Mit tehetnék az öngyilkos gondolatok ellen?

Ez egy betegség és igaza van annak, aki azt írja, hogy kérj segítséget valakitől. Valószínűleg többet kellene mozognod, egészségesebben étkezned és az alvási szokásaidon is változtatni 1-2 dolgot. Bár valószínűbb, hogy a környezeteden kellene változtatni és normális társaságba járni.

Egyébként meg miért lennél öngyilkos?

Milyen problémát oldanál meg vele?

Boldogabb lennél? Okosabb lennél? Hasznod lenne belőle?

Nem egyszerűbb szembe nézni inkább a dolgokkal?

Ha egyszer már elveszítettél mindent, akkor mit veszíthetsz? Miért nem nézel szembe azzal, ami bánt?

Vagy miért nem élsz akkor magad helyett másokért? Magaddal mi a baj?

A problémákat nem lehet tünetileg kezelni. Meg kell keresni a gyökereket és ott elindítani a változást.

Keresztény pszichológus is létezik, ha érdekel a téma.

(remélhetőleg nem az lesz az eredmény, néhány rajzolgatás után, hogy valószínűleg két évesen molesztáltak).

Egyébként szüleid elváltak?

Segítséget kérni pedig nem szégyen és ne beteg dolog.

Miért lennél rossz? És nem látok benned semmi megvetendő, taszító ocsmány dolgot. Sőt az tenne boldoggá, ha rendbe jönne az életed.

Ez egy nagy probléma egyébként, hogy senkiben sem bízol és magadba zárkózol. Kicsit nyitni kellene....

Szívből kívánom, hogy ne legyél öngyilkos és szép, boldog életed legyen.

Nekem is szoktak ilyen gondolataim lenni. Bár én inkább erősebben kívánom a halált, vonzódom hozzá, mint hogy menekülnék az élettől. Hív a más a világ magához :P

Habár ma egész úton az embereknek olyan érzései és gondolatai voltak a fejemben, amik hogy is mondjam, elég rosszak. És az életet sem mindig látom szépnek, főleg ha materialista szemszögből nézem.

Egyszerűen amikor eszedbe jut az öngyilkosság, ne gondolj rá. Foglald el magad valami mással. Ha lehet akkor ne legyél egyedül. És jusson eszedbe mindig, hogy milyen testi károk keletkezhetnek benned. (maradandó, amiket lehet megbánnál).

Én például nem kíséreltem még meg soha, hogy öngyilkos legyek. Ennek ellenére volt már, hogy majdnem sikerült. De ezt inkább nem fejteném ki:)

Tört már el az ujjam. Tört már be a koponyám egy kicsit. Volt hogy vérzett orrom stb..

Na mindegy, felejtsd el.

Az előbb nem találtam valamit a gépemhez, hogy be tudjam kapcsolni és válaszoljak neked. Nem sokan múlt, hogy szétszedjem a szobát, hogy darabokra verjem a gépet.

Ami furcsa, hogy ölni nem ölnék meg senkit, mert nincs elborulva az agyam:)

Hallgass zenét, sokat segít...

Szia, Jól tetted, hogy írtál. Kérj nyugodtan segítséget. A következő linken lelkisegély szolgálatok telefonszámait találod. Itt olyan emberek várják a hívásodat, akik sokszor szabadidejükben, önkéntesként vállalnak ügyeletet, hogy a hozzád hasonló embereknek segíthessenek.

www.telefon-lelkigondozas.hu

Ha picit keresel a neten, akkor korosztály, nem, élethelyzet vagy felekezet szerint is találhatsz neked megfelelő lelkisegély telefonszámot.

Azt gondolom, hogy a templomban jó irányba tapogatózol, azonban nem csoda, hogy nem lettél jobban, ha csak egyedül ülsz a padban. Beszélj a pappal. Ha lehet, beszélj a körülötted élőkkel, akikben nem bízol, olyan őszintén, ahogy sose. Segíts azoknak, akknek nálad s nehezebb. Sok keresztény közösség van, ahol a testvéri közösséget sokkal intenzívebben megélik. Az ember társas lény - minden a kapcsolatokban nyeri el értelmét. Ha megírod melyik városban laksz, megpróbálok neked keresni olyan keresztény gyülekezetet, ahol remélhetőleg szeretettel befogadnak, gyámolítanak, ahol újra reményt találhatsz, és célt nyerhet az életed.

