Ez valami új hullám a kereszténységben? Már nem a szeretetükről ismerni meg a keresztényeket, hanem arról, hogy kocsijuk, sok pénzük van és vállalkozók?

A búzának mércéje egy dénár, és az árpának három mércéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.

Akikkel szövetsége van úrnak és akik fel lettek kenve, ők a bor és az olaj...

Vér mindenképpen lesz. Kérdés, hogy szövetség formájában vagy fizikai értelemben.

Vajon ti a búza és árpa vagytok, vagy a konkoly és a pelyva?

[link]

Akármelyik keresztény / -tyén felekezet tagja is vagy, egyre válaszolj nekem:

Mi a kereszténység eszméje, ha nem az önzőség legalapvetőbb netovábbja? A keresztények azt állítják, hogy ők a teremtés koronái, kiválasztottak, felkentek, igazságtudók, pedig csak kicsinyes önző emberek vagytok! Én is az vagyok, de én legalább felvállalom és nem üres fecsegés és képmutatás vagyok!

Az egész keresztény mizériának az alapja és végső célja az, hogy TE a mennybe kerülj. Nem ok nélkül segíted a felebarátodat és nem azért követed Jézust, mert önfeláldozó vagy szerető ember lennél, hanem csakis azért, hogy a tyúszaros kis lelkedet megmentsd a "pokol" tüzétől. Rohadt önző fajta az ember, és ti sem vagytok mások.

"Hova tűnt a kereszténység alapja?"

Szerintem ez a fő kérdés. Kereszténynek (krisztusinak/krisztusi természetűnek) azokat mondták, akik hitelesek voltak és a tetteikben is megnyilvánult az, amit hirdettek (Krisztust)

"Úgy fényljék a ti világosságotok, hogy az emberek lássák a ti (jó)cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei atyátokat"

Ahhoz, hogy ez megvalósuljon (ami a kereszténység/krisztusiság természetes értékjelzője) szükséges az Isten Szellemével való közösség és hogy az élet minden területe Isten akaratának/vezetésének legyen alárendelve. Ha eltűnik az "erő" akkor az emberek formalitásokat kezdenek hangúlyossá tenni, átmennek törvénykezésbe, bűntudat keltésbe, hogy valahogy "egyben tartsák" a közösség tagjait, miközben ezzel egyidejűleg beindulnak a kidumálások "válaszul" a jogos kérdésekre/igényekre, hogy "miért nincs ez-miért nincs az, pedig úgy volt, hogy.." Isten nélkül, az Ő ihletett szavának követése és nélkül képtelenség jó kereszténynek lenni, mert csupán emberi értelemmel/erővel lehetetlen kivitelezni. Ha egy közösség, vagy annak egyes tagjai nem újulnak meg, nem korrigálják magukat, vagy nem hagyják Istennek, hogy korrigálja őket, a végeredmény materializmus lesz vallásos előadásban. Vagyis előtérbe kerülnek "kiemelt személyek" (természetesen megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel) meghatározott "csapásirányok" amiktől nem szabad eltérni, valamiféle kollektív "akarat" amihez szintén "illik" alkalmazkodnia és fenntartások/kérdések nélkül elfogadnia/követnie/betagozódnia az ilyen közösségbe tartozó embernek, ellenkező esetben hamar "lemondanak róla" és kiközösítik (fű alatt, nem valami "nyilvános" megszégyenítésre, vagy ilyesmire értem)

Magyarul: Ahonnan eltávozott Isten vezetése és ereje, ott igyekeznek "kipótolni" valami "olyannak látszóval" és továbbrais fenntartani a látszatot, ajkukon Isten nevével. Viszont mivel erőlködőssel, hangzatos (de üres, Isten erejét/akaratát nélkülöző) szavakkal ez hosszútávon nem megy, a végén egészen extrém esetekben egészen extrém szokások/"belterjes", kimondott, vagy hallgatólagos elvárások, törvények/képmutatás és (ál)vallásos-materialista konformizálódás marad.

