Szerintetek tényleg tiltja a biblia a vérátömlesztést?

Nem a vérátömlesztést tiltja. A Bibliában több helyen egyértelműen szerepel, hogy "tartózkodjunk a vértől".

Cselekedetek 15:28-29 "Mert a szent szellem és mi magunk jónak találtuk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok a következő szükséges dolgokon kívül: tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól. Ha gondosan megőrzitek magatokat ezektől, jól lesz dolgotok. Legyetek jó egészségben."

[link]

[link]

A Biblia semmit sem mond a vétranszfúzióról, már csak azért sem, mert a korban nem létezett. A vértilalmat az adott kor viszonyai és gondolkodásmódja szerint kell értelmezni, hogy mire értették.

Jehova Tanúi a következő utasítást hordozzák magukkal: "Mint istenfélő keresztyén, kérem ezúton, hogy testembe semmi esetre és semmi formában és semmikor vért ne adjanak." A Tanúk a vérevés bibliai tilalmára hivatkozva (Csel 15:28-29) nem adhatnak vért, baleset vagy műtét esetén csak vérpótló folyadékokat kaphatak. Ennek a felfogásnak már sok áldozata van, mert előfordul, hogy ez nem elég, hanem teljes vérátömlesztésre van szükség. A Tanúk írott nyilatkozattal hatalmazzák fel a szervezet jogi képviselőjét, aki így megakadályozhatja az orvosi segítségnyújtásnak ezt a formáját. Mindez, úgymond, "Jehova Isten akaratából" történik. Igaz, a lélek a testben "egy a vérrel" (Lev 17,11), egy, de nem azonos. A lelket a vérrel azonosítani ugyanolyan tévedés, mintha valaki az elektromos áramot a vezetékkel azonosítja.

Nem igaz a „vér = lélek" képlet, mert a Biblia a vért a rúah-hal sohasem azonosítja, csak a nefes-sel (és a pszükhével), ami a legtöbbször életet vagy magát az embert jelöli. Az 5Móz 12:23 „a vér az a lélek (nefes)" helyes fordítása: „a vér az életerő hordozója)". A 3Móz 17:11 - „a test élete (nefes) a vérben van" - is azt állítja, hogy a vér az életerőt hordozza.

A vérevéstilalom célja egyrészt a korabeli pogány vérmágia tiltása (a meggyilkolt állat vagy ember életerejének „bekebelezése") és a dögevés miatti fertőzések elkerülése volt. Másrészt pedig a véráldozatok jelentőségét tartatta tiszteletben (Zsid 9:22), hiszen a feláldozott állat vérét a bűnös ember vére helyett fogadta el Isten ideiglenes engesztelésül (1Móz 9:3-4, 3Móz 17:10-11, 5Móz 12:23, Csel 15:19-20.28-29, 21:25, 1Kor 8:8). Az Újszövetségben a „vértől való tartózkodás" apostoli határozata (Csel 15:29) a vérevés ószövetségi tilalmát ismétli meg. Miért kell az életmentő vérátömlesztés elutasításával olyan áldozatot hozni, amit Isten nem követel?

A vérátömlesztés megtagadása nem fér össze a szeretet főparancsával. Mint ahogyan keresztény közösségek elleni gyűlölködés sem.

A vér fogyasztása és a vérátömlesztés

Jehova Tanúi nem csak a vér élvezetét kerülik (például a véreshurkát), hanem a vérátömlesztést is — akár életveszélyes helyzetekben. Konkrét esetben ez odáig mehet, hogy inkább hagynának meghalni egy embert, aki vérátömlesztéssel megmenthető lenne, mint hogy a véleményük szerint „bűnös" és „szellemileg tisztátalanná tévő" idegen vér átvitelével kiragadják a halálból (az Őrtorony Társulat a saját vér alkalmazását is elutasítja, így K-D. Papé a szerzőnek 1996. február 15-én írott levelében). Jehova Tanúi szükség esetére írásos „meghatalmazást" hordanak maguknál:

AZ ORVOS FIGYELMÉBE

(aláírt dokumentum a belső részben)

