Mi van akkor ha valaki érdekből keresi Istent? Ha érdekből próbál hinni?

Ez pont olyan, mintha látsz egy erdős hegyoldalon leguruló nagy követ. Ember azt nem látja előre, hogy pontosan hova fog a kő érkezni és megállapodni, mert egy csomó mindennek nekiütközhet, így-úgy pattanhat stb. Isten viszont pontosan tudja, hogy milyen pályát ír le és hova érkezik majd a kő, de nem azért, mert a kezével ő személyesen irányítja, hanem mert ismeri az összes fizikai törvényszerűséget és jövőbeli eseményt, ami hat a mozgására, és ezért nem jelent neki gondot megmondani, hova fog a kő megérkezni. Vagyis nem volt "eleve elrendelve", hova érkezik a kő, de az összes szükséges körülmény ismeretében kiszámítható.

Igaz, hogy a kőnek nincs szabad akarata. De igazából az emberi szabad akarat is olyan, hogy te mint csak egy abszolút nem mindentudó ember, ha elég jól ismersz egy embert, akkor (legalábbis bizonyos döntéseit) nagyon jó eséllyel ki tudod számítani, hogyan fog dönteni. Ez még nem jelenti, hogy befolyásoltad a döntésében, csak azt, hogy eleget tudtál róla, eléggé jól ismerted ahhoz, hogy tudd _szinte_ biztosra, mi lesz a döntése. Viszont még az is, akit igen jól ismerünk, okozhat néha meglepetéseket, mert még ha ismerjük is, hogy általában hogyan szokott dönteni, attól még eljöhet a pillanat, amikor máshogy dönt, és azzal meglep minket. Ilyen meglepődés szokott előfordulni, mikor egy tök normális, tiszteletreméltó emberről kiderül, hogy egy évtizede a saját eltűntnek hitt lányát terrorizálja és nemierőszakolja a háza pincéjében. De azért ezek elég ritkán fordulnak elő, tehát emberi megismeréssel is kielégítően ki tudjuk számítani a másik viselkedését anélkül, hogy bármilyen szinten befolyásolnánk.

És hol van az ember megismerő képessége Istenéhez képest! Isten nemhogy jól ismer, hanem _tökéletesen_ ismer, egyetlen tulajdonságunk sem ismeretlen előtte és ezért meglepetést sem tudunk neki okozni. Azt mondja az Írás, hogy "az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van". Az emberi szívet senki más nem képes igazán megismerni, csak Isten. És ha mi, akik csak azt nézzük, ami a szemünk előtt van, jó eséllyel be tudjuk jósolni ismerőseink viselkedését, mennyivel inkább Isten, aki előtt szó szerint nyitott könyv minden ember szíve?! És ettől még szabadon döntött az az ember, mert dönthetett volna másképp is, de ő nem úgy akarta. Isten nem meghatározta, hogy hogyan fog dönteni, hanem - mivel ismeri a szívét - tudta, hogy "hogyan fogja akarni".

Ismerős az a helyzet, amikor ismerünk valakit, és tudjuk, hogy nehéz döntési helyzet előtt áll, befolyásolni nem tudjuk a döntésében, de személyét ismerve bízunk abban, hogy jól fog dönteni? Amikor kiderül, hogy a nehéz helyzet ellenére is "jól döntött", akkor érezzük a "nem csalódtam benned!" érzését. "Ismerlek, hogy jó ember vagy, tudtam, hogy így fogsz dönteni." Nos, Isten előtt minden emberi döntés ilyen, bár a legtöbbje sajnos nem okoz neki örömöt, de pozitív és negatív értelemben is számára minden egyes emberi döntés a "nem csalódtam benned" érzését váltja ki, mivel Ő nem 50, 70 vagy 99 százalékban, hanem 100 százalékban ismer mindegyikünket. Ezért egy olyan döntést is előre tud látni, ami az adott embertől teljesen valószínűtlen és váratlan, mert az ilyen váratlan fordulatokat is valahol a személyiségben, a szívben egy elrejtett 1%-os ismeretlen jellemző okozza. És Isten ezt is ismeri.

Ha pedig azt feltételezed, hogy Istennek ahhoz, hogy tudhassa az emberek döntéseit, el kell rendelnie, predesztinálnia kell azokat, azt csak azért hiszed, mert már eleve feltételezed, hogy nem mindentudó. Ha azt feltételeznéd, hogy mindentudó, akkor viszont magától értetődik, hogy akkor is tud mindent, ha minden döntés szabad akaratból születik meg. Vagyis Isten nem annak ellenére, hanem épp azért mindentudó, mert azt is tudja, amit nem lehet előre tudni, például, hogy egy szabad akarattal felruházott autonóm személy hogyan fog dönteni. :)

Vagyis igazából, ha Isten mindent eleve elrendelt volna annak érdekében, hogy pontosan tudja tervezni a végkimenetelt, akkor mindentudó Isten se lenne, meg szabad akarat se. Viszont ha Ő mindentudó, akkor nem probléma, hogy az egyének szabad akaratból döntenek, hiszen egy mindentudónak azt is tudnia kell, amit ésszel nem lehet elgondolni, hogy hogy tudhatja valaki. Ugyanúgy, mint ahogy mindenható is attól lesz, hogy azt is meg tudja tenni, amit nem lehet megtenni, vagy legalábbis ésszel nem gondolható el, hogy hogyan lehetne.

Nem lehet "próbálni hinni". Valaki vagy hisz, vagy nem (vagy részben hisz, tehát kételkedik).

A hite nem fog az érdeke szerint változni, legfeljebb a viselkedése.

Isten viszont a definíció szerint mindent lát, és eszerint dönt majd.

" Ő MINDEN akkor azt az emberi értelem képes egyáltalán felfogni,megérteni?"

Emberi értelemmel nem lehet felfogni megérteni Istent.

Ezért csak Hit által.

A Hitet Isten adja a vágyat is,hogy vágyjunk Őhozzá.

Persze legtöbbször kéréssel fordulunk,de ha nem teljesül akkor se csüggedjünk,mert Ő tudja mire van szükségünk.

Nem mindig úgy adja ahogy várjuk,de az bíztos,hogy gondja van ránk.

Mert nem e

Az elvakultságból fel lehet ébredni!

És józan paraszti észre jutni,Isten kegyelméből.

És akkor választani tudunk,hogy kit szolgálunk a testet-e a kívánságra,vagy a lelket,és kevesebbel is megelégszünk, azzal ami adódik.És azt hálával tudjuk fogadni.és megelégedéssel.

És akkor kisebb lesz a kísértés,és a befolyás.