Szerintetek a Jehova tanúi által használt biblia miben különbözik a más vallsok által használt bibliáktól?

"A "harmadnapra feltámadt" a fizikai valóját jelenti. Na ne már, hogy a lelke meg még 2 napig benne "rekedt", mikor a lélek "szabad"??"

Olvastam ezt a ma velem leszel a paradicsomban vitácskát az első oldalon. Csak lenne azért mégis kérdésem. Csak kérdem. Jézus aznap mikor meghalt nem az alvilágba ment 3 napra? Akkor hogy lehetett vele aznap a paradicsomban?

Mivel az Őrtorony Társulat szerint a halott a feltámadásig egyszerűen nem létezik, a Társulat fordításában, az ÚVF-ben Jézus a jó latornak nem azt ígéri, hogy még aznap vele lesz a paradicsomban, hanem ezt mondja: „Bizony mondom ma: velem leszel a Paradicsomban” (Lk 23:43); a „mondom” után levő vesszőt a Társulat először kettősponttá alakította át (2000-es verzió), majd meghagyta vesszőnek (2003), de mindenképpen a „ma” után tette (ugyanezt a kifejezést persze 73 más esetben úgy adja vissza, hogy a vessző az értelem szerinti helyén van). Pedig a „…neked” után van a vessző, mint az összes ilyen bevezető szövegnél (az ÚVF-ban is 74-ből 73-szor!). Jézus részéről fölösleges lett volna hangsúlyozni, hogy aznap mondja, amit mond.

Az adventisták és az Őrtorony Társulat szerint Jézus a latornak azt mondta: „Bizony mondom neked ma: velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23:43)

Az adventista bibliafordítókat (lásd Clear Word Bible) zavarja, hogy a többi 73 esetben rögtön a fenti kezdőformula után van a vessző vagy kettőspont („Bizony, bizony, mondom neked:...”). Jehova Tanúi ugyanezt tették az Új Világ fordításban, ugyanabból az okból.

Pedig a Lk 23:43-ban a vessző / kettőspont mindig rögtön a „Bizony mondom neked” kezdőformula után jön. De minek is hangsúlyozta volna Jézus, hogy aznap beszél? Miért, mikor beszélt volna? „Bizony mondom neked holnap...” ? :D ...vagy tegnap mondom néked? :-)

Az Index Fórumán írtak az ezzel kapcsolatos érvelésről:

„Egyébként meghallgattam Reisinger ezzel kapcsolatos előadásába, és azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon közepes a meggyőző ereje szentírástudományi területen. Végighallgattam azt a szakaszt, ahol a „bizony mondom neked ma” fordítást védelmezi, és az égvilágon semmit nem hallottam, csak más igehelyek (adventista értelmezésé)re való támaszkodást, általános adventista teologizálást, az ellenkező álláspont minősítgetését, némi egyháztörténeti felvilágosítást, de semmi kényszerítő erejű szövegtani, nyelvtani, görögbeli érvet. Egy szót sem szólt pl. arról, hogy hányszor szerepel a Bibliában ilyen „bizony mondom neked ma”, és hogy mi végre áll most itt ez a szokatlan „ma”, holott semmi szükség rá. Vagyis nem tudta szövegtanilag megindokolni, miért rossz e ponton a Károli, csak azt mutatta ki, hogy az adventista teológiával itt nem fér össze. Márpedig ahhoz, hogy egy fordítást rossznak mondjunk e ponton, ennél több kell.

Nem a teológiának kell meghatároznia a szöveget, hanem fordítva. És a szöveg kétségkívül úgy kerekebb, megszokottabb, hogy „mondom neked: ma velem leszel.”

Ugyanilyen logikával bármikor rittyentek egy ellen-előadást: először kidolgozom a halál utáni tudatos továbblétezés valamiféle teológiáját, aztán mint ezzel ellentétest, megcáfolom a „bizony mondom neked ma” fordítást. Ez ugyanilyen kevéssé meggyőző volna, mint Reisinger előadása.