VÉR NÉLKÜL

AZ ORVOS FIGYELMÉBE: NYILATKOZAT

ORVOSI ELLÁTÁSSAL KAPCSOLATBAN

FELMENTÉS

Én, ….., ezzel az előzetes nyilatkozatta] határozott óhajomat akarom kifejezni. Az itt megadott kérésem szilárd döntésemet tükrözi. Kérem, hogy semmilyen körülmények között ne adjanak vérátömlesztést (teljes vért, vörösvértesteket, fehérvérsejteket, vérlemezkéket vagy vérplazmát) még akkor sem, ha az orvosok azt szükségesnek látják az életem vagy az egészségem megóvása érdekében. Viszont elfogadok vért nem tartalmazó térfogatpótlókat (úgymint dextránt, só- illetve Ringer-laktát oldatokat, Gelifundol vagy Hydroxyetilkeményítő) és egyéb vér nélküli gyógykezelést. Ez a törvényes direktíva azon jogom gyakorlását képezi, hogy elfogadjak vagy visszautasítsak orvosi kezelést mélyen gyökerező értékítéletem és meggyőződésem szerint. Jehova Tanúja vagyok, és ezt a direktívát a bibliai parancs iránti engedelmességből adom, amely így szól: „Tartózkodjatok a vértől" (Cselekedetek 15:28, 29). Ez a megingathatatlan vallásos álláspontom év óta. Éves vagyok. Azt is tudom, hogy a vérátömlesztés különféle veszélyekkel jár. Ezért elhatároztam, hogy elkerülöm az ilyen veszélyeket és inkább vállalok minden olyan kockázatot, amely úgy tűnik, velejárója annak, hogy az alternatív, vér nélküli gyógykezelést választottam. Felmentem az orvosokat, aneszteziológusokat, kórházakat és azok személyzetét minden felelősség alól, amely szakavatott kezelésük ellenére a vér elutasításából eredő károsodásommal kapcsolatos. Felhatalmazom a túloldalon megnevezett személyt (személyeket), hogy gondoskodjon arról: jelen döntésemet tartsák be, és válaszoljon (válaszoljanak) minden olyan kérdésre, amely a vér részemről történő teljes elutasításával kapcsolatos.

