Miért kell megtartani a szombatot?

Nem a szombaton van a lényeg és még csak nem is a vasárnapon, sőt azon sem, hogyha nem tartod be akkor megbűnhődsz :)

Arról van szó, hoyg teremtéskor, mikor még zsidóság sem volt, Isten 6 napon át dolgozott és a hetediken megpihent. Ezzel példát adott az embernek, hogy ne hajszolja túl magát. Legyen a hét utolsó napja egyfajta pihenőnap, amikor ráér az ember jobban, hogy Isten dolgaival foglalkozzon, ne a munka és a pénz körforgása.

Sok keresztény ilyenkor megy el istentiszteletre.

első válaszadó leírta a fontos dolgokat, de még egy dolgot rendbeteszek ha megengeditek :)

"nekünk keresztényeknek pedig a hét első napja a vasárnap ekkor volt ugyanis a feltámadás"

tévedés! nekünk a hét első napja a hétfő... és így jön ki hetedik napként a vasárnap... a feltámadás pedig egy másik történet :)

Korábban máshová írtam már a szombatról, főleg szombatisták nagyon, de azt hiszem jehovisták is oda vannak a szombat TÖRVÉNYÉÉRT.

Kezdjük azzal, hogy Isten messze nem egy törvénykező valaki.

A bűnt viszont utálja, elveti, elítéli, ebben sohasem változott, és nem is fog soha.

De a tízparancsolat nem parancsolat eredetiben, hanem következményt, állapotot ír le! Nincs benne felszólító mód! kérdeztem egy ismerősöm, aki kiköltözött Izraelbe, elolvasta eredetiben, és ezt mondta, nincs benne felszólító mód!

Ha Szereted az Urat, nem csinálsz istenképeket...szombatot megtartod... nem ölsz... nem lopsz... nem kívánod. Talán pontosabban kifejezné ha így

mondanánk, NEM FOGOD KÍVÁNNI!

Ebből tényleg érdekes a szombat, mert az miről is szól?

Az Istenre való figyelésről, kiszakadás ebből a világból, és a

természetfeletti felé fordulásról!

Kol. 3.1

Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,

Igazából én 11 parancsolatnak (11 igének) szeretem mondani, mert ott van a szombati részben az is, hogy a hét 6 napján dolgozzál! (jó nem? ott van! Vajon, ezt miért nem veszik külön "parancsnak"? :) )

Ószövetségben mit csinált a nép? Dolgozott. Hol volt a templom? Az egyetlen, amit valaha is Isten rendelt? Jeruzsálemben! hányszor volt kötelező

felmenni? 3x egy évben! És akkor? Ne süllyedjenek a materializmusba, az

idejük 7-ed része az Úré kellett hogy legyen, odafelvalókkal törődjenek, ne a földiekkel!

EZ A FŐ OKA. Mert a törvény hivatott előkészíteni a talajt, hogy megszentelt környezetbe érkezhessen a Messiás.

Valamint előkép a 7. évezredre az 1000 éves királyságra.

Mikor a föld megnyugszik a gonosztól, nyugalom, és békesség lesz. Ez a végső Cél)

(személy szerint sajnálom, hogy Izraelen kívül más népnek nem lett kötelező, a 3 pogány parancson kívül.(MERT NEM LETT KÖTELEZŐ!!!)

De döbbenetes az a nyugalom szombaton Jeruzsálemben! Annyira átjárja a várost az a nyugalom, szentség... Kéne ennek a bolond világnak, de csak buliznának akkor is. Jártam kint, és eszméletlen az a csend, nyugalom, alig jár valami a városban, csak gyalog... nagy élmény a Szabbat!

Hisz mi van megírva? Adnak vesznek, házasodnak, semmit észre sem vesznek, mint Noé napjaiban. De vallásosak sem vették észre a meglátogatásuk napját, hogy siratta a várost Jézus!!!

Ott járt 3 évig,akire vártak évezredekig, csodákatt tett, de őket a hatalmuk, vallásuk törvénye érdekelte, és elhaladt mellettük a kegyelem!

Észbe sem vették! Fontosabb volt a szombat, mint sokak, vagy akár egy

embertársuk, felebarátjuk gyógyulása!

