Miért mondják (hiszik) sokan, hogy Jézus az Isten? Viccelődők, és előítéletesek kérlek ne írjatok. Csak akinek tényleg van véleménye a témáról.

Sajnos Jézus a farizeusok és a főpapok világnézetét sem tudta megváltoztatni,avval kapcsolatban ,hogy Ő kicsoda valójában.

Sajnos ugyan abba a hibába esel te is ,kár érted ,Zitus.

"Te honnan tudod én kit követek?"

Ha az Ő juhai közé tartoznál, akkor hallanád Jézus hangját. De te is jól tudod, hogy nem hallod Őt. Ha ismernéd Jézust, akkor Őt követnéd. De te a hazug tanítóidra hallgatsz, Jézus helyett.

"Meg van írva a prófétáknál: és mindnyájan ISTENTŐL tanítottak lesznek. Valaki azért az ATYÁTÓL hallott, és tanult, ÉN HOZZÁM jön" Ján 6:45

Nem Isten tanít titeket, mert ha Ő tanítana, akkor Jézushoz mennétek. De el vagytok tiltva tőle - Attól, akinél az örök élet beszédei vannak.

Tudod, mit mondott Jézus? Tegyetek tanítványokká minden népeket. Ti nagyon büszkék vagytok arra, hogy hirdetitek az egyházatok evangéliumát, de Jézus nem kért ilyet egyikőtöktől sem! Ő arra gondolt, hogy vezessük Őhozzá az embereket, és tegyük az Ő tanítványaivá őket - olyanokká, akik ismerik Jézust, akik Hozzá mennek, és Tőle tanulnak.

Amíg bedugod a füledet, Ő nem fog hozzád szólni.

Serkenj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a KRISZTUS!

Gyere a hazug egyházadtól JÉZUSHOZ, kedves Zitus!

Zituskám ,vedd már észre,hogy az egész Biblia ,Jézus rol szól ,és rólad.Jézus szeretné ha elhinnéd a hihetetlent,ahogy Tamás is.Ne légy hitetlen hanem hívő.

És akkor megismered az igazi Jehova Tanúit.És nem azt a hamisítványt amiben most vagy.

Beszélgess el Jézussal a Biblián keresztül és Ő majd segít hinni!

Vidiripi

Zitus!

Máté 28:18 Jézus pedig hozzájuk ment, és azt mondta nekik: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.

ApCsel 4:12 Nincsen üdvösség senki másban, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.

MÁS NÉV!

János 3:16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Kedves 27!

A 144000 -ről a tökéletesség jutott eszembe, vagyis, hogy

Mt.5.48.

"Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

és még az, hogy

Róm. 9.16.

"Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené."

""Fehéren- feketén olvasható az igazság." igen, ez fehéren (én kéknek látom)fekete, de nem Biblia. Valaki kitalálta. Ott van a könyvön a neve, amiből kiírtad, vagy tanultad." -írod

Amiből kiírtam , másoltam a sorokat és amivel csak egyet tudok érteni (hiszen a Biblia szellemiségével megegyező mert 1 Thessz.5.21.

Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!),

tehát ez a : nikaia–konstantinápolyi hitvallás.

A "fehéren- feketén"pedig egyértelmű, hogy azt jelenti most: nyílvánvaló, látható,stb.

Jézus Krisztus az Atyával EGY és ez benne van a Bibliában.pl.:

Jn.14.10.

Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.

De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát. Gondolom, ez volt minden idők legnagyobb missziói parancsa és küldetése. Ha a Bibliát olvassuk, akkor minden szóra ügyelni kell. Isten elküldte Fiát! Nem a gyermekét! Ez nem véletlen. Ézsaiás próféciájában is (9,5) azt olvassuk, hogy …egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az Úr mint gyermek született, emberi mivoltában, de ami a fiúságot illeti, Ő nem született. Ő - mint Fiú - adatott. Amikor Pál azt írja, hogy Isten elküldte Fiát, akkor nem azt mondja, hogy Ő most született, illetve most jött létre, hanem Ő olyan valaki, aki már létezett születése előtt. De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve… Pál szembe állítja a szavakat „elküldte” és „született” és ezzel kifejezi azt, hogy a születés nem az Úr létének kezdete. Jézus születése nem az Ő létének kezdete. Isten elküldte Fiát, Aki már létezett. Ő azért jött, hogy az isteni küldetését betöltse.

