Jézushoz vagy Jézus nevében helyes imádkozni?

Kedves 2.old 1-válaszoló remélem ez elég bizonyíték!

HA IGAZ lenne a Háromság, akkor a Biblia tisztán és következetesen tanítaná. Miért? Azért, mint ahogyan az apostolok megerősítették, a Biblia Istennek az emberiség számára adott kinyilatkoztatása önmagáról. És mivel ismernünk kell Istent, hogy elfogadhatóan tudjuk őt imádni, a Bibliának félreérthetetlenül el kell mondania, ki hát ő a valóságban.

EGY PROTESTÁNS kiadványban ez olvasható: „A Háromság szó nem található a Bibliában. . . Sőt még az egyházi teológiában sem kapott hivatalosan helyet egészen a IV. századig”. (The Illustrated Bible Dictionary [Képes bibliai szótár]) Egy katolikus szaktekintély is azt mondja, hogy a Háromságot „Isten Szava közvetlenül és konkrétan nem említi” (New Catholic Encyclopedia [Új Katolikus Enciklopédia]).

The Catholic Encyclopedia (A Katolikus Enciklopédia) ilyen magyarázatot fűz ehhez: „Az Írásokban egyetlen olyan kifejezés sincs, amely a Háromság Isteni Személyt együtt jelezné. A . . . [tri’as] szó (amelynek a latin trinitas szó az egyik fordítása) először az antióchiai Theophilusnál fordul elő A. D. 180 táján. . . Nem sokkal ezután megjelenik Tertulliánusnál is a latin trinitas formájában.”

Önmagában ez még nem bizonyíték arra, hogy Tertulliánus tanította volna a Háromságot. Egy katolikus mű Trinitas — A Theological Encyclopedia of the Holy Trinity (Trinitas — A Szentháromság teológiai enciklopédiája) például megjegyzi, hogy Tertulliánus bizonyos szavait később mások megpróbálták a Háromság leírására kisajátítani. Ezután óvatosságra int: „Nem volna szabad elhamarkodott következtetést levonnunk a szóhasználatból, mert ő nem a trinitáriusi teológia alátámasztására használja szavait.”

Amiről a Görög Iratok tanúskodnak

NOS, a Keresztény Görög Iratok (az „Újszövetség”) beszélnek-e félreérthetetlenül egy Háromságról?

The Encyclopedia of Religion (A Vallási Enciklopédia) ezt mondja: „A teológusok egyetértenek abban, hogy az Újszövetségben nincs szó kifejezetten a Háromság dogmájáról.”

A jezsuita Fortman ezt mondja: „Az Újszövetség írói. . . nem fogalmazzák meg hivatalosan vagy tételesen a Háromság dogmáját, és kifejezetten nem tanítják, hogy egy Istenben három egyenlő isteni személy van. . . Sehol nem található ilyen trinitáriánusi tan a három különböző isteni személyről, aki egy Istenségen belül együtt él és működik.”

A The New Encyclopaedia Britannica (Az Új Angol Enciklopédia) megjegyzi: „Sem a Háromság szó, sem maga ez a kifejezett tan nem szerepel az Újszövetségben.”

Bernhard Lohse ezt mondja az A Short History of Christian Doctrine (A keresztény tan rövid története) című művében: „Ami az Újszövetséget illeti, ténylegesen nem található meg benne a Háromság tana.”

A The New International Dictionary of New Testament Theology (Az újszövetségi új nemzetközi teológiai szótár) is hasonló megállapítást tesz: „Az Újszövetség nem tartalmazza a háromságtant a mai formájában. ’A Bibliában nincs olyan konkrét kijelentés, hogy az Atya, a Fiú, és a Szent Szellem egylényegűek’ [mondta Karl Barth protestáns teológus].”

E. Washburn Hopkins, a Yale Egyetem professzora megerősítette: „Jézus és Pál számára szemmel láthatóan ismeretlen fogalom a Háromság dogmája;. . . semmit sem mondanak erről” (Origin and Evolution of Religion [A vallás eredete és kifejlődése]).

Arthur Weigall történész megjegyzi: „Jézus Krisztus sohasem említett ilyen jelenséget, és az Újszövetségben sehol sem fordul elő a ’Háromság’ szó. Ezt a gondolatot az egyház csak a mi Urunk halála utáni három évszázad múlva fogadta el” (The Paganism in Our Christianity [A pogányság a mi keresztényiségünkben]).

Így tehát sem a Héber Iratok 39 könyvének, sem a Keresztény Görög Iratok 27 ihletett könyvének kánonjában nem található semmiféle világos tanítás a Háromságról.

„A korai keresztények először nem gondoltak arra, hogy [a Háromság] eszméjét hitükre alkalmazzák. Odaadó hűséggel adóztak Istennek az Atyának és Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának, és elismerték. . . a Szent Szellemet; de nem úgy gondoltak ezekre, hogy ők hárman egy valóságos Háromságot alkotnak, akik egyenlők egymással és egy Istenben egyesültek” (The Paganism in Our Christianity [A pogányság a mi keresztényiségünkben]).

