Ti hisztek Istenben?

Hiszek. Mindennapi életemben szakadatlanul megnyilvánul és hiszem, hogy halálomban is megnyilvánul.

És miért? Mert Isten szeretni jó.. Hálás vagyok és érzem végtelen irgalmát.

Egy kis történet:ikermagzatok beszélgetnek, egyik ateista, másik hívő: Te hiszed, hogy van más is, amit fizikailag tapasztalunk, ahol vagyunk?

"- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis "szkeptikus".

- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja a másik gyermek.

- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!

- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat!

[link]

Igen.

Ez az egész életemben megnyilvánul. Becsületesen élek, még akkor is, ha ez kényelmetlenséggel jár (pl. inkább biciklivel megyek, mint hogy blicceljek a BKV-n, pedig így kétszer annyi ideig tart az út, meg nem is valami felüdítő dolog néha 30 fokban tekerni); betartom a parancsolatokat, és nem megyek bele olyan dolgokba, amelyek manapság szinte már elfogadottak, de mégsem helyesek (pl. nem pletykálkodom, nem beszélek ki senkit, nem vagyok bunkó stb.). Mindig, minden körülmények között igyekszem becsületesen, erényesen, önzetlenül, segítőkészen, szorgalmasan és igaz módon élni. Vasárnaponként istentiszteletre járok, mert ez segít közel maradnom az Úrhoz; minden nap tanulmányozom a szentírásokat (nem sokat, kb. negyed órát reggelente); reggel és este imádkozom az életemben aktuálisan felmerülő dolgokkal kapcsolatban, és néha nap közben is imádkozom, ha úgy hozza a szükség.

Isten nincs, minden okkal történik, de nem miatta.

Egyszerűen ez egy segítség, hit formájában, mert nem lesz annyira üres az ember. Nekem nem kell hit és nem látom okát a benne való hitnek sem.

Igen, hiszem, hogy van Teremtő.

Ezt az életemmel tudom bizonyítani, hogy mindent igyekszem a tökéletlenségem ellenére úgy tenni, és az élet minden területén élni, ahogy elvárja tőlem.

Ez pedig a Bibliában van leírva, hogyan mutathatok be neki imádatot.

Miben nyilvánul meg:

Naponta többször imádkozom, hetente kétszer tanulmányozom a bibliát, kétszer eljárok a gyülekezetbe további oktatás céljából, Jézus Prédikáló szolgálatára adott parancsát naponta végzem,a Tanítványképző szolgálatot is ellátom, mivel vannak tanítványok, érdeklődők,

Igyekszem a rászorultaknak segíteni érzelmi, szellemi területen, s amennyire a pénztárcám engedi anyagilag is.

Nem káromkodom, nem paráználkodom, megfizetem az adót,igyekszem békeszerző lenni, és a szeretetet minden féle emberre kiterjeszteni. De nem akarok regényt írni.

Bőven van tenni valóm az Úr munkájában.

Katy Weaver

Nem hiszek benne. Talán akkor nyílt fel a szemem, amikor a mamámat 2 hónapon keresztül emésztette fel a tüdőrák. Az utolsó 2 nap volt a legborzasztóbb. Szélütést kapott, 48 órán keresztül végig nyitva volt a szeme és hörgő hangott adott. Az egész ház ettől visszhangzott.

Megmagyarázhatatlanul hideg volt a szobájában, amíg élt. És ez csak még ijesztőbbé tette a helyzetet.

De Isten nem volt ott. Ekkor gondolkoztam el azon, hogy emberek tucatjaival történhet pont ugyanez és rajtuk sem könyörül meg senki.

Jehova Tanúin sem segített, miután a nácik a munkatáborba hajtották őket, pedig vallásuk szerint ők az igaz hívek.

A bibliai Isten beavatkozása csak pusztítást hozott magával, békét soha sem. Járványok? Népirtások? Gyerekgyilkosságok? Ha egy ilyen Istent kéne szeretni, benne kéne hinni...én nem tudom, más hogyan képes rá.