Érdekes, ahogyan a Biblia az Úr testet öltését leírja. Azt mondja: Isten elküldte Fiát, Isten odaadta Fiát, az Úr Jézus azt mondja: Én az Atyától jöttem. (Ján 16,28) Ember így nem beszél. Az ember azt mondja „én megszülettem”. Az Úr Jézus csak egyszer mondta azt magáról, hogy ő született. Ezt is csak a római helytartó, Pilátus előtt mondta, és rögtön hozzátette minden félreértést elkerülendő, hogy: … és azért jöttem a világba. (Ján 18,37) Ha mi az Úr Jézusról beszélünk, akkor mindig, mint az örök Fiúról kell beszélnünk, aki már születése előtt létezett.

Sokan kérdezhetnének, mi értelme van ennek, ez csak egy teológiai teória. Van ennek gyakorlati értelme? Nos, ez a legjobb alkalom, hogy megvizsgáld saját szellemi állapotodat! Ha teológiáról beszélünk, akkor fontos dolgokról van szó. Ez nem csak egy dogmatikai kérdés vagy elmélet, melynek semmi köze nincs a napi gyakorlati életünkhöz. Ha az Úr Jézus nem lenne az örök Fiú, nem lenne Isten fia öröktől fogva, és nem lenne Isten természetében öröktől fogva, honnan tudhatnánk, hogy Istennek van-e számunkra egyáltalán üzenete? Senki nem beszélhet Isten nevében, csak Isten szólhat a saját nevében. Csak azért tudhatjuk, hogy Istennek van üzenete számunkra, mert Isten eljött Jézus Krisztus személyében és szólt hozzánk. Jézus teljes isteni természete egy abszolút szükségszerűség, különben nem lenne üzenetünk Istentől. Ha a Fiú nem lenne teljesen Isten és ember egy személyben, akkor nem lehetne engesztelő áldozat érettünk, és nem lenne üdvösségünk. Ő közülünk való és egyben az örök Fiú! Ha ez nem lenne így, akkor csak egy látszat Krisztusunk lenne. Itt az örök életünk kérdése forog kockán!

…Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született… Ez jellemzi igaz emberi természetét és lényét. Emberi természettel kellett bírjon, ha képviselni akart minket. Az ember esett bűnbe, ezért egy angyal nem tud minket képviselni Isten előtt. Az Úr Máriát „anyámnak” nevezte.

Pál hozzáteszi: … aki asszonytól született a törvénynek alávetve… Ő betöltötte a törvényt, hibátlanul betartotta. A törvényt Dávid a messiási zsoltárban, Zsolt 40,8-9-ben azt írja: Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. 9 Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. A törvény mindenki vesztére volt, de az Úr Jézust nem tudta tönkre tenni. Bunyan „Zarándokútja” -ban a „Hívő” beszámol egy emberről, mely követte őt, és egy doronggal leütötte. Amint magához tért, megint leütötte és amint lábra állt, harmadszor is földhöz verte. Amikor kegyelemért kiáltott, az ember így válaszolt, „nem ismerek irgalmat”. Ebben a pillanatban jött egy férfi, aki megakadályozta az útonállót, hogy még egyszer rátámadjon áldozatára. Nem tudta, hogy ki volt ez a férfi, de amint közelebb lépett látta, hogy sebek voltak a kezén. „Keresztyén” megmagyarázta „Hívőnek”, hogy az útonálló, aki leütötte a törvény dorongával Mózes volt és a férfi aki beavatkozott és megakadályozta Mózest hogy verje Hívőt, az Jézus Krisztus volt, aki váltságdíjat fizetett. A törvény elpusztítja az embert, „ne csinálj”, „ne kívánd”, „ne tedd”! Mi azonban pontosan ezeket tesszük. Még akkor is, ha hitben befogadtuk Krisztust, a gonoszság velünk marad. Amit tenni szeretnénk, azt nem tudjuk megtenni. Amit nem akarunk megtenni, pontosan azt tesszük. Pál így kiált fel:” Oh én nyomorult ember”.