Egyébként a paradicsom nem (feltétlenül) azonos a mennyel. Aki nem a mennybe megy, attól még mehet a paradicsomba. A paradicsom itt az ószövetségi igazak halál utáni tartózkodási helye. Az „Ábrahám kebele” is ezt a helyet jelöli.”

-----

Bemásolom azt is, amit a BikBak-on írtak erről:

„Az Őrtorony Társulat egy érdekes megoldást alkalmaz a Lukács 23:43 fordításánál, amely így szól:

„...Bizony mondom neked ma: velem leszel a Paradicsomban.”

Érdekes azt Westcott és Hort szövegben is elolvasni. A koiné nyelv mellett a Westcott és Hort szöveg tartalmaz egy szó szerint angol fordítást, amely vessző nélkül így szól:

„Amen to you I am saying today with me you will be in the Paradise.”

Lefordítva (lehet másképp is):

„Ámen neked én mondom ma velem leszel a Paradicsomban.”

Hova kell tenni a vesszőt? A görög szövegben a mondom és a ma szó között van, az angolban a saying és a today között (mondom neked, ma velem). Magyarban ennek megfeleloen a görögbol (Westcott-Hort) így lehet helyesen fordítani:

„Bizony, mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban.”

Mivel az ’ámen’ egy idegen szó a görögben is, ezért a bizony helyett helyes lehet meghagyni az áment, de nem muszáj. Jézus ígérete még a Társulat által hitelesnek tekintett (és használt) alapszöveg szerint is egyértelműen nem az volt, hogy „én ma mondom, hogy majd velem leszel a Paradicsomban”; hanem: „azt mondom neked, hogy ma velem leszel a Paradicsomban”.

Jehova Tanúi azzal érvelnek rögtön, hogy az eredeti iratokban nincsenek vesszők. Ez igaz, tehát a fordítón múlik, hogy hova helyezi (de akkor azt se felejtsék el, hogy nem létezett kisbetűs theosz, azaz isten szó sem a görögben). De a vesszőt nem úgy helyezik el a fordítók, ahogyan a Tanúk elképzelik. Bár nincs fordító, aki teljesen elfogulatlan teológiai szempontból, de ezt igyekeznek háttérbe szorítani. A vesszők és a mondattagolások kérdésében pedig úgy járnak el, hogy a fordítandó szöveg összes hasonló helyének vizsgálata után és alapján hoznak döntést. Jézus a 'mondom neked' kifejezést 74-szer alkalmazza. 73 más esetben a 'mondom neked' külön áll a többi szótól. Az ÚVF is így fordítja ezeket a helyeket. Egyedül a Lukács 23:43 esetén járt el másképpen. Ki volt akkor aki teológiailag valóban elfogult?

A 'mondom neked' kifejezés néhány előfordulása Lukács evangéliumában: 5:24, 7:9, 7:14, 7:28, 7:47, 9:27, 10:12, 10:24, 11:8, 12:4, 15:10, 17:34, 19:26, 19:40, és a 23:43. Minden esetben külön áll a mondat többi részétől.

Akkor vajon mit akart mondani Jézus? Vajon a János 20:17 nem áll szemben ezzel a kijelentésével?

A János 20:17-ben Jézus maximum annyit mond, hogy Ő még nem ment az Atyjához. Ez esetben (maximum) a gonosztevő paradicsomi helye nem egyenlő az Atya tartózkodási helyével.”

Lássuk mit ír a kérdéses részről Lothar Gassman teológus, idézem:

„Mivel Jézus ismeri a halál utáni életet, a kereszten is így szólhat a vele együtt kivégzett bűnbánó gonosztevőhöz: „Bizony mondom neked: MA velem leszel a paradicsomban” (Lk 23:43). Mivel Jehova Tanúi tagadják a halál utáni közvetlen további létet, azon fáradoznak, hogy ezt a verset is másképp értelmezzék. Számukra elképzelhetetlen, hogy Jézus ezt mondta volna a gonosztevőnek: „Ma (vagyis ezen a napon) velem leszel a paradicsomban" (az üdvözültek köztes állapotában). Ezért az Új Világ Fordítás így adja vissza ezt a verset: bizonymondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban.”