(egy kicsinnyel nem tettétek meg, velem nem tettétek meg, söt inkább akadályozták, belekötöttek!)

Mát.12.1-18,

Mrk.2:23-28+3:1-6,<--itt mi van az 5.-ben? Bánkódott szívük keménysége miatt!!!

Luk.6:1-12. itt is mi volt a 11-ben? elteltek esztelenséggel. A törvénykezés szelleme ezt okozza! Ott volt a kegyelem előttük, és nem a kegyelem osztása, gyógyulás érdekelte őket, hanem a betű, mert nem értették meg a törvény szellemét, ahogy a bíróságokon is szoktak fogalmazni... ...Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia!

Miért? Minekünk, mi szól ebből, ránk ez hogy vonatkozik?

Mit ír az ige?: Azért jöttem, hogy betöltsem a törvényt...

Nem csak a betűt töltötte be, hanem az okára figyelve, a célját is

betöltötte, méghozzá tökéletesen!

Mi is volt a célja!? Nem önmaga, hogy legyen mihez kötni a dolgokat, hanem ami elveszett Ádámban, azt betöltse, sőt teremtményből fiúságra, magasabb szintre juttassa az egész emberiséget betöltve Isten eredeti célját, amit legelőször kimondott az emberiséggel kapcsolatban:

1 Móz. 1.26

És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és.... Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.

!!!! HOPPÁ!!!! Nem hiányos a kép? Valakinek nem hiányzik egy szó?!

Nem volt befejezve az ember teremtése! Mert csak képére teremtette! Amit Ádámban elkezdett Krisztusban befejezte, és hasonlatossá tette az embert magához, mert a Fiúság szellemét adta nekünk! NEKÜNK!

1 Kor. 15.47

Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való. A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is. És a miképpen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.

Tehát, ha Jézus, az Atyánk fia ura volt a szombatnak, (és ezt a többi

parancsolatra nem mondta, azoknak alávetette magát!) akkor mi is.

Még egyszer, miért is?

Mert elérte a szombat a célját, az aki újjászületett, az Isten fiúságára

jutott, Istennek ismeretére, vele teljes közösségnek lehetőségére,

akadálytalan elé járulásra. (Ebből ki lehet esni, ez lehetőség.)

Tehát elértük a célt, Isten ismeretét, ahogy meg is van írva:

2 Kor. 3.15

Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől (Szellemétől,pneumatosz).

Róm. 2.29

...hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben (szellemben, pneuma), nem betű szerint való (!!!) körülmetélése az igazi

körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.

Róm. 8.9

De ti nem vagytok testben, hanem lélekben(szellemben, pneuma), ha ugyan az Isten Lelke (szelleme, pneuma) lakik bennetek...

Ezért kívámom nektek, hogy ne csak elmében, értelemben keressétek a dolgok summáját hanem:

Eféz. 1.17

Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében, és világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között,És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, a kik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint,A melyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak (itt nincs anya csak szintén ekklézsia, népgyülés, egybesereglés) fejévé,Mely az Ő teste, teljessége Ő néki, a ki mindeneket betölt mindenekkel.

Mi az ő teste vagyunk, és szellemben ott ülünk vele együtt!!!

Eféz. 2.6

És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: (felhívom figyelmeteket, hogy itt múlt idő van, együtt ültettettünk fel vele!!!) ezt olvassátok tovább, csak, de helyhiány miatt nem írom...

Eféz. 2.14

Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és

lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak, Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben (szellemben, pneuma) az Atyához.

2. fele:

Tehát, ahol Isten szelleme, ott a szabadság! Jézuson rajt volt, ő

szabadságban is volt. Rajtunk is rajtunk van, ezért tudunk a törvénytől

szabadok lenni, de Pál ugye írja:

Gal. 5.13

Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne

legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.

A szabadság ürügy ne legyen a bűnre! Bűntől is szabad az, akit a Fiú tett szabaddá, mert az VALÓSÁGGAL SZABAD!

Ján. 8.36

Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.

Akkor mi okoz botrányt némelyekben, másokban meg kérdéseket, értetlenséget:

Tékozló fiú példázata! Az idős báty hozzáállása:

Luk. 15.29

Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok

néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak. Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot. Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!