Csak egy ember volt valaha is képes a törvény uralma alatt tökéletes életet élni, az Úr Jézus. A törvény határozta meg a ruházatukat, az eledelt amit ettek, egész vallásos és napi életüket, mindenhez való viszonyukat, reggeltől estig. Nem csoda, hogy Péter a törvényről, mint igáról beszél, melyet se mi, sem atyáink nem voltunk képesek elhordozni (ApCsel 15,10). Egyedül az Úr Jézus volt képes a törvényt minden tekintetben betartani, mind a vallásos, mind a polgári életre vonatkozó, mind pedig az erkölcsi előírásokat. Az utolsó pesszah szertartását tökéletesen betartotta, sőt még a kereszten is törődött anyjával és rábízta őt Jánosra. A körülötte lévő emberek mind elismerték, hogy ő a törvény alatt volt. A római százados is azt mondta: Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok (Mát 8,9).

Pál beszámol arról, mikor jött, hogyan jött és kicsoda ő, Isten Fia, és most megmagyarázza azt is, hogy miért jött: Gal. 4.5 …hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Amikor azt mondja, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, akkor nem használja a feltételes nyelvtani formát. Nem mondja, hogy azért jött, hogy az embert megválthatóvá tegye, vagy megmenthető állapotba hozhassa. Ő azért jött, hogy a törvény alatt levőket megváltsa. Elérte célját? Azt olvassuk a Gal 3,13-ban, hogy Krisztus megváltott minket a törvény átkától. A galaták számára, akikhez a levél szólt, jövetelének célja beteljesült: Akik a törvény átka alatt voltak, meg lettek váltva. A Biblia megtanít arra, hogy Isten a szándékait mindig hiánytalanul kivitelezi. Ő azért jött, hogy megváltson! A Szentháromság sosem mond ellent önmagának. Az Atya kiválaszt, a Fiú megvált és a Szentszellem az, aki újjászül.

Képzeld el, hogy ha ott lettél volna a mennyben, és titokban kihallgattad volna azt a beszélgetést, amit a Szentháromság személyei maguk között folytattak. Az Atya így szólt volna: „Kiválasztottam egy embercsoportot, akik üdvözüljenek az evangélium hirdetése által, és osztozzanak az örökkévalóság dicsőségében.” Erre a Fiú azt mondta volna: „De én úgy döntöttem, hogy meghalok minden emberért”. Amihez a Szentszellem hozzáfűzte volna: „Én támogatom az Atyát és alkalmazni fogom a megváltást, újjászülöm, megelevenítem és megszentelem a kiválasztottakat”. Nem lett volna ez nevetséges? Az Atya és a Szellem egy irányba dolgoztak volna, a Fiúnak pedig más tervei lettek volna. A Biblia egy tökéletes harmóniáról fest képet, amely egy bizonyos cél érdekében a Szentháromságon belül fennáll. Az Atya választ ki, a Fiú az, aki meghal a kiválasztottakért és a Szellem az, aki újjászülő erejét alkalmazza azokon, akiket az Atya kiválasztott, és akikért a Fiú meghalt. – Ő tehát eljött és véghez vitte a megváltás művét.