Az ilyen vallási meggyőződések az önrendelkezési jogra hivatkozva konkrét esetekben lelkiismereti konfliktusokba taszíthatnak orvosokat és ápolókat. Az a kérdésük, hogy a vallásos meggyőződésnek vagy a beteg életének van-e elsőbbsége, és hogy ilyen esetben előírhatják-e a kezelést (vagy inkább nem kezelést). A bécsi Orvosi Antropológiai és Bioetikai Intézet foglalkozott a „Jehova tanúja mint páciens" problémáival, és rámutatott az egyértelmű döntés nehézségeire. Enrique H. Prat, az intézet vezetője két lehetőséget vesz számításba: „...etikai szempontból vészhelyzetben éppen az operáció alatt kétféle magatartás elfogadható: egyszer az orvosé, aki "bebiztosította magát” a műtét előtt, vagyis, hogy a páciens tudja, mire hagyatkozik, és ezért a szomorú végkifejletig vérkonzervek nélkül következetesen elvégzi a műtétet. De éppenséggel annak az orvosnak a magatartását is méltányolni kell etikailag, aki - vészhelyzetben magára hagyva - vérkonzervek adása mellett dönt, mégpedig abból a mély antropológiai meggyőződésből, hogy a beteg a különben feltartóztathatatlan vég előtt csak engedélyezné a vérkonzervek felhasználását" (Imago Hominis n/Nr 1,1995, 66. o.). Az ilyen etikai megfontolásoktól eltekintve még mélyebb és gyakorlatibb kérdést kell feltennünk: Egyáltalán hogyan jutnak Jehova Tanúi erre a meggyőződésre? Az indoklásul felhozott igehelyek pedig valóban így értendők? Nézeteik jó összefoglalását nyújtja a „vér" szócikk az Őrtorony Társulat lexikonában. Ebből idézem a legfontosabb állításokat: „Mivel a vér szoros kapcsolatban van az életfunkciókkal, Isten igéje, a Biblia azt mondja, hogy a lélek az életben van... Az élet szent. Ezért a vér, amelyben az élet lakik, szent, és nem szabad visszaélni vele. Jehova Noénak, minden élő ember ősatyjának az özönvíz után megengedte a húsevést is, de szigorúan megtiltotta neki a vér élvezetét. Ugyanakkor megparancsolta neki, hogy tisztelje embertársainak életét (a vért) (lMóz 9:3-6)... Egyes régi pogány népeknél szokásban volt az állatvér ivása, és némely népek harcosai megitták a legyőzött ellenség vérét, mert azt hitték, hogy ezzel a magukévá teszik azok bátorságát és erejét is. A kannibalizmushoz hasonlóan vallásos jelentőséget is tulajdonítottak ennek a cselekménynek... Jehova azt kívánta, hogy Izrael mindennel, ami a vérrel kapcsolatos, a legnagyobb óvatosságot tanúsítsa. Egy nő a menstruáció alatt 'tisztátalannak' számított... A mózesi törvény alatt a vérnek csak egy jogszerű használata volt: áldozati célokra. Az első század keresztyén gyülekezeteinek látható vezető testülete, amelyhez az apostolok is tartoztak, a vér tekintetében a következő döntést hozta: „A szent szellem és mi magunk jónak láttuk, hogy ne vessünk rátok további terheket ezeken a szükségeseken kívül. Tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől gondosan megtartjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek jó egészségben! (Cselekedetek 15:6.20.28.29; 21:25). Ez a tilalom arra a húsra is vonatkozott, amely még tartalmazta a vért ('megfojtott'). A szent szellem itt azzal a törvénnyel megegyezően működött, amelyet Isten, a Mindenható évszázadokkal a törvény szövetségének megkötése előtt adott Noénak (lMózes 9:4). Ez a törvény az egész emberiségre vonatkozik; minden korban érvényes volt, és ma is érvényes. A mózesi törvény fel lett oldva (Kolossé 2:14), az azt megelőző törvény azonban mégsem lett érvénytelen. Ez az évszázadokkal korábban kiadott törvény csupán fel lett véve a mózesi törvénybe, közelebbről meghatározva" (Segítség a Biblia megértéséhez, 212kk). Az Őrtorony Társulatnak ez az érvelése - meg kell állapítanunk -, valami helyeset tartalmaz, mégis hamis következtetésekhez vezet. Hogy miért, azt az alábbiakban próbálom indokolni: Mindenekelőtt igaz, hogy a vér az Ó- és az Újszövetség irataiban, de a világ sok vallásának könyveiben és szertartásaiban is fontos helyet foglal el. A vér az antik kultúrák, így Izrael számára is különösen szent elem. „Mivel az ember és az állat elvérezhet, a vérben éppen az élet anyagát látják; a lélek (nefes), amely az állatokat is élőlénnyé teszi, a vérben lakik (lMóz 9,4; 3Móz 17,11; 5Móz 12,23)". A vallások és a kultuszok sokszor egymásnak ellentmondó képzetekkel társítják: szellemek hordozója vagy megvéd a démonoktól, tisztátalanná tesz vagy megtisztít, árt vagy használ. Mivel Izrael pogány környezetében a vér élvezete (állat- és embervér ivása) elterjedt és mágikus elképzelésekkel kapcsolatos volt (vagyis az illető állat vagy ember életerejét akarták megszerezni), az ilyen praktikák utálatosak voltak Isten és az ő népe számára: „A vér élvezete szigorúan tilos (lMóz 9,4; 3Móz 3,17; 7,26; 17,10-14; 19,26; 5Móz 12.16.23; 15,23; vö. lSám 14,32-34; Ez 33,25)", sőt halálbüntetés jár érte (3Móz 7,27; 17,10- 14). A zsidók ezért mindmáig betartják a szigorú levágási előírásokat, amelyek az állat kivéreztetését biztosítják. „A korai keresztyénség - zsidó anyavallása nyomán - osztozik a vér fogyasztásának és a vérontásnak utálatában. „Mivel a zsidókeresztyének számára magától értetődő a félelem a pogányok által élvezett, le nem vágott húsban lévő vértől", az apostoli döntés (Csel 15,20.29; 21,25) szabályozza „a pogánykeresztyének által követelt engedményeket a ki nem véreztetett hús zsidókeresztyén elutasításával szemben". A négy követelményből három a vér elutasításával kapcsolatos: „Tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a megfojtott, azaz le nem vágott állattól és a vér(fogyasztás) tól!" (Theologische Realenzyklopadie [=Teológiai reállexikon] IV/1980, 729kk). Theodor Zahn is rámutat Cselekedetek 15 nyomán a zsidó- és pogánykeresztyének együttélése érdekében tett engedményekre: „Nem a mózesi törvényt kell... a pogánykeresztyén gyülekezetekre rákényszeríteni, hanem valami egészen mást, azaz a tartózkodást kell ajánlani nekik a Jakab megítélése szerint részben veszélyes, részben visszataszító dolgoktól... A kettős formában, egy általános (haima) és egy különleges (pniktou) kifejezett óvásnak az állati vér élvezetétől nem volt közvetlen kapcsolata a keresztyén hittel és a keresztyén erkölcsi tanítással abban a formában, ahogyan Jézus hirdette. Sokkal inkább a zsidókeresztyének örökölt és a mózesi törvény által beléjük nevelt utálatával a vér mindenfajta élvezetétől, mivel azt pogány erkölcstelenségnek tartották" (Zahn 1919, 53 lk). Felmerül tehát a kérdés e vallástörténeti háttér nyomán: A Jehova Tanúi által manapság kárhoztatott véreshurkaevés valóban megfelel-e a „pogány erkölcstelenségnek"? Konkrétan: aki ma ilyen húsárut eszik, az az életerő átköltözését várja-e, ahogyan a pogányok rituális vérfogyasztása (vagy mai sátánista közösségek) esetében volt és van? Vagy van-e olyan, aki vérátömlesztés esetén hasonlóval számolna? Úgy látom, hogy ma csak nagyon-nagyon keveseknek jutnak eszébe ilyen gondolatok. Ha pedig a vér fogyasztásával kapcsolatos pogánymágikus magatartás már nincs jelen, akkor mi a célja az ilyen tilalomnak? Csel 15 csak a korai keresztyén egyház helyzete alapján érthető, amely zsidó- és pogánykeresztyénekből állt, akik szembehelyezkedtek az őket körülvevő pogány-mágikus világgal. Az utálatos véres szertartások annakidején napirenden voltak. Ma már azonban (titkos sátánista kultuszoktól eltekintve) nem ez a helyzet. Az Őrtorony Társulat biblia-magyarázatára jellemző, hogy egy melléktémát (adiaforon) főtémává tesz, ami követőit a legsúlyosabb lelkiismereti konfliktusokba taszíthatja. Az Újszövetség azonban egészen másképp foglalkozik az ilyen témákkal. így például Rom 14 és lKor 8 a bálványáldozati hús evését, ami Csel 15-ben a „vérrel" és a „megfojtottál" együtt fordul elő, és maga is tartalmaz vért, az egyén lelkiismereti döntésére bízza: „Az egyik azt hisz, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen az Isten befogadta őt.... Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, szintén az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek... Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm..." (Róm 14,2k.6.17). „...nem mindenkiben van meg ... az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk" (lKor 8,7-8). Jézus maga is a bizonyos ételek miatti „ beszennyeződés " mágikus képzetei ellen fordult (bizonyosan a vér felvétele is ide tartozik), amikor ezt mondta: „"Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná... Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?' Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt, de hozzátette: 'Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert" (Mk 7,15.18-23). A Timóteushoz írt első levél kifejezetten figyelmeztet azokra a tévtanításokra, amelyek az ételekre vonatkozó előírásokkal árasztják el az embereket, és arról győzködik őket, hogy ilyesmin múlik az üdvösségük: „A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak; és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben. Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által" (lTim 4,1-5). Mindazzal, amit elmondtam, semmiképpen sem a véreshurka és hasonlók evését szeretném népszerűsíteni, csak helyére tenni a kérdést: ez az egyén lelkiismereti döntése. Akinek valami kifogása van - például az említett ószövetségi helyek vagy Csel 15 nyomán – mondjon le róla. Aki azonban megeszi az ilyesmit, annak pedig szabad tudnia,

