Jézushoz vagy Jézus nevében helyes imádkozni?

Azért kell Jézus nevében imádkoznunk Istenhez, mert Isten csak így fogadja el a közeledésünket. Jézus kijelentette: „"Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam"” (János 14:6). Még ezt is mondta hűséges apostolainak: „"Bizony, bizony mondom nektek, bármit kértek az Atyától, ő meg fogja adni nektek az én nevemben"” (János 16:23).

Még miért fontos Jézus nevében imádkozni?

A tiszteletünket fejezzük ki Jézus és az Atyja, Jehova Isten iránt (Filippi 2:9–11).

Kimutatjuk, hogy megértettük: Isten Jézus halála által szerez nekünk megmentést (Máté 20:28; Cselekedetek 4:12).

Elismerjük, hogy Jézus az egyetlen közbenjáró Isten és emberek között (Héberek 7:25).

Tiszteletben tartjuk, hogy Jézus a főpapi szolgálatai révén segíthet nekünk, hogy Isten helyeslően tekintsen ránk (Héberek 4:14–16).

Kol 1:15, 16, ÚRB: Jézus Krisztus „a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön.” Milyen értelemben „az elsőszülött minden teremtmény közül” Jézus Krisztus? 1. A háromsághívők azt állítják, hogy az „elsőszülött” kifejezés itt azt jelenti, hogy legjobb, legkiválóbb, legelőkelőbb; így nem a teremtés részének, hanem a teremtett dolgokhoz képest a legelőkelőbbnek tartják Krisztust. Ha feltételeznénk, hogy ez így van, és a háromságtan helyes, miért nem mondják az Atyáról és a szent szellemről is azt, hogy minden teremtmény közül elsőszülött? A Biblia csak a Fiúval kapcsolatban használja ezt a kifejezést. Az „elsőszülött” szó a szokásos jelentése alapján arra utal, hogy Jézus a legidősebb Jehova fiainak családjában. 2. Mielőtt a Kolosszé 1:15-ben az „elsőszülött [valaki] közül” kifejezés előfordul, már több mint harmincszor találkozunk vele a Bibliában, s minden egyes esetben, amikor élő teremtményre vonatkozik, egy és ugyanaz a jelentése: egy bizonyos csoport elsőszülött tagját jelenti. Az „Izrael elsőszülöttje” Izrael egyik fiát jelentette; a „fáraó elsőszülöttje” a fáraó családjának sarja volt; a „jószág elsőszülöttje” maga is állat volt. Mi az oka akkor annak, hogy egyesek másképpen értelmezik a Kolosszé 1:15-öt? A bibliai nyelvhasználat vagy talán kísérlet az általuk képviselt nézet igazolására? 3. Kizárják-e a Kolosszé 1:16, 17 (ÚRB) szavai, hogy Jézus teremtve lett, amikor azt mondják, hogy „benne teremtetett minden . . . minden általa és reá nézve teremtetett”? A „minden” szóval fordított görög szó a pan′ta, vagyis a pasz ragozott formája. A Lukács 13:2-ben az egyes bibliafordítások a következőképpen adják vissza ezt a szót: „a többi”, ÚRB, B.—D., Kat.; „minden más”, Káldi. (Lásd még: Lukács 21:29, Kat. és Filippi 2:21, Kat.) Mindazzal összhangban, amit a Biblia még a Fiúval kapcsolatban ír, az ÚV a pan′ta szót a Kolosszé 1:16, 17-ben ugyanebben az értelemben adja vissza, tehát részben ez olvasható ott: „általa teremtetett minden más . . . Minden más őáltala és őérte teremtetett.” Így tehát a Fiú úgy szerepel, mint teremtett lény, az Isten által létrehozott teremtésmű része.

Jel 1:1; 3:14, ÚRB: „Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki . . . »A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete [görögül: ar·khé′].«” (A Csia, a Kat., a Kár. és az ÚV, valamint más fordítások hasonlóképpen hangzanak.) Helyes ez a fordítás? Egyeseknek az a véleményük, hogy itt arról van szó, hogy a Fiú volt az Isten teremtésének megkezdője, annak alapvető forrása. Ám az Ógörög—magyar szótár szerint az ar·khé′ első jelentése „kezdet” (Soltész Ferenc és Szinyei Endre szerkesztésében, Budapest, 1984, 98. o.). Ebből adódik a logikus következtetés, hogy az, akiről a Jelenések 3:14-ben szó van, teremtmény, mégpedig Isten első teremtésműve, akinek tehát volt kezdete. Vesd össze a Példabeszédek 8:22-vel, ahol a Fiúra mint megszemélyesített bölcsességre utal a Biblia, ahogyan azt sok bibliamagyarázó elfogadja. A Kat. és a Kám. a „teremtett”, az ÚRB pedig az „alkotott” kifejezéssel illeti a szóban forgó személyt.

A Messiásról azt írja prófétailag a Mikeás 5:2 (Kár.), hogy „származása eleitől fogva, öröktől fogva van”. A Káldi, 1865 ezt így fordítja: „az ő kijövetele [„születése”, lábj.] kezdettől, az örök napoktól vagyon.” Vajon ezáltal ugyanazzá vált, mint Isten? Figyelemre méltó, hogy az ’örök napok’ helyett a Kat. (5:1) ’régmúlt idők’, az ÚRB (5:1) ’távoli múlt’, az ÚV pedig ’időtlen idők napjai’ kifejezéssel adja vissza a héber szöveget. A már megbeszélt Jelenések 3:14-et figyelembe véve a Mikeás 5:2 semmiféle bizonyítékot nem szolgáltat arra, hogy Jézusnak nem volt kezdete.