…hogy Isten fiaivá legyünk. A mózesi törvény alatt, mint rabszolgák éltünk, de most bekerültünk Isten családjába. Nem rabszolgatanítók irányítása alá vagyunk helyezve, hanem felnőtt fiúságunk van. Isten befogadott, örökbefogadott gyermekei vagyunk és ennek minden áldása a miénk. Nem lenne jó egy nagyon gazdag ember gyermekének lenni? Ha egyszer az Úrnál vagyunk, akkor nagyon gazdagokká lettünk. Ha valaki egy gazdag ember gyermeke, akkor birtokolja azt, ami az apjáé. Isten mindenben gazdag. Miénk az Isten családjának minden áldása.

Ezt most megerősíti Pál: Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a ti szívetekbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” (Gal 4,6) A Szentszellem jelenléte egy ember életében az élet birtoklásának próbája Isten szemszögéből. Mi nem határozhatjuk meg, hogy valaki Isten családjához tartozik-e valamilyen második áldás által, a nyelveken szólás vagy valamilyen más élmény által. A szellemi élet próbaköve a Szentszellem jelenléte az ember életében. Akiben nincs Krisztus Szelleme, az nem az Övé. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a ti szívetekbe. Mint keresztyének elvárhatjuk, hogy valakinek az életében a Szentszellem jelenléte láthatóvá legyen. Persze mi nem vagyunk végső döntőbírók, de a Szentszellem munkája az ember életében valamilyen módon láthatóvá kell legyen. A Szentszellem kihatással van az életre! Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a ti szívetekbe. A Szentszellem az, aki a szívünkben kiált: Abba, Apuka. Ez a kiáltás az apostolok tapasztalata volt, amikor az Úr Getsemáne kertjében imádkozott. Amikor ő ott térdre hullva, arcával a földre borulva esedezett, így kiáltott: „Abba, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat”. (Mk 14,36) Minket nem lep meg, hogy Jézus Istent atyjának szólította. Az arám nyelvben az „Abba” szó gyökere visszanyúlik a messzi múltba és kifejezi azt a hangot, amit egy kisgyermek használ, amikor apját hívja. Ez olyan, mint ma az apuka, vagy apu, apuci. A görög „papa” szóból vezették le a „pápa” szót, ez lett a katolikusok apja. Az „Abba” kifejezi a családi intimitást. Érdekes módon, semmi nyoma nincs se a júdaizmusban, se az ótestamentumban annak, hogy valaki imában felpillantott volna az égre, és Istent Atyának szólította volna. Ez egészen egyedülálló. Ez annak az isteni kijelentésnek volt a jele, amely szólt hozzá. Amikor ő a térdein kiáltott, „Abba”, akkor az apostolok úgy megrökönyödtek, hogy ezt sohse felejtették el. Amikor az Úr a tanítványait így tanította: „Mi Atyánk…”, akkor azt jelezte, hogy nekik is joguk van Isten atyjuknak nevezni. Azért mert intim kapcsolatuk van vele a Szentszellem újjáteremtő munkája révén. Beszélhetünk Istennel egy gyermek nyelvén! Amikor egy hívő ember letérdel, akkor a legtermészetesebb szó, ami elhagyja ajkát: Atyám.

Pál ezzel fejezi be: (4,7) Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is. Az eredeti szövegben az utolsó szó: „Isten által”. A hangsúly ezen van: Isten által és nem a törvény által. Az áldás nem a mózesi törvények betartása révén jön, hanem Isten által. Mi volt az, amit a törvényeskedő testvérek nem láttak? A törvényeskedők nem vették észre, hogy az idő megváltozott, Krisztus eljött. Egy új korszakban élünk. A gyermekek nem a törvény miatt, hanem szeretetből engedelmeskednek. Nem félelemből fogadnak szót! Örökségük van, nem szegények többé. Egy dicsőséges jövő vár rájuk. – Mindez a Szentháromság csodálatos munkája által van így. A Szentháromság harmonikus munkája révén, ahol az Atya kiválaszt, a Fiú megvált és a Szentszellem alkalmazza a megváltás művét azokra, akiket az Atya kiválasztott, akiket szeretett az idő létezése előtt, és akiket örökké szeretni fog. Az üdvösség csodálatos leírásával állunk szemben az olvasott részben. Mindez Isten dicsőségére történt. Ezért mondták a reformátorok: Soli Deo Gloria. Krisztus elvégzett válságművét mindig, mint a Szentháromság közös művét kell látnunk. Ezért örök érvényű a megváltásunk, és a Jézus Krisztusba vetett hit által a miénk.

