Jehova Tanúja vagyok, de most elbizonytalanodtam. Igaz amit olvastam?
Most olvastam ezt a cikket:
"...a magyar (és az angol) fordítás kihagyja a görög με kifejezést, melynek jelentése: engem. A vers helyes fordítása tehát így hangzik: “ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem” (MBT). Érthető, hogy az ÚVF nem fordítja le helyesen a verset, hiszen saját teológiájuk szerint csak Jehovához lehet imádkozni. Jézus itt mégis azt mondja, hogy tőle kérjünk, és ő megteszi. Ha a rendelkezésedre áll a Társulat sorközi fordítása, kezdd el összehasonlítani a görög szöveggel az ÚVF szövegét, és azt fogod tapasztalni, hogy eltérés van a kettő között. A Társulat csak beszél a szószószerintiségről és a hagyományoktól, teológiai látásoktól mentes fordításról. Ő azonban a saját elképzeléseit viszi bele a szövegbe, és ahol a görög eltér az Őrtorony nézeteitől, ott a Biblia szövegét egyszerűen átírja."
Ez igaz?
10:24:
Amikor Sátán azt mondta Jézusnak, hogy ugorjon le, akkor azzal próbált kísérteni, hogy hagyja figyelmenkívül az Írást. Jézus erre természetesen nem volt hajlandó, és azt mondta neki, hogy "ne kísérsd az Urat, a te Istenedet". Mivel az evangélista megjegyzi, hogy a kísértés alanya Jézus volt, ezért értelemszerűen saját magára célzott ott. Ha ennél többet magyarázunk bele, mert akkor felbontjuk a bibliai hermeneutikát.
És nem, nem ismerem azt el, hogy Jézus nem egyenlő az Atyával. A földi küldetése során az istenség egyik személye emberré lett, ezért természetes, hogy amíg a földön járt, nem rendelkezett olyan hatalommal, mint a testté létele előtt, hiszen arról a hatalomról lemondott arra az időre. Lukács evangélista ezért is jegyzi meg, hogy "Úrnak hatalma vala ő vele, hogy gyógyítson." (Luk 5,17). Jézus hiába volt isteni személy, mivel emberré lett, neki is szüksége volt arra, hogy Atya támogassa, mivel az emberi természetből fakadóan benne volt a pakliban az elbukás lehetősége. Megjegyzem az, hogy Isten emberré lett, éppen azért történt, hogy bemutatásra került, hogy lehet az isteni törvény szerint élni. És ezáltal Isten saját maga tapasztalta meg azt, hogy milyen nyomorúságos is az emberi élet. Krisztus emberré létele tehát nem csökkenti az egyenlőséget az Atyával. Sőt, a mennybemenetele után ismét elfoglalta az Őt megillető helyet, így most már ugyanolyan hatalommal rendelkezik, mielőtt emberré lett.
Az 52-esnek :-)
Kedves 52-es az mindegy hogy én hogy hiszem, vagy te hogy hiszed, hogy Jézus egyenlö-e az Atyjával.
A lényeg, mit ír a Biblia
Kérlek próbáltál már elgondolkodni ezeken a verseken:
Halála elött Jézus imátkozott az Atyjához, kérve töle ha lehetséges vegye el töle ezt a poharat és hozzátette imájához "de ne az ÉN akaratom legyem meg hanem a TIÉD"
a másik, amikor a Zebedeus fiai arra kérték Jézust, hogy az ö jobbján ülhessenek a királyságban mit mondott Jézus? Hogy nem az ÉN dolgom eldönteni ki hol fog ülni hanem az Atyáé
még egy harmadikat: Mit jelent azt hogy Jézus azt mondta "arról a napról és óráról senki sem tud még a FIÚ sem csak az ATYA
no még egy negyedik hozzáírok: "mit jelent az amikor Jézus Krisztus azt mondta az én Atyám NAGYOBB nálamnál?
"Amikor az Újszövetség a ho theosz kifejezést alkalmazza (az Isten), az mindig az Atyaistenre vonatkozik.
"Én Uram és én Istenem!" (János 20,28)
Tamásnak Jézushoz intézett vallomása (mikor már nem volt hitetlen, hanem hívő) így áll a görögben: "ho küriosz mú kai ho theosz mú.Egyértelműen Jézusra értette a "ho theosz"-t, mert a szöveg tartalmazza az "autó" (neki) szót. Ebben a versben az „Isten” görögül ho the·osz', tehát határozott névelő áll előtte.