A gonosztevő tehát nem aznap kerül a paradicsomba (az üdvözültek köztes állapotába) Jézussal, hanem egyszer valamikor – újjáteremtése után - örökké „Paradicsomban a földön” fog élni. Mivel indokolják ezt a fordítást? Az Őrtorony Társulat bibliai lexikonában ez áll:

- - -

„A központozás e szavak visszaadásánál kényszerűen attól függ, hogyan fogja fel a fordító Jézus kijelentését. A görög szövegben nincsenek írásjelek, mivel csak a IX. században látták el a mai írásjelekkel. Sok fordításban a 'ma' előtt vessző van, így az a benyomásunk, hogy a gonosztevő még aznap jutott a Paradicsomba, ezt azonban a Biblia nem támasztja alá. Jézus maga halott volt és a sírban feküdt, amíg a harmadik napon azok ’zsengéjeként’, akik feltámadnak, fel lett támasztva... Ezért minden arra utal, hogy a 'ma' szóval Jézus nem azt akarta mondani, mikor lesz a gonosztevő a Paradicsomban, hanem arra az időre akarta irányítani a figyelmet, amelyre az ígéret elhangzott, és a gonosztevő egy bizonyos hitet tanúsított Jézus iránt. Ez az a nap volt, amelyen Jézust népének legfőbb szellemi vezetői elvetették, majd halálra ítélték és kivégzésre átadták a rómaiaknak.” (Segítség a Biblia megértéséhez, 1135. o.).

- - -

Jehova Tanúinak bibliai lexikona mindenesetre helyesen mutat rá, hogy az eredeti görög szöveg nem tartalmaz írásjeleket, és a(z utólagos) központozás a fordító felfogásától függ. A központozás persze nem lehet önkényes, hanem a közvetlen és a teljes bibliai SZÖVEGÖSSZEFÜGGÉSBŐL kell származnia. Két kérdést kell tehát feltennünk: Mit akart Jézus mondani a gonosztevőnek ezen a helyen? Majd: Hová kerülnek az írásjelek párhuzamos vagy hasonló helyeken?

Az első kérdés: Mit akart Jézus mondani? Valóban arra akarta helyezni a hangsúlyt az evangélista, hogy Jézus a gonosztevőnek közös haláluk napján paradicsomi életet ígér a távoli jövőben? Vagy pedig az üdvözültek állapotában való azonnali részesedését kívánta kiemelni?

A szövegösszefüggésből kétségtelenül az utóbbi adódik. Hiszen az előbb a gonosztevő azt mondta Jézusnak: „Emlékezzél meg rólam, amikor eljössz országodban!” (Lk 23:42). Az Isten utolsó időben felállított országába vetett hit igen elterjedt volt a zsidóknál, ezzel szemben Jézus máshoz nem hasonlítható teljhatalommal hangsúlyozza: „Bizony, mondom neked: MA velem leszel a paradicsomban” -, bár még nem az örök királyságban, mégis az üdvözültek földi halál és utolsó nap közötti állapotában. Jézus itt kora rabbijainak módján beszél arról az állapotról, amelybe a kegyesek lelkei a meghalás pillanatában kerülnek, a paradicsomban, a gan édenbtn (Edénkért, 1Móz 2:8kk) tartózkodva, anélkül, hogy ezzel előbbre hoznák azt az üdvösséget és dicsőséget, amely csak Isten jövendő országában várja a feltámadt kegyeseket.

Ezt az értelmezést támogatja a tartalmilag hasonló hely, Jn 11:23-26. Jézussal szemben Márta is az „utolsó napi feltámadásról” beszél, amely jól ismert volt a zsidóságban. Jézus ezzel szembeállítja az újat: „ÉN VAGYOK a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal, is él; és aki él, és hisz énbennem, az NEM HAL MEG SOHA.” A szokásos végidei várakozással szemben Jézus az „itt és most”-ot hangsúlyozza, az örök életet, amely nem veszíthető el, és amelyet az Ő jövetelével a hívők ajándékba kapnak.

