Mit gondoltok arról, hogy így semelyik ember sem szabad?

Az ember azért szabad, mert nem muszáj Istennek tetszően élnie...

Tehát ha én keresztyén vagoyk, akkor azt az utat választom, hogy törekszem szeretettel és megbocsátással tekinteni embertársaimra, még ha soksor nem is egyszerű...

> Akik valamilyen istent imádnak, azok sohasem voltak szabadok sem gondolatban, sem lélekben.

És Isten imádatát ki kényszerítette ránk? Az nem szabad választás eredménye?

Kedves kérdező. A világ nem fekete fehér. Ki tudná megmondani, hogy Isten szeretete hol csap át imádatba? Vagy hogy a vallásosság hol kezdődik? Vagy hogy hol kezdődik a hit?

És miért írod: "egymást mocskolja a két felekezti hit csoport"? Nem kétfajta hit van, hanem annyi ahány ember van. Mindenki hisz sokféle dologban. Amikor te mindenáron két (vagy három) csoportra akarod bontani az embereket, akkor a szétválasztó hajlamot gyakorlod. A szeretet jellemzője az ő egysége. A szétválasztó hajlam ennek az ellentéte, azaz a gyűlölet. A szeretetet akkor gyakorlod, amikor nem próbálod megbélyegezni és szétválasztani az embereket, hanem egységben látod őket, mindenkit a hibájával és a jó tulajdonságával együtt, és nem önmagában hanem egy nagyobb egység részeként.

Egyébként meg nézz utána a fogalmaknak. A "felekezet" elsősorban protestáns közösséget jelent (!!!), a másodlagos jelentése "vallásból kiszakadt elszigetelt embercsoport". Talán tudat alatt, de még itt is olyan fogalmat használtál ami önmagában szétszakítást hordoz magában.

"A föld egyik fele istent imádja, míg a másik fele a sátánt, esetleg vannak olyanok, akik egyiket sem! "

Aha, "esetleg".Tudod, Kérdező, rengetegféle vallás van, ebből öt nagy vallás van bejegyezve.Ehhez képest a sátánisták száma elenyésző, hihetetlenül kevesen vannak, szóval a fele-fele arány felejtős.Sőt, ateisták is léteznek, szebb számmal, mint a sátánisták.

"És egymást mocskolja és szidja a két felekezeti hit csoport. "

Felekezet a kereszténységen belül van, két különböző vallás nem egymás felekezete.Egyébként az értelmesebb hívő tudja, hogy a saját vallása nem feljebbvaló a többinél, lévén, hogy ugyanolyan hit alapján működik.Hit és hit között minőségbeli különbség nem létezik, teljesen mindegy, hogy melyik vallás tagja vagy, mert a te hited is csak hit, mint a másiké.

"Mitöbb, a hittel háborút is lehet kirobbantani, akármelyikkel, csak rossz kezekbe kell kerülnie, és úgy kell formálni azt. Valakit az isteni hittel lehet csábítani, valakit a sátáni hittel. "

Igaz, de ne hanyagoljuk el azt sem, hogy az okosabb embereket nem lehet ezzel manipulálni.Tulajdonképpen kismillió vallásháború dúlhatna most is, hiszen már mindegyik vallás találkozott egymással, de ez még sincsen így.Az a rengeteg ateista pedig éppen emiatt nem is jöhet szóba.

"Aki egyik felekezethez sem tartozik, az látja mindkét hit csoport nézeteit, nem pocskondiázza egyik hit csoportot sem.

És nagyobb, tágabb nézete van, mi folyik és mi készülődik a világban."

Ez nekem nagyon úgy hangzik, hogy az ateizmust magasabb rendűnek tartod, pedig erről szó sincs.Íram, hogy minden vallás egyenlő, ezt pedig bárki beláthatja, aki egy kicsit is képes elvonatkoztatni a saját vallásától.Továbbá az okos hívő nem szűkül be, tudja, hogy mi folyik a világban.Legalább is a lehetősége megvan rá, a vallása ebben nem korlátozza, ha nem hagyja.

Az ateisták pedig éppúgy tudnak a másikat szidni, mit bármilyen másik valláshoz tartozók.Ez nem vallás, hanem emberfüggő.

> Míg az emberek tanok, parancsolatok szerint élnek, addig sohasem lesznek szabadok.