Gonosz ez a világ. A tárgyakat bálványolja, de az igazán fontos dolgokat semmibe veszi. Ne félj teljesen átrendezni az életedet. Remélem meggyógyulsz, és nem halsz meg.

Az öngyilkos gondolatok a depresszió jelei. Sokat segít, ha egy megértő ember meghallgat, és ilyen lehet egy pap is, de ők nem szakemberek. Tudom, a szakemberek között akad beképzelt és meg nem értő is, de mégis, ők a szakemberek. Fentebb sok jó tanács hangzott el társaságról, mozgásról, sportról, esetleges otthoni problémákról. Azokat is érdemes megfogadni.

De ezeket a problémákat csak szakember tudja kezelni hatékonyan és főleg tartósan, a többiek legjobb esetben átmenetileg. Ne félj az orvostól, gondolj arra, hogy őt is bármikor otthagyhatod, ha nem tetszik. Mert ez a te döntésed, és senki nem szólhat bele. A fontos, hogy körültekintően dönts. A legkevésbé körültekintő az öngyilkosság, amikor a menekülésnek csak ezt az egyetlen útját látja valaki. Mert a gondolatai elrejtik a többit.

Sajnos szeretetet nem lehet igényelni, csak viszont-kapni.

Továbbra is azt mondom, keress meg egy szakembert, kiábrándulni belőle ráérsz utána. Számomra ismeretlenül se természetes, hogy a nagyobb testvéred jobb nálad. Csak annyi világos, hogy ezt mondják. Azt érdemes megvizsgálni, miért. Nyilván van oka, legfeljebb nem magától értetődő. De amíg egészséges vagy, minden rajtad múlik, ezt nem árt tudni. Lehet, hogy nehéz és fáradságos, de akkor is rajtad múlik. Lehet, hogy nem tudod a kiutat, de akkor is rajtad múlik. Az önbizalommal teli emberek éppen attól azok, hogy meg vannak győződve, minden rajtuk múlik. Ők azok, akik akkor is újra felállnak, ha tízszer beléjük rúgtak. És még nevetni is képesek rajta. Ez adottság is, de lehet gyakorolni is eredményesen.

Még annyit, a megoldást azért ne a vallásban és a vallás embereitől (asszonyaitól) várd. Nekik kicsit más a szerepkörük. Ez nem mond ellent annak, hogy gyakorold a vallásod, ha az jól esik.

kedves Kérdező!

Helló én 15 éves lány vagyok szintén fél vallásos családból és hogy is mondjam a mi családunkban sincs sok szeretet.Ami szeretetet kapok azt is csak anyától mivel apának a kistesóm a kedvenc.Ő jobb nálam szinte mindenben. Egy időben 13-14 éves koromban gondolkoztam azon hogy mikor a szüleim elmennek dolgozni kimegyek és keresek egy messzi fát és felakasztom magam. Aztán másnap elmentek a szüleim dolgozni. Én nagyival és kistesóval maradtam otthon.Tesó éppen nézte a tv-t nagyi meg elment boltba na gondolom itt az idő megszökök. Még a házból se mentem ki de éreztem egy visszatartó érzést erőt magamban.Visszamentem és leültem gondolkozni hogy ha ezt megtettem volna elborulva a világ gondjaitól akkor biztos a pokolba kerültem volna.Tudtam hogy jól döntöttem és ara is rájöttem hogy Isten adta az életem csak ő veheti el.Így átadtam neki sok imádság és gyötrelem után.Ezek után éltem az életem tudatlanul egészen 15éves koromig.Nézelődök a neten egyszer csak egy olyan oldalra bukkanok hogy aki meg szeretne térni az mondja el ezt az imát. És én elmondtam és befogadtam Jézust és azóta sokmindenben segít nekem bármitmegbeszélhetek vele és érzem hogy szeret. Ha nem érzed hogy szeret akkor kicsit kutakodj a multban és bánd meg ha van vmi bűnöd amit még nem tisztáztatok és ezek után ha még nem fogadtad be és nem adtad át neki az életed akkor hajrá. :) És ha hittel kéred bármiben Ő segíteni fog neked! :) De tényleg tapasztalat! ^^ Lesznek napok amkor nem érzed majd magadhoz közel,de nyugi ez csak próbaidő akkor még jobban kell Hozzá imádkozni. :)