Ezt az értelmezést - és itt már a fenti második kérdésre válaszolunk - a teljes bibliai összefüggés is támogatja, különösen is a görög „szémeron” („ma”) szó egyéb használata. Éppen Lukács evangéliuma használja jellegzetesen. Mégpedig ISMÉTELTEN, HANGSÚLYOSAN ELŐL, hogy az üdvösség és az Üdvözítő jelenlétét hangsúlyozza: „MA született nektek a Megtartó” (2:11). „MA teljesedett be az írás a fületek hallatára” (4:21). „MA hihetetlen dolgokat láttunk” (19:5). „MA lett üdvössége ennek a háznak” (19,9). Ennek a láncolatnak szerves része ez a mondat is: „MA velem leszel a paradicsomban” (23:43).

Mindenekelőtt a Jézus által gyakran használt „bizony mondom nektek” fordulatból adódik, hogy a „ma" a mondat második feléhez tartozik, oda kell tartoznia: „Ma velem leszel a paradicsomban”. Hiszen több mint 70-szer fordul elő az Újszövetségben: „Bizony (bizony) mondom neked/nektek”, és egyszer sincs „ma” hozzátéve - eszerint minden bizonnyal Lukács 23:43-ban sem.

Hallottuk már, hogy Jehova Tanúi szerint Jézus a halála után közvetlenül egyáltalán nem a „paradicsomban”, hanem egyszerűen „holtan” és „a sírban” volt, amíg három nap múlva újjá nem lett teremtve. A gonosztevő ezért egyáltalán nem lehetett vele halála után. A Jézus Krisztus személyére, a megfeszítésre, feltámadásra és üdvösségre vonatkozó kérdésekkel foglalkozunk vizsgálódásunk következő részében.”

Ez a bizonyos Lukács 23:43 – ha pusztán azt egy verset nézzünk, pusztán nyelvtanilag – nemde olyan, mint ez a híres mondat, hogy:

„Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico”

? :-)

Na de most felelek az érveidre sorban.

- - - -

1. „aznap maga Jézus sem ment sehova, sem a paradicsomba, sem pedig a mennybe”

Nem ment „sehova”?! Ez nem igaz. Az Újszövetségben gyakran előforduló állítás, mely szerint Jézus „föltámadott a halálból” (1Kor 15:20), föltételezi, hogy föltámadása előtt a holtak honában időzött. Jézusnak a testét ugyan betették a (fizikai) sírba (tafosz/mnémeion), a lelke pedig alászállt az alvilágba, amelyet héberül SEOL-nak, görögül pedig HÁDÉSZ-nek neveznek. A seol/hádész - az Őrtorony hazug állításával szemben - természetesen nem azonos a sírral ( hogy miért nem azt angolul elolvashatod itt: forum.index.hu/Article/viewArticle?a=107062386&t=9003631 ), hanem a holtak (lelkeinek) „helyét” jelenti az ószövetségi időkben, és rendszerint „alvilág”-nak fordítjuk.

Jézus, mint minden ember, megismerte a halált, és a lelke leszállt hozzájuk, a holtak honába. De mint Üdvözítő szállt le oda, hirdetvén a jó hírt az ott fogva tartott lelkeknek (1Pt 3:18-19). A halottak honát, ahova a meghalt Krisztus alászállt, az Írás alvilágnak, seolnak vagy hádésznak nevezi, mert akik ott vannak, meg vannak fosztva Isten látásától, a mennytől. A Megváltóra várva ebben az állapotban voltak az összes megholtak, gonoszok és igazak egyaránt, ami nem azt jelenti, hogy azonos volt a sorsuk, miként Jézus az „Ábrahám kebelére” fogadott szegény Lázárról szóló példabeszédben megmutatta.