Egyszer valamennyiünknek meg kell állnunk Isten előtt. Az előtt, aki elküldte a Fiát, és Ő felelősségre von. Vagy a törvény paragrafusa alapján és akkor el vagy veszve, vagy képes vagy felmutatni azt a kéziratot, mely el lett szakítva, és hivatkozhatsz arra az áldozatra, aki helyetted viselte a büntetést, Jézus Krisztusra.

Nem ertem,Ha az Atya,es Jezus,es a Szent szellem egy,ki kuldte el ;

Jezust a vilagba [foldre],ki jelentette ki, te vagy a szertetett fiam, akik helyesellek.

Vagy amikor Jezus meg nem elt,mert o is teremtve lett,

kivel beszeltek meg hogy jo lenne egy harmadik.

Jezus kijelentette Az Atya nagyobb nalam,;janos,14;28.

Jezus pedig latta az Atyjat dolgozni,[teremteni].

Peld.8;22-31.Maga Jehova hozott letre engem az o utjanak kezdeteul,legkorabbi muvekent reges regen.Idotlen idok ota a helyemen allok,kezdettol fogva,a foldnel korabbi idoktol fogva.Mikor meg nem voltak mely vizek,akkor szulettem mintegy vajudas kozepette,mikor meg nem voltak vizzel teli forrasok.Meg mielott a hegyek megallapodtak,a dombok elott szulettem en mintegy vajudas kozepette,mikor meg nem alkotta meg a foldet,,a szabad terseget,sem a termekeny fold portomegeinek elso szemcseit.Mikor az egeket keszitette,ott voltam;mikor kort vont a mely vizek szinen.Amikor megerositette a felhoket fent,amikor megerositette a mely vizek forrasait,amikor hatart szabott a tengernek,hogy a vizek at ne hagjak parancsat,amikor meghatarozta a fold alapjait,akkor mellette voltam mint mestermunkas,bennem lelte gyonyoruseget nap mint nap,s en orvendeztem elotte minden idoben,orvendezve az o foldje termekeny talajanak;es amiben gyonyorusegemet leltem,az az emberek fiaihoz fuzodik.

Jezus eloszor nem volt ,aztan mar van es nez,[de nem alkot],utanna eggyutt orulnek,mikor Isten kijelenti;hogy ez jo.

De hol a szent szellem,nincs rola szo.Azert mert a Szent szellem egy tevekeny ero amelyet Isten iranyit ,ezzel vegezte a teremtest,nem kell engedelyt kernie senkitol ,hogy hasznalhassa.pl;egy elemes taviranyitos auto mukodese.

Aki a Szent Szellem ellen szol,maga Isten ellen szol ,vagy vet.Nem csak a Szellem ellen kulon, aztan megbeszelik az Atyaval,mi a helyzet.Efezus 4;30. Mate,12;32. 2Peter,1;21.

Termeszetesen mindenkinek joga van barmiben hinni,nincs joga senkinek ketsegbe vonni egy masik ember hitet,de az fontos,hogy a helyes tanitasban reszesuljon.

KZitus!

1 Az egyistenhit és a Szentháromságról szóló viták a Krisztus utáni első három században

Jézusban Isten nagyon közel jött hozzánk, és kijelentette magát mint a „háromegy” Istent. A Szentháromságról szóló tanítás alapja a Biblia, habár nem találjuk meg benne ezt a kifejezést. Az ószövetségi monoteista hitre alapozva beszél az Újszövetség Istenről mint Atyáról, Fiúról és Szent Szellemről, valamint találunk kijelentéseket a három isteni személy közötti kapcsolatokról Istenen belül.