hogy üdvössége nem ezen múlik. Fokozottan igaz ez a vérátömlesztésre. Aki megengedi, hogy idegen vért adjanak neki, nem fog elveszni. Nem kap idegen lelket más emberektől (véleményem szerint végső soron ez a mágikus gondolat áll az Őrtorony Társulat tilalmának hátterében). Semmi köze utálatos pogány szokásokhoz, hanem életmentésről van szó. Itt egyértelműen érvényes Istennek már az Ószövetségben szereplő felhívása: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!" (Hós 6,6), amelyre Jézus is hivatkozik, és megerősíti (Mt 9,13; 12,7 par). Han-Jürgen Twisselmann találóan fogalmazza meg az Őrtorony Társulat gondolkodásának hibáját ezen a ponton: „Isten tilalma a vérről az élet szentségét hangsúlyozta. Az állati vér fogyasztása tehát az élet szentségének lebecsülését jelenti. Ezzel szemben a véradás és a vérátömlesztés azt tanúsítja, hogy meg tudjuk becsülni és különböztetni az élet szentségét. E két alapvetően különböző dolog azonos szintre helyezése az ember megvetésével és gonoszsággal határos" (Twisselmann 1992,59. o.).

A cölibátusba még nem halt bele senki. Továbbá a katolikusok nem is hivatkoznak erre másokat lenézően, kevéleny így, hogy nekünk van cölibátusunk, EZÉRT mi közelebb állunk mint, ti, beee...

Ha meg érdekel: [link]

az meg, hogy el akarnák törölni, a média uborkaszezonjának a jele

semmi valós alapja nincs

Jehova tanúi,és a “vér-kérdés”

Forrás:Bibliakutatók Baráti Köre

Jehova Tanúi és a vérkérdés

Ez Jehova Tanúi egyik jellemző tanítása.

A mi véleményünk: Elfogadjuk, hogy vallásos meggyőződés miatt valaki bizonyos orvosi eljárásokat visszautasít. Ezt a meggyőződést tiszteletben is tartjuk, ehhez bárkinek joga van. Nem tudjuk elfogadni viszont, hogy valaki a saját meggyőződését másra ráerőltesse és ez a különböző szankciókkal kipréselt engedelmesség valakinek az életébe kerüljön. Ezt gyilkosságnak tekintjük.

Bibliai alap

Jehova Tanúi vérrel kapcsolatos álláspontjában nem önmagában a vér elutasítása a kérdés. Jehova Tanúinak a kifogásolt álláspontja az életmentő beavatkozás elutasítása. Vannak helyzetek, amikor az élet megmentése csak a vérrel lehetséges. A helyzet alatt nem egy orvosi esetet értünk, hanem technikai felszereltséget, szakmai hozzáértést, pénzt, stb. Például egy konkrét eset (pl.: szervátültetés) megoldható elvileg vér nélkül. De nem biztos, hogy a szükséges felszerelések, eszközök illetve az orvosi szakértelem ott is van. Vannak olyan országok, ahol a lézersebészet és a sugársebészet elérhetetlen, ill. csak a nagyon gazdagok előjoga. A kérdés tehát nem az: “tiltja-e a Biblia a vérátömlesztést?” hanem: “Egy olyan esetben amikor az élet megmentése csak vértranszfúzióval történhet meg, van-e bibliai alapja a kezelés elutasításának?”.

A Jehova Tanúi által idézett bibliai alap: a Cselekedetek 15:29. Az ószövetségi igehelyek pont e miatt a vers miatt nem perdöntők. Vajon ez a vers a feltett kérdésre igent válaszol? A vers “Legyetek jó egészségben” része nem akar mondani semmit, mivel az csak egy üdvözlet egy üzenet végén. A vers 4 dolgot “tilt” meg: bálványoknak áldozott dolgok, vér, megfojtott állat, paráznaság. Ezzel a 4 dologgal kapcsolatban a kívánatos cselekedet: “a tartózkodjatok” és a “gondosan megőrizni magatok ezektől”. A versben található üzenet Jehova Tanúi szerint i.sz. 46-ban lett megfogalmazva.

Jehova Tanúi szerint i.sz.55-ben született meg az első Korinthusi levél, nyílván a Cselekedetek 15:29-el összhangban. Pál a bálványoknak áldozot dolgokkal való bánásmódról mond el fontos információt. A szavait az 1Korinthus 8:7-13-ban találhatja meg bárki. Pál azt tanácsolja, hogy ügyeljünk mások lelkiismeretére, de ha senki nem látja a keresztényt, akkor a bálványoknak áldozott húst, bizonyos ismert körülmények között megeheti. Vagyis a tartózkodás nem jelent teljes körű tiltást.

További kérdés az is, hogy az apostolok parancsa konkrétan milyen helyzetre szólt. A történeti kutatások a vérrel kapcsolatos tilalmat a korabeli vérhez kötődő vallási ritusokhoz kapcsolják. Vajon az apostolok és a vének ezt tiltották meg, vagy a vér mindenfajta fogyasztásának szabtak határt? Teljes bizonyossággal nem tudhatjuk. Az viszont biztos, hogy nem gondoltak életmentő kezelésre.

