Hogyan kell megtartani a szombatot? Ha nem tartom meg akkor a pokolba fogok kerülni?

Megfogod erősen két kézzel a szombatot, felemeled (vigyázz, nehogy sérvet kapj közben), oszt' megtartod.

A vasárnapot is meg lehet tartani, csak az még nehezebb. Kezdőknek inkább a szombat ajánlott.

A keresztények már nem vettetnek ezen "szolgaság" alá, mert Jézus tanítványai mentesülnek ezektől.

Róma 10:4: „a Törvény vége Krisztus, mindazok igazságosságára, akik hitet gyakorolnak.” (A sabbat megtartása ennek a Törvénynek része volt. Isten arra használta fel Krisztust, hogy véget vessen e Törvénynek. Hogy igazságos állapotban vagyunk-e Isten előtt, az a Krisztusba vetett hitünktől, és nem a hetenkénti sabbat megtartásától függ.) (Lásd még: Galácia 4:9–11; Efézus 2:13–16.)

Kol 2:13–16: Isten „kedvesen megbocsátotta minden vétségünket, és eltörölte az ellenünk szóló, kézzel írt okiratot, amely rendeletekből állt, és amely ellenünk volt . . . Senki tehát meg ne ítéljen titeket evés és ivás dolgában, vagy ünnep vagy az újhold megtartása vagy sabbat tekintetében.” (A 2Mózes 31:14 és a 4Mózes 15:32–35 szerint ha valakit a Mózesi Törvény alatt bűnösnek találtak a sabbat megszentségtelenítésében, azt az egész gyülekezetnek halálra kellett köveznie. Sokan, akik a sabbat megtartása mellett érvelnek, örülhetnek tehát, hogy nem állnak e Törvény alatt. Az itt idézett írásszöveg rámutat, hogy az Izraelnek adott sabbat megtartására vonatkozó követelményre már nincs szükség ahhoz, hogy helyeselt állapotban legyünk Isten előtt.)

A "kereszténység" több mint 1500 év óta formálisan megtartja a vasárnapot, mint egyfajta keresztény szombatot. Ámde a vasárnap se nem keresztény, se nem zsidó eredetű. Amint a neve is mutatja (angolban), valójában pogány ünnep a napisten tiszteletére. A kereszténység ma bizonyára nem úgy ünnepli a saját vasárnapját, mint a Jehova tiszteletére és az emberi test javára rendelt pihenőnapot. Nagyrészt arra használja fel, hogy a sportnak, a kirándulásnak, a színháznak, és egyéb nem-vallásos tevékenységnek szentelje önző kedvtelésből, nem beszélve a szerencsejátékokról és az erkölcstelen tevékenység sokféle változatáról.

Katy Weaver

A Jelenések könyvéből szemezgessünk:

Jel 12,17 Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;

Jel 14,12 Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!

Jel 22,14 Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.

A szombat nap Isten által írt kőtáblán szerepelt. Ezeket a kőtáblákat a szövetség ládájába kellett tartani.

Mit keres itt ez a láda, melynek legfőbb funkciója az volt, hogy a kőtáblát tartsa?

Jel 11,19 És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső.

A Katy által írt Kolossé idézetben emberi kézzel szóló kézírásról van szó. A szombat nap a teremtéskor már megjelenik, mikor Isten megszenteli, az általa írt kőtáblán szerepel, a tízparancsolat közepén, a leghosszabb parancsként. Ez miért ellenünk szóló írás lenne?

A Róma 10;4-et milyen alapon értelmezi úgy, hogy szombat nap megtartása eltöröltetett volna? Elég meredek.

Kérdező!

Jak 2,10 Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.

Nem tudok egy emberről se, aki meg tudná tartani az egész törvényt.

Ha viszont egy ellen is vétesz, az egésznek megrontásában bűnös vagy.

Rómabeliekhez írt levél 6. rész

1. Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?

2. Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?

Rm 3,20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.

Isten törvénye örök. De nem a törvény cselekedeteiből igazulsz meg, hanem Krisztusban való hit által.

Rómabeliekhez írt levél 4. rész

2. Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt.

3. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul.

A hit munkálja a cselekedetet, és nem a cselekedet az, ami megigazít. Cselekedet által nem igazulsz meg, de a hit cselekedeteket szül. A hit halott a cselekedetek nélkül. Ábrahám hitt Istennek, és vitte a fiát. A hite mozgatta.

Mindaz, aki megtért, Krisztust szeretné követni. Krisztus megtartotta a szombatot.

Jézus szombatjáról ezt írta a próféta:

Ézs 28,12 Ő, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani!

Kérdem én, Katy, a válaszolók, az adventisták, én, az állítólagos keresztények megtartjuk, megtartjátok a szombatot?

Szia!

Maga a Szentírás válaszol erre:

"Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt művelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!" (Ésa. 58:13-14)

Ha meghalsz - függetlenül attól, hogy a szombatot vagy a vasárnapot tartod a "pokolba" fogsz kerülni, mert a "pokol" kifejezés (héber seol, görög hádész) a halottak tartózkodási helyét jelöli. Akik a vasárnapot tartják nem gonosz emberek. A vasárnap jelen pillanatban nem a fenevad jele, de eljöhet az az idő, amikor az lesz.

Üdv. Péter

2Kor 3:7–11: „ha a halállal szolgáló és betűkkel kövekbe vésett törvénygyűjtemény dicsőségben jött létre, úgyhogy Izrael fiai nem tudtak kitartóan Mózes arcára nézni az ő arcának dicsősége miatt, amely megszüntetendő dicsőség volt, hogyan ne övezné sokkal inkább dicsőség a szellem szolgálatát? . . . Mert ha a megszüntetendőt dicsőséggel vezették be, sokkal inkább dicsőségnek kell öveznie a megmaradót.” (Itt „betűkkel kövekbe vésett” törvénygyűjteményről van szó, és azt olvassuk, hogy „Izrael fiai nem tudtak kitartóan Mózes arcára nézni”, amikor azt átnyújtotta nekik. Minek a leírása ez? A 2Mózes 34:1, 28–30-ból megtudjuk, hogy ez a tízparancsolat átnyújtása; ezek voltak a kövekbe vésett parancsolatok. Nyilvánvaló, hogy ezek is ahhoz tartoznak, amiről a bibliavers kijelenti, hogy ’megszüntetendő’.)

Vajon minden nemzetnek meg kellett tartania ezt a hetenkénti pihenőnapot? Nem, mivel a mózesi törvény kizárólag az izraelitákra és az ő hitükre áttért prozelitákra vonatkozott. Isten ezt mondta Mózesnek: „Őrizzék meg Izrael fiai a sabbatot . . . Jel ez köztem és Izrael fiai között időtlen időkre” (2Mózes 31:16, 17).

A Biblia kijelenti, hogy a mózesi törvény „az eljövendőknek árnyéka” volt (Kolosszé 2:17). Ez azt jelenti, hogy a sabbat egy olyan imádati elrendezésnek volt a része, mely csak egy ideig volt érvényben, és egy magasabb rendű elrendezésre mutatott előre (Héberek 10:1). A Bibliából megtudjuk, hogy Isten szemszögéből nézve Jézus halálakor hatályát veszítette az Izraelnek adott Törvény, beleértve a hetenkénti sabbatnap megtartására vonatkozó rendelkezést is (Róma 10:4). De mi váltotta fel a Törvényt

Új imádati forma

A Biblia világosan feltárja, hogy milyen imádati forma elfogadható Isten előtt azóta, hogy a mózesi törvény betöltötte a célját. Vajon ez magában foglalja azt, hogy hetenként egy meghatározott napot az imádatnak kell szentelni?

A Szentírás szerint az Izraelnek adott parancsolatok némelyike a keresztény gyülekezetre is vonatkozott. Ilyen volt például az, hogy tartózkodni kellett a bálványimádattól, a paráznaságtól és a vér elfogyasztásától (Cselekedetek 15:28, 29). Megjegyzendő azonban, hogy a hetenkénti sabbatról szóló parancsolatok nem voltak megemlítve azok között, amelyeket a keresztényeknek meg kellett tartaniuk (Róma 14:5).