SZOLGASÁG SZELLEME, kontra FIÚSÁG SZELLEME!!!

Gal. 4.19

Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szűlök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus. Szeretnék pedig most köztetek jelen lenni és változtatni a hangomon; mert bizonytalanságban vagyok felőletek. Mondjátok meg nékem, kik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok-é a törvényt? Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól. De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által. Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szűlő, ez Hágár,(EZ A TÍZ IGE, nem

parancsolat) , Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál. De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,(nem az anyaszentegyház, mert a ekkleszia, népgyűlés, összesereglés, ha anya, akkor a mennyei Jeruzsálem)... ....Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával. Annakokáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.

Fiú vagy! Nem szolga! Mint ahogy az idős báty félreértette, ő nem Szerető atyjának látta az atyát, hanem úrnak, rabszolgatartónak, és rossz volt a viszonya, hozzáállása!

Rossz viszony, még mennyből való kidobást is eredményezhet:

Mát. 25.24

Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem... ...Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van... ...És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe.

Nem szolgálhatjuk Őt félelemből, pedig ítélni is fog, de:

1 Ján. 4.17

Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet

napjához, mert a mint ő van, úgy vagyunk mi is e világban. A szeretetben

nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem

gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi

szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!

Ha megismerted az Ő JÓSÁGÁT, az indít megtérésre, nem az Ő haragja.

(némelyeknek ez az üzenet, főleg a vallásosokkal beszélt jézus is másképpen, mert őnekik ismerni kellett volna az igét, és Jézust is, mert eredeti célja a törvénynek, hogy Krisztusra vezérlő mester legyen, pont azáltal, hogy rájöjjünk, a törvény mindenkit bűn alá rekeszt, és szükség van megváltóra, mert nem vagyunk képesek betartani teljesen soha a törvényt. Ezzel vezet a megváltás szükségszerűségére!)

Gal. 3.1

Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket,(IGÉZET= IGÉTŐL

IDEGEN, TESTI, GONDOLATI, ÖRDÖGI BEFOLYÁS, GONDOLATOT, LÁTÁST, MEGÉRTÉST

AKADÁLYOZÓ BEHATÁS) hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak(!!!), kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából? Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be? (nincs visszafelé lépés!!!) ...ezeket is olvassátok, de kihagyom...Gal. 3.9 Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.Mert a kik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, a ki meg nem marad mindazokban, a mik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. A törvény pedig nincs hitből, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva:

Átkozott minden, a ki fán függ: Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.

Végül a nagy ok! János 5:1-től, ...5:10 ben, látszik, nem a lényeggel, hanem

a hozadékával foglalkoznak. tovább....Ján. 5.17 -ig

Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is

munkálkodom. ISTEN NEM TARTJA A SZOMBATOT, Ő MENTI AZ EMBEREKET, Majd, Istenn népének is meglesz a szombatja! (Zsidó 3, és Zsidó 4 erről ír!) aki ezt nem látja, fentebb mondom, testi értelmére van felfuvalkodva, és ezek a reakcióik:

Ján. 5.18

E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a

szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.

Ezért ezentúl: Kol. 2.16

Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában, Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé! Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével.

ÁRNYÉK - VALÓSÁG! Győzelmi pálmát elveszik a vallásos alázatoskodásokhoz, törvény betartására a kegyelemből, mennyei életből, elhívásból, visszatérők!Ha nincs ekkora hite, tartsa, ha ekkora van, az alázatoskodásával, ne vegye el a más hitét, mely a Krisztusban van, akié a valóság, és nem az árnyéka!Aki megtartja, erőtlen lehet hitben, de semmi nem róható föl ezért, viszont aki erős hitben, ők se kárhoztassák azokat, mert még ők gyengébb hitük lévén, nem látnak bele abba a hitnek a mértékébe. Ezzel talán, talán közelebb kerülhettek hozzá.