A Jézus korabeli zsidóság meggyőződése volt az isteni kinyilatkoztatás alapján, hogy Isten a jóknak és a rosszaknak más-más sorsot ad az alvilágban. Ebből következően föltételezték, hogy az alvilág részekre oszlik. Mely részekre? A Hádész alapvetően két részre (volt) osztható: az igazak részére és a kárhozottakéra. Ezt jól mutatja be a szegény Lázáros példázat (Lk 16. fej.).

A) ’Gyehenna’: Ide kerültek a gonoszok, a Szentírás szóhasználata szerint itt van a „tűz és kénkő”, „sírás és fogcsikorgatás”, és az ide kerültek „gyötrődni fognak örökkön örökké”.

B) ’Ábrahám kebele’, vagy ’paradicsom’, latinul ’limbus patrum’-nak szokták nevezni. Az ószövetségi igazak Krisztusig nem a mennyben voltak, hanem a Seolnak az igazak számára „fenntartott” részében.

Tehát Krisztus megváltása előtt az ég/menny be volt zárva; ekkor az elhunytak még mind az alvilágban (a Seolban) voltak együtt (vö. pl. Jób 30:23) egy örömtelen, bús létben, még akkor is, ha örök üdvre voltak kiválasztva. Ők bár külön voltak a pokolra ítéltektől (vö. Ez 32:17-32), de ez a hely - mint a „pokol tornáca” (limbus) -, nem volt az öröm helye, hanem a néma szomorúságé, ahol még Istent sem dicsőítették. Ez tehát teljesen különbözik a mennytől, amit csak Krisztus nyitott meg kereszthalála által.

Tehát, mint fentebb is írtam a megoldás itt az, hogy „a paradicsom nem (feltétlenül) azonos a mennyel. Aki nem a mennybe megy, attól még mehet a paradicsomba. A paradicsom itt az ószövetségi igazak halál utáni tartózkodási helye. Az „Ábrahám kebele” is ezt a helyet jelöli.” Jézus az alvilágnak abba a részébe szállt le, melyben az ószövetségi igazak megváltásukra vártak (limbus Patrum v. pokol tornáca). Ide ment tehát Jézus közvetlenül a testi halála után (tehát AZNAP), és ezt ígérte meg a jobb latornak is.

Mellesleg egyéb probléma is adódik azzal, hogyha JT-s logikával a „földi paradicsomot” értünk itt a „még ma velem leszel a paradicsomban” fordulat esetén, hiszen akkor mit kezdünk azzal a kitétellel, hogy a jobb lator konkrétan VELE (Jézussal!) lesz? Talán Jézus (ha feltételezzük azt az ostoba JT-s világképet, hogy az égi Jeruzsálem nem száll le az új földre, mint a Jel 21. ígéri, hanem örökké különválasztott kasztok külön helye lesz) nem a mennyben lesz, hanem ő is a „paradicsomi földön”? Vagy ha elfogadjuk, hogy itt a „paradicsom” szó a mennyet jelenti, akkor ezek szerint a jobb lator is „felkent”? No meg, ha itt a „paradicsom” jelentheti a mennyet, akkor ugyan miért kéne egy nem-mennyei földet tételeznünk a Szentírásban egy 1935-ben kitalált különkaszt számára, ha az Efézus 4:4 szerint minden egyes hívőnek „egy reménysége” van?!

A fentiek alapján az egész mondanivaló, a Jézus által használt jellemző fordulatok elemzése, a nyelvtan, a természetes olvasat, és a Szentírásban található többi kijelentés együtt épphogy azt támasztja alá, hogy a minden nemszektás bibliafordítás által alkalmazott fordítási módszer a helyes, miszerint Jézus épphogy azt hangsúlyozta, hogy még AZNAP lesz VELE a jobb lator a „paradicsomban”, vagyis az ószövetségi igazak helyén a seol/hádész-ben.

