Mi visz rá titeket, hívő embereket, hogy egy olyan emberrel beszélgessetek, higgyetek, akit még soha az életben nem láttatok?

érdekes, hogy még senki sem említette a legkézenfekvőbb tévedésedet. szó sincs róla, hogy akármilyen emberrel beszélgetnének, vagy emberben hinnének. természetesen egy emberről akkor se hiszed el, hogy létezik, vagy létezett, ha a könyvek írnak róla, csak ha találkozol vele.

de itt nem emberről van szó, hanem Istenről, aki meg az Istennel beszél, az önmagával beszél, a külső énje a belsővel, ez mélypszichológia.

tehát a kérdés két részből áll, ha jól értem;

1. miért beszélnek hívő emberek olyanokkal, akit még soha nem láttak? -- szerintem ezt mások is megteszik, pl.: fiú meg(le-)szólít egy lányt, beszélgetni kezd vele, két kórházi ágyon fekvő ember beszélgetésbe elegyedik, stb. --semmi különöset nem látok ebben, nem értem, miért kérdezed!

2. miért hisztek egy olyan emberrel, akit még soha nem láttatok? -- először is a kérdés nyelvtanilag nem helyes, így érthetetlen, de (gondolom) azt akartad kérdezni, hogy egy olyan emberben?! -- én pl. soha nem láttam az ükapámat, még fényképen sem, (asszem akkor még nem is volt fényképezés) ,mégis hiszek benne, hiszen itt van rá a bizonyíték; én! meg még rengeteg ember létezésében hiszek, akit még soha nem láttam, pl; reklámbedobó ember, APEH igazgatója, Móricz Zsigmond, (már elhunyt) Shakira menedzsere, stb. -- szintén furcsa, érthetetlen számomra, miért érdekelnek téged azok az emberek, akik előbb felsoroltakban hisznek?