Amikor az ember húst eszik, vért is fogyaszt. Nincs vér nélküli hús, mert minden húsban marad valamennyi vér. Az ember éppenséggel eléldegélhet egészségesen hús nélkül, de Isten megengedte a húsevést, ezzel pedig a vér elfogyasztását is. Amikor az ember húst eszik, szokásból és élvezetből eszik, még vért is. Ha pedig élvezetből és kényelemeből Isten megengedi a hússal együtt a vér evését, miért ne engedné meg az élet megmentését is vér által? Logikus a válasz, főképpen akkor, ha elfogadjuk Jehova Tanúi érvelését: a Cselekedetek 15:29 a vérrel való bánásmódot határozza meg.

Összefoglalva: a feltett kérdésre nemmel válaszolunk. Amennyiben valaki egészségügyi vagy lelkiismereti okokból és meggyőződésből nem fogadja el a vérátömlesztést: azt tiszteletben tartjuk és nem áll szándékunkban bírálni. Határozott bibliai alap hiányában azonban nem tartjuk ezt egy szankciókkal kikényszeríthető, kötelező lépésnek.

Őszintén

Hozzánk érkezett kérdés: - Jehova Tanúi azt mondják, minden orvosi eset megoldható vér nélkül. Igaz ez?

Válaszunk: Nem. Vannak olyan összetett helyzetek, melyek esetén mégha elméletileg lehetséges is a vér nélküli megoldás, a valós életben azt nem lehet keresztülvinni. Egyébként Jehova Tanúi nem állítják, hogy vér nélkül minden lehetséges. A vérrel foglalkozó honlapjukon (sangvita) is a következő kifejezéseket találhatjuk: “vér nélküli eljárás”; “vértakarékos gyógymódok”; “vérmentő gyógymódok”. MIndenki tud a vér nélküli és vértakarékos, vérmentő eljárások között különbséget tenni. Azonkívül a Jehova Tanúi által lelkiismereti kérdésnek tartott eljárásokat nem minden Jehova Tanúja fogadja el. Egy gyülekezetben végzett felmérés szerint 21% nem fogadja el, 12% pedig csak részben fogadja el ezeket. Úgyhogy a helyzet nem olyan egyszerű, ahogyan azt Jehova Tanúi egyes képviselői beállítják.

Újabb hozzánk érkezett kérdés: - Magyarországon halt-e már meg valaki aki a vérrel való kezelést elutasította és egyébként meg lehetett volna menteni?

Válaszunk: Igen. Kegyeleti okokból nem akarunk nevet említeni, annak idején újságok és rádiók piszkálták eleget a szerencsétlenül járt családot. Ha valaki a saját családjából tud ilyet és meg akar jelentetni itt, mi megtesszük. A médiákban ugyanis ennek az ellenkezője jelent meg az elmúlt évben.

Másik kérdés: - Betartják-e Jehova Tanúi a vérrel kapcsolatos tilalmat?

Válaszunk: Általánosságban erről nem tudunk nyilatkozni. Sok panasz érkezik, hogy egyes személyek (köztük ismert vének) nem. Az az érzésünk, hogy valószínűleg a legtöbb Jehova Tanúja szigorúan engedelmeskedik ennek a tilalomnak.

A mi megjegyzésünk, hogy azért hangsúlyozzuk a személyes meggyőződés elvét, mert a legtöbb Jehova Tanújának fogalma sincs a vérkérdésről. Egyszerűen engedelmeskedik, mert kérik tőlük. Mi a következőt javasoljuk:

- Ha valakit a lelkiismerete arra indít, hogy valamilyen orvosi kezelést a saját kutatása miatt utasítson vissza: tegye meg.

- Ha valaki viszont nincs meggyőződve a tilalom bibliai alapjáról, akkor kutasson, értekezzen másokkal és hozzon személyes döntést. Ha a kezelés elfogadása mellett dönt, a következők a tanácsaink (és néhány érintett orvosé): 1. beszéljen a kezelőorvossal bizalmasan a döntéséről 2. a kórházi kezelésről készített dokumentumok titkos adatok (csak a kórházi személyzet és a beteg tudhat róla; a személyzet harmadik félnek nem adhat ki adatokat), akárcsak az alkalmazott kezelés módja is 3. kérje az orvosát, hogy ne engedjen a kezelés és a lábadozás alatt látogatókat fogadni 4. utána ne mondja el senkinek, ne is közölje a gyülekezettel a döntését - élje továbbra is az azelőtti életét (néhány vén is ezt teszi).