Azt olvastam, hogy van valamiféle ferdítés a Jehova tanúinak a bibliája és az általunk használt Biblia között. Nem tudtam túlságosan belemerülni az övékébe, mert volt a kezembe, de egy lényeges különbséget találtam. Ott a három bölcset asztrológusoknak írja, és tudjuk, mit ír a Biblia a jövendőmondókról és kuruzslókról. Szóval ezért is furcsa nekem.

Egyébként a ferdítés főként Jézus istenségénél és a Szentlélek személy voltánál figyelhető meg.

Itt találtok is ilyen ferdítéseket: [link]

„Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágít minden embert”(Ján 1:9) a JT- nál a következőképpen hangzik: ”Az igazi világosság, amely világosságot ad MINDENFAJTA embernek.” Éppígy a Ján 1:7- ben: „hogy mindenfajta ember higgyen őáltala.” Természetesen a „fajta” szó (γενος genos) egy görög kéziratban sem áll.

Ugyanezt az eljárást alkalmazzák a 2 Tim 2:4- nél, ahol az Új Világ Fordítás(ÚVF) megint „ mindenfajta embert” ír „minden ember” helyett. Itt még a „pontos” szót fűzik hozzá az „igazság megismerésére” való eljutáshoz. A 6. versben a „váltság”-ot a „megfelelő” szóval egészítik ki, ami szintén nem található a görög szövegben.

Így értelmileg eltorzítják a két legfontosabb igét Isten általános üdvakaratáról. Minden nyelven különbség van a között, hogy Isten minden fajta embert (osztályt, csoportot stb.) megment, vagy minden ember megment.

A JT számára a legfontosabb téma Jézus istenségének és a Szentháromságnak tagadása. Mivel az ÚSZ több igehelye tanúskodik erről az igazságról, így természetesen nem maradnak „nyirbálás” nélkül.

rs 375. o. –379. o. Új világ fordítás

Érveljünk! 375–376. o.

Új világ fordítás

Érveljünk!

Alcímek

Hasonló tartalom

Ha valaki azt mondja:

Új világ fordítás

Meghatározás: A Szentírás fordítása közvetlenül héberből, arámiból és görögből mai angol nyelvre, melyet egy Jehova felkent tanúiból álló bizottság készített. Munkájukról a bizottság tagjai kijelentették: „E fordítás készítői, akik szeretik és félik a Szentírás isteni Szerzőjét, igyekeztek a lehető legpontosabban visszaadni Isten gondolatait és kijelentéseit, mivel különleges felelősséget éreztek iránta. Felelősséget éreztek a kutató szándékú olvasók iránt is, akik az örök megmentésük érdekében a legfelségesebb Isten ihletett Szavának fordítására hagyatkoznak.” Az angol fordítás eredetileg 1950 és 1960 között több részben jelent meg. Más nyelvű kiadások az angol fordításon alapulnak.

Mi az „Új világ fordítás” alapja?

A Héber Iratok fordítása a Rudolf Kittel által összeállított Biblia Hebraica 1951—1955 közti kiadásai alapján készült. Az angol Új világ fordítás 1984. évi átdolgozásánál a Biblia Hebraica Stuttgartensia 1977-es kiadását felhasználva korszerűsítették a fordítást. Ezenkívül a Holt-tengeri tekercseket és számos más nyelvű, korai fordítást is figyelembe vettek. Ami a Keresztény Görög Iratokat illeti, legnagyobbrészt az 1881-es Westcott és Hort-féle eredeti szöveget használták fel, de tekintettel voltak több más eredeti szövegre, és sok más nyelvű, korai változatra is.

Kik voltak a fordítók?

Amikor az Új Világ Bibliafordító Bizottság ajándékként megadta a fordításához a kiadói jogot, azt kérte, hogy a bizottság tagjai maradjanak névtelenek. A Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania tiszteletben tartotta ezt a kérésüket. A fordítók nem a maguk dicsőségére törekedtek, hanem csakis a Szentírás isteni Szerzőjének szándékoztak tiszteletet szerezni.