„Kezdetben a keresztények nem voltak háromsághívők. . . Nem voltak azok, sem az apostoli, sem az apostolokat közvetlen követő korokban, ahogyan ez kitűnik az Ú[j] Sz[övetségből] és más korai keresztény írásokból” (Encyclopaedia of Religion and Ethics [Vallási és Etikai Enciklopédia]).

„Az ’egy Istenben három Személy van’ formula a IV. század vége előtt nem lett szilárdan lefektetve, és bizonyosan nem volt teljesen a keresztény élet és hitvallás szerves része. . . Az apostoli atyáknál még távolról sem lehetett ilyen mentalitást vagy gondolkodást felfedezni” (New Catholic Encyclopedia [Új Katolikus Enciklopédia]).

Irenaeus, aki körülbelül i. sz. 200-ban halt meg, azt mondta, hogy mielőtt emberként megszületett Jézus mint Istentől különálló személy létezett, és kisebb volt, mint ő. Kimutatta, hogy Jézus nem egyenlő „az egyetlen igaz és egyedüli Istennel”, aki „felette áll mindenkinek, és akin kívül nincs más.”Alexandriai Kelemen, aki i. sz. 215-ben halt meg, Istent „nem-teremtett és elpusztíthatatlan és egyedüli igaz Istennek” nevezte. Azt mondta, hogy a Fiú „második a mindenható Atyához képest” de nem egyenlő vele.

Tertullianus, aki i. sz. 230 táján halt meg, Isten felsőbbségét tanította. Megjegyezte: „Az Atya különbözik a Fiútól (aki egy másik), mivel nagyobb, mint ő; mivel ő a nemző, így különbözik attól, akit nemzett, mint ahogyan a küldő is más, mint a küldött.” Ugyancsak ő mondta: „Volt idő, amikor a Fiú nem létezett. . . Isten egyedül volt, amikor még más lények nem voltak.”

Alvan Lamson összegezve a történelmi bizonyítékokat, a The Church of the First Three Centuries (Az egyház az első három században) című könyvében ezt mondja: „A Háromság mai népszerű tanát. . . Justin [vértanú] szavai egyáltalán nem támogatják: és ez a megfigyelés egyformán vonatkozik a niceai zsinat előtti atyákra; vagyis, a Krisztus születése utáni három évszázadban élt összes keresztény íróra. Való igaz, beszélnek az Atyáról, a Fiúról, és. . . a szent Szellemről, de nem úgy, mint egyenlőkről, vagy hogy egylényegűek lennének, és nem úgy, hogy egy Istenben három személyt alkotnának, vagyis nem abban az értelemben, ahogyan ezt most a trinitáriusok tanítják. Pontosan ellenkezőleg.”

A Biblia és a történelem tanúsága tehát egyértelművé teszi, hogy a Háromság ismeretlen fogalom volt a bibliai időkben és még utána is jó néhány évszázadig.

„Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte”(JÁNOS 5:23).

MANAPSÁG sokan állítják, a kereszténységben, hogy tisztelik Jézus Krisztust, mégis pont az ellenkezőjét teszik. Hogyan? Nos, sokan azt állítják, hogy Jézus Mindenható Isten, és hogy Isten, a mindenek Teremtője lejött a földre, emberként élt és emberként halt meg. Ez az állítás öltött testet a háromságtanban, ami a kereszténység alapvető tanítása. De ha a háromságtan hamis, ha Jézus ténylegesen kisebb, mint Isten, és alá van rendelve Istennek, vajon a köztük levő viszonynak ez a helytelen beállítása nem okoz-e szomorúságot Jézusnak? Bizonyos, hogy az ilyen helytelen beállítást a személye és minden tanítása elleni tiszteletlenségnek tekintené.

2 Az igazság az, hogy Jézus sohase állította magáról, hogy ő az Isten, ellenben ismételten úgy beszélt önmagáról, mint aki az „Isten Fia”. Ezt még az ellenségei is elismerték (János 10:36; 19:7). Jézus mindig tudatában volt annak, hogy magasztalnia kell az Atyát és alá kell magát rendelnie neki, ahogyan megvallotta: „A Fiú egyetlen dolgot sem tehet önmagától, hanem csak azt teheti, amit az Atyától látott. Ugyanis amit az Atya tesz, azt teszi a Fiú is. Én egyetlen dolgot sem tehetek a saját kezdeményezésemből . . . mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.” Majd ismét ezt mondta: „Én az ő képviselője vagyok, és ő küldött el engem.” És ezt is mondta: „Én az Istentől jöttem és vagyok itt” (János 5:19, 30; 7:28, 29; 8:42). Jézus soha még csak nem is sugallta azt, hogy ő Isten, vagy hogy ő egyenlő Istennel. Ilyesmit tanítani tehát tiszteletlenség Jézus iránt.