Imádatra való felhívás a HO THEOSZ-ra vonatkozik (vö. Jel. 19:10; 22:9).
"Jézusra ezenkívül használják a „ho theosz” kifejezést is: Pl: Róm 9,5" Zsid 1,8;
A szövegkörnyezet
Tamás a hitetlenkedésből hitvallásba váltott át, miután Jézus megjelent neki. Jézus pedig nem javította ki, hogy ő csak ?egy isten" a sok közül vagy ?kis i-vel isten" lenne.
A Társulat Tamás szavainak értelmezésekor az előzményekre mutat: Jézus a főpapi imában Atyját nevezte az egyedül igaz Istennek (Jn 17:3), és feltámadása után azt mondta Mária Magdolnának, hogy ?felmegyek ... az én Istenemhez", tehát Jézusnak is volt Istene: Jehova. Jézus azonban ott és akkor nem a Társulat kérdésére akart válaszólni (lehet-e Jézus Isten?).
Főpapi imájában és Máriával való rövid beszélgetésében nem a saját lényének a meghatározásával volt elfoglalva. Imájában a testté, emberré lett Fiú szólal meg: Atyját az 'egyedül igaz Istennek' és Istent 'szent Atyjának' nevezi, miközben arra készül, hogy a bűnös halandók helyett bűnhődjön. Nem csoda, hogy az örök élet Jézus megismerésétől is függ, hiszen ő 'a szent és az igaz' (vö. Csel 3:14, Róm 3:26, lKor 1:30). Máriához már az elbukottnak, sőt elraboltnak hitt, de feltámadt, élő Messiás beszél. Máriának pedig ott, abban a kétségbeesett pillanatban, könnyeitől alig látva ezekre a szavakra volt szüksége: ne kapaszkodjon bele, inkább vigyen üzenetet a tanítványainak, mert fel fog menni az Atyához, aki az övéké is, és az Istenhez, aki az övéké is. Tehát Isten nem hagyta el sem a Messiást, sem őket, hanem győzött a Messiás él, a Messiás Atyja és Istene az övéké is! Nem hiába imádkoztak ('Mi Atyánk...!'), mégiscsak 'velük van az Isten' (Immánuel). Még ez is sok volt Máriának, így nem csoda, hogy Jézus ott, akkor nem is mondott többet.
A "theosz" szó nem csupán tulajdonságot vagy isteni minőséget jelent, hanem Istent is. Az ebből képzett "istenség" fogalomról nagyon határozottan mondja az Ige, hogy a teljessége Jézusban lakozik.
Kolosse 2,9 A görögben: "En autó katoikei pán to pléróma tész theotétosz szómatikósz."
A "theiotész" (isteniség, isteni tulajdonságok összessége, ld. Róma 1,20) szóhoz képest az itt használt "theotész" alak inkább valakinek az Isten-voltát jelenti.
A szakasz helyes fordítása persze rombadönti a Tanúk teológiáját, mert kikényszerítené belőlük, hogy az Istennek nem csupán a tulajdonságai, hanem az egész létezése benne van Krisztusban.
Jézus Krisztusban, "aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten" (Róm 9,5), "aki által minden lett" (Zsid 2,10; vö. Jn 1,2-3), akiben "benne lakik testi formában az istenség egész teljessége" (Kol 2,9), aki "az igaz Isten és az örök élet" (1Jn 5,20), az "egyetlen Úr" (Júd 1,4), "az első és utolsó" (Jel 1,17-18; 2,8; vö. Iz 44,6), "az Urak Ura és a Királyok Királya" (Jel 17,14)
"annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Vajon melyik angyalnak mondta valaha: "A fiam vagy, ma szültelek?" Vagy: "Én atyja leszek, ő meg a fiam." Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: "Imádja őt Isten minden angyala." Az angyalokról így beszél: Aki követeit szelekké teszi, és szolgáit tűzlángokká. A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője….
Kol 1: 16-19
Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. O elobb volt mindennél, és minden Obenne áll fenn. O a feje a testnek, az egyháznak is,O a kezdet, az elsoszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben O legyen az elso. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.
Ez az ige is mutatja, hogy Krisztus részt vett a teremtésben, tehát O maga nem teremtmény.