A személy fogalom értelmezésének eredetét a keresztény teológiában találhatjuk meg azzal a törekvéssel, hogy Isten és Jézus lénye felfoghatóvá váljék. Az eredeti értelmezés nem materiális, és nem is valami önálló dolog leírásaként értették. Egy személyre az jellemző, hogy képes kapcsolatot teremteni, szeretni és kommunikálni.

A „háromegy” természetű Isten kinyilatkoztatása folyamat az üdvtörténetben. Az ószövetségi időben Isten lefektette a természetéről való helyes elképzelés alapját. Kinyilatkoztatta magát mint az egyetlen Istent, és az egész Ószövetségben a monoteizmus szigorú megtartására figyelmeztet.

Halld meg, Izrael: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! (5 Mózes 6:4-5)

Ezt mondja az ÚR, Izrael királya és megváltója, a Seregek URa: én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs Isten. Kicsoda olyan, mint én? Szóljon, mondja meg, sorolja fel, hogy mi történt, amióta hajdan népet alkottam; és mondják el a jövendőt, ami következik. Ne rettegjetek, és ne féljetek! Hiszen régóta hirdettem, megmondtam, és ti vagytok a tanúim! Van-e Isten rajtam kívül? Nincsen kőszikla, nem tudok róla! (Ézsaiás 44:6-8)

Isten természetének újszövetségi kinyilatkoztatása semmit sem változtatott ezen: a monoteizmus vitathatatlan alapja a Szentháromság helyes értelmezésének.

Az első századok szentháromsági vitáinak folyamán meg kellett védeni a helyes hitet különböző helytelen próbálkozások ellen, amelyek megkísérelték Isten természetét emberi értelmünk számára felfogható módon magyarázni.

A monarchianizmus úgy próbálta megtartani Isten egységét és egyetlenségét, hogy a három isteni személyt az egyszemélyű Isten három módjaként, három különböző megjelenési formájaként magyarázta. A monarchianizmust ezért modalizmusnak is nevezték. Egy másik neve ennek a tanításnak patripasszianizmus volt. Ennek a fogalomnak a megalkotója bizonyára a tanítás következményét akarta mutatni: azt kell hinnünk, hogy az Atya Isten szenvedett és meghalt a kereszten, ami azonban teljességgel lehetetlen, ha az Isten, akiben hiszünk, mindenható és örökkévaló. E tanítás fő képviselője a Kr.u. 2. században Smyrnai Noetus és Praxeas, a Kr.u. 3. században pedig Sabellius volt (róla szabellianizmusnak is nevezték).

Ezért szükségessé vált, hogy mélyebben elmagyarázzák az Atya, a Fiú és a Szent Szellem közötti valós különbséget.

A szubordinalizmus alá-fölérendelt viszonyként próbálta magyarázni a Szentháromságot. Az Atya Isten mindenek felett áll, mint olyan valaki, aki elérhetetlen. Jól ismert képviselője ennek a tanításnak Origenes a Kr.u. 3. század első feléből. A szubordinalizmus azt mondta, hogy a Fiú és a Szellem isteni természetűek, de egyértelműen alá vannak rendelve az Atyának. Arius a 3. század végén és a 4. század elején továbbfejlesztette ezt a tanítást. Az arianizmus azt tanította, hogy kezdetben az Atya megteremtette a Fiút, és aztán együtt teremtették a világot. A következménye ennek az lenne, hogy a Fiú teremtmény, és nem Isten. Egy további képviselője ennek a tanításnak Nicodemiai Eusebius.

Kr.u. 325-ben a Niceai zsinat foglalkozott ezzel a témával, és kijelentette, hogy az Atya és a Fiú ugyanolyan természetűek (görög: homoousion to patri). A Kr.u. 381-es Konstantinápolyi zsinat megerősítette a Niceai zsinat megfogalmazásait, és kijelentette, hogy a Szent Szellem is ugyanolyan természetű, mint az Atya és a Fiú.