Van, nem üdvüsségi kérdés, valóban, mintahogy 7 különféle szinten lévő

egyházhoz szól Jézus a Jelenések elején, tehát, vannak különbségek! És 6 el

lesz fogadva, csak egy nem. A szombat ezért, ezen az alapon, vita tárgya

ugyan lehetne, de messze nem olyan szintű, mint ahogy a szombatot tartók

beállítják. Ugyanis,mit ír erről az ige, aki törvényt tartja a kolosse 2:16-18-ban ünnep, újhold, szombat dolgában, aki ítél, testi

felfuvalkodottságban szenved! Mert testileg érti csak az igét, sem értelmét,

sem az árnyék célját, eredetijét nem látja. Ezért írtam le, teljesség igénye

nélkül, de azért indokolva, hogy egy két kiragadott igével, mikor jönnek,

miért nem hatódunk meg. Mert a teljes szentírás ezt jelenti ki. Mennyei

valóság előképe. Olyan, mint jézus eljövetele után, mégis az állatáldozatokat

akarják megtartani. De ennek ellenére ez nem gond, sőt, kívánatos ünnep, de

nem kötelező, különösen a nemzsidóknak!

Róm. 14.6

A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem

ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem

eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.

Ez ügyben ajánlom a Róma levelet, Galatákhoz írt és a Zsidókhoz írt levelet!!

Tehát nem törvény, de jó, ha az ember él vele! Semmiféleképpen sem lehet valakit törvénykezve ledorongolni, mert nem tartja, de ha igen, azért sem, mert jó dolog, ha érti, és eredeti cél szerint él vele.

Remélem kimerítő volt, és sokmindenre választ adott.

Ez a "hetedik nap a sabbat" a hatodik napra esik?!

Van itt valaki ezt megmagyarázná? :oP

utolsó:

zsidóknál vasárnap az első nap

Szia!

Nem kell megtartani a szombatot. Imádkozni sem kell. Sőt hinni sem kell. Ezek lehetőségek, eszközök arra, hogy az ember az Istennel közösségben legyen. Isten senkit nem kényszerít semmire.

Nos ez "a tízparancsolat nem parancsolat eredetiben, hanem következményt, állapotot ír le! Nincs benne felszólító mód! kérdeztem egy ismerősöm, aki kiköltözött Izraelbe, elolvasta eredetiben, és ezt mondta, nincs benne felszólító mód! Ha Szereted az Urat, nem csinálsz istenképeket...szombatot megtartod... nem ölsz... nem lopsz... nem kívánod. Talán pontosabban kifejezné ha így

mondanánk, NEM FOGOD KÍVÁNNI!" - komment egy vicc. Először is "eredetiben" nem tudta elolvasni, mert a kőtáblák nincsenek meg. Másodszor a bibliai héber nyelvben ugyanúgy léteznek a tiltások, csak a tiltást a tagadószó + imperfectumi alak képletével fejezi ki, vagyis a tiltásban a tagadószóval nem használja az imperativusi alakot, de ettől még ugyanúgy tiltás marad!

A másik apró megjegyzésem, hogy a "szombatista" és "jehovista" minősítés ugyanolyan durva bántás, mintha "valakit törvénykezve ledorongolnál". Lehet normális módon a nevükön nevezni ezeket a felekezeteket, vagyis Hetednapot ünneplő keresztények és Jehova tanúi.

A kérdezőnek: a szombat, a hét hetedik napja az egész emberiségnek adatott, mégpedig a Teremtéskor (I.Móz. 2:2-3). A "megszentelé" szó szent célra való elkülönítést jelent. Ha megfigyeled a Tízparancsolatban is nyilvánvalóan hivatkozik a Törvényadó a Teremtésre: "

Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.

Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van; mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt." (II.Móz. 20:8-11).

A hetedik nap a szombat tehát a Teremtés emlékünnepe, ami az "emberért" van (Mk. 2:27). Ami pedig a keresztényeket illeti Jézus Krisztus nyilvánvalóvá tette, hogy meg kell tartaniuk ezt a napot: "Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon" (Mt. 24:20). Ezt nagy apokaliptikus beszédében a végidőről mondta (Mt. 24:3-51).

Ezt igazolja továbbá az a tény is, hogy Jézus és apostolai is megtartották ezt a napot "szokásuk szerint" (Lk. 4:16, ApCSel. 17:2).

