Keresztények, ti hogyan vélekedtek Krisztus isteni létéről? Bennetek soha nem merültek fel kételyek? (többi lent) nagyon érdekelne!

Ugyanaz nyilván nem lehetett a kettő.

Mert egy emberre nem lehet azt mondani, hogy Isten.

Jézus pedig ember volt.

Ha Jézus emberként lehetett Isten, az azt is jelentené, hogy mi is lehetünk Istenek és genetikával akár el is lehetne érni ezt az állapotot.

Tehát olyan szempontból lehet köze Istenhez, hogy azonos szellem/lélek. Tehát Jézusban lett az Isten testbe zárva vagy testbe változtatva.

Persze lehet mondani, hogy Jézus nem ember volt, hanem maga Isten. De akkor már jönnek a logikai bakik.

Amúgy nem érdekel, hogy ki volt Jézus vagy mi volt.

A tanítása érdekel. Az alapján pedig számomra igen csak isteni. Ha nincs Isten és követni kellene.

[link]

Kiemelt rész pl:

"Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek."

Jézusról több helyen is istenként ír a Biblia, azomban mindenható Istenként csak az Atyjáról ír, tehát az Atyja nagyobb nála tudásnan htalomban.

Jézus a tanítványainak is ezt mondta:

"az Atya nagyobb nálam " (Ján14:28)

Isten szellem, legfelsőbb, láthatatlan és halhatatlan lény, valóságos személy, Aki teremtője, fenntartója és kormányzója az egész világmindenségnek (láthatóknak és láthatatlanoknak egyaránt). Székhelye a mennyben van, de mindenütt jelen van.

Legfőbb tulajdonságai:

örökkévaló, mindenható, mindentudó, szent, igazságos, hűséges, irgalmas, kegyelmes és féltőn szerető. Isten egy, Aki az emberi értelmet és befogadóképességet túlhaladja, de természetes és kegyelmi kinyilatkoztatásán keresztül megismerhető. Három személyben jelentette ki magát: ő az Atya, a Fiú és a Szent Szellem.

Az Atya

Az Atya tökéletes és jó Isten, aki minden létező gondviselője. A Fiún keresztül ismerhető meg: ő nyilatkoztatta ki az Atya természetének lényegét, a szeretetet. Az Atyától származik a Fiú és a Szent Szellem, Akik Vele egylényegûek, úgy, hogy az Atya elsőbbséggel bír közöttük.

A Fiú

A láthatatlan Isten képmása és egyszülött Fia, örökkévaló Isten, egy az Atyával. Minden teremtmény előtt született, a földi, mennyei dolgok és létezők őbenne, Általa és Érte állnak fenn. A Mindenható akaratának engedelmeskedve megüresítette magát, emberi természetet vett fel. A Szent Szellem által fogantatott, a szûz Máriától megszületett és itt élt a földön.

Mindenben hasonlóvá lett az emberhez, kivéve a bűnt. Földi életében és szolgálatában is engedelmes volt az Atyának, egészen a kereszthalálig. Ezért az Atya feltámasztotta őt a halálból, és dicsőséggel, tisztességgel koronázta meg, úrrá tette kezeinek minden munkája fölött, és a maga jobbjára ültette. "Ajándékozott Néki oly nevet, amely minden név fölött való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." Ő az új és örökkévaló szövetség szerzője, közvetítője az Atya és a világ között.

A Szent Szellem

A Szent Szellem valóságos személy, Aki az Atyától és a Fiútól származik. Azért jött, hogy az Egyházban Jézus Krisztus személyét fölmagasztalja, és minden hívőt elvezessen a Fiúval való személyes közösségre, valóságos Isten ismeretre és imádatra. A Szent Szellem Úr és Isten. Az ellene elkövetett bűnökre nincs bűnbocsánat. Ő kente fel a názáreti Jézust, hogy betegeket gyógyítson, démonokat űzzön, halottakat támasszon és hirdesse Isten országát. ő munkálja ki az emberekben - az Igével egységben - a megtérést, újjászületést, és teszi valóságossá a hívőkben a megváltás ajándékait. Legfontosabb tevékenységei: vezet, tanít, vigasztal és bizonyságot tesz Jézus Krisztusról.

A kérdés egy helytelen ábrázolásból származik Istenről. Isten nem gy valaki, nem egy vagy több személy. De az ember nem tud egy hatalmas, értelmes lényt elképzelni, anélkül, hogy egy személyre gondoljon. Közelebb állunk az igazsághoz, ha Istent úgy képzelnénk el mintha egy ihlet lenne, az Eredeti Önfejlesztő Ihlet; egy forrás, a minden Hatalom, Bölcsesség és Szeretet kimeríthetetlen forrása bennünk és körülöttünk mindenütt; mint egy alapelvelv, a mindenható Törvény, a Vezérlő Alapelv mindenben. Bennünk emberekben az isteni Kilétünk, az Isten egyszülött Fia/Leánya, az Én Vagyok a Krisztus. A Krisztus tehát nem egy személy, nem egy valaki, annál minden tekintetben végtelenszer több.

Az ihletre jellemző a kifejezésre, a kinyilatkozásra törekvő hajlam vagy jellemvonás, amit a Biblia a ”Legyen!” utasítással ábrázol. Ennek az utasításnak, vagy hajlamnak engedelmeskedve jött létre, vagy fejlődött ki mindaz ami létezik. Isten vagy az Eredeti Önfejlesztő Ihlet tehát nem teremtett semmit, hanem mindenné fejlődött, és jelen van minden fejleményében mit a Vezérlő Alapelv.

Isten vagy az Eredeti Önfejlesztő Ihlet fejleményei hozzáférhetőséggel rendelkeznek az isteni Hatalom, Bölcsesség és Szeretet forrásának minden kiáradásához. Ezt a hozzáférhetőséget csak képességei és érdeklődése határozza meg. Az ember értelmi képességei révén szinte korlátlan hozzáférhetőséggel rendelkezik. Ez a korlátlan hozzáférhetőség azonban nem jár veszélyek nélkül, az ember aki (ön-)tudatra tett szert elérheti a tudat tökéletes állapotát, amit a vallások mennyországnak neveznek, vagy a kárhozatot, a pokolt, a tudat lehető legszánalmasabb állapotát.

Most ismerjük a történelmet és ismerjük saját múltunkat is és láthatjuk, hogy úgy saját múltunkban, mint az egész emberiség történetében, hogy kapunk a tudat mindkét szélsőséges állapotából elegendő kóstolót, nagyjaink kivételével mégse voltunk képesek kiemelkedni. Tudatunkat oly magasra emelni, hogy megközelítsük számunkra elrendelt tökéletességet. Ez a tény már korai őseinket is foglalkoztatta, a leginkább a zsidó nép prófétáit, akiket eredetük, rendeltetésük, ki- és miért létük és Isten iránt érdeklődve a Messiás eljövetelének ígérete illetett meg. Ők voltak azok akik ezt az ígéretet terjesztették el és tartották élénken a nép között. Kellett tehát hogy a Megváltó a zsidó nép fia legyen.

Názáreti Jézus tehát egy közülünk, Isten fejleménye, egyszülött Fia, mint ahogy mi is Isten egyszülött Fiai/Leányai vagyunk, azzal a különbséggel, hogy Ő elismerte isteni kilétét, elérte a számára elrendelt tökéletességet és kifejezésre hozta azt.

Az egyházi előjárok tanítói tekintélyüket túl komolyan véve hagyták magukat elcsábítani olyan hittételekre mint a „szentháromság”, ami teljesen értelmetlen.