Tudom, én még voltam katona.
Legyen! Szíve joga ki kinek, minek esküszik teljes odaadással.
De egy kereszténynek, ha a Bibliát komolyan veszi, érzékenynek kellene lennie ezekre.
Mivel nem akarok nagyon eltérni a tárgytól, ehhez ennyit tudok most hozzá tenni.
Az utolsó hozzászólásodban csak egy téma maradt (nagyon érdekes, és kicsit összetett), amiről szeretnék tőled kérdezni. Ez Isten terve a zsidókkal.
Tudom, sok embernek kényes kérdés ez a politikai, katonai semleges álláspont, erről nem tehetek.
De jelen pillanatban ezt tudom a bibliából, ha valakinek pontosabb, hitelesebb információja van ezzel kapcsolatban, szívesen fogadom.
Józsi voltam Kiskunhalasról.
"Örülök, hogy ekkora a buzgalom benned a Biblia igazsága iránt! Nagy kitartást kívánok hozzá. A kitartáson múlik minden!"
Köszönöm, viszont.
---
"Privát levélben majd írok többet magamról, rendben?
De neked most annyit elárulok, hogy az ókori zsidókhoz hasonlóan az én hitem sem választja külön a lelket a testtől. A Biblia sem.
Szerintem ebből te már mindent tudsz."
Sajnos ennyiből nem tudom kitalálni. Ha nem publikus, írd meg privátban.
---
"Az ókori zsidó vezetőkhöz visszatérve, ők egy olyan népet kormányoztak, akik közvetlenül a Teremtő Istennek fogadtak hűséget, lojalitást, teljes önátadást. Izrael elöljáróinak szintén ezt kellett tenni, ugyanígy.
De ma a modern nemzetek uralkodói, vezetői kinek, vagy minek tesznek szent esküt?
Ma egyetlen ország sem mondhatja magáról, hogy teokrácia lenne, sőt az Isteni tőrvényeket erőteljesen és könyörtelen módon a legtöbb esetben figyelmen kívül hagyja."
Egyetértek.
---
"Akkor ezen országok politikusai az ókori zsidó kormányzók mintájára Isten legitimitását élvezik? „Legitimek” abból a szempontból, hogy a keresztényeknek el kell fogadniuk, nem (VOLNA) szabad ellenük támadni, lázadni. De az a sok hatalmi harc, ami ezeket jellemzi, biztosan nem Isten közvetlen irányítása.
Nem, Ő türelmes, de a hosszútűrése egyszer csak lejár."
Ebben is egyetértek.
---
"A nemzet, a haza „szentsége” iránti teljes lojalitás (ha formailag is) mindig fontos kitétel manapság az állami/katonai eskük szövegében. Tudom, én még voltam katona."
Én nem voltam. Egyetlen esküt tettem, amikor magyar állampolgár lettem. Kb. 9 éves lehettem akkor. Aztán tettem egy házassági fogadalmat is, de az nem volt eskü.
---
"Legyen! Szíve joga ki kinek, minek esküszik teljes odaadással.
De egy kereszténynek, ha a Bibliát komolyan veszi, érzékenynek kellene lennie ezekre."
Ebben is egyetértek. Mennyi mindenben egyetértünk most :))
----
"Az utolsó hozzászólásodban csak egy téma maradt (nagyon érdekes, és kicsit összetett), amiről szeretnék tőled kérdezni. Ez Isten terve a zsidókkal."
Hát nem akarok úgy tenni, mint aki erről nagyon sokat tud.
A Biblia írt arról, hogy Izráel állam újra létre fog jönni, és hogy a világ minden tájáról összegyűlnek oda a zsidók. Pál közli, hogy végül meg fognak térni, és elfogadják Jézust. Az Úr Jézus is tesz erre utalásokat. Arra is, hogy amikor a zsidók felismerik Jézust, az már a végső időkben lesz.
