Miért mondják (hiszik) sokan, hogy Jézus az Isten? Viccelődők, és előítéletesek kérlek ne írjatok. Csak akinek tényleg van véleménye a témáról.

Szia.

A Biblia, s így Isten bizonyságtétele szerint Jézus Krisztus valóssággal Isten Fia.

Néhány igevers ami ezt bizonyítja:

"Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel..." (Fil 2,5-6)

Majd máshol Jézus mondja: "Én és az Atya egy vagyunk." (Jn 10,30)

S ennek ez lesz a folytatása:

"Ekkor újra köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: "Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében: ezek közül melyik cselekedetem miatt köveztek meg engem?" A zsidók így feleltek neki: "Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat."" (Jn 10,31-33)

Tehát már a korabeli zsidóság is gyűlölte Jézust azért, mert Ő egyenlőnek tartotta magát az Istennel. Ezt erősíti meg a következő igerész is:

"...Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor azt mondta neki: "Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!" Jézus ekkor így felelt: "Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin." A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: "Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. Mit gondoltok?" Azok így feleltek: "Méltó a halálra!" (Mt 26,63-66)

Szia!

Belefáradtam.

anonimanna

"Miért mondják (hiszik) sokan, hogy

Jézus az Isten?"

Inkább Jézus is Isten...

Azért mert az Atya kijelentette nekünk a Fiút.

Hiábavaló a logosz akkor ha nincs kijelentés. Idézhetik ezerszer is azokat a verseket... Kijelentés nélkül inkább csűrik-csavarják csak hogy tagadva legyen. De azért idézek egyet. A legemelkedettebb kezdésű evangélium:

Ján 1:1 Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.

Ahogy tisztelt #2-es Jehova testvérünk is leírta, a Bibliára hivatkoznak, amikor ezt állítják. A katolikus egyház az Egyistent 3 személy közösségeként fogja fel:

az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközössége az, amit úgy hívunk: Isten. Egy Istenben három személy van, akik mindegyik teljes önfeláldozással és önzetlenséggel van egymás és az emberek felé.

A Fiú Isten Jézus Krisztus, aki a Földre szállt, hogy kínhalált haljon az emberek bűneiért, magára vállalva azokat meghalt értünk a kereszten, elszenvedte azt a büntetést, amit nekünk kellett volna.

Mivel ő Isten és ember is egy személyben, meghalni nem tudott, ezért feltámadt, megjelent párszor a tanítványoknak, majd 40 nap múlva testestül a mennybe emelkedett (erre szemtanúk voltak a tanítványok). Ekkor áradt ki a Szentlélek a tanítványokra, ami azóta is működik a Katolikus Egyházban, mivel minden katolikus papot egy püspök szentel pappá és minden püspököt egy másik püspök, egészen az eredeti 12 apostol valamelyikéig visszafelé menet. :D

Amúgy én nem szeretem az egyházat, katolikusként neveltek, de eléggé kiábrándultam a keresztényekből... De ez a hivatalos álláspont.

+ a "Hiszekegy" (azaz a Credo, apostoli hitvallás vonatkozó sora:)

"...És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban;

aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától;

szenvedett Poncius Pilátus alatt;

megfeszítették, meghalt és eltemették.

Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül;

fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján;

onnan jön el ítélni élőket és holtakat..."

hetes: előbb dőlne egy JT a kardjába, minthogy ilyet (ami egyébként a legfontosabb ige)idézzen, mit a #2-es:

Majd máshol Jézus mondja: "Én és az Atya egy vagyunk." (Jn 10,30)

Sziasztok Jehova Tanúi!

1. Kezdjük az elején. Jehova Tanúi számára "A Biblia" az újvilág fordítás. Ez persze, hogy nem azt tanítja, hogy Krisztus Isten, mivel az eredetihez képest sokmindenben eltér. De szerintem ezt már itt a fórumon milliószor kiveséztük, amikor összehasonlítottuk más fordításokkal, meg az eredetivel. A múltkor éppen George Howard professzor leveléből idéztem, akit a Jehova Tanúi tekintélynek tartanak, és rendszerint hivatkoznak az írásaira, noha a professzor éppen azt írta, a levelében, hogy nem támogatja a Tanúk tanításait, és került már bajba egy párszor miattuk. Aztán azt is megnéztük, hogy kik is az újvilág fordításnak a fordítói. Megnéztük azt is név szerint, hogy a készítők többsége nem tanult bibliai nyelveket, tehát nem szakemberekről van szó, valósznű nem ismerik, vagy nem akarják ismerni a tudomános szövegkritikát. Szal stb stb stb...ez már lerágott csont, tessenek visszanézni.

