Ádám és Éva lelkei hová kerültek? (a tanúk ne másolják be a fél Őrtonyot de várom a válaszokat)

"A keresztény kultúrkörben a lélek fogalma nem egységes. "

Pontosan. Én például nem vagyok Jehova Tanúja, de én sem hiszek a lélek halhatatlanságában. Ma már katolikus és protestáns teológusok egyaránt elismerik, nem beszélve az enciklopédiákról, hogy ez a tanítás a görög filozófiából szivárgott be, a zsidóságba a hellenizmus hatására, a kereszténygébe pedig az újplatonizmus révén. A vallástörténelem tehát bizonyságot tesz ennek a kérdésnek a helyességéről.

A héber szövegben egyébként sincs a léleknek olyan jelentése, mint a keleti vallásokban.

Jó látni. hogy nem csak a Tanúkra lehet fogni azt hogy kitalálták.

Mert nem kitaláltuk, hanem így is van.

Ádám és Éva meghalt, és ennyi, és mindenkire ez vár, s a feltámadás az ami lehetséges az utódoknak, de Ádáméknak nem.

Préd.12.7 A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.

A héber itt a ruach-ot használja, ami szellem.

Ésszerűtlen azt hinni, hogy mindannyian ugyanazoktól az ősszülőktől származunk?

A tudomány most megerősíti azt, amit már a nagy vallások többsége régóta hirdet: az összes ember, bármilyen rasszhoz tartozik is..., ugyanattól az első embertől származik (Heredity in Humans. [Philadelphia és New York, 1972] Amram Scheinfeld, 238. o.).

Amit a Bibliában Ádámról és Éváról, az egész emberiség atyjáról és anyjáról évszázadokkal ezelőtt feljegyeztek, az megegyezik napjaink tudományos vizsgálatainak eredményével: a föld minden népe egyetlen családot alkot, és közös eredetük van (The Races of Mankind. [New York, 1978] Ruth Benedict és Gene Weltfish, 3. o.).

Csel 17:26: Isten egy emberből alkotta az emberek minden nemzetét, hogy lakjanak a föld egész színén.

AHOGYAN ISTEN MEGTEREMTETTE AZ EMBERT

Isten az embert földből teremtette azért, hogy a földön éljen. A Biblia így írja le ezt: És formálta Jehova Isten az embert a föld porából, és orrlyukába lehelte az élet leheletét, és így lett az ember élő lélekké (1Mózes 2:7). Ebből láthatjuk, hogy az ember Istennek közvetlen teremtménye. Különleges teremtési művelettel, tökéletes férfiúvá, teljesen kész személlyé alkotta. Midőn Isten az ember orrlyukaiba lehelte az élet leheletét, az ember tüdeje megtelt levegővel. De ennél több is történt. Isten ezzel életet adott az ember testébe. Ezt az életerőt tartja fenn, vagy működteti a lélegzés.

De figyeld meg, hogy a Biblia nem azt mondja, hogy Isten lelket adott az embernek. Inkább arról tájékoztat, hogy amikor Isten megindította az ember légzési folyamatát, akkor lett az ember élő lélekké. Tehát maga az ember lett lélek, mint ahogyan, aki orvosnak tanult, az orvos lett (1Korinthus 15:45). A föld pora melyből a fizikai test áll, nem tekinthető léleknek. A Biblia szerint az élet lehelete sem azonos a lélekkel. A Biblia inkább azt tanítja, hogy e kettő összetevésének eredményeként lett az ember élő lélekké.

Mivel az emberi lélek maga az ember, nem lehet valamiféle árnyékszerű, bizonytalan dolog, amely a test belsejében lakik, vagy ami elhagyhatja a testet. Egyszerűen fogalmazva a Biblia azt tanítja, hogy a lelked te magad vagy. A Bibliában szó van arról, hogy a lélek fizikai táplálék után vágyakozik: Lelked húst kíván enni (5Mózes 12:20). Arról is beszél a Biblia, hogy a lélek ereiben vér folyik, vagyis szól szegény ártatlan lelkek vérének nyomairól (Jeremiás 2:34).