Mit tudhatunk még meg a Bibliából arról, ahogyan az első századi keresztények az imádatot gyakorolták? Rendszeresen összejöttek imádkozni, írásszövegeket olvasni, előadásokat hallgatni, és Istent dicsérő énekeket énekelni (Cselekedetek 12:12; Kolosszé 3:16). Ezeken az összejöveteleken oktatásban volt részük, erősítették a hitüket, és bátorították egymást (Héberek 10:24, 25).

A Biblia sehol sem ír arról, hogy a keresztény összejöveteleket vasárnap vagy a hét bármelyik másik konkrét napján kellett megtartani. Akkor miért tartják a vasárnapot szent napnak sokan, akik kereszténynek vallják magukat? A vasárnapi imádatgyakorlás szokása a Biblia írásának befejezése után alakult ki, miután számos, nem Biblián alapuló hitnézet és hagyomány jelent meg.

Vajon Isten később újra bevezette, hogy hetenként egy bizonyos napon kell összejönni imádat céljából? Nem. Az igaz imádatra vonatkozó alapelvek mind részletesen megtalálhatók a Bibliában. A Szentírás után már semmilyen további ihletett írás sem született. Pál apostol ihletés alatt így fogalmazott: „még ha mi vagy egy angyal az égből hirdetne is nektek jó hírként valamit azon túl, amit mi jó hírként hirdettünk nektek, átkozott legyen!” (Galácia 1:8).

Istennek tetsző, felüdítő imádat

Bár a Jézus napjaiban élt vallási vezetők szigorúan megtartották a hetenkénti szent napot, az imádatuk nem volt elfogadható Isten előtt, mivel legbelül gonoszak voltak. Szerették a pénzt, és lenézték az egyszerű embereket. Ki akartak tűnni mások közül, megvesztegethetők voltak, és tevékenyen részt vettek a politikai küzdelmekben (Máté 23:6, 7, 29–33; Lukács 16:14; János 11:46–48). Miközben állításuk szerint Istent képviselték, a sabbat megtartását temérdek emberi szabállyal tették megterhelővé, holott Isten éppen azt akarta, hogy a sabbat felüdülést hozzon (Máté 12:9–14).

Egyértelmű hát, hogy egy hetenkénti szent nap megtartása önmagában nem szavatolja, hogy az imádatunk tetszik Istennek. Mire van inkább szükség? Jézus kedvesen így buzdított mindenkit: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek benneteket” (Máté 11:28). A Jézus tanításain alapuló imádat igazán felüdítő. Nincs benne képmutatás, és nem kötődnek hozzá terhes szertartások.

Róma 7:6, 7: „Most azonban fel lettünk oldva a Törvény alól, mivel meghaltunk annak, ami fogva tartott minket . . . Mit mondjunk tehát? A Törvény bűn? Soha ne legyen úgy! Valójában nem ismertem volna meg a bűnt, ha nem lett volna a Törvény; és például nem ismertem volna a mohó kívánságot, ha a Törvény nem mondta volna: »Ne kívánj mohón.«” (Milyen példára utalt itt Pál közvetlenül azután, hogy megírta, hogy a zsidó származású keresztények ’fel lettek oldva a Törvény alól’? A tizedik parancsolatra, s ezzel rámutatott, hogy ez hozzátartozott ahhoz a Törvényhez, amely alól fel lettek oldva.)

Katy Weaver

Katy!

Szövegértéshez olvasni kellene a teljes írást! Az idézeted így folytatódik:

11. Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.

12. Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;

13. És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.

14. De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;

15. Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.

16. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.

17. Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

18. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.

„Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:”

Az arcának dicsősége volt elmúló, nem a törvény!!!

15. És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint.

16. Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.

Péter Apostol II. levele 3. rész

„Isten ezt mondta Mózesnek: „Őrizzék meg Izrael fiai a sabbatot . . . Jel ez köztem és Izrael fiai között időtlen időkre” (2Mózes 31:16, 17).”

