Hogyan győződtél meg róla, hogy Isten valóban meghallgatja az imáid?

Jób könyve » 3. fejezet

3

Vesszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták: fiú fogantatott.

4

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

5

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

6

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

7

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

8

Átkozzák meg azt, akik a nappalt átkozzák, akik bátrak felingerelni a leviathánt.

9

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

10

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

11

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

12

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

13

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

14

Királyokkal és az ország tanácsosaival, akik magoknak kőhalmokat építenek.

15

Vagy fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, akik ezüsttel töltik meg házaikat.

16

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

17

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, akiknek erejök ellankadt.

18

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

19

Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.

20

Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

21

Akik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

22

Akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

23

A férfiúnak, aki útvesztőbe jutott, és akit az Isten bekerített köröskörül.

24

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

25

Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam.

26

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

"...Isten minden szívből jövő imát meghallgat és válaszol rájuk..."

Nem akarok kötekedni, csak pár igeszakaszt szeretnék bemásolni a következtetéseket pedig mindenki vonja le maga :)

Ésaiás próféta könyve 59. rész:

1. Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna;

2. Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.

Zsoltárok könyve 34. rész:

16. Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;

Üdv. tati

kértem adja vissza a párom. visszaadta.

utána kértem vegye el, mert én nem vagyok képes szakítani. elvette.

van amikor nagyon vágyok valamire, nincs rá pénzem. erre találok olyat, vagy pont azt kapok és csak úgy alapon.

éveken át stresszeltem, hogyan lesz lakásom, gyűjtöttem a filléreimet, azóta sincs 1 millió sem (fillárből nem lesz pénz) de változtak a törvények, és ölembe hullott egy

kicsináltak a munkatársak, erre sorban vagy kirúgták őket, vagy nem tetszett nekik a hely és elmentek maguktól.

aki megbánt de nagyon az eddig mindig visszakapta az élettől.

mellettem szerencsések, sikeresek lesznek mások, néhányan angyalnak hívnak.

meg ilyen apróságok, amik valahogy túl nagy véletlennek tűnnek, szóval szerintem fentről van :)

Szervusz

Az egyik hozzászóló azt írta, nem kell imádkozni. Ez is egy vélemény.

De Jézus nem ezt tanította. Ő ezt mondta:

Máté 6:9-10 Ti tehát így imádkozzatok: »Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved. 10 Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is...

A Krisztus követői is fontosnak tartották az imát.

1Tessz 5:17, 18: „Szüntelenül imádkozzatok. Adjatok hálát mindenért.”

Jak 5:16: „imádkozzatok egymásért.”

Máté 26:41: „Kitartóan virrasszatok, és folyton imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”

Fil 4:6: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé.”

Hosszú évek alatt azt tapasztaltam hogy Isten minden imámat meghallgatta. Olykor nem azt, és nem úgy, ahogyan kértem. De mindig, utóbb láttam, hogy az a megoldás sokkal jobb, ahogyan ő oldotta meg a nehézségeimet, gondjaimat, kéréseimet. (nem írnám le konkrétan az eseteket)

Ez, olyanfajta bizalmat épített ki bennem Isten iránt, amit soha azelőtt nem tapasztaltam. Hiszen így soha nem vagyok egyedül, van kire mindig támaszkodnom, és minden tőle kapott ajándékért hálámat is kifejezem Istenemnek, hiszen olykor szó szerint úgy érzem a tenyerén hordoz.

Üdvözlettel.

#6

Jobb ha nem packázol vele :D

A te érdekedben mondom. Kezdelek félteni.

Köszi az aggódást.

Én nem teszem. Valamiért. :)

Ha Jézus fontosnak tartotta hogy beszélgessen az Atyjával, akkor mennyivel inkább fontos nekünk.

Mindig kikérte a véleményét, és amit kért azt megkapta.

Magam sem mondhatok mást, mint hogy mindet amit kérek megkapok, amire szükségem van.

Ha nem azonnal, akkor amikor szükség van rá, amit meg nem arra vagy nincs szükségem vagy nem egyezik Isten érték rendjével

(1János 5:14, 15) 14 És mi azzal a bizalommal vagyunk iránta, hogy bármit kérünk is az akarata szerint, ő meghallgat minket. 15 Továbbá, ha tudjuk, hogy meghallgat minket bármivel kapcsolatban, amit kérünk, akkor tudjuk, hogy meglesznek nekünk a kért dolgok, mivel kértük azokat tőle.