Nagyon szomorú, amit az előző írt, sajnálom, hogy ezt kellett átélnie. A következtetése viszont nem elfogadható.

"De Isten nem volt ott" - pedig, ugye, mennyi hívő hívta imájával a jelen valóságba OTT a szegény száműzött Jóistent.

"A tények mögül száműzött Isten időről időre

átvérzi a történelem szövetét."(Pilinszky)

Kedves 6-os válaszoló.

Mélységesen együtt érzek veled, s tudom mit érzel, Én nem egy rossz helyzetet éltem át, sőt folyamatosan nehéz helyzetben élek.

Viszont A Teremtő szemszögéből is meg kell vizsgálnunk azt

amit mondasz.

Bizonyára hallottál róla, hogy az Éden kertben Ennek a szerető Atyánk az egyik teremtménye fellázadt, és rossz indulatú rágalmakkal vádolta Őt, amire válaszolni kell.

Sőt mi több minket embereket is akik szeretjük életadó forrásunkat megvádolt, hogy önző emberek vagyunk, és csak azért szeretjük és engedelmeskedünk neki, mert úgy mond lefizet bennünket.

De ha nem adna semmit, akkor hátat fordítunk neki és megtagadjuk őt.

Ennél fogva ezeket a vádakat, bizonyítani kell mind a két részről, hogy nem igaz.

Ezért időt adott ennek a gonosz teremtménynek, és mára már látjuk, hogy nem tudott minden embert elfordítani, és nem önzőek ezek az emberek, hanem a legnagyobb nyomorúságban is kitartanak mellette.

Ez a vita nem sokára lezárul.Javaslom olvasd el a Jób könyvét elejétől a végéig, és ott mindent leír evvel kapcsolatban, és a végét is látod, hogy Jób milyen áldásban részesült.

Szerető mamád pedig vissza fogja kapni az életét, és örökké élhet itt a földön egészségben, jólétben betegség nélkül.

Katy Weaver

nem hiszek, az evolucio barmilyen hianyos magyarazat, sokkal elfogadhatobb mint hogy valami felsobbrendu ero (ami mindig is volt - na az meg hogyan?) gondolt eggyet es megteremtette a vilagot

erre meg ratesz 1 lapattal hogy sok vallas van, ossze vissza ertelmezik a bibliat, amit ember irt es valoszinu hogy barmit tartalmazhatna, a hivok ugyanugy bevennek

Természetesen igen! Vallásos életet élek a mindennapjaimban, számomra ez nemcsak hit kérdése, hanem ez a kultúrám, életmódom. Próbálok mindent megtenni, hogy kövessem a parancsait, és a lehető legtöbb erőfeszítést megteszem, hogy a Vele elfeledett szeretetteljes kapcsolatomat újraépítsem.

Hinni Istenben nem menekülés, vagy gyengeség. Egyrészt ez teljesen felelősségteljes dolog. Felelősségteljes, mert megmutatja, hogy tetteinknek következménye van, aminek a visszahatásait jelenleg szenvedjük el. Így előre meg tudjuk alapozni a tetteinket, illetve tudunk az előzőekből tanulni. Másrészt pedig erőssé tesz, hiszen Isten az, aki megad nekünk mindent amire szükségünk van ahhoz, hogy visszamenjünk hozzá. Sajnos ebben a korszakban a legtöbb ember elcsábul az anyagi dolgok iránt, és elfelejti eredeti azonosságát, és helyzetét. Elfelejti, hogy létezik egy legfelsőbb irányító, és magát képzeli istennek. De nem szabad elfelednünk, hogy mi az Ő parányi szerves részei vagyunk, és minden ami körbevesz, az az Ő tulajdona. Ha ezt elfelejtjük, akkor szenvedni fogunk, ha pedig emlékezünk rá, akkor elnyerjük a megfelelő jutalmunkat.