Az idők folyamán több bibliafordító bizottság hasonló álláspontra jutott. A New American Standard Bible (1971) jegyzetes kiadásának borítóján például ezt olvashatjuk: „Eltekintünk attól, hogy felsoroljuk vagy ajánljuk a közreműködő szaktekintélyek nevét, mert hisszük, hogy Isten Szavának önmagában is meg kell állnia.”

Valóban magas színvonalú szakmai szempontból ez a fordítás?

Mivel a fordítók névtelenek kívántak maradni, képzettségükről semmit sem tudunk mondani. A fordítást a minősége alapján kell megítélni.

Milyen ez a fordítás? Egyrészt az eredeti nyelvű szöveg pontos, többnyire szó szerinti fordítása. Nem egy szabad körülírás, amikor a fordító jelentéktelennek tekintett részleteket elhagy, és általa hasznosnak vélt kiegészítő gondolatokat fűz a szöveghez. A tanulmányozó számára a különböző kiadások részletes lábjegyzetei segítséget jelentenek, mivel rámutatnak a különböző változatokra azokon a helyeken, ahol több fordítási mód is elfogadható, és felsorolják az adott változatok alapját képező régi kéziratokat is.

Lehet, hogy egyes versek a szokásostól eltérően hangzanak. Melyik fordítás a helyes? Az olvasót arra buzdítjuk, hogy vizsgálja meg az Új világ fordítás lábjegyzeteiben a különböző kéziratokra vonatkozó hivatkozásokat, a függelékben található magyarázatokat, és hasonlítsa össze egyéb fordítások szóhasználatával. Többnyire azt fogja megállapítani, hogy más fordítók is hasonló kifejezésmódot tartottak szükségesnek.

Miért használják Jehova nevét a Keresztény Görög Iratokban?

Meg kell jegyeznünk, hogy ebben az Új világ fordítás nincs egyedül. Az isteni név megtalálható a Keresztény Görög Iratok héber nyelvű fordításaiban, az ihletett Héber Iratokból vett közvetlen idézetekben. A The Emphatic Diaglott (1864) például 18-szor tartalmazza a Jehova nevet. Isten neve a Keresztény Görög Iratok fordításaiban legalább 38 további nyelven megtalálható, az adott nyelven használatos formában.

Jézus Krisztus kiemelte Atyja nevének fontosságát, amiből felismerhető, hogy ő maga is gyakran használta azt (Máté 6:9; Ján 17:6, 26). Az i. sz. IV. században élő Jeromos (Sophronius Eusebius Hieronymus) szerint Máté apostol először héberül írta meg az evangéliumát, és ebben az evangéliumban a Héber Iratokból sok olyan idézet fordul elő, amelyben az isteni név is szerepel. A Keresztény Görög Iratok más írói a görög Septuagintából (a Héber Iratok görög nyelvű fordításából, melyet i. e. 280 körül kezdtek el fordítani) idéztek, és a Septuaginta régi másolataiban az isteni név héber karakterekkel van feltüntetve, ahogy az a máig is fennmaradt írástöredékeken látható.

George Howard, a Georgiai Egyetem professzora ezt írta: „Mivel a tetragram [az isteni nevet alkotó négy héber betű] még benne volt a korai egyház Szentírását képező görög nyelvű bibliai iratokban, ésszerű azt hinni, hogy az Úsz. [Újszövetség] írói megtartották a bibliai szövegben a tetragramot, amikor a Szentírásból idéztek” (Journal of Biblical Literature. 1977. március, 77. o.).

Miért hiányzik szemmel láthatóan néhány vers?

Egyes versek, melyek más fordításokban megtalálhatók, nincsenek benne a Biblia legrégebbi kézirataiban. Összehasonlítva más modern fordításokkal — például az ÚRB-vel vagy Kat.-tal — megállapítható, hogy más fordítók is felismerték, hogy a szóban forgó versek nem tartoznak a Bibliához. Néhány esetben azokat a Biblia más részeiből vették át és fűzték hozzá egy írnok által másolt szöveghez