2 Jézus isteni természetéről

Az Újszövetség azt tanítja, hogy Jézus isteni természetű, teljesen egy az Atyával, és mégis megkülönböztethető tőle.

[…] akik közül (Izrael népéből) származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen. (Róma levél 9:5)

Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. (János 1:1-3)

Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. (János 1:18)

Ezekben a versekben lényeges kijelentéseket találunk témánkhoz. Itt a második isteni személy, a Fiú örök létezéséről és istenségéről van szó. Az Ige (görög: logos) kifejezést János a Fiúra használja. Az Igéről azt mondta, hogy Isten volt, és Istennél volt, amely kifejezi egyrészt a személyek azonos természetét, másrészt a közöttük levő különbséget.

Jézusban az Ige emberré lett. Nem az Atya, nem is a Szellem lett emberré, hanem a Fiú, az Atya egyszülöttje, akinek az Atyában örök származása van, és mivel az Atyától származik, ugyanolyan természete van, mint az Atyának. A különböző kéziratokban a 18. versnek különféle változatai léteznek. A legtöbb kézirat „egyszülött Fiú”-t fordít, de a New American Standard-Version fordítása megfelel e vers legrégibb és legmegbízhatóbb kéziratainak, és Jézus istenségének további egyértelmű bizonysága: ott „egynemzett Isten” áll.

Jézus istenségéről külön témaként találhatsz egy részletes és átfogó tanulmányt.

3 A Szent Szellem mint személy

Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké […] (János 14:15-16)

Elmondom nektek ezeket, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. (János 14:25-26)

A Szent Szellemet Jézus „Pártfogó”-nak nevezi. Az itt használt görög szó (parakletos) „segítő”-ként is fordítható. A Szellem tanítani és emlékeztetni fog minket arra, amit Jézus mondott. Mivel Jézus ilyen módon beszélt a Szellemről, ezért kétségtelen, hogy mint személyt nyilatkoztatta ki őt, nem pedig mint valamiféle személytelen erőt.

Van egy egyértelmű filológiai bizonyíték arra, hogy a Szellem személy, amelyet azonban nem lehet magyarra fordítani. A „szellem” szó (görög: pneuma) nyelvtanilag semleges nemű, de a fent idézett szövegben a mutató névmás, amely a pneuma szóhoz tartozik (görög: ekeinos) nem semleges, hanem hímnemben áll. A mondat alanyának természetes neme, akiről szó van, felváltja a nyelvtani nemet. Az egyetlen lehetséges magyarázat az, hogy Jézus a Szent Szellemről mint személyről beszél.

Az Apostolok cselekedeteiben további utalásokat találhatunk arra, hogy a Szellem személy.

Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lábai elé tette. Péter azonban így szólt: „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.” (Apostolok cselekedetei 5:1-4)

Hogyan hazudhat valaki egy személytelen erőnek? Csak egy valóságos, vele szemben álló félnek hazudhat valaki, akivel kapcsolata lehet, és aki őszinteséget vár és érdemel. Ilyen módon világossá válik, hogy az apostolok a Szent Szellemben mint személyben hittek.

4 A Szentháromságról

Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam […] (János 15:26)

Jézus az Atyától küldte a Pártfogót – itt mindhárom isteni személy meg van említve. A János 14:26-ban az Atyáról mondta azt, hogy elküldi a Szellemet. Ezáltal láthatjuk, hogy Jézusnak ugyanolyan hatalma van, mint az Atyának. Ez erős bizonyíték a Fiú isteni természete mellett, és a három isteni személy mély egysége mellett.

[…] de amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra, mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Amije van az Atyának, az mind az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. (János 16:13-15)

Ez egy másik erős kifejezés az Istenben levő egységre éppúgy, mint a három isteni személy cselekvésére és a köztük levő kapcsolatra. Ezek a versek mutatják a három isteni személy közötti különbséget az egy isten kinyilatkoztatása alapján.