Az "őbenne teremtetett minden" szövegezés kizárja, hogy Jézus teremtmény legyen. A teremtés ugyanis nem más, mit egy időben még nem létező dolog vagy lény létrehozása az idő folyamán. Így ha Jézus teremtmény, akkor a szöveg szerint őneki is saját magában kellett volna """"teremtetnie"""", ami fogalmi lehetetlenség. (Amiben, ami által stb. valaki teremtetik, annak időben meg kell, hogy előzze őt, tehát ekkor lett volna olyan pillanat, amikor Jézus egyszerre van is meg nincs is.) Tehát csak úgy teremtethetett benne minden, ha ő maga nem teremtmény. És ez esetben az "őbenne" nem azt jelenti, hogy "az ő """"teremtetése"""" által", hanem hogy az ő közreműködésével, az ő cselekvése útján stb. Vagy a legrosszabb eset áll elő, és a "minden"-t úgy kell értelmezned, ahogy JT-i belehamisítják a Bibliába: "minden más."
Jel 3:14
A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hu és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete:
"kezdete" /arkhé/ -eredet, kezdet, kiindulás, uralom, hatalom,
Nem keverhetjük össze a forrást a pohár vízzel.Krisztus Isten teremtésének a forrása, és nem teremtmény.
bővebben (66-70-ig):
http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__3..
(1Mózes 32:30) "Jákob ezért Penielnek nevezte el azt a helyet, mert ahogy ő mondta: „Láttam Istent szemtől szemben, mégis megszabadult az én lelkem.”
„Én Uram és én Istenem!” (János 20:28).
(Bírák 13:18-23) "Jahve angyala azonban így felelt neki: „Miért kérdezősködsz a nevem felől, amikor az oly csodálatos?”
Ugyan,hogy a jóba lehet valakit színről színre látmi egy másik személyen keresztül?
És különben is a héber nyelvben nincs külön szó az angyalokra egyszerűen "küldött" szó szerepel, nyilvánvaló ,hogy ez a küldött maga a messiás volt.
Aki ENGEM látott, látta az ATYÁT is." (János 14:9)
Az NA28-ban (Nestle-Aland), és az UBS GNT-ben is benne van zárójel nélkül, ezek tükrözik leginkább a mai általánosabban elfogadott szövegkritika eredményét:
A με (engem, tőlem)-et a Wescotték által alapként használt א és B is tartalmazza:
Codex Vaticanus (4.sz első fele) [link]
Codex Sinaiticus (4.sz második fele) [link]
Ezt megerősítette a később felfedezett :
p66 (~200. körül) ται μαι-variánssal [link]
p75 (~175-225)
Továbbá az 5.sz-ig, például:
W(Codex Washingtonianus, 4.sz.vége-5.sz.eleje), a latin Vulgata fordítás(4.sz.vége), a szír Pesitta(5.sz.eleje).
Nem tartalmazza:
C. Alexandrinus (5.sz), D(Codex Bazae, 5.sz).
---
Talán utalhat a versre és a με (engem, tőlem)-re (vagy legalábbis annak Ireneusz általi értelmezésére.):
Ireneusz(185 után):
„Jézus Krisztus nevének segítségül hívásával, akit Pontius Pilátus alatt keresztre feszítettek, a Sátán el van különítve az emberektől, mindenütt, ahol valaki azok közül, akik hisznek benne, segítségül hívja ezt a nevet és megteszi akaratát, (Jézus) mindent megtesz az őt kérőnek, teljesíti azoknak kéréseit, akik szívük tisztaságában hívják segítségül.” (Az apostoli igehírdetés feltárása 97. Ókeresztény írók 8/629 f-Németh L)
-----------
Itt a bővebb felsorolása annak, hogy mely kéziratok tartalmazzák, ill. nem tartalmazzák. Az 5.sz-ig fentebb jelöltem, a többi általában jóval későbbi (8-10.sz és még későbbiek):
p66 p75vid א B E H S U W Δ Θ 060 f13 28 33 579 700 892 1006 1230vid 1242 1342 1646 Byzpt Byz2005 l64 l184(1/2) l219 l514 l547 l672 l673(1/2) l813 l890(1/2) l1231 itc itf vg syrp syrh goth Fulgentius [WH] NR CEI TILC Nv
nem tartalmazza:
A D G K L M Q Π Ψ 180 597 (1010) 1071 1079 1195 1216 1241 1243 1292 1344 1424 1505 1546 2148 2174 Byzpt Lect ita itaur itd ite itq itr1 vgmss copsa coppbo copbo copach2 copfay eth slav Diatessaron Victorinus-Rome Augustine2/3 Cyrillem Euthymius ς ND Riv Dio NM
Bővebben:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!