----------------------------------------

Amire én most tenném a hangsúlyt, az a korai kereszténység álláspontja Kedves Jehova Tanúi. Mert ha valakinek, akkor az 1. illetve 2. században élt keresztényeknek biztos tudniuk kellett, hogy Krisztus Isten-e vagy sem, hiszen az apostoli atyák akár személyesen is ismerhették az apostolokat, hiszen korban közel voltak hozzájuk. Ugyanez elmondható az egyházatyákra is, akik az apostolok tanítványainak a tanítványaik lehettek. Tehát akkor tegyük fel a kérdést: Mit tanítottak a korai keresztények Krisztus istenségéről, illetve milyen véleménnel voltak a korai keresztényekről mások?

"Arisztidész, filozófus, ügyvéd

Ókeresztény írók 8. (fordította Fodor György)

Apológia [125. körül, szír változat]

II. rész (…) A keresztények Jézusra, a Messiásra vezetik vissza vallásuk eredetét. A legmagasztosabb Isten Fiának nevezik. Azt mondják, hogy Isten lejött az égből, egy zsidó szűztől testet vett fel és húsba öltözött, s hogy Isten Fia az ember leányában lakozott. Ezt az „örömhír” tanítja így, melyet egy rövid idő óta felolvasnak egymás között, és amelyet buzgón hirdetnek."

1.sz. 125 körül...Nagyon, nagyon a kereszténység elején vagyunk még, hiszen a Jelenések könyve a 90-es évek végén íródott. Láthatjuk, hogy ebben az időben a keresztények abban hittek, hogy Krisztus személyében Isten jött le közéjük, mint az istenség egyik tagja.

Szeretném még idézni Antiochiai szent Ignácot. Ő 50 körül született az élete nagy részét az első században töltötte, tehát az apostolok kortrása volt, kb 110-ben halt meg. Mit tanított ez a keresztény püspök? Az élete végén ezt írta:

"XVIII.2. Mária hordozta ugyanis méhében Istenünket, Jézust, a Khrisztoszt Isten rendelkezésének megfelelően, aki Dávid magjából való, de mégis a Szentlélektől…"

A keresztény püspök tehát ugyancsak hitt Krisztus istenségében. Szeretném nektek még idézni, hogy a korai keresztények vajon mit hirdettek? Lássuk csak:

"Tatianosz: Beszéd a görögök ellen, 21. (Kr. u. 175)

Nem vagyunk bolondok, görög férfiak, nem is locsogunk balgaságokat, azt hirdetjük, hogy Isten emberi alakban megjelent."

Természetesen nem ez az összes fennmaradt ókeresztény dokumentum. Lehetne még ontani azokat a véleményeket, miket az első illetve második századi keresztények után fennmaradtak. Mindenesetre az is biztos, hogy a korai keresztény teológia teljesen ellentétben állt a Jehova Tanúi teológiájával. Ők hittek Krisztus istenségében. Viszont akkor tegyük fel a kérdést, hogy mikor jelentek meg tömegesen azok az emberek, akik tömegesen tagadni kezdték Jézus istenségét? Az 1-2. században biztosan nem, hiszen láthatjuk, hogy nem volt vita abból, elfogadták Krisztust Istennek. Akkor honnan Krisztius Istenségének a taadása?

"Az arianizmus Arius-nak és követőinek (az ariánusoknak) mozgalma volt a 4. században, amelyet később eretnekségnek nyilvánítottak. Legfőbb tétele, hogy a Fiú-isten nem öröktől való, csupán az Atya-isten "teremtménye", amivel sokak szerint Jézus isteni voltát, s egyúttal a Szentháromság tanát tagadja"

Forrás: [link]

Ezt a tanítást azonban a történelmi kereszténység SOHA nem fogadta el. A történelmi kereszténység ugyanis nem egy új teológiát alkotott, hanem egymásra értelmezéseire építettek, így van ez a próféciaértelemzéssel kapcsolatban is. Azt hiszem, ezzel kirajzolódott előttünk a teljes kép. A korai kereszténység (1-2. század) akik kortársak voltak az apostolokkal, illetve azok tanítványaival illetve utódaikkal, apostoli és egyházatyákkal eredeti hitvallása az volt, hogy Krisztus személyében az istenség egyik taga jelent meg. Majd jóval később, a 4. század körül indult meg az ariánus mozgalom, amely ezt a tanítást tagadta.

KZitus, a kérdésedre az a válasz, hogy mi a történelmi kereszténység hitvallását követjük, nem pedig az airánus mozgalomát.

Szia!

Én azt gondolom, hogy a kereszténységen belül senki nem vitatja azt, hogy van az Atya a mennyekben, akit mindenki Istennek nevez és tart. Az is vitán felül áll, hogy Ő a mindenható és örökkévaló Isten, akit éppen ezért a két dologért nevezünk és tartunk Istennek.