Azok, amiket felsoroltál ilyenkor kezdenek burjánzani és valójában a "fa lombja" amit rezget a szél (mert szembeötlőek) A lényegi ok/probléma/feloldhatatlan konfliktus azonban a fa gyökerében van. De mondhatnám úgy is, hogy:

"ha a só megízetlenül, az emberek kidobják és megtapossák" (ha érdted mire gondolok)

Nem szabad minden ,,keresztyént,, egy csöbőrbe tenni,kedves kérdező.

Én az vagyok de nekem még kocsim sincs,viszont minden napra megkapom az Úrtól azt amire szükségünk van,és csak annyit amennyire szükségünk van.

Akin csak tudok segítek annyit amennyit a lehetőségeim megengednek. Nem vagyok nagyravágyó és már rég nem törekszem a világi kincsek után.

Ez nem vallás hanem egy életforma.

Köszönöm,hogy feltetted ezt a kérdést.

Üdv

"Nincs szeretet a világon"

Ha szeretnél lenne.

Kedves Csobán, ha te így keresel barátnőt a biológia vagy pszcihológia tankönyveid szerint, akkor a te problémád. Ne magadból indulj ki....

És valóban! Inkább érzem magam értékesnek, mint jelentéktelen porszemnek. A másikban is értéket kell látni, nem hulladékot.

Inkább vagyok humanista, mint pl. hundista.

Az ember ha nem is valami vonzó lény minden pillanatában, attól még a többi ragadozó sem lesz jobb.

Én ugyan nem vagyok vallásos, engedelmeddel elmondom, hogy én hogyan látom ezt a dolgot.

Van ugye a keresztény testvérek elvárása, és van a társadalmi elvárás.

Ha valaki vállalkozó, nem engedheti meg magának, hogy ne a lehetőséihez mért legjobb kocsival járjon, hiszen az a saját cégének is az értékmérője. Senki se fog dolgoztatni egy lepukkant Trabanttal járó, vályogviskóban lakó iparossal.

De még csak vállalkozónak sem kell lennie, elég, ha van gyereke. A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni, hamar ócska lúzernak titulálják a fatert, ha az holmi keresztényi alázatra hivatkozva csak a lelkét ékesíti, a házát nem.

Részben egyet értek az előttem szóló Spanyol Úrral :)

A lényeg, hogy ha megteheti, mert olyan életet él, és olyan munkája van akkor nem azon múlik hanem hogy az élete többi részében úgy él vagy se, a szív állapotán, abba pedig csak a Teremtő Isten lát bele.

Vegyünk egy evangélium írói mintát.

Márk gazdag családban élt mert nagy házuk volt, és az írások szerint megtehette, hogy szolgálót is tartott.

De keresztény életet élt.

az biztos, hogy Jézus szerint nehezebben fog, vagy egyáltalán nem fog Isten királyságába bejutni, mert a nagy vagyon megakadályozhatja a keresztény életében.

Lásd a gazdag ifjú aki a vagyonáról nem akart egy jobb dologért lemondani, jobban szerette az anyagi dolgokat, mint Istent az élet adóját akitől valójában függ az életünk, s nem egy papír darabtól.

Egy Tehetősebb ember, és ez nem mindenkire vonatkozik, gőgösebb, hozzá szokott a kényelmes élethez, és az, hogy maga is alárendelje magát valakinek na nem biztos, hogy szívesen válik "szolgává", vagy többször hallottam a szolgálatom során, hogy egy kevésbé jó anyagi helyzetben levő előbb adakozik, mint akinek bőven van még maradna is.

Vegyük a szegény özvegy esetét akire Jézus azt mondta, hogy "többet" adott másoknál, mert mások a feleslegükből adtak, Ő pedig az utolsóját is, mert bízott abban, hogy Isten nem fogja hagyni hogy éhen haljon.

Az egészben az a szép, hogy Jézus többre becsülte ezt az értéket, hiszen az özvegy az akkori napi bérnek az 1/64-ét tudta bedobni

Most vegyük ma egy napi bérnek az 1/64-t

Mondjuk naponta valaki keres 600 forintot,....

annak alig 50-60 forint az 1/64. része, ezt dobta be az özvegy.