- Ha valaki titokban vért fogad el és a kórházi személyzet egy Jehova Tanúja tagja mégis jelenti az esetet a véneknek, a jelentést tevő több ponton is súlyosan törvényeket sért. Vele szemben a károsult panasszal és feljelentéssel élhet.

Itt szeretnénk jelezni, hogy a Társulat több esetben is a “megengedőbb” álláspontot népszerűsíti a médiákban és hallgat a szigorúbb felfogásokról.

Fentiekben hangsúlyoztuk a személyes meggyőződés fontosságát. Meggyőződésünk, hogy Jehova Tanúiból legtöbb esetben ez hiányzik. Nemcsak mi vélekedünk így, hanem a „hű és értelmes szolga” is. Egy előadás-vázlat (A vének szerepe a hírnökök egészségügyi ellátásában) amelynek előadását csak a gyülekezeti vének hallották, az alábbiakat mondja:

„Sok esetben a beteg nincs tisztában a vérrel kapcsolatos kérdésekkel. [...] Miért okoz néhány testvérnek problémát, hogy lelkiismereti kérdést hozzon? 1. Nem tudják, mi a lelkiismereti kérdés. 2. Nem tájékozottak a műtéti eljárásokat és kezeléseket illetően. 3. Nem ismerik pontosan a bibliai alapelveket és a hű és értelmes rabszolga álláspontját” (kiemelések tőlünk).

Ezek a sorok is bizonyítják, hogy bizonyos esetekben az egyes személyek a vérkérdésben elfogadták a Társulat álláspontját, de annak helyességéről nincsenek meggyőződve.

Mit nem tettünk ezen az oldalon:

Nem vádoltuk meg Jehova Tanúit gyilkossággal.

Nem állítottuk, hogy a vér elutasítása elítélendő.

Nem ítéltük el, akik meggyőződésükért életüket vesztették vagy károsodtak.

Nem gyanúsítottunk senkit hazugsággal vagy félrevezetéssel.

Amennyiben mégis ilyen feltételezhető egyes mondatok olvasása közben, úgy időben szólunk: nem voltak ilyen szándékaink. Nagyon tiszteljük a személyes meggyőződést és az azért való kiállást. Szintén tiszteljük azt is, amikor valaki valamit Isten iránti elkötelezettségből tesz meg és hoz érte (akár értelmetlen) áldozatot. Csupán azokhoz is szerettünk volna szólni, akiknek Jehova Tanúi hivatalos álláspontjától eltérő nézeteik vannak; illetve az ő álláspontjukat is szerettük volna megismertetni.

A kérdést alaposan körbejártuk és azt tartanánk elfogadhatónak, ha Jehova Tanúi a személyesen meghozott döntést nem súlytanák különböző megrovásokkal, ha azok nem egyeznek a jelenleg a gyülekezetekben tanított álláspontjukkal. Híreink szerint enyhülés várható ezen a területen (és ennek nyomait már látjuk). Amennyiben a kérdésben döntést hozó személyekhez (Jehova Tanúi között) elkerül ez az anyag, kérjük, hogy felelősségteljes döntést hozzanak (nyílván jól ismerik e tan kialakulását és fejlődését, következményeit).

Ajánlott olvasmányok (a téma jobb megértéséhez)

Hogyan menteheti meg a vér az életedet? (Jehova Tanúi kiadványa)

Ébredjetek 1994. május 22. főcikke (Jehova Tanúi kiadványa)

Sangvita Alapítvány honlapja Az alapítványt Jehova Tanúja magánszemélyek hozták létre. A bemutatkozó oldala önmagáért beszél, aki akarja könnyen megérti.

[link] Angol nyelvű írás Jehova Tanúi vérrel kapcsolatos nézetéről. A honlapot a “Társaság Jehova Tanúi vérkérdés miatti Reformjáért” nevű szervezet üzemelteti, mely Jehova Tanúiból áll. Kapcsolat/Segítség: Email:segitsegjehovatanuinak (kukac) index (pont) hu SKYPE: segitseg-jehova-tanuinak ***