Valószínűleg az Antikrisztus eljövetele még ez előtt lesz, és először megtéveszti a zsidókat, akik el fogják fogadni őt Messiásként.
Annyira nem vagyok otthon az eszkhatológiában, mint szeretnék, és még 100%-ig kialakult látásom sincs ezen a téren, ez még formálódás alatt van. Általában az a véleményem, hogy jobb, ha kevesebbet mondunk a végidőkről, akkor nem keveredünk nagy butaságokba. Nem szégyen, ha ezzel kapcsolatban az ember nem ért mindent. Sokkal gyanúsabb az, aki órára másodpercre tudnivéli a végső események forgatókönyvét, hiszen még Jézus is azt mondta, hogy a napot vagy az órát a Fiú sem ismeri, sem az angyalok az égben, hanem csak az Atya. Úgyhogy lehet, hogy már amiket írtam, azzal is túl sokat írtam.
válasza:"az én hitem sem választja külön a lelket a testtől."
Most 'önimádó' módon magamat idézem be, bocsi!
Ezzel arra akartam célozni, hogy az egyházamban fontos igazság, hogy a lélek halhatatlanságában nem hiszünk.
Ezzel eléggé egyedül vagyunk, konkrétan nem tudok más felekezetet, bár lehet, hisz annyi van.
Ezékiel 18:4
Mivel a lélek halhatatlanságának tanítása teljesen általános a kerezsténységben, sok erre épülő nem bibliai eszme terjedt el.
Majd írok emailt.
Jó éjszakát!
válasza:A lényeg ez: feladatunk nem evilág szerint, de evilágban élni, és hatni a környezetünkre (Mt 5:13-14, Jn 17:15, Fil 2:15).
Ami a hatalomhoz való hozzáállást illeti, minden hatalom Istentől van (Róm 13:1-7, 1Pt 2:13-14), és - optimális esetben - a közigazgatás feladatait ellátók istenadta funkciót töltenek be istenadta tehetséggel. Istennek való alárendeltségben, a közjó érdekében, a nép pedig a jó kormányzatért Istennek ad hálát. (Ez nem naiv vágyálom, voltak idők, amikor a királyok „Isten kegyelméből" voltak azok, akik voltak, és akiket egyszerű prédikátorok megfeddhettek, ha elfeledkeztek a Királyok királyáról.) Manapság sok vezető funkcióba került ember a tehetségével és a helyzetével nem Istent, nem országát, hanem önmagát szolgálja.
Bár mennyei állampolgárok is vagyunk (Fil 3:20, Ef 2:19), kötelességünk a társadalmi rendért és igazságosságért imádkozni, és életvitelünkkel is küzdeni érte (1Tim 2:1-2, Tit 3:1-2). Ha az apostol ezt a hozzáállást követelte a pogány Római Birodalom idején, akkor a mai demokráciák korában sem lehet más a hozzáállásunk. Ha evilági feladatunk, talentumunk a közigazgatásba hív, és a fennálló rendszer sem keresztényellenes diktatúra, akkor Isten nevében és lelkiismeretünk tisztaságához ragaszkodva (Csel 5:29) végezhetjük a dolgunkat, jótékony hatást gyakorolhatunk világunkra (Róm 16:23).
Igenis van különbség rendszer és rendszer között, s ezt a keresztényeknek kellene a legjobban tudni, hiszen régen és helyenként ma is sok országban diszkriminálják őket - de nem mindig és mindenhol.
A újkori és legújabb kori nagy evangéliumi ébredések története mind Jézus társadalomátalakító hatalmáról szól, aki egész országrészeket ki tud szabadi-tani az ördög hatalmából és meg tud tisztítani minden fertőtől. Ilyesmire azonban mindig csak azok kaphattak és kaphatnak felhatalmazást, akik számára Jézus Krisztus maga az Úr Isten (1Kor 12:3.13, Fil 2:11, Mt 28:18).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!