Szerintetek fentről döntik el, hogy ki kerül bele az életünkbe? (pontos fogalmazás lennt)

Hívő vagyok.

Szerintem a szabad akarat itt is érvényes. Bár utunkba van vezérelve valaki, de mi döntjük el, hogy kezdünk e vele kommunikálni vagy sem.

Szervusz

Jól érzed a dolgot. Nem figyel senki téged ebből a szempontból, ahogyan te azt fölvetetted. Nem döntenek helyetted. Főleg nem fiú, illetve lánykérdésekben (ismeretségre gondolok).

De a Bibliában számos olyan történet van leírva, amikor Isten segítségék kérve, beleavatkozott Isten az életébe. Főleg ha a hozzá intézett kérdés összhangban volt Isten akaratával, illetve szándékával.

Úgy érzem a te esetedben nem erről van szó.

Üdvözlettel: Zita

Hát nekem is volt ilyen, nagyon sok ideig szenvedtem ezen :D Ha nagyon úgy érzed, hogy azzal az emberrel dolgod van, akkor ha jön az alkalom, akkor lépj, tedd meg. És megkönnyebbülsz. Én megtettem többször is az illetővel és utána nem is értettem, hogy mit problémáztam ezen annyit. Plusz, ha te már léptél, akkor a saját lelkiismereteddel, meg Istennel elszámolhatsz, és elmegy belőled a frusztráció. Nem fog kattogni az agyad azon, hogy mi lett volna ha, mert tudod, hogy mi lett :D Érted :D

És nyugi, Isten tényleg szabad akaratot adott neked, és nem várja el tőled, hogy akaratodon felül cselekedj, lehet , hogy ezzel is csak tanítani akar téged valamire.

Én is így voltam egy személlyel, hosszú évekig, nem értettem, hogy mi dolgom van vele, miért gondolok rá sokat, mikor bár kedveltem, szerettem őt, de egyáltalán nem vágytam az életébe, a baráti társaságába bekerülni, írtóztam tőleük, még a gondolattól is, de mégis annyi olyan szituációt hozott az élet, újra meg újra, hogy úgy éreztem, hogy ez nem lehet véletlen, valami dolgom biztos van vele, és biztos Isten tervéhez tartozik, akkor meg nincs mese meg kell tennem ugye? De ez után, ha meg nagyon nem akartam és nem tettem meg, jöttek az agyalások, hogy jajj mi lett volna, ha ez meg ez van, lehet, hogy most miattam hiúsult meg Isten terve,stb. Aztán meg mikor rászántam magam és odamentem nagy nehezen, mindig arra a megállapításra jutottam, hogy na ennek aztán semmi értelme nem volt, de! legalább nem agyaltam utána azon, hogy mi lett volna, ha, mert tudom mi lett. :)

Most már nincs emiatt lelkiismeret furdalásom, én úgy érzem, hogy megtettem amit lehetett, lehet, hogy rosszul csináltam, meg csak 100. alkalomra, de legalább megtettem. El tudtam végre rendezni magamban ezt a dolgot, és tudom, hogy Isten sem akar nekem semmilyen olyan kapcsolatot(nem feltétlen párkapcsolatra gondolok, hanem bármilyen) amelyben nem lennék boldog. És tudtam, hogy nem lennék az. És én sem tudnám őt boldogítani semmilyen téren :D

Na hát, próbáltam elég infót írni, nekem ezek voltak, ezek segítettek, remélem te is dűlőre jutsz ezzel kapcsolatban. A lényeg, hogy gondolkozz el rajta, hogy ezt te szeretnéd-e vagy sem, tudsz-e nélküle élni, vagy tudnál-e valami értékeset közvetíteni felé, és a legfontosabb, hogy a másik fél egyáltalán vevő-e rá, vagy sem, mert ahogy Isten sem tuszkolja rá magát senkire, Ő sem várja el tőled, hogy ezt tedd vele, vagy veled ezt tegyék.

Helyesen tetted, de ahogy le van írva, Isten a legjobbat akarja neked adni, szóval, ha nem jön össze, akkor meg tud, h annak oka van és érted :)

De simán lehet azt kapod majd amit kérsz :)