Viszont kíváncsian várom, hogy hol írja a Szentírás, hogy adatott "nekünk keresztényeknek pedig a hét első napja a vasárnap ekkor volt ugyanis a feltámadás". Merthogy ilyen utasítást sehol nem látunk a Bibliában! Ellenben arról olvashatunk, hogy lesz egy olyan hatalom, amely "sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt" (Dn. 7:25). De ez nem Istentől jövő hatalom.

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

A hét első napja a Nap napja, lásd "sunday", "Sonntag", stb... Ne légy naiv, nem Jézus feltámadása miatt került erre a napra a pihenőnap. A vasárnapünneplés sokkal régebbi keletű, mint a kereszténység, eredete a távoli ókorban keresendő. Mindamellett nem valamilyen isteni rendelkezésből vagy Isten iránti kegyességből származik, épp ellenkezőleg, a pogány világ különítette el fő istene, a Nap tiszteletére. Ez az oka annak, hogy a hét első napja a „Nap napja” nevet kapta, ahogy sok nyelven ma is nevezik.

Ha utánaolvasol akkor láthatod, hogy kezdetben együtt futtatták a két napot: "tartsuk meg a szombatot és az Úr napjának ünnepét, mert az előbbi a teremtésre emlékeztet, az utóbbi pedig a feltámadásra" (Apostoli Konstitúció, 7. könyv, 2. szakasz, 23. bek.) A Szíriai dokumentumok szerzője négy okot említ, miért kell a vasárnapot megünnepelni:

1. "Mivel a hét első napján támadt fel az Úr a sírból."

2. "A hét első napján jött a világra", azaz vasárnapon született.

3. "A hét első napján ment a mennybe".

4. "A hét első napján jelenik meg majd végül a menny angyalaival."

Az elsőként említett érv pontosan olyan, amilyet egy ember csak kitalálhat, amikor igazolni akarja, miért tesz valamit, amit Isten sohasem parancsolt. ;-)

A második és negyedik puszta feltételezés, amiről az emberiség semmit sem tud!

A harmadik kimondottan hazugság, hiszen a mennybemenetel csütörtökön történt!

A negyediket már nem is kell kommentálnom... ;-)

A negyedik század első felében olyan esemény történt, amit nem lehetett előre megjósolni, de ami az egymással vetekedő intézmények, az Úr szombatja és a Nap ünnepe között már ingadozó mérlegbe a vasárnap javára nagy súlyt helyezett. Ez nem volt más, mint a Római Birodalom trónjáról, a „Nap tiszteletreméltó napja” mellett kibocsátott ediktum, amit Konstantin császár adott ki kb. i.sz. 321-ben és így hangzott:

„Elrendeltetik, hogy a városok összes hivatalnokai és lakosai valamint az összes ipari munkás pihenjen a Nap tiszteltreméltó napján, de a földművesek szabadon művelhetik földjüket. Mert gyakran előfordul, hogy a szántóföldeket és szőlőket más napokon nem lehet olyan eredményesen művelni, mint éppen ezen a napon, ezért az isteni gondviselés által nyújtott ily kedvező alkalmat e rövid idő kedvéért nem kell elszalasztani. Kiadatott március hónap hetedik napján; Crispus és Constantinus másodszori alkalommal konzulok.”

A törvényt, amit egy pogány intézmény támogatására bocsátottak ki, néhány évvel később keresztény rendeletnek kellett tekinteni és maga Konstantin is négy évvel vasárnap-törvényének kibocsátása után a Niceai Egyetemes zsinaton, ahol jelen volt, már irányítása alá tudta vonni az egyházat, minthogy a zsinat résztvevőivel vasárnapra tetette évenkénti húsvéti ünnepüket.

Szilveszter pápa nem túl távol i.sz. 325-től tekintélyi alapon az Úr napja elnevezést adta a vasárnapnak. Konstantinus, aki éppannyira az egyház fejének tekintette magát, amennyire a pápa az volt, elrendelte, hogy azt a napot, amit a zsidók a hét elsô napjának tartanak és amit görögök a Napnak ajánlanak, az Úr napjának kell nevezni. Konstantin és Szilveszter műve volt a negyedik század elején, hogy a birodalom tekintélyével a Nap ünnepéből nyugalomnapot csináltak és Szent Péter tekintélyével pedig keresztény intézménnyé avatták.

Üdv. Péter