Mit jelent az, hogy a só megízetlenül?

Szia!

Többféle magyarázat létezik. Az első szerint nem az ételízesítőről van szó, hanem arról amit a kemence belsejében használtak téglának. Ehhez azonban több ezer fokra kellene hevülnie, akkor változtatná meg (esetleg) a kémiai szerkezetét a hő. Ezért ez a magyarázat nem valószínű.

Az igazi magyarázatot az ógörög nyelv ismerete alapján lehet megadni. A megízetlenül szó helyén a görög μωρανθῇ móranthé kifejezés áll. Ez nem csak azt jelenti, hogy megízetlenül, hanem: elrothad, megbolondul, elenyészik, elfonnyad. Tudta ezt Károli Gáspár is, de nyilván egy bibliafordításnál a legszebb szót akarta használni.

Rendelkezésünkre áll még egy talmudi idézet, amiben találunk egy mondatot a só "megízetlenüléséről". Valószínű, hogy Jézus szavait visszhangozza, vagy egyszerűen azt igazolja, hogy Jézus jól ismert, mások által is használt nyelvtörőkben, szólásokban beszélt. E talmudi idézetnek a pontos görög fordítása így szól: "Ha a só elenyészik (neked) mire való azután?" Ebben az idézetben nem a móranthé, hanem a marainó ige szerepel, ez pedig, mint a fenti példa mutatja, másképp fordítható.

Jézus tehát nem a só ízének a megváltozására utalt, hanem a "tartósító erejének elveszítésére". De itt sem a konzerváló szerepét kell érteni ez alatt, hanem az Istennel kötött só-szövetséget. Ez volt a berit melach: "Minden te ételáldozatodat, pedig sózd meg sóval, és a te ételáldozatodból soha el ne maradjon a te Istened szövetségének sója."

A Hegyi beszéd belső felépítése is igazolja ezt: A Boldog mondásokban Jézus az embereket megszólítva felhívást intéz, egy újszövetségre, a boldogság-kapcsolatra Istennel. Később a törvény megújításáról is beszél. A Boldog mondások, és a törvény között kell tehát, hogy valahol célzottan említést tegyen a szövetségről is.

Üdv. Péter

Szervusz, a kérdésed nagyon jó,

„Ti vagytok a föld sója”, vagyis ők megőrző hatást gyakorolnak az emberekre, mint ahogyan a betű szerinti só is tartósító hatású. „De ha a só elveszti az erejét, mivel tudják azt megízesíteni? Sem a termőföldre, sem trágyának nem alkalmas — zárja beszédét Jézus. — Egyszerűen kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!”

Jézus megmutatja, hogy akik már egy ideje az ő tanítványai, azokban sem szabad meggyengülni a kitartásra való szándéknak. Ha így tesznek, hasznontalanná, a világ számára gúny tárgyává, Isten szemében pedig alkalmatlanná válnak, mivel szégyent hoznak rá. Ezért, mint az ízét vesztett, elszennyeződött só, ők is kivettetnek, igen, elpusztulnak. Lukács 14:25–35; 1Mózes 29:30–33; Máté 5:13.

Régen a só nem volt ilyen tiszta kristályos formában "árusítva", ahogyan ma van. A szegényebb emberek nem engedhették meg maguknak, ezért egy olcsób ételízesítőt használtak helyette. Ez amolyan "piszkos só" volt, kavics meg sóder is keveredett bele. Mivel a kavics nem finom, ezért ezt a sót kis textilzacskóban tartották és ízesítéskor belelógatták a levesbe, így kifőtt, kioldódott a só a kavicsok közül. Csakhogy ennek egy idő után elment az íze.

Úgyhogy nem kell a vallásos blabla meg belemagyarázás, kösz.

Szervusz

A Máté 5:13 versére gondoltál valószínű. Itt Jézus közvetlenül egy másik példázatot is elmond, ami szorosan összefügg és ugyanakkor a "sóra" is magyarázatot kapunk.

Jézus a következőket mondta arról, hogyan kell viszonyulniuk a követőinek a világhoz: „Ti vagytok a föld sója; de ha a só elveszíti az erejét, hogyan adják vissza sósságát? Semmire sem jó többé, csak arra, hogy kidobják és megtiporják az emberek. Ti vagytok a világ világossága . . . engedjétek fényleni világosságotokat az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőséget adjanak égi Atyátoknak” (Máté 5:13–16). Miért hasonlította őket a sóhoz és a világossághoz?

Jézus arra utalt, hogy a követői nem csupán az emberek egy kicsiny csoportjának olyanok, mint a só, hanem az egész emberiségnek, és nem pusztán pár embernek olyanok, mint a fény, hanem mindenkinek, aki szeretne tisztán látni. Ezekkel a szóképekkel egyértelművé tette, hogy a követőinek nem kell elszigetelniük magukat az emberektől. Miért nem?

Gondold végig: A sót el kell keverni az ételben, hogy tartósító hatása legyen. Egy sötét szobában nem lesz világosság, ha a lámpa nem benne világít. Jézus soha nem utasította arra a tanítványait, hogy egy távoli helyen alapítsanak közösséget. Azt sem mondta nekik, hogy a külvilágtól elzárva, vallási intézmények falai mögött éljenek. Ahogy a sónak elegyednie kell az étellel, és a lámpának a szobában kell lennie, hogy azt bevilágítsa, úgy a keresztényeknek is az emberek közt kell élniük, hogy hatással legyenek az életükre.