Miért boldogok a lelki szegények?

Gondolom nem a mondat folytatása érdekel a bibliában, hanem, hogy mit jelent. Talán ez segít:

Mt 19,23. Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek királyságába. 24 Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten királyságába bejutni.

Szóval a "gazdag" ellentéte a "szegény", ami olyan kritérium, ami nélkül valaki nem lehet tanítvány (az egek királysága, uralma ugyanis jelenleg az szentek között érvényesül). Namost, a szegényt lehet szó szerint érteni, de abból a szempontból is, hogy valaki eltelik magával (nem csak fizikai javaival, hanem mint a farizeus, a saját igazságos voltával is. Mindkettőt jelentheti). A lényeg, hogy nem ismeri fel, hogy rászoruló, a saját "vagyonában" bízik, bármit is tart vagyonnak, mert ahol a kincsed, ott a szíved.

Nos a görögben itt valójában hozzáteszi, hogy "a szellem által/szellemmel"; ami azt jelenti, hogy nem maga juttatta magát ebbe az állapotba, hogy felismerje, nincs semmije, hanem Isten szelleme. Tehát lehet valaki szimplán szegény, de nem Istentől (szellemtől) konstatált szegény állapotban, ekkor valójában még mindig gazdag, még ha fizikailag szegény is.

Tehát összefoglalva, ez a megtérés folyamatának első pontja, hogy felismeri valaki, nincs semmije, nem bízhat semmiben (magában sem), így az Istentől, szellemtől, szegény, és így örökölheti Isten uralmát már itt a földön.

Ilyen példa a farizeus és vámaszedő imája. E kettő közül melyik volt a gazdag, és miben is nyilvánul meg? A vámszedő valószínűleg sokkal gazdagabb lehetett, mint egy tiszta életet élő farizeus, mégis ez igazult meg, ez valójában a szellemtől szegény. Mint Zákeus, aki miután szellemtől szegény lett, a vagyonát is, amit patvarkodással vett el, négy annyit adott helyette minden megkárosítottnak.