Mi a véleményetek a fogalmazásomról? (13/L)

Az iskola fantomja

Egy eldugott kis településen élek. Itt minden furcsa. Furcsa a mozi, furcsa a szökőkút, furcsa a kávézó, de mégis ami a legfurcsább itt, az az iskolánk.

Minden iskolában a diákok lustán és szomorúan vánszorognak be reggel a termükbe és örülnek, ha tanárjuk késik. A kicsengő számukra öröméneket jelent és vidáman pattannak fel a padokból. A szünetekben az iskola alig használt folyosóin szaladgálnak és bujkálnak a tanárok elől. A becsengőnél ismét letörten mennek az osztálytermükbe, hogy – szava járásuk szerint – végig szenvedjenek egy újabb órát. A 7. és 8. órákban már örülnek, hogy egyre kevesebb a diák ugyan is senki nem lökdösi őket és el is férnek a folyosókon.

A mi iskolánk merőben más… Mikor reggel gyorsan végig haladva a folyosókon végre beérünk az osztálytermünkbe, mi annak örülünk, ha a tanárunk már bent vár minket és az se baj, ha leszid, mert késtünk. A kicsengő nekünk olyan, mint a veszély zaja… Szívesen maradnánk még órán, de kiküldenek minket. Az alig használt folyosókon egy lélek se jár. A becsengőnél boldogan sietünk az osztálytermünkbe és hallgatjuk teljes figyelemmel tanárainkat. Ugyanis, ha nem ezt tennénk, ki küldenének valakit a folyosóra egyedül, hogy rettegve kérjen bocsánatot. Az utolsó, hosszabb ideig elnyúló órák és a délutáni szakkörök a legborzalmasabbak. Aki teheti 4. óra után hazamegy.

S hogy mi ennek az oka? Nem más, mint egy surranó, félelmetes árny az iskolánk falai között.

A szeme sötét és gyilkosan néz ránk. Az arcát csatakos, félhosszú haj keretezi. A borostája szúrós, mint a penge. A lehelete olyan, mint aki embereket eszik. A járása egyenlőtlen, bicegő. Mégis ha sebzett lábát vonszolja felénk, csak menekülünk. De hova futhatnánk? Ez itt az ő terepe. Ha egyedül maradunk felbukkan, ha eltévedünk, vele találjuk szembe magunkat, ha elbújunk a világ elől, az ő karjaiba futunk. Mint kísértő lidérc, lesi az összes diákot és várja, azt a pillanatot, amikor lecsaphat. Mert a cipőnk sáros és bűnösek vagyunk mind. És a folyosókat Ő mossa fel, az ablakokat ő törölgeti. De mi mégis mindent bepiszkolunk koszos kezünkkel és az összes rágóval, amit hirtelen kell eltenni.

Óvakodnunk kell, mert ha megtalál, szitokszó repül felénk és Ő, a takarító úr, az iskola fantomja győzelmet arat.