A szabadság nem abszolút. Az emberek szabadsága korlátos. A korlátot nem csak a tanok és a parancsolatok jelentik, hanem a tudásunk, a felfogó képességünk, az akaraterőnk. (A fizikai akaraterő a fizikai szabadsághoz, az érzelmi akarat az érzelmi szabadsághoz, a mentális akarat a gondolat szabadságához.)

Te úgy állítod be a "tanok és parancsolatok" rendszerét, mintha azok lennének az emberek szabadságának béklyói. A valóságban sokféle tan és parancsolat meg szabály létezik. A tanítások célja, hogy megkönnyítsék a tudás elsajátítását. A szabályok célja hasonló: útba igazítanak az életben, hogy kevesebb kitérővel haladjunk a célunk felé.

Amikor egy tanítás nem tölti be a célját (mert a tanuló számára túl alacsony vagy túl magas szintű), akkor valóban nem növeli az emberek szabadságát. Amikor valami félrevezet, akkor az nem tanítás. Vannak félrevezetések amiket tanításnak vagy más hasonló dolognak próbálnak beállítani. És ezek inkább még csökkentik az ember szabadságát.

Hasonló módon, egy szabály vagy parancs nem tölti be a célját akkor, amikor egy embert kitérőre késztet ahelyett hogy a számára helyes irányba terelné. De mindenki más úton halad, és mindenkinek más a helyes - még akkor is, ha a közös cél felé vezető út vége felé találkozunk egymással. Ezért nem lehet olyan szabályokat alkotni amik mindenki számára egységesen jók lennének. De ez nem jelenti azt hogy a szabályok rosszak. Mert lehet olyan szabályokat alkotni, amik meghatározott területen belül jól betöltik a céljukat, és segítenek az embereknek a fejlődésben.

Így tehát, a tanok, a tanítások, a szabályok és a parancsolatok abszolút értelemben se nem rosszak se nem jók. A megfelelő helyen és időben fölhasznált tanítás és alkalmazott szabály az növeli az ember szabadságát. A rossz helyen, időben vagy módon fölhasznált tanítás, félrevezetés (áltanítás), vagy a saját érvényességi körén kívül alkalmazott szabály és parancs csökkenti az ember szabadságát.

Jelenleg az embereknek kifejezetten szüksége van a tanításokra és a szabályokra. Ezek nélkül sokkal kevesebb szabadságunk lenne, mint ami most van.

Szia!

Nem értek egyet. Minden embernek adott a szabad választás képessége. Minden ember a saját bőrén tapasztalja meg, hogy mi a rossz. Minden, ami az életet és a boldogságot veszélyezteti, rombolja. A Szentírás nem kevesebbet állít, mint hogy minden rossznak a gyökere a bűn, amely az önzés, az önmagunkért élés gondolkodásmódja és életformája. A rosszat nem Isten teremtette sem a világmindenségben, sem a mi földünkön. A rossz a bűnnel együtt "jött be", mint egy "ellenség", mivel egy angyalfejedelem (Sátán), majd az első emberpár is az újonnan teremtett földön, visszaéltek a szabad választás képességével, és helyet adtak szívükben az önzésnek.

Ezzel szemben a világmindenséget teremtő és fenntartó Isten uralma a világmindenségben a szabadság uralma, amihez hasonlót mi a földön nem ismerünk. Ez azt jelenti, hogy kényszert, erőszakot sohasem alkalmaz egyetlen teremtményével szemben sem. Nem használja fel azt a hatalmát, hogy minden teremtményének az élete kizárólag tőle függ. A Biblia utal arra, hogy az emberen kívül sok más, értelmes teremtménye is van Istennek a világmindenségben. Ezek közül azonban egy sem a tőle való függés vagy a félelem indítékából tiszteli Istent és az ő törvényét, hanem szabad választás és belső erkölcsi meggyőződés alapján. Azért tehát, mert törvényét igaznak, őt magát pedig méltónak találják arra, hogy Uruknak, vezetőjüknek fogadják el. Isten világában mindenütt, kizárólag a szabadság uralma érvényesül: "Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." Az Isten ezt a szabadságot kínálja fel minden ember számára, aki elfogadja az pedig naponta tapasztalhatja ennek áldásait.

Üdv. Péter