Rm 2,28 Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van:

Rm 2,29 Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.

Izrael fiai nem azok, akik test szerint azok.

A többi a jw.org-ról való kiollózás, ctrl-c/ctrl-v kombinációra nem válaszolok. A másolásra illik hivatkozni. Köszönöm.

Ez nem a jw.orgról van, csak Te látod úgy.

az tény, hogy lehet ott is hasonlót olvasni.

De hogy a továbbiakról írjak amit idéztél:

Mózes Jézus Krisztust árnyékolta elő, Isten nagy Prófétáját. Miként az előábrázolója, a Nagyobb Mózes sem fél attól, hogy közvetlenül látja Jehova dicsőségét. Az Ördög által valamint annak babiloni vallása által megvakított hitetlen emberek azonban mind a mai napig az ókori zsidókat utánozták és nem akarták meglátni vagy felismerni a nagyobb Mózes, Jézus Krisztus dicsőségét (2Korinthus 3:12–15). Az ő igaz követői azonban nem félnek attól, hogy meglátják Jehova dicsőségének visszatükröződését, ahogyan az Jézus Krisztus arcáról szerte árad. Mivel mentesek a babiloni befolyástól, nagy bátorsággal nyilvánítják ki Isten dicsőségét. „Mivel tehát ilyen reménységünk van — írja Pál apostol —, nagy nyíltsággal szólunk” (2Korinthus 3:12).

Mózeshez és Jézushoz hasonlóan Isten ma élő földi Tanúi is égnek a vágytól, hogy Jehova dicsőségéről elmélkedjenek. Ők nem fordulnak el a dicsőséges jó hírtől. Pál apostol ezt írta: „a Jehovához való odaforduláskor [amelynek célja az akaratának cselekvése] elvétetik a lepel” (2Korintusz 3:16). Tanulmányozzuk az Írásokat, mert Isten akaratát szeretnénk cselekedni. Csodáljuk azt a dicsőséget, amely Jehova Fiának és felkent Királyának, Jézus Krisztusnak az arcán tükröződik, és utánozzuk a példáját. Mózeshez és Jézushoz hasonlóan olyan szolgálati megbízatást kaptunk, hogy ismertessünk meg másokat azzal a dicsőséges Istennel, akit imádunk.

Ez saját forrás, és feljegyzés.

Egyébként azzal egyet értek, hogy Bárki lehet "szellemi Izraelita" nem a körülmetéltség a meghatározó.

Katy Weaver

Sziasztok!

Nekem csak egy kérdésem van. Ha a hetedik nap valóban csak a zsidóknak adatott, akkor miért olvassuk a Teremtéstörténetben, hogy "mikor pedig elvégezte Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott megszűnt a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott, és

megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt; mivelhogy azon szűnt meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett Isten"? Ezután még több mint 2000 év telt el a Ábrahám születéséig...és milyen érdekes, ha megnézed, még a törvényadás előtt ünnepelték már a szombat napot (II. Móz. 16:30)

Üdv. Péter

„Ez nem a jw.orgról van, csak Te látod úgy.

az tény, hogy lehet ott is hasonlót olvasni.”

Tévedtem, bocsánat, nem a második fele bemásolás, hanem az egész.

Forrás:

[link]

[link]

Nem hasonló, hanem szóról szóra az van ott, amit te bemásoltál. És még te támadsz engem, mintha vádolnálak?

Az utolsó válaszod második fele szintén az említett honlapról van bemásolva. Az első fele nem a te írásod, már azért ennyi idő után felismerem a saját szavaidat.

„Ez saját forrás, és feljegyzés.”

És te publikáltad a jw.org-on? Elképzelhető, de nem hinném…:) Ugyanis ott szó szerint megtalálható! A google-t használod, megláthatod te is.

Innentől befejezném, ráadásul azért, mert maszlag az egész.

„Mózes Jézus Krisztust árnyékolta elő, Isten nagy Prófétáját.” Te/Ti így látod, én meg így:

13. Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?

14. Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.

15. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?

16. Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.

17. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.

Máté 16