Mi szükség van a bálványokra? De komolyan?

Ha valaki ékszereket és díszeket tart magának azt meg tudom érteni, hiszen szépek! Sok ember pedig szereti a szépet, szeret szép lenni, szereti megkülönböztetni magát (ami normális: amíg nem azt akarja kifejezni, hogy a másik kevesebbet ér nála + amíg nem emeli az ékszert a belső értékek fölé).

Rengeteg oka lehet annak, hogy valaki ékszereket hord. De vajon normális érzelmileg kötődni hozzájuk vagy álomvilágot alkotni köréjük?

Nem féltékenységből írom. Nekem is volt ékszerem (természetesen nem kereszt). Hála Istennek mára mindet elhagytam és szabadabbnak is érzem magam miatta.

Szerintem borzasztó az objektofília...(max a boltoknak jön jól...)

Ennél már csak egy rosszabb dolog van. A szent tárgyak és ereklyék. Kiráz tőlük a hideg.

Érhető, hogy sokan szerencsét akarnak, emlékként tekintenek bizonyos tárgyakra (s érzelmileg kötődnek hozzájuk).

De ezek csak tárgyak! Ne emeljük őket az igazi értékek fölé!

Borzasztó, hogy vannak emberek akik azt hiszik, hogy Istennek szertartások, hagyományok vagy, tárgyak imádata és tisztelete számít!

Félreértés ne essék, nem a katolikus testvéreimnek akarok neki ugrani (mert náluk is vannak érdekes dolog)

Tudom, hogy a legtöbben nem a tárgyat imádják és el tudnák engedni azt, ha szükséges.

De komolyan ezen a oldalon is olvastam már olyan megnyilvánulást, amiből nekem nem az jött le, hogy az érdekelte volna az illetőt, hogy mi a fontos Istennek.

Olyan mintha néhány ember teljesen bigottan az okkult erőknek élni. És ez taszít az ereklyékben is. Az a szent, okkult energia. Fel áll tőle a hátamon a szőr...