A valódi kérdés tehát az, hogy Isten Fia, Jézus Krisztus mindenható-e és örökkévaló-e. Mindkét kérdésre választ ad a Szentírás. Jézus mondja: "Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön." Vagyis Jézus Mindenható.

A másodikra pedig Ézsaiás próféciájában kapunk választ:

"Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!"

A második dolog maga a megváltás kérdése. Abban szerintem egyetértünk, hogy csak Isten halhatatlan, mindenki más, aki teremtmény halandó. Isten az akinek élete van önmagában, mindenki más élete az Istentől függ. Ilyen értelemben csak maga Isten az, aki odaadhatja az életét, mert mások nem rendelkeznek azzal. "Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában."

A harmadik kérdés az egyenlőség kérdése. A Szentírás által vázolt Istenkép számomra egy olyan Istent mutat be, aki nem bocsátkozik rangvitákba. Éppen maga Jézus Krisztus az, aki ezt megvalósította itt a földi életben. Az Ő uralkodása nem olyan, mint amit ebben a földi életben megszoktunk az uralkodóktól: olvasd el a lábmosás történetét János evangéliuma 13. fejezetében...A görög nyelv ismeretében nehéz egyébként a filippi levél második fejezetét másképpen értelmezni, mint úgy, hogy Jézus önként tette le az isteni voltát. A Teológián ebből írtam tudományos diákköri dolgozatot annak idején, és hidd el nagyon alaposan utánanéztem a dolognak...

Mint ahogyan annak is, hogy hogyan kell értelmezni azt a gondolatot, hogy az Isten egy. Hiszen a búcsúbeszédében Jézus sokat beszél erről, és az utolsó mondataiban egyértelművé teszi, hogy az embereket "az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében" kell megkeresztelni. Ezzel látszólag ellentmond az "Isten egy" ószövetségi hitvallásnak. A megoldás még számomra is nagyon meglepő volt. Mózes ötödik könyve 6. fejezet 4. versében Izrael fő hitvallása így olvasható: "Isten egy", de miközben az író választhatta volna a jachid kifejezést is, amellyel a magában álló "egy" fogalmát fedte volna le, a választott héber kifejezés az echad, amely az összetett "egy" fogalmát vagy a csoport egyik tagját jelöli, a magában álló illetve hangsúlyosan érthető "egy"-gyel szemben!

Ugyanaz az echad szó szerepel Mózes első könyve 2:24-ben a férj és a feleség egységének kifejezésére, akik „egyek” lesznek, de úgy, hogy ezen egységen belül megőrzik egyéniségüket. Itt tehát az egy nem számszerű értelemben vett egyet jelent, hanem az az "egyedülálló, egyedi" jelentésen van a hangsúly.

Ahogyan még tovább kutattam a héber nyelv rejtelmeit, észrevettem, hogy Isten a Teremtéskor többes számú kijelentéssel utalt önmagára: "És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon." A többes szám az isteni személyekre utal. Hasonló többes számú formulával más helyeken is találkozunk: "Mondta az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván" (1Móz 3,22). "Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét" (1Móz 11,7). "Hallottam az Úrnak szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el és ki megy el nékünk?" (Ésa 6,8).

Ráadásképpen az Ószövetségben is van példa arra, hogy egymás mellett néven neveztetik a három személy: "Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának Angyala megszabadította őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították szentségének Lelkét, és ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük." (Ésa 63,9. 10)

Ha továbbmegyünk az Újszövetségre Jézus misszióparancsához hasonlóan egymás mellett említik a három isteni személyt az alábbi igék is: "Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal." (2Kor 13,13) V.ö.:1Kor 13,14. A "Szentlélek közössége" kifejezés szerepel. A "közösség" szó mindenképpen interperszonális (személyközi), azaz személyek közötti kapcsolatra utal. Nem lenne alkalmazható, ha a Szentlélek csupán csak személytelen befolyás, kisugárzás vagy erő lenne. "János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő, és a hét lélektől, amely az ő királyiszéke előtt van, és a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által," (Jel 1,4-5)

"És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijött a vízből, és íme az egek megnyilatkoztak néki, és ő látta az Istennek Lelkét alájönni mintegy galambot, és őreá szállani. És íme egy égi hang ezt mondta: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mát 3,16-17)

Következetesen felsorolásra kerül, néven neveztetik, megjelenik a három személy. Nem lenne értelme ennek, ha a Szentlélek csak az Atya és a Fiú Lelke, vagy éppen csak erő, befolyás lenne. Mindezek az igék kifejezik a tökéletes harmóniát, az azonos szándékot és együttes cselekvést is a három isteni személy között.

Az Atya és a Fiú egységéről Jézus így nyilatkozott: „Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? ... Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van” (Jn. 14:10/a, 11/a)

Üdv. Péter