Melyik a legjobb Bhagavad-Gita fordítás?

Én is örülök, hogy így gondolom :)

Amennyiben tudsz olyan motívumot mondani az Iskcon (Krisna Tudat) gyakorlataiban és filozófiában, ami nincs benne az archaikus védikus szentiratokban én szívesen meghallgatom :)

Ha már archaikus és védikusnál tartunk, akkor kezdjük azzal hogy a Védákban nem szerepel Krisna.Esetleg Bhagavad Gitában, Mahábarátaban, vagy Visnu Puranában.

Az archaikusról annyit, hogy az ág amiből állítólagosan a Krisna Tudat kinőtte magát, az a 16. században jelent meg. Az a 400 év az nem számít túl archaikusnak.

"a Védákban nem szerepel Krisna.Esetleg Bhagavad Gitában, Mahábarátaban, vagy Visnu Puranában."

Ez egy ambivalens kijelentés, hiszen a Mahábhárata (aminek a része a Bhagavad-Gíta) és a Visnu Purána is egy véda.

A védákat többféleképpen csoportosíthatjuk (funkció szerint: Karma-kánda, Dzsnyána-kánda, Upászana-kánda; tradíció és eredet szerint)

Nyilván a védák karma-kánda részében nem fogunk Krisnáról szóló filozófiai fejtegetést találni, hiszen ezen védák nem a szanszárából való kilépést tűzik ki célul.

Ám Krisna neve megjelenik a legősibb szentiratokban is, mint ahogy Te is említetted pl. a Mahábháratában.

"az ág amiből állítólagosan a Krisna Tudat kinőtte magát, az a 16. században jelent meg"

A gaudiya-vaisnavizmus valóban a XVI. században bontakozott ki, s egy tradicionális szampradájának a tanítványi-láncolatába (parampará) tartozik. (a négy tradicionális szampradája közül a "Brahma-sampradāya")

Ily módon a gaudiya-vasinavizmus gyökerei, hagyományai és módszertana megegyezik a védákban leírt tradicionális elemekkel. Erre mondtam azt, hogy legalább egy elemet mondj, ami nem tradicionális a Krisna-Tudat vallás gyakorlatában.

Összegezve: Krisna neve, személye meghatározó szegmense a védáknak, természetesen van olyan véda, amiben -funkciójából kifolyólag- nem szerepel. pl ayur-veda, ami a gyógyításról szól.

A gaudiya-vaisnavizmus egy XVI. századbeli ácárya (Caitanya Maháprabhu) mozgalmára épül, ám Caitanya a Brahma-sampradāya tanítványi láncolatához tartozott, tehát egy legitim, tradicionális iskola képviselője.

(s az Ő tanítványainak a tanítványainak a tanítványa -parampará- A. C. Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda, aki megalapította a már fenn említett ISKCON-t)

Kedves Utolsó,

a Bhagavad-Gita, a Mahábhárata része, a Mahábhárata pedig egy purána. A puránák a védkikus irodalom tradíció szerinti felosztása alapján az upángákhoz tartoznak. Amik természetesen védikus szentiratok.

Az upángák a 4 véda gyakorlati alkalmazásai. (pl. sthápatya véda - építészet; dhanur véda -hadtudomány, gandharva véda- zene tudomány, Puránák- eposzok, amik a társadalom nem értelmiségi rétegével ismertetik meg a vallási elveket, így segítve Őket a gyakorlati alkalmazásukban.

stb.)

Ezek is a védikus irodalom részei, s ezeket is védáknak nevezik.

Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem a pontosításra, így talán érthetőbb válaszom!

Üdv, Csaba

"Magyarországon jó néhányan vagyunk, akik ismerik a szanszkritot és tudnak szanszkritból fordítani."

Ebbe valamennyire beletartozom én is, indológia szakot végzettként. A krisnás Gítá-fordításban nagyon sok belemagyarázás van, érezhetően a fordító meg akar felelni a krisnás-bhakti-ízű "alaptételeknek".

Egyébként pont a Bhagavad-Gítá az, amelyen a későbbi korok nagyon erősen rajta hagyták a lenyomatukat. Ha megnézed a 2. fejezetet, akkor pontosan az tűnik ki belőle, hogy minden, a korban létező vallási felekezetnek valahogy kedvezni akar, így egyaránt találsz benne buddhista, szánkhja és a korai bhaktit idéző fogalmakat. Kizárólag egyféle nézőpontból értelmezni egyszerűen vétek.

A legsemlegesebb fordítás talán a Vekerdy-féle prózafordítás, az talán a legkevésbé terheltebb.

Csaba, pontosan mennyiben tekinted az ISKCON-t ortodox alapúnak? Tudtommal a hagyományos 6-os csoportba nem illik bele, még a védántába se nagyon.