Hogyan szoktatok imádkozni?

Általában 95% -ban este lefekvés előtt szoktam imádkozni.

Van hogy amikor csak megköszönök valamit vagy kérem valamire az Úrt, de ez nem annyira jellemző...

Általában 2 megszokott imát szoktam elmondani, de úgy hogy átéléssel. Amit kicsi koromban tanultam és amit Jézus tanított. Utána pedig a saját szavaimmal imádkozom, mindig mást. (általában van benne kérés,hála,útmutatásért könyörgés stb..., hogy adjon bölcsességet és segítsen szeretni)

Magamban szoktam, elég mélyen. Csukott szemmel.

Szervusz

„Szüntelenül imádkozzatok. Adjatok hálát mindenért” (1TESSZALONIKA 5:17, 18). - kapjuk a tanácsot Istentől.

A saját szavaiddal, csak az a fontos, hogy tiszteletteljes és szívből jövő legyen. Nem fontos a testhelyzet. Akár ágyban fekve is, akár az utcán menve is...

Róma 15:4 " Mert mindazt, amit régebben megírtak, a mi oktatásunkra írták meg, hogy kitartásunk által és az Írásokból származó vigasztalás által reménységünk legyen."

Ezt figyelembe véve, nézzük meg Dánielt:

Dániel próféta napjában háromszor imádkozott Istenhez. Letérdelt tetőszobájának Jeruzsálemre néző ablakánál, úgy könyörgött (1Királyok 8:46–49; Dániel 6:10). Amikor királyi rendelet tiltotta meg, hogy az emberek Dáriuszon, a méd királyon kívül bárkihez könyörögjenek, Dániel akkor sem ingott meg egy pillanatra sem. Noha az élete forgott kockán, ez az imádságos férfi szüntelenül esedezett Jehovához.

Hogyan vélekedett Jehova Dánielről? Amikor Gábriel angyal választ vitt Dániel egyik imájára, úgy beszélt a prófétáról, mint aki „nagyon kedvelt személy” (Dániel 9:20–23). Ezékiel próféciájában Jehova igazságos emberként utalt Dánielre (Ezékiel 14:14, 20). Az évek folyamán Dániel imái nyilván azt eredményezték, hogy szoros kapcsolat alakult ki közte és az Istene között, és ez még Dáriusznak is feltűnt (Dániel 6:16).

Szia!

Én szeretek imádkozni szerintem nagyon jó dolog. Szoktam (általában) reggel, délben (amikor a suliból hazaérek) és este is (lefekvés előtt).

Először a "Mi Atyánk"-t szoktam elmondani aszerint, ahogyan Jézus tanította meg arra tanítványait (Máté 6:5-15), majd hálát adok Istennek azokért a dolgokért amiket kaptam Tőle és amiket tett értem, de van úgy (amikor pl. sietek), hogy csak a "Mi Atyánk"-t mondom el.

Ha pedig eszembe jut, hogy valaki vétkezett ellenem, akkor megbocsájtok neki és áldásomat kívánom rá.

Ezek után pedig Jézushoz szoktam könyörögni bűnbocsánatért, kegyelemért és irgalomért (amikért hálát is szoktam Neki adni). Könyörgés közben van amikor a mellemet is szoktam verni (Lukács 18:13-14). Szeretem megalázni magamat Isten előtt és fontosnak is tartom ezt. Szerintem Istennek tetsző dolog és én nem szégyenlem.

Hálát szoktam adni továbbá a családomért, a (keresztény) gyülekezetben lévő testvéreimért, ahová szoktam járni és a barátaimért is. Ilyenkor imádkozni is szoktam értük és áldásomat kívánom rájuk.

Fontosnak tartom a hálaadást (Zsolt 50:14.23).

Továbbá szoktam azért is imádkozni, hogy méltóvá tétessek arra, hogy majd megállhassak Jézus előtt (Lukács 21:36).

Természetesen van amikor a sorrend felcserélődik. Nem vagyok robot, hogy pont ugyanazokat mondjam el pontosan ugyanabban a sorrendben, de imáimban és könyörgéseimben általában így szoktam imádkozni.

Üdv.

szervusz

Minden nap Többször is/ébredés,lefekvés, étkezés, biblia tanulmányozás, stb/

az ima tisztelet teljes beszélgetés a Teremtővel.

Maga Jézus is többször beszélgetett az Atyjával, s nem betanult szövegeket mormolt, hanem megbeszélte az Atyjával a napi teendőit, többször hálát köszönetet mondott, ha sikerült egy feladatot elvégeznie, és segítséget kért, ha arra volt szüksége.

Én magam is hasonlóan vagyok ezzel.

Reggel megköszönöm, az új nap lehetőségét, és kérem a segítségét, hogy mindenben úgy tudjak eljárni, hogy dicsőséget szerezzek a nevének, és ne szégyent hozzak rá.

Esetleges véletlen hibákért a bocsánatáért esedezem, és igyekezetemet fejezem ki annak kijavításáért

Fizikai étkezéskor megköszönöm az ellátást, a szellemi "táplálkozáskor" is köszönetet mondok vezetéséért, és kérem a szellemét, hogy segítsen megértenem a szavait és a minden napi életben alkalmazni azt

Megemlítem a nálam nehezebb helyzetben lévőket, és kérem segítse meg őket elviselni a nehézségeiket, segítsen a betegeken, stb.

A családomat sem szoktam kihagyni , ezt is rendszeresen belefoglalom a szavaimba.

A test helyzet nem számít, mert nincs "rituális" meghatározás, de a lényeg, hogy tisztelet teljes legyen.

Mikor még hittem Istenben, mindig közvetlen voltam vele, elvégre mit takargathattam volna. Akkor imádkoztam amikor segítség kellet, vagy mikor boldog voltam(bár az inkább csak köszönet volt, nem ima). Engem sosem érdekeltek a bálványok, mindig közvetlenül Istenhez imádkoztam. Olyan szavakat használtam amilyeneket most is, és amilyeneket a